A visszahúzódó szerző sok műve közül, ezt a darabot (vagy legalább a címét) majdnem mindenhol ismerik a világon. Ezt az elismerést mutatja az is, hogy a moly.hu-n csak magyarul van 10 fajta kiadása!!!
Akit érdekel az élete, vagy művei, itt nézelődhet.
Röviden a tartalom:
Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. (Moly.hu)
Rengeteg országban betiltották a könyvet a szabadszájúsága ( elég sok káromkodás) miatt. Viszont én azt gondolom, ha ez mind nincs benne, nem lenne hiteles a történet. Hihetetlenül őszinte, és elgondolkodtató, ami a 16 éves fiú meséje. Bár a könyv csak 3 napot ír le, Holden bemutatja New York lebujait, a testvéreit, a tanárait, a családját, a suliban lakó szobatársait, tele személyes belső véleménnyel róluk, és valljuk be, ki nem gondolt olyanokat a környezetében élőkről, mint ő a könyvben? Ha mi is leírnánk mindenkiről mindent, akit ismerünk vagy láttunk valamikro, vagy találkoztunk vele, azt hiszem a végén mi is úgy gondolnánk: mind hiányzik. Mert az a sok találkozás tesz minket olyan emberré, amilyenek vagyunk.
Megértem Holdent. Annyira sok mindenben egyet tudtam érteni vele. A sok „gennyes alakkal” kapcsolatban. A dolgos, napjukat a mindennapi monotonban élő felnőttekről. Megértettem, hogy gyászolja a meghalt öccsét, Alliet. És azzal meg pláne egyetértek, hogy ezt a fájdalmat csak a húga jelenlétével tudja orvosolni.
Mindamellett imádtam a saját belső humorát, hogy „öregemezik” közvetlen, és a sok szóismétlés sem zavart annyira, mert tudtam, hogy szándékos, és hogy a könyv és a karakter fontos része. Öregem… Nagyszerűű. Tényleg.
Ja, és miután a Szent Johahha Gimi valamelyik sorozatában Reni felteszi a kérdést - miszerint nem derült fény a könyvben, hogy hova mennek a kacsák télen?, - engem is ez a dolog foglalkoztat. Hátha egyszer Cortez megadja rá a választ! Vagy a Google.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése