2016. február 25., csütörtök

Könyvajánló: Rick Yancey: Az ötödik hullám

A könyv adatai: 

Kiadó: Cartaphilus
Sorozat: Az ötödik hullám 
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 466. old. 
Folytatásos: igen, 1. rész
Eredeti címe: The 5th Wave
Fordította: Havadi Krisztina


Fülszöveg:
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

"Farkasszemet néztünk a halállal, és a halál pislogott először."


Gondolataim a könyvről:
Mindenképpen el kell mondani, hogy  nem néztem meg a filmet. Még januárban kezdtem bele, hogy majd a film előtt gyorsan elolvasom, de akkor még nem rántott be annyira, így félre tettem és elolvastam mást. De mennyivel jobban tettem! Vasárnap végre volt időm lenyugodva nekiállni, és így végre rá tudtam koncentrálni, és elkapott. 

A trailerek és a fülszöveg is igen sok mindent lelő. Ez is egy szépen felépített disztópia. Az idegenek hajója megjelenik, rájuk küldi a négy hullámot és az emberek (akik még túlélték) azért küzdenek, hogy saját maguk maradjanak. Ezek nem a nagy szemű, ufó fejű kis érthetetlen nyelvű idegenek. Ezek az okos, szuperfejlett, magasabb intelligenciával rendelkező földönkívüliek, a könyvben Cassie Azoknak nevezi őket.

A történet három szemszöges, bár vehetjük négynek is. Cassie (mint Cassiopeia) és Ben két teljesen más módon indul el, ismerve, mégis alig felismerve egymást a végén. Míg Cassie a táboron kívül az elveszett családját és világát siratja, próbál túlélni, és az öccsét akarja megmenteni, sokszor önironikus és filozofikus gondolatokat fogalmaz meg: Meddig ember az ember? Megéri -e még küzdeni ellenük még ha csak egy maroknyi is a túlélő? Mit ér a lélek? Lehet egy másik fajt szeretni, aki elpusztít minket? És a menekülés közben bár többször is megsérül, mindig feláll, harcol, tanul, küzd, nem esik teljesen kétségbe és önsajnálatba, szóval csatlakozik a pozitív disztópia hősnők sorába. 

Aztán ott van Ben-Zombi, aki egy teljesen más világba viszi az olvasót. A "tábort" a lélek átnevelésére tervezték, és ennek minden apró mozzanata benne van. A kérdés nélküli irányítástól, az erőszakos kiképzésig, végül az egymás ellen kiélezett harcokkal. Néhol elég naturalisztikusan, véresen is akár. Nagyon nyomasztóak és lélekrombolóak azok a jelenetek, és az csak enyhe célzás ha felsejlenek előttünk a náci haláltáborok képei, mert itt egymás ellen is fordítják a gyerekeket! Mert felnőtt nem kerül be, csak gyerek. Nagyon szépen végigmegyünk vele a folyamaton, ahogy az áhított "biztonságos" világból rájön, hogy mi folyik körülötte, és mi a tábor lényege.

"több hónapnyi brutális kiképzést követően, amelynek során egyesek eljutottak egy olyan pontra, ahonnan már nincs visszaút, végre megérkeztünk. Túléltük gyermekkorunk halálát."


"A kölyök, akit Zombinak hívnak, aki tett egy ígéretet, és ha azt megszegi, vége a háborúnak – nem a nagy háborúnak –, hanem annak, amelyik igazán számít, a szíve csatamezején zajló egyetlen harcnak."

Végül van a két kevésbé fontos szereplőnk, akik mégis a másik kettő mozgatórugói. Cassie mindent azért tesz meg, hogy megmentse Sams-t az öcsét, akit azóta nem látott hogy elvitte a sárga busz a táborba. Sammy gondolataiból is kapunk egy kicsit, hogyan láthatja mindezt egy 6 éves, de még így is elég elrettentő a dolog. A táborban a Mazsola nevet kapta, amin én nagyokat kuncogtam, mert én imádom a mazsolát :-D

Ethan pedig az egyik szívem csücske lett. Neki teljesen más a gondolkodása (nem is sokat kapunk belőle), ám azokban a jelentekben apránként és lassanként a mi szívünket is rabul ejti. A gondoskodás, a kedvesség, és a küzdeni akarás. Mert ő szembe mert szállni a rendszerrel, és a szerettéért megtenne mindent. Érdekes kérdések merülnek fel az ő szerepével kapcsolatban is. Meddig mehetünk el az érzéseink érdekében? Szembefordulhatunk -e a saját fajtánkkal?

Majd ott van Vosch, aki az igazi Nagy Testvér. Tökéletesen személyesíti meg Azok főnökét. Önző, érzelemmentes, kegyetlen, nem is várunk mást egy vérbeli főgonosztól.

A vége felé pedig hadd beszéljek egy kicsit mackóról. Neki nagyon szép és kerek szimbolikus jelentése van. A családot, az összetartozást, a gyermekkort, a felnőtté válást... és még sorolhatnám, mi mindent jelképez. Cassie végig cipeli magával csupán a jelentése miatt.  Gondoljunk bele, nem fordult már elő velünk is, hogy a nyaralásra, kirándulásra odapakoltunk mindenféle felesleges cuccot, csak hogy nálunk legyen? Mert talizmán, vagy mert különleges jelentése van. Nagyon szerettem ezt benne, már csak azért is, mert én is medvegyűjtő vagyok, most már 150 körül jár a medvéim száma:-D
Tessék itt egy medvés kép amit tavaly előtt karira kaptam. Szép nagy!

"És ott van Mackó, mellettem pihen egy párnára dőlve, és elgondolkodva bámulja a plafont, mint akinek az égadta világon semmi gondja."

A borítóról  és a filmről még pár szóban:
Én a régebbi kiadást olvastam, az az eredeti külföldi borítót kapta, nekem az kicsit jobban is tetszett, mind színeiben, mind hangulatában, jobban illik egy disztópiához. A filmes plakát már egy hangyányit klisés, de akinek tetszett a film, örülhet.
Most kicsit utánaolvastam a filmnek, és szinte kétségbe estem, mert senki nem mondott róla semmi jót, akit megkérdeztem, vagy ahol utána olvastam. Amerikai lett, elvesztek benne az apróbb filozofikus részek, mackó, amik a könyvben nagyon szépen le vannak írva és ki vannak fejtve. Kicsit félek, nem tudom meg merjem -e nézni ezek után, mert a könyvélmény szuper volt és elgondolkodtató, pont ezt szerettem benne. Ötletek?

Szuper elgondolkodtató disztópia, új megközelítéssel, több érdekes nézőpontból! Mindenkinek ajánlom!

2016. február 24., szerda

Könyvajánló: Colleen Hoover: Ez a lány - This Girl (Szívcsapás 3.)

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szívcsapás
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 294. old. 
Folytatásos: igen, 3. rész (3 lesz)
Eredeti címe: This Girl
Fordította: Barthó Eszter



Beszámolóm az első részről: Slammed - Szívcsapás
Beszámolóm a második részről: Point of Retreat - Visszavonuló

Fülszöveg:
Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.

Gondolataim a könyvről:
Ez már az igazi végjáték a fanoknak, és a szereplők kedvelőinek. Beteljesült a nagy mese, és a nászút alatt bőlére eresztve nagy mesélés kezdődik mind a két szereplő részéről. Végigélhetjük mind a két könyv eseményeit a két szereplővel, abból a szemszögből, ahogy még eddig nem olvashattuk. 


Sajnos az a szomorú, hogy vannak benne szóról szóra megírt párbeszédek, és bár időrendben, lineárisan halad, szinte ugyan azt mondja el, mint az  előző két kötetben, csak pepitában. Egy-két aprócska olyan részlet van, ami újdonság (Will és Julia beszélgetése, Will szakítása, a baleset idején), de sokkal többet nem tudunk meg, és jó, elolvastam, de közben volt, hogy bőszen előre lapoztam azokhoz a bizonyos nászutas jelentekhez. 

Sajnos a slam versek is szóról szóra ugyan azok benne, mint az előzőekben, itt egyetlen egy van a végén ahol a nászút után van egy kis rész a családi életükről, és hát persze betetőzik ez is. A nászutas poénok jók a srácokkal, de utána az egyetlen fénypont az utolsó slam vers. A mélypont pedig az egész könyv, hogy szinte magát ismétli, ennyi erővel elég lett volna ez, és nem kellett volna a második rész. Akkor ebben kellő újdonság lett volna. 

Kicsit sajnálom, hogy így lett vége, és lassan megállapítom, hogy Hoover ebben a végtelenül szenvedélyes, szerelmes, de szenvelgős stílusban ír mindig. Szép volt, szerettem őket, a fanyar humort, a csillagokat, az idézeteket, a slam verseket, de sajnálom, hogy ettől nem több. 

A végére álljon itt a záró vers, mert szép: 
"Az utolsó darab

Úgy születünk erre a földre,
mint az élet hatalmas kirakósának
egyetlen, apró darabja.
A mi dolgunk, hogy az évek során
megtaláljuk a hozzánk illő részek mindegyikét.
A darabokat, amelyek passzolnak hozzánk,
ahhoz, akik voltunk,
és ahhoz, akik egy napon leszünk.
...
De néha…
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel.
Darabok, amelyek hozzánk kapcsolódnak,
és amelyekhez hozzákapcsolódhatunk.
Darabok, amelyek olyan tökéletesen passzolnak,
hogy nem tudjuk, hol kezdődik a
miénk, és hol végződik a másiké.
Ezek a darabok a
barátok,
igaz szerelmek,
álmok,
szenvedélyek,
hitek,
adottságok.
Ezek a darabok egészítik ki a képünket.
Kijelölik a széleket,
kialakítják a sarkokat,
kitöltik a réseket.
Ezekből a darabokból állunk össze azokká, akik vagyunk.
Akik voltunk.
Akik egy nap leszünk.
Egészen mostanáig,
ha a saját kirakósomra néztem,
egy kész művet láttam.
A szélek kijelölve,
a sarkok kialakítva,
a rések mind kitöltve. "


Szintén csak Mazoistáknak, és akik végigküzdötték a sorozatot! 

2016. február 15., hétfő

Könyvajánló: Colleen Hoover: Visszavonuló - Point of Retreat (Szívcsapás 2.)

A könyv adatai: 
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szívcsapás
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 276. old. 
Folytatásos: igen, 2. rész (3 lesz)
Eredeti címe: Point of Retreat
Fordította: Barthó Eszter
  

Az első részről írt véleményem itt olvashatod! Slammed (Szívcsapás 1.)

A beszámoló SPOILERT tartalmazhat! 

Fülszöveg:


A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.

A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.

Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…

Gondolataim a könyvről:
Jajj, ez tipikusan az a második rész, amit nem kellett volna megírni. Miután kedves, édes kis párunk egymásra talált a szerelemben, újabb "sorscsapás" jön a sorban. A fülszöveg megint nem mond sokat, és félre is vezet, sajnos a nagy csattanó és a fordulat elég klisés, és ráadásul még banálisan is van megoldva. 

Lake és Will ígérete miatti macska-egér játék is vicces, mikor együtt alszanak, egymás mellett laknak, minden annyira "életszerűtlen" néha, hogy az ember elfordulna, a haját tépné, vagy rájuk üvöltene, ám mégis olvassa, mert kell a lelkének az a szép befejezés (és a Hoover féle szenvedés.)


Mondja meg nekem valaki, ha olyan égő szerelemmel, első látásra, szenvedélyesen egymásba gabajodnak, majd egymás mellett laknak, az öccseik imádják egymást, miért kell holmi féltékenykedéssel gyerekessé, és kisstílűvé tenni egy szuper regényt? E mellé jön még a Hoovernél már lassan kötelező kórházi jelenet (minden könyvében valahogy, valaki ott köt ki, és ott világosodik meg, vagy jön rá, hogy élete végéig nem engedi el a szerelme kezét)... szóval summa summárum, kiszenvedtem, mert szerettem a hangulatát, de a történet nem tetszett.

Egyetlen színfoltjai a slam versek, azok még mindig ütősek, szókimondóak. Nem tudom, hogy azokat Hoover írta e teljesen, bár tudom, hogy kapott segítséget, de a fordításuk is szuper, nagyon tetszettek benne. És üdítő változatosság a sok szenvelgésben Kiersten karaktere, vicces, furcsa, szókimondó, mint egy tini, és mindig megtalálja a lényeget a mondanivalóban. 

A csúcspont nekem ebben a könyvben Will verse volt (megint, csak itt most kellékekkel bizonyítja, miért is Őt szereti), és Caulder slamje a bátyjáról. Na az sírós volt, és ráadásul nem itthon olvastam. Többek között ezért olvastam végig még a rossz story miatt is. 
A fotó Hoover oldaláról van, hogy honnan vette a csillagos ötletet, katt érte a képre! 
Külön pluszpontot érdemelnek Julia csillagai,  szép gesztus, jó ötlet (az egyetlen szuper ötlet a könyvben), és nagyon jók benne az idézetek. Nekem is van egy ilyen könyvem, amit néha felütök, ha segítő gondolatokra van szükségem, és valahogy mindig a helyzetbe vágó a kártya és az idézet is. 

„Az élet kemény. Különösen akkor, ha hülye vagy. ” 
– John Wayne

Felsóhajtok. Hiányzik Julia humora.


A végén persze kapunk happy endet, sok belső pillangós poénnal, és mindennel, ahogy kell, de az út nagyon hosszú odáig. 
Hogy szépen zárjuk a posztot, itt egy jó idézet az egyik versből: 

"Szörnyen jó veled lenni, 
és szörnyen hiányzol, ha nem vagy velem. 
Egy szép nap szörnyen feleségül veszlek, 
és az minden lesz, csak szörnyű nem."

Csak mazoistáknak, szenvedni és sírni vágyóknak, és azoknak, akik nagyon szeretik Hoover stílusát és a slameket!

2016. február 3., szerda

Könyvajánló:Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás 1.

A könyv adatai: 
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szívcsapás
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 274. old. 
Folytatásos: igen, 1. rész (3 lesz)
Eredeti címe: Slammed
Fordította: Barthó Eszter


Fülszöveg:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Gondolataim a könyvről:
Szerencsére ez nem az a fülszöveg, ami nagyon sok mindent lelőne. Kellően épp csak körülírja, viszont egy hangyányit nagyobb problémát csinál belőle, mint ami. Hoovernél számíthatunk arra, hogy bár YA és NA korú tini romantikát ír, mindig van a könyveinek valami mélyebb tartalma, próbál reflektálni a világ dolgaira és elgondolkodtatni a tiniket is.

Ebben a kötetben ez a fiatal felnőttek problémája, akiknek túl korán kell felnőniük. Vagy a veszteségeik miatt, vagy a gyász miatt, vagy a korai felelősség átvétel miatt, de mind ismerünk olyanokat, akik elárvultak, és esetleg átvették a szüleik szerepét a testvérüknél. Willel ez a szitu, és igyekszik is felnőni ehhez, megteremteni a lehetőségeket, az új életet.

Layken (Lake) viszont még magát keresi, a költözés után, a gyász után, és újabb próbák előtt. És kettőjüket gyönyörűen összefogja a slam poetry (élőszóban előadott verses költészeti verseny, 3 perc a színpadon, hogy elmond mit érzel, és hass az emberekre). Ehhez kapcsolódnak a nagyobb események a könyvben (randi, szülinap, nagy vallomások :-) és gyönyörűen beszélnek a sokszor ki nem mondott, titkolt érzésekről, gondolatokról.

Anélkül, hogy nagyon lelőném a poént, elmondom, hogy én még nem sok ilyen témájú könyvet olvastam (sem slam poetryről, sem tanáros-diák viszonyról) viszont nagyon nagyon tetszett. Ami pedig mindezt még színesíti a két öccs Kel és Caulder állandó jelenléte, lököttsége, fiús vicceik, beszólásaik.


Extrák:
Ahogy a könyv olvasása után rákerestem a slamre, nagyon jó kis magyar oldalakat találtam, ahol kiderül, hogy már a '80-as évek óta van ez külföldön, és 2000 óta alakult az egyre nagyobb kör Magyarországon is. Vannak már országos bajnokságok, aminek a nyertese az európaira is kiutazik, ezen az oldalon pedig sok mindent megtudhatsz róluk, még egy arcképcsarnok is van a magyar slammerekről. Innen talán ismerős lehet a ma már nyomtatásban is megjelent Kemény Zsófi vagy Simon Márton, akikről viszont már én is hallottam húgom révén, aki sok ilyet olvas mostanában. És meg kell mondani, a könyvben lévő verseket olvasva, én is nagyon megszerettem őket. Lényegre törőek, érzelmesek, szinte tökéletesek a mai korban. 

A másik nagy felfedezésem, hogy a fejezetek elején egy-egy idézet van az Avett Brothers-től, akiket a könyvben egy zenekarként emlegetnek. Mivel szám címek is vannak az idézetek végén, próbából rákerestem, hogy tényleg léteznek-e, mert akkor végighallgatnám a dalokat, amiket megjelölnek és idéznek a könyvben, mert tényleg szuperek a szövegeik. És a Youtube korában, mit ad Isten, tényleg egy létező zenekar, úgyhogy most a dallistát hallgatom amit az első könyv fejezeteihez válogattak. :-D Itt van tőlük egy dal, amire épp most hivatkoztak a harmadik könyvben:




Hoover stílusában megírt, érzelmes, dühöngős, sírós, a könyvben elveszős, fájdalmas, majd mégis szép történet! Slammet kedvelőknek, és Hoover fanoknak nagyon ajánlott!