Esténként szakítottam rá időt, sunyiban, de muszáj volt végigolvasni, mert addig nem volt megnyugvásom, míg nem tudtam meg, mi történt velük azután.
HÁROM ÉV MÚLVA
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUgWABTyH3eAoQeSnJc4UUTowPRl2qmjhxzJdE_h2dKlgSDmRWTbQ7Y5fngntoGi1rNzS1isPnUun4Rzu8D49eTKXe78s9i8yqinF4SGWl9V60sfH7riyvF2VAwCo0lCOTGJjXLaD31Lc/s1600/hov%C3%A1+t%C5%B1nt%C3%A9l.jpg)
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?
SPOILERES LESZ, szóval, aki nem olvasta még a könyvet, és nem akarja lelőni magának, ne is olvassa!
Nagyon féltem ettől a résztől. Három év telt el, és a fülszöveg alapján először azt hittem Adam tartotta be az ígéretét. Ha Mia visszatér, ha életben marad, ő elmegy.
Ebben a kötetben végig Adam szemszögében vagyunk (amit imádtam). Három év alatt híres lett a zenekar, megírt egy fantasztikus lemezt a bandával, díjátadókra járnak, platina lemez lett a cd, és hamarosan koncertsorozatra indulnak. De a helyzet mégsem idilli, Adam romokban hever, iszik és nyugtatókat szed. És nincs mellette Mia.
Nagyon nem tetszett hogy így kezdődik. Maga a történet az előző kötet folytatásaként a döntések következményéről szól. Itt is két szálon fut a cselekmény. Adam és a zenei karrier, elmondja, hogy jutottak idáig.. és ennek következtében ha kerülgetve is, de szóba kerül Mia. A rehabilitációja, a kemény küzdelme, a nagyszülei támogatása, és hogy hogy birkózott meg mindezzel.
A könyv ott vált nagyon érdekessé számomra, ahol Adam bemegy Mia koncertjére. A találkozás... az emlékek. És hogy végre, egy egész éjszakás séta, múltidézés, emlékezés, szavak kerülgetése után azon a bizonyos hídon kiderülnek a miértek. Hová tűnt. És miért?
Érdekes Mia szemszöge és nézőpontja, ami a beszélgetés alatt derül ki. Arra haragszik, aki körülötte van, és nyilván ezt azok a személyek sínylik is meg. Ha otthagyja, nem lesz rá dühös, és elfelejti.
Itt is rengeteg kérdést találunk: Megéri -e maradni, olyan fájdalmak közt? És hibáztatható -e ezért az, aki miatt maradtunk? Elég -e a zene az életben maradáshoz? Lehet -e teljesen új életet kezdeni, hogy kizárjuk a múlt sötét darabjait?
Forman itt megint inkább elgondolkodtat, gondolatokat ébreszt. A könyv megint csak a fájdalom feldolgozásáról szól. Mia fájdalmáról, Adam fájdalmáról. Itt nagyon megkapóak a fejezetek elején levő versszakok, amik elvileg Adam dalszövegeinek részletei. Azok is nagyon tetszettek.
A borító nagyon hű az elsőhöz, itt persze Adam gitárja kerül szimbólikusan víz alá. Nekem sokkal jobban tetszenek ezek a magyar borítók, mert az eredetiken csak egy -egy lány szerepel. Nálunk ez sokkal jobban kifejezi a tartalmat és figyelemfelkeltőbb is, mint a rengeteg lány arcképe, ami mostanában a YA könyveken van.
Fájdalmas, de gyönyörű szép a vége. Nem egy mézesmázos könyv sem az első, sem a második része, de a végén van a kedvenc pillanatom. Ehhez még sajnos rendes könyvtrailert sem találtam, de mindenképpen várhatjuk az első részből a filmet. Hogy megtudjátok Hová tűnt, olvassátok el a könyvet.
SPOILERES LESZ, szóval, aki nem olvasta még a könyvet, és nem akarja lelőni magának, ne is olvassa!
Nagyon féltem ettől a résztől. Három év telt el, és a fülszöveg alapján először azt hittem Adam tartotta be az ígéretét. Ha Mia visszatér, ha életben marad, ő elmegy.
Ebben a kötetben végig Adam szemszögében vagyunk (amit imádtam). Három év alatt híres lett a zenekar, megírt egy fantasztikus lemezt a bandával, díjátadókra járnak, platina lemez lett a cd, és hamarosan koncertsorozatra indulnak. De a helyzet mégsem idilli, Adam romokban hever, iszik és nyugtatókat szed. És nincs mellette Mia.
Nagyon nem tetszett hogy így kezdődik. Maga a történet az előző kötet folytatásaként a döntések következményéről szól. Itt is két szálon fut a cselekmény. Adam és a zenei karrier, elmondja, hogy jutottak idáig.. és ennek következtében ha kerülgetve is, de szóba kerül Mia. A rehabilitációja, a kemény küzdelme, a nagyszülei támogatása, és hogy hogy birkózott meg mindezzel.
A könyv ott vált nagyon érdekessé számomra, ahol Adam bemegy Mia koncertjére. A találkozás... az emlékek. És hogy végre, egy egész éjszakás séta, múltidézés, emlékezés, szavak kerülgetése után azon a bizonyos hídon kiderülnek a miértek. Hová tűnt. És miért?
Érdekes Mia szemszöge és nézőpontja, ami a beszélgetés alatt derül ki. Arra haragszik, aki körülötte van, és nyilván ezt azok a személyek sínylik is meg. Ha otthagyja, nem lesz rá dühös, és elfelejti.
Itt is rengeteg kérdést találunk: Megéri -e maradni, olyan fájdalmak közt? És hibáztatható -e ezért az, aki miatt maradtunk? Elég -e a zene az életben maradáshoz? Lehet -e teljesen új életet kezdeni, hogy kizárjuk a múlt sötét darabjait?
Forman itt megint inkább elgondolkodtat, gondolatokat ébreszt. A könyv megint csak a fájdalom feldolgozásáról szól. Mia fájdalmáról, Adam fájdalmáról. Itt nagyon megkapóak a fejezetek elején levő versszakok, amik elvileg Adam dalszövegeinek részletei. Azok is nagyon tetszettek.
A borító nagyon hű az elsőhöz, itt persze Adam gitárja kerül szimbólikusan víz alá. Nekem sokkal jobban tetszenek ezek a magyar borítók, mert az eredetiken csak egy -egy lány szerepel. Nálunk ez sokkal jobban kifejezi a tartalmat és figyelemfelkeltőbb is, mint a rengeteg lány arcképe, ami mostanában a YA könyveken van.
Fájdalmas, de gyönyörű szép a vége. Nem egy mézesmázos könyv sem az első, sem a második része, de a végén van a kedvenc pillanatom. Ehhez még sajnos rendes könyvtrailert sem találtam, de mindenképpen várhatjuk az első részből a filmet. Hogy megtudjátok Hová tűnt, olvassátok el a könyvet.