Könyvajánló:Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás 1.

A könyv adatai: 

Kiadó: Könyvmolyképző

Sorozat: Szívcsapás

Kiadási év: 2014

Oldalszám: 274. old. 

Folytatásos: igen, 1. rész (3 lesz)

Eredeti címe: Slammed

Fordította: Barthó Eszter

Fülszöveg:

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Gondolataim a könyvről:
Szerencsére ez nem az a fülszöveg, ami nagyon sok mindent lelőne. Kellően épp csak körülírja, viszont egy hangyányit nagyobb problémát csinál belőle, mint ami. Hoovernél számíthatunk arra, hogy bár YA és NA korú tini romantikát ír, mindig van a könyveinek valami mélyebb tartalma, próbál reflektálni a világ dolgaira és elgondolkodtatni a tiniket is.

Ebben a kötetben ez a fiatal felnőttek problémája, akiknek túl korán kell felnőniük. Vagy a veszteségeik miatt, vagy a gyász miatt, vagy a korai felelősség átvétel miatt, de mind ismerünk olyanokat, akik elárvultak, és esetleg átvették a szüleik szerepét a testvérüknél. Willel ez a szitu, és igyekszik is felnőni ehhez, megteremteni a lehetőségeket, az új életet.

Layken (Lake) viszont még magát keresi, a költözés után, a gyász után, és újabb próbák előtt. És kettőjüket gyönyörűen összefogja a slam poetry (élőszóban előadott verses költészeti verseny, 3 perc a színpadon, hogy elmond mit érzel, és hass az emberekre). Ehhez kapcsolódnak a nagyobb események a könyvben (randi, szülinap, nagy vallomások :-) és gyönyörűen beszélnek a sokszor ki nem mondott, titkolt érzésekről, gondolatokról.

Anélkül, hogy nagyon lelőném a poént, elmondom, hogy én még nem sok ilyen témájú könyvet olvastam (sem slam poetryről, sem tanáros-diák viszonyról) viszont nagyon nagyon tetszett. Ami pedig mindezt még színesíti a két öccs Kel és Caulder állandó jelenléte, lököttsége, fiús vicceik, beszólásaik.


Extrák:
Ahogy a könyv olvasása után rákerestem a slamre, nagyon jó kis magyar oldalakat találtam, ahol kiderül, hogy már a '80-as évek óta van ez külföldön, és 2000 óta alakult az egyre nagyobb kör Magyarországon is. Vannak már országos bajnokságok, aminek a nyertese az európaira is kiutazik, ezen az oldalon pedig sok mindent megtudhatsz róluk, még egy arcképcsarnok is van a magyar slammerekről. Innen talán ismerős lehet a ma már nyomtatásban is megjelent Kemény Zsófi vagy Simon Márton, akikről viszont már én is hallottam húgom révén, aki sok ilyet olvas mostanában. És meg kell mondani, a könyvben lévő verseket olvasva, én is nagyon megszerettem őket. Lényegre törőek, érzelmesek, szinte tökéletesek a mai korban. 

A másik nagy felfedezésem, hogy a fejezetek elején egy-egy idézet van az Avett Brothers-től, akiket a könyvben egy zenekarként emlegetnek. Mivel szám címek is vannak az idézetek végén, próbából rákerestem, hogy tényleg léteznek-e, mert akkor végighallgatnám a dalokat, amiket megjelölnek és idéznek a könyvben, mert tényleg szuperek a szövegeik. És a Youtube korában, mit ad Isten, tényleg egy létező zenekar, úgyhogy most a dallistát hallgatom amit az első könyv fejezeteihez válogattak. :-D Itt van tőlük egy dal, amire épp most hivatkoztak a harmadik könyvben:

Hoover stílusában megírt, érzelmes, dühöngős, sírós, a könyvben elveszős, fájdalmas, majd mégis szép történet! Slammet kedvelőknek, és Hoover fanoknak nagyon ajánlott!