A könyvről:
A kiadó: Magnólia
A kiadási év: 2014
Oldalszám: 240. old.
Eredeti címe:The Storied Life of A. J. Fikry
Fordította: Ballai Mária
Fülszöveg:
A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.
Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”.
Gondolataim a könyvről:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJCiZ4_EDkqSk5xYhtwhZfNGX-LIAhBq5h9CwR22CrZYo9g0ggRprEYlMrFjIsHLJYhbubYEeIkly-I9fYd5bUkh-m6IYcEytsnuFLlsDewA4PSXhs0rvmTDpXkHe-yNk-5ZVejYYS7-g/s320/2.jpg)
" egyre inkább úgy gondolom, hogy ez ad értelmet az egésznek. Hogy tudj valamihez kötődni, édes kis könyvmolyom. Csak kötődni kell.
– A.J.F."
Szép és kedves volt látni, ahogy Fikry átalakul, lassan gondoskodóvá, odafigyelővé válik. A gyermek mindenkit vonz, az emberek valahogy megjavulnak, meghunyászkodnak, ha kisgyerek van a közelben. Mindenki kedves, gügyög (ezt egyre többet látom ismerősök körében is), és még a hangulat is más. Az, hogy az ember gondoskodhat valakiről, érte él, és az ő boldogságáért, sok mindenen változtat. Ez talán a könyv egyik nagy igazsága.
"Nem azok a dolgok határoznak meg minket, amiket összegyűjtünk, megszerzünk vagy elolvasunk. Amíg itt vagyunk, csak szeretet vagyunk. Azok a dolgok, amiket szeretünk. Azok az emberek, akiket szeretünk. És azt hiszem, ezek a dolgok valóban tovább élnek."
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM8Orkvs1YIc8FbD5xIePbNwRd3PBLH00qieYXPQF-9dMiRPV_k_Kf1lh2zmmY1YaWZDzCNtyymP4eh_2XTGJrsCvHvZ-mkns1Du-ct0FvsmCUb1-XKOOUekNi_ipsajFfm8zEgfXLtPc/s320/3.jpg)
"..pontosan akkor kell találkoznunk egyes történetekkel, amikor megérett rá az életünk."
Az pedig külön pluszpont, hogy az ember minden hangulatához minden alapgondolathoz talál benne kedvenc idézetet. Így jártam én is a borítókkal:-D
Fent is láttok már külföldi borítókat, itt van egy ideillő idézet és válogatás.
" – A szépség nem elég ok arra, hogy udvaroljanak valakinek. A diákjaimnak is mindig ezt hajtogatom.
– Mondja ezt az a nő, aki a borító alapján választ könyvet.
– Figyelmeztetlek, lehet, hogy egy rossz könyv vagyok, csak szép a borítóm."
Borítók
Mivel hosszú a cím, a betűk mindegyik borítón dominálnak. Nekem viszont kifejezetten ez a felső három tetszik, mert a bal szélsőn rajta van a könyvesbolt és kis csapat is, még ha egy kicst szürreális is a látvány az elfolyó polcokkal, ezen a másik kettőn pedig Fikry tartja a kislányt, és nagyon jól vissza is adja a könyv mondanivalóját, a rajz pedig egyszerű de nagyszerű. Sajnos a magyar egyedit kapott, ez sem lett annyira rossz, itt is csak pár szín és a betűk dominálnak, de nekem ez kevésbé tetszik, mint mondjuk a bal szélső polcos.
Miért kihívásos?
És ott a vége. Mindig az a fránya valóság. Mikor az ember már azt hinné, hogy minden rendben, beüt a krach. Jön a valóság, befurakodik az idilli regénybe, és jön a káromkodás. Na ott potyogtak a könnyeim, annál a párbeszédnél az ágy mellett. Végtelenül sajnáltam, és bár elhiszem, hogy a sztori még így is jó, és szépen lekerekítette, de haragszom egy kicsit a végére e miatt.
És, hogy stílusosan köszönjek el, ezt hagynám a végére:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése