9/50 7-es pont Egy könyv, amelyben nem-emberi szereplők vannak: Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

A könyv adatai: 
Kiadója: Gabo  (SFF sorozat)
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 360. old. 

Illusztrálta:Cserny Timi Pookah

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!


Gondolataim a könyvről:

Az egyik fő apropó, hogy nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet, hogy csodaszép a borítója. A másik, hogy láttam, ebben az évben kijön a folytatása is (Üveghegy címmel, ami azóta már megjelent) , ami megint csodaszép borítót kapott. A harmadik, hogy Csilla regényéről is regéket meséltetek, meséltek, és már nagyon kíváncsi voltam egy magyar szerző izgalmas könyvére.

Emese anyja elhagyja őket kiskorában, és akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor már kamaszodik. Az apja titkolózik, körülötte pedig egyre több a misztikus furcsaság. Aztán az események egymást követik, és Emese az erdőben találja magát, majd egy lovas elragadja…

A történet több szemszöges, imádtam, hogy majd minden szereplő fejébe belelátunk, és sok visszatekintés, emlékezés is helyet kap, apránkét összeáll az egész, de csak a könyv végén lesz minden teljesen tiszta. Nem lehet előre kitalálni a lényeget, és mindig tartogat izgalmas fordulatokat a végéig. 

 Iszonyatosan sajnáltam a történetben Rabonbánt, akiről bár keveset tudunk meg, misztikus alakja annál kedvesebb az olvasónak. A végére még Firtos/Tartódot is, azt hiszem ők vitték a kedvenc furcsa karakter pálmát. Firenét egyszerűen csak sajnáltam, kíváncsi vagyok, mihez kezd majd a következő könyvben, a karakteréről még nem sokat tudtunk meg, bár látszik, hogy lényegesen különbözik az anyjától, de alapvetően egy pozitív vonulata a mesének. Lónára pedig nagyon mérges voltam, mert az ember nem ilyen önzőnek és “mesésnek” képzel el egy anyát, nem tipikus női karakter. Általában véve egyikük sem.
Emese apja meg maga is megér egy misét, szépek az anyjával mind a ketten, titkolóznak, szenvednek, de közben mindent megtesznek a lányukért. A végén az ő áldozatát is nagyon sajnáltam.

Szépen belebogozta Csilla a mesei elemeket, a hetes, hármas számot, az ígéretek komolyan vétele nagyon tetszett (talán ma is ezt kéne kapnia az embereknek, ha nem tartanak be egy ígéretet) a réz, az ólom, az üveg mint elemek beleszövése is ügyes. Ritka és csodálatosan izgalmas könyv, ami nagyon jól van felépítve és megírva, meseszép borítóval. 

Pár szóban az illusztrációkról: 
Az újonnan kiadott könyv rajzait Cserny Timi Pookah készítette az új kiadásba (ugyanis egyszer már megjelent a kötet korábban más borítóval és más illusztrációkkal a Delta Vision kiadónál, amiket szintén Timi készített, de nekem ez az újabb változat sokkal jobban tetszik minden téren.)
Fekete fehérek, de istenien kapják el ezt a misztikus, varázslatos világot.
Példának csak pár kép lent:
Amikor először Emese Firenével találkozik, és amikor átváltozik. Csoda mind a kettő. Fent pedig a szövegben Rabonbán vesz búcsút ...

8/50.17-es pont: Egy könyv, amit egy barátod ajánlott: Jessica Brockmole: Levelek Sky szigetéről

A könyv adatai: 
Kiadója: Cor Leonis
Magyar kiadás: 2013
Oldalszám: 327. old. 

Fordította:Bozai Ágota

1940. június 17.
Ó, Margaret!
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal.
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna!
Anya

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik.
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére.
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást.
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.

Gondolatok a könyvről:
Minden úgy kezdődött, hogy Deszy regéket mesélt erről a könyvről. Aztán nagyon megtetszett a borítója. Aztán az, hogy levélregény, és el nem tudtam képzelni, hogy fog ez engem lekötni, hogy lehet így rendesen cselekményt írni. Jelentem a szerzőnek sikerült.

Alapvetően két idősíkon mozgunk, az egyik az első világháború idején játszódik, a másik a másodikén. Nagyon szép kapcsolat van a kettő között, amire az ember már kb. úgy a 100. old. közelében rájön, de minden egyes levéllel egyre szebb és érdekesebb lesz a régi történet.

Nagyon tetszett a birkás Skócia leírás, rengeteg képet nézegettem a könyv miatt a neten. Vicces volt olvasni hogy bár Graham és Elspeth nagyon különböző karakter, mennyire izgalmas, érdekes a levelezésük, mennyire más az életük, mi foglalkoztatja őket, (kezdetben lovak, tehenek, és a csatorna eresz, aki, olvasta, tudja. :-D), hogy mit kapnak ilyenkor karácsonyra, érdekes volt benne a korrajz is (bár nem tudom ez mennyire hiteles), hogy pl. megfigyelhető mennyi idő alatt ér el A-ból B-be a levél.


Szépen lassan alakul ki a rajongásból a a kedves bátortalan barátság, majd a puhatolózás. Az apró titkok felfedése, és a lassan kimondott érzelmek.
Nagyon szép az a párhuzam hogy Margareth-el majdnem minden megismétlődik, egyfajta körforgás, vagy reinkarnációnak is tekinthető. Mintha egy kicsit Elspethék sorsa átöröklődne. Ez végtelenül tetszett, és hogy szépen apránként párhuzamosan derülnek ki a dolgok. Minden teljesen csak a végén világosodik meg.

A könyv végére szinte mindenkit sajnáltam, legfőképpen talán Elspeth -et, akitől mindenki csak elvonult a háborúba. Voltak itt félreértések, “félrekommunikálások”, kis titkok és nagy titkok, (nagyon mérges voltam Iain-ra több okból is) és csak azért nem bőgtem a vonaton, mert épp le kellett szállni, mindenki pakolt, és ha nem akartunk fenn maradni, nekem is cuccolnom kellett és ez elrontottam a pillanatot.

Néhány részlet a hangulat kedvéért:
"Csodálatos! Ennek a világnak legalább annyira szüksége van férfi balett-táncosokra, mint női geológusokra.
De könyörgöm, mi az a faháború?"

"Azt mondják errefelé a tengerben each-uisge él, egyfajta víziló, mely az áldozatot lehúzza a víz alá, széttépi az agyarával, míg csak a mája marad, ami pedig vészjóslóan fellebeg a víz felszínére. Ilyen történeteken nevelkedvén mi vonzhatna, hogy a vízbe betegyem a lábamat?

19. oldal"

Enyhe rajongásomat tükrözi, hogy még ebben a könyvben is  a Skorpió Végta Capal Uisce lovai feltűnése miatt kiírtam Moly.hu-ra az idézetet. :-D 

"Kezdtem azt hinni, nincs hely a világon egy olyan embernek, akinek legnagyobb teljesítménye, hogy egy teli zsák mókussal felmászik az ereszcsatornán."

Talán az egyik kedvencem: 

"Egy pillanatra se roskadj magadba! Hát nem tudod, milyen vibráló erő vagy ezen a földön? Te nem arra születtél, hogy gyászolj! Te életre, szerelemre születtél. Amíg élsz, tiszteled a férjedet. Amíg szereted, az ő emlékét ápolod. Ehhez ragaszkodj, Sue, ehhez tartsd magad.
És ne feledd: „Itt vagyok”. Csupán egy borítéknyi távolságra tőled."

Pár szó a borítókról: 

Nekem a külföldi borítók sokkal jobban tetszenek. Bár a magyar sem rossz (fent a leírás mellett) de az alábbiak kicsit kihangsúlyozzák a levél jellegzetességeit (nyomdás hullámvonal amit a posta tesz a borítékra.)

 De amelyik a legszebb az az, amelyiken mind a ketten rajta vannak. Bár csak egyszer történik meg ez a könyvben, de akkor az igazi csúcspont, mélypont és katarzis, ezért megéri elolvasni azt a temérdek levelet.

Fantasztikus könyvélmény, mind a háborúról, mind azért mert levélregény, és szépen, irodalmian, és szívszorítóan van megírva. Aki különleges könyvélményt keres, mindenképpen olvassa el.

Most epekedve várom, hogy egyszer valaki megfilmesítse. Úgy megnézném, komolyan, szerintem írjunk petíciót!

7/50 20-as pont: Egy könyv az olvasólistád éléről: Jay Kristoff Vihartáncos

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 496. old. 

Fordította:Lánc Brigitta

Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.

HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

Gondolatok a könyvről:

 A Vhartáncos a Lótusz háborúja sorozat első része.

Már tényleg nagyon régóta vágytam rá. Először csak a borítója fogott meg, aztán csak tovább fokozta az érdeklődést a japán világ, és steampunk keret, amit köré tettek.

Alepvetően a történet egy a feudális Japánra hajazó korban és időben játszódik, amikor még szamurájok követik a Bushidó szent törvényeit, ugyanakkor ebben a világban már megjelennek a gépek, az iparosítás, a füst, a fém, a kattogás, és e mellé becsempészi a mesés mitológia elemeket, mint a Vihartigris és az Onik.

Nagy katyvasznak tűnt az elején, és ha az ember felülemelkedik az első 50 oldal után azon, hogy nem kell minden szót közvetlenül szó szerint érteni, teljesen magával ragadó élmény (attól függetlenül, hogy annyi japán szó van a fegyverekre, hogy az csodával határos. Legalább 10 féle kés és kardnév van benne, ha jól értelmeztem). Nagyon szép mondatok és szóvirágok vannak benne, rengeteg átvitt értelemmel. Szeretem ezeket a keleti gondolkodású könyveket, teljesen más a tempójuk, a mentalitásuk, az írásmódjuk. Sokkal sokkal lassabban haladtam vele pont e miatt, mint szerettem volna, de megérte az élményt.


Kristoff jól felépítette a klánokat, kicsit talán nekem arra hajaz, amilyen a Beavatottban az 4 csoport felosztása, de itt is megvan mindenkinek a jellegzetes logója, (itt jelen esetben állata, a tigris, a róka,a főnix és a sárkány) amit magukra is tetoválnak (általában a karjukra, és egy egy jellegzetes jelmondata. Nekem nagyon tetszett, hogy Yokiko róka, fürge, ügyes, könnyed, eszes, jó, hogy ebbe a klánba került. A mantrájuk is tetszik: "Kitsune (A róka) vigyáz az övéire."
Kristoff térképet is készített, elég sok benne a helységnév, és ezzel kicsit segít megint elmélyíteni, és ettől fantasy-s, vagy komoly mitológiai jelleget kap. (Rengeteg komoly műben van térkép, mint a Gyűrűk Urában, a Narniában, stb.)

Yukiko szuper női karakter, erős, harcias, kitartó, nem kell megvédeni, de körülötte minden szereplő nagyon jól fel van épít, különösen Masaru és Kin. Vicces volt a belső beszélgetéseket olvasni az Arashitorával, majd ha olvassátok, tudni fogjátok, miről beszélek. Buruu karaktere nagyon jól sikerült, bár néha inkább hasonlít, egy dörgölőzős macskához, vicces, ahogy a kezdeti ellenérzések után átalakulnak a párbeszédeik, és egészen mély barátság alakul ki köztük.

Azt szeretem az ilyen könyvekben (és eleve a fantasykben, mert nekem ez az), hogy mindig van valami nagyon komoly üzenetük.  Ezt talán átvetíthetjük a mi mostani korunkra és viselkedésünkre is. Rabszolgaként dolgozni olyan dologgal, ami később megöl minket.... a könyvben ilyen a lótusz. Ebből nyerik az energiát, mozgatják a gépeket, de közben, már megfullasztják a földet, vörösek a felhők és vörös az eső. Ha belegondolunk, átültethetjük a mai világra. A környezetszennyezés, a nagy energia kiaknázás, hogy a gépeink, eszközeink működjenek. Minden erről szól. A könyv olvasása után az ember talán egy kicsit drasztikusabban látja a mai helyzetet.
Szórakoztat és elgondolkoztat. Szeretem.

Bár idézet, hogy bepillantsatok a stílusába:

"– A férfiak idióták. Az ágyékukkal gondolkodnak, nem a fejükkel. A szépség fegyver, olyan éles, mint bármely lánckatana."

"Csak mert egy tömegben állsz, nem biztos, hogy oda tartozol."

"MIRŐL BESZÉLGETTEK?

Psssz!

TÚL SOKAT BESZÉLGETSZ VELE. INKÁBB HOZZÁM BESZÉLJ!
Buruu megbökdöste az orrával, úgy, hogy majdnem fellökte."

"Apja megszidta volna a hölgyhöz nem méltó beszédéért. Körülnézett a sötétségben, és rádöbbent, hogy egyetlen felnőtt sincs a közelben, aki megbüntetné, úgyhogy üvölteni kezdte az összes csúnya szót, ami csak eszébe jutott. Profánságból font szivárvány emelkedett a fák között, káromkodás pattogott a fából és páfrányból álló falakon, az árnyékos zöld plafon alatt."

"A Busidó Útjára. Hűség. Önfeláldozás. Halál a gyalázat helyett. Ezek voltak azok az alapelvek, melyek a sógun harci gépei mögött rejtőző embereket éltették. A busidó volt az a kapocs, amely a hadsereget összetartotta, az a szabályrendszer, ami szerint a nemzet első szamurája is élt és halt. Több volt, mint egyszerű filozófia; a busidó életmód volt, ami egy katona létezésének minden mozzanatát befolyásolta."
 

 Néhány szó a sorozat borítóiról:
A magyar borító változat az amerikai kiadás borítóját vette át (volt szavazás a Könyvmolynál, erre szavaztak, de szerintem jobb is.) Élénkek, feltűnőek a borító színei, és jól tükrözik, a kicsit mitologikus, fantasys ötvözetet, nekem még a japán mangák is eszembe jutottak. Még két része várható, alább mutatom egyben a három borítót, reméljük a Könyvmoly majd előbb utóbb ezeket is kiadja.

Aki szereti a kihívásokat, a Japán világot, és szeretne elmerülni egy izgalmas fantasyban, ne hagyja ki!

6/50 44-es pont: Egy könyv, ami eredetileg más nyelven íródott: Julie Kagawa: A Vashercegnő

6. elolvasott 44: Egy könyv, ami eredetileg más nyelven íródott: Julie Kagawa: A Vashercegnő

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2012
Oldalszám: 312. old. 

Fordította:Miks-Rédai Viktória

„Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott.
Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.
A nevem Meghan Chase”.
Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.

Gondolataim a könyvről:
Ez az Ironfey sorozat darabja, egy folytatás, a Vasherceg az első, a Vashercegnő a második kötet, és még van egy harmadik is, Vaskirálynő címmel. 

Kicsit kétkedve álltam neki, mert bár tetszett az első rész, nem kapott el annyira. Maghan visszakerült a tél Birodalmába, ahol eddig sem volt fenékig tejfel az élet, most meg pláne. A Tél hercege és testvérei megnehezítik az életét, majd az események során menekülniük kell. Nem volt nagy izgalom benne, azt mondanám, inkább azért olvastam, mert kíváncsi vagyok, mi lesz a szereplők sorsa, hogy a végén mégis sikerül -e? Már az első után azt éreztem, hogy nem biztos, hogy kellett volna a folytatás, ezek után még nagyobb kétségeim vannak, de itt legalább megágyaztak rendesen a harmadik résznek, vannak benne konfliktusok, bonyodalmak.

Az, hogy a számítógépes világ átveszi az uralmat szép gondolat, mert jó párhuzamot lehet vonni a mesék és a gondolatok “elnéptelenedése” között. Itt a két testvér szerepe az ami jobban kiélesedik. Ash ebben a részben megnyílik, kicsit többet is megtudunk arról, mik játszódtak le benne az előző könyvben, mi hajtja.
Puck sajnos kevesebbet szerepel, pedig az ő karaktere vidámabb izgalmasabb. Azt hiszem ebben a részben talán Kacor volt a kedvenc, és Vasparipa, akivel az ember szinte nem is számol, majd berobban a végén.


Pár idézet a könyvből:


"Mély lélegzetet vettem, visszanyeltem a könnyeimet, és arra összpontosítottam, hogy fagyjanak csak meg bennem. Fagyjon meg minden, könnyek, érzelmek, emlékek, minden, ami gyengévé tesz. Mert ha a Téli Udvarban kell eljátszanom a szerepemet, nekem is jéggé kell válnom. Nem, nem is jéggé: vassá."


"– Hogy van Ash? – kérdeztem mielőtt bármi mást mondhatott volna. A nővér csak horkantott és intett hogy kövessem.
– Ugyanúgy. – mondta végül. Végigmentünk a folyosón, el Ash szobája mellett, amelynek az ajtaja zárva volt, de meg sem álltunk előtte. – Az az ostoba bolond már sétálgat, még ki is hívta Robint, hogy mérjék össze a pengéiket ma délután. Természetesen nem hagytam, habár Robin boldogan ment volna bele, a másik hülyéje.
– Hé! – hallottam Puck hangját a hátunk mögül. – Nem én kezdtem! Én csak szívességet akartam neki tenni."


"– Ó! – Ash a kézfejével megcirógatta az arcomat, majd az ujjai közé fogta egy elszabadult tincsemet. – Ezer és ezer halandó lányt láttam már – mondta lágyan –, többet, hogysem össze tudnád számolni, a világ minden részéből. Számomra mind egyformák. – Az ujja az állam alá csúszott, és felemelte a fejemet. – Ők mind csak a külsőmet látják, nem azt, aki valójában vagyok. Te viszont igen. Te láttál a bűbáj és az illúziók nélkül, még azok nélkül is, amelyeket a családom előtt is fenntartok, ami csak komédia, hogy túléljem őket. Te láttad, ki vagyok valójában, és mégis itt vagy. – Hüvelykujjával végigsimított a bőrömön, jegesen forró érintésemléket hagyva maga után. – Itt vagy, és nem vágyom más táncra, csak erre."


Pár mondat a borítókról:

Mivel ez egy második kötet, érdemes talán megmutatni a sorozat első és utolsó darabját. A sorozat borítói nekem nagyon tetszenek, nagyon jól elkapták ezt a tündéres, légies, misztikus vonalat, de a vonalak egyszerűsége miatt benne van a mesei gyermetegség is. Látszik, hogy a készítők sem veszik magukat olyan komolyan, és nem is akar több lenni, mint egy romantikus misztikus tiniregény. Annak viszont nagyon örülök, hogy ehhez megtartottuk az eredetieket.

Amit viszont csak most fedeztem fel, (a Goodreads-nek hála, akik rendesen vezetik a sorozatokat) hogy vannak hozzá kiegészítő novellák (rengeteg, 1.5, 3.5, legendáknak hívják, amik köztük játszódnak) és ezek között találtam meg, hogy nem csak 3 részes lesz, hanem van egy hivatalos negyedik kötet is, amin Ash szerepel. Jajj nekem.

És ha mindez még nem volna elég, elindult egy másik szál is, amelyik Meghan öccséről, Ethanről szól, már az is három részes külföldön, nem tudom lesz -e még folytatása. Őt indul el megmenteni az első részben Meghan, majd apránként úgy tűník kapott egy külön sorozatot.
Szóval, aki szereti ezt a sorozatot, várhatja még a folytatásokat, talán megjelenik majd a másik sorozat is a Könyvmolyképzőnél, már ha egyszer ezt befejezik.

5/50 39-es pont Egy könyv, amiben varázslat/mágia van: Bane Krónikák 3.-4.- rész

Két könyvről van szó, de mivel mind a kettő kicsit és rövid, mert csak novellás kötetek, így egy posztban, egy pont alatt kapnak helyet. Apránként gyűjtögetem össze a köteteket, sajnos még csak az első négy van meg, de ami késik nem múlik, meglesz egyszer majd mind. Imádom Magnus karakterét, és minden könyvvel ez egyre jobban bizonyosságot nyer.

Bane Krónikák 3. Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 56. old. 

Fordította:Kamper Gergerly

A magyar borítót készítette: Egyed Regina és Németh Balázs

Amikor a halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane részt vesz az árnyvadászok és az alvilágiak között zajló béketárgyalásokon a 19. századi Londonban, két nagyon különböző ember bűvöli el: Camille Belcourt, a vámpír és Edmund Herondale, az ifjú árnyvadász. Vajon azzal, hogy szíveket hódít meg, egyben oldalt is választ?

 Gondolataim a könyvről :
Az első kettőt olvastam, ezek már lényeges kidolgozottabbak voltak, mint azok. A harmadikban tanácskoznak, ott a leginkább megkapó jelenség Edmund Herondale. Rettentően kíváncsi vagyok már rá, és nagyon érdekes a személye, karaktere. A Herondalek amúgy sem mindennapiak az Árnyvadászok történeteiben, de itt már sok mindent tudunk az utódairól, és ez még érdekesebbé teszi. Itt egy kicsit bepillanthatunk Magnus és Camille viszonyába is, ez kevésbé volt érdekes, ám a tanácskozás annál inkább volt humoros.

Ezeken a részeke már látszik, hogy sokkal kidolgozottabbak, itt már megvolt a tematika rendesen, nem csak belekaptak. Viszont mivel ez is csak alig 50 oldal magyarul, nagy mélységekről nem beszélhetünk, inkább csak fel-fel villant valamit Magnus nem hétköznapi életéből.

Bane Krónikák 4. Az éjféli örökös 

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 56~. old. 

Fordította:Kamper Gergerly

A magyar borítót készítette: Egyed Regina és Németh Balázs

 Magnus azt hitte, már sosem fog visszatérni Londonba, de elfogadja Tatiana Blackthorn csábító ajánlatát. A nő gyönyörű nevelt lányát is érintő tervei azonban jóval gonoszabbak, mint a boszorkánymester gondolná. A századforduló Londonjában Magnus régi barátokra lel, és találkozik egy egészen különleges fiatalemberrel is… A tizenhat éves James Herondale-lel.


Gondolataim a könyvről:
Imádtam ezt a részt, mert megint találkozhatunk Willel, Jemmel és Tessával. Nem olvastam el róluk a novellákat angolul, és a Pokoli szerkezetek óta most olvasok először róluk, és meg kell mondanom, nagyon hiányoznak ezek a karakterek. James ritka furcsa, magának való, és szenvedő karakter lesz, de az ő sorsa is ígéretes. Remélem nem soká. Mindig szerettem az ipari forradalom és viktoriánus korabeli Angliát, a ruhákat, a füstöt és azt az angol szellemet, ami abban a korban uralkodott. Egy kicsit ebből kapunk vissza, megspékelve James-el, csak hogy még kíváncsibbak legyünk, és megegyen bennünket a kíváncsiság.

Pár szóban a magyar borítókról: 
Talán sokan tudjátok, hogy nem tudtuk megvenni az amerikai változatot, amelyikből a 10 kötet végén egy nagy Magnus Bane képet kapunk. E helyett a magyar változatban a nevének egy -egy betűje szerepel a borítókon (ezeket készítette el Egyed Regina és Németh Balázs), és a köteteket sorbarendezve meg megkapjuk végül Magnus nevét. Mivel minden kötet megjelent már papír alapon, megmutatom én is milyen szép együtt a 10 kötet. Ha megfigyelitek, szépen kivehető a tematika, hogy ami az előző köteten a betű és a lenti kép alapszíne, az lesz a következő borítón a betű mögötti háttérszín. Nagyon jól kitalálták, csak gratulálni tudok hozzá, és remélem nekem is meglesz hamarosan mind a 10.