Könyves kihívás évértékelő 2015. - majdnem megcsináltuk!

Ebben az évben először elszántam rá magam, hogy megcsinálom a könyves kihívást, méghozzá a legnehezebbet, az 50 pontosat.

Amit mindenképpen megállapíthatunk, hogy nem könnyű falat. Nem is az 50 könyv elolvasása (ennyi azért szokott menni egy év alatt), inkább az volt probléma, hogy csak azt olvassam el, ami be volt tervezve. Egy jó pár pont változott a kihívás során, ahova találtam jobb könyvet, oda betettem azt, viszont azzal nagyobb problémám volt, hogy a rengeteg új megjelenés miatt sokszor háttérbe szorult a kihívás. Év elején igyekeztem várt könyveket is keríteni, de ennek ugye sokszorosa, (sokszor jobbak) jelentek meg, így sajnos nem egyszer elcsábultam.

Az év közepe felé már megvolt a fele, nyáron is elég sokat tudtam olvasni, viszont ősszel jöttek a nagy megjelenések, novemberben pedig váratlanul közbe jött egy albérleti költözés, ami minden maradék időt és energiát felemésztett, így most már nem is törekedtem az 50-re, munka mellett is nagyon büszke vagyok az elolvasott könyvekre, ami szám szerint:

29 teljesített pont

Számszerűen:  29 pont van teljesítve de!:
36 könyv/kötet összesen (két trilógia van benne, több folytatás és az egyik ponthoz két Magnus Bane kötet)
Elolvasott oldalak: 11523 (Több mint 10 000 oldal!!!!) 

Olvastam:

- levélregényt (Levelek  Skye szigetéről)

- orosz és japán témájú könyvet (Orwell, Vihartáncos)

- egy megrázó klasszikust (Orwell) 

- több trilógiát ( Párválasztó, Rubinvörös, Szeretni bolondulásig stb.)

- és több befejező kötetet is.

- egy iszonyat megrázó könyvet magyar szerzőtől (Horgonyhely)

- nagyon jó magyar fantasykat (Kleinheincz Csillától és On Sai-tól)

- több jó könyvet régi kedvencektől (Rainbow Rowell, Maggie Stiefvater) 

A teljesített pontok listája: 

3. Könyv, amiből filmet készítettek: Veronica Roth Insurgent: Lázadó
4. Egy könyv, ami idén jelent meg :  Benina: Tükör 1. Rekviem a szivárványodért

6: Egy könyv, amelyet 30 év alatti író írt: Moskát Anita: Horgonyhely
7. Egy könyv, amelyben nem-emberi szereplők vannak: Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
9. Egy nőíró könyve: Louisa May Alcott : Kisasszonyok 
10. Egy krimi vagy thriller: Robert Gailbright : Selyemhernyó
11. Egy könyv, aminek egy szóból áll a címe: Kleinheincz Csilla :Üveghegy
12. Novelláskötet: Benkő Levente: Manók, emberek, fehérnépek
13. Egy könyv, ami külföldön játszódik: Lois Lowry : Számláld meg a csillagokat
15.Egy népszerű író első könyve: Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
16: Egy könyv olyan írótól, akit szeretsz, de ezt még nem olvastad tőle: Maggie Stiefvater: Sinner -Bűnös
17: Egy könyv, amit egy barátod ajánlott: Jessica Brockmole: Levelek Sky szigetéről
20: Egy könyv az olvasólistád éléről: Jay Kristoff: Vihartáncos
22: Egy könyv, ami kikészít: Leiner Laura : Akkor szakítsunk
24. Egy könyv, aminek a borítóján teljesen az van, amit a történet kifejez: Susan EE. - Angelfall
27: Egy könyv, amit egy nap alatt be tudsz fejezni: Jessica Park: Flat out Matt (És előtte a Flat Out Love) 
31: Egy könyv, amiről rossz vélemények vannak: Veronica Roth: Hűséges
32: Egy trilógia: Kiera Cass: Párválasztó (3+1 KÖTET) 
34. Egy könyv szerelmi háromszöggel: Sarah J. Maas: Üvegtrón
35: Egy könyv, ami a jövőben játszódik: On Sai: Scar, Lucy
36: Egy könyv, ami egy középiskolában játszódik: Rainbow Rowell: Eleanor és Park
37: Egy könyv, aminek szín van a címében: Kerstin Gier: Rubinvörös, (Zafírkék, Smaragdzöld) trilógia
38: Egy könyv, amelyiken sírtál: Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete
39: Egy könyv, amiben varázslat/mágia van: Cassandra Clare : Bane Krónikákból 3.- 4. 

40: Egy képregény:X-men E, mint eltörölni

44: Egy könyv, ami eredetileg más nyelven íródott: 
Julie Kagawa: A Vashercegnő

 45: Egy könyv, ami Karácsonykor játszódik: Charles Dickens: Karácsonyi ének
46: Egy könyv olyan írótól, akinek ugyanazok az iniciáléi,mint neked: P. G. Woodhouse: Mr. Mulliner meséi
48: Egy tiltott könyv: George Orwell: 1984

Mivel én benne voltam egy könyves csoportban, ahol be is számoltunk egymásnak röviden, egy Google doksiba gyűjtöttem a benyomásom először, viszont a blog miatt, nekem erről a 29 könyvről rövid vagy hosszabb posztok formájában itt is van beszámolóm, amit az év folyamán végigkövethettetek. Ezek mind elérhetőek az oldalmenüből a képpel, a fenti menüből vagy az itteni listából egyesével. 

A blogposztok írása közben pedig még jobban elmélyedhettem ezekben a történetekben. Illusztrációkat kerestem, filmadaptációkat néztem meg újra, érdekességeket gyűjtöttem, és egyre csak bővültem velük. Ha másért nem, már ezért megérte mindezt elolvasni, küzdeni a könyvekkel és a posztokkal. 

A betiltott könyvvel (Orwell), a novellás kötettel (Benkő Levente) és a nevem betűis könyvekkel (P. G. Woodhouse) nagyon nagyon megküzdöttem, ezek elolvasására végtelenül büszke vagyok. 

Sok ajánlatot kaptam az év során a könyves csoportban is, ezeket felírogattam, vagy bele is tettem a listába. A listát megtartom majd magamnak, és a most kimaradt könyveket is igyekszem, ha más nem, a jövő évben sorra venni. Pár már ki van kölcsönözve és csak a sorát várja, hogy esténként olvashassam, viszont több olyan is volt közte, amit be kellett volna szerezni, megvenni, vagy előkeríteni valahonnan, mert könyvtárban nem találtam meg. 

Annak meg külön örülök, hogy volt olyan, mikor egy általam ajánlott könyv más tetszését is elnyerte (ilyen volt például az Egy könyvmoly regényes élete).

Nem tudom még, hogy jövőre belevágok -e, ha csinálom is, mindenképpen csak egy rövidebbet, kevesebb és szabadabb ponttal, amiben jobban válogathatok. 

29/50 Könyv, ami a jövőben játszódik: On Sai: Scar és Lucy

29. ként teljesítve a 35. pont: Egy könyv ami a jövőben játszódik (Kicsit túlteljesítettem, mert kettő lett belőle, muszáj volt a folytatást is elolvasni :-D

Szivárgó sötétség sorozat 1-2.

Egy kaland az űrben, mély filozofikus kérdésekkel, fanyar humorral, rettentő jó párbeszédekkel, és 4 izgalmas karakterrel! 

Scar könyves adatai: 

Kiadó. Könyvmolyképző

Sorozat: Arany Pöttyös 

Kiadási év: 2013

Oldalszám: 528 old. 

Fülszöveg: 

Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.

A könyvről: 

Huhuú, ez a könyv nem semmi. Olvastam a Calderont, de eddig még nem volt lehetőségem a Szivárgó sötétséget is elkezdeni, most került be a Szieszta polcra mind a két rész, így nem kellett megvárnom a folytatást :-D 

Tudtam, hogy az űrben játszódik. Tudtam, hogy négy nagyon érdekes karakterről fog szólni. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen filozofikus, vallási, agymozgató kérdésekbe is ütközöm. Az első áll leesésem a mentáloknál volt. Don és Lucy világa egy jól kitalált, felépített hard sci-fi világot mutat, ahol a tudás, a gondolatok a lényeg, és mindezt megosztják, és minden másodpercek alatt történik. E mellett egy csomó olyan képességük van, aminek én is nagyon örülnék, (és ebből a teleportálás, vagy kivetítést még a leggyengébb). 

Ugyan akkor ott van a másik oldalon a mélyen vallásos Scar, Artúr, aki keresi magát és a hitét, egy szinte középkorias császári birodalomban, ahol kalózoktól kell rettegni, a keresztények bujkálnak, és a megélhetésért küzdeni kell. Mindez annyira abszurd volt számomra az elején, hogy az már ijesztően jó, e mellé még betársul a fanyar humor, az izgalmas, mindig precíz, feszes párbeszédek, a sok gesztus, szavak nélkül, amit lehet vadászni, és nyomozni.... szóval nem akarom ragozni, igazi mestermunka egy jó szerkesztőtől és mesélőtől. 

A világ lassan bontakozik ki, főleg a négy váltakozó szemszög miatt, (amit én nagyon szeretek) akikkel viszont mindig nagyszerűen ott hagyja abba a fejezetvégeket, hogy az ember a körmét rágja a következőig. Minden karakter jól kidolgozott, látom őket, a kimértséget, a makacsságot, a hitet, a kétségbeesést, a szomorúságot, hihetetlenül valóságos egy-egy szereplő. Mivel itt főleg Scar van a középpontban, talán ebben a könyvben a hit, a vak hit és a döntések a téma? Lehet -e elég erős? Lehetünk -e vakmerőek a hit nevében?  Melyik a jó út? És melyik a jó döntés? Kié a helyes út? Sok olyan mindennapi problémát kerülgetünk Scar hitén keresztül, ami talán valahol mindenkiben ott munkál, még ha nem is vallásos. 

És míg Artúr és Scar a kérdéseket kerülgetik, olyan finom a kapcsolat közöttük, hogy szinte alig találkoznak, mégis végig pezseg a levegő, forrnak az indulatok, benne vannak egymás gondolataiban, mégis mind a kettő akkora bógyökér! 

A mentálok pedig teljes sci-fi. Csak ámultam és bámultam a mű világon, az alga telepeken, a köpenyeken, az öntisztításon (ilyet én is szeretnék) és véglegesen bekerült a szótáramba a koenyál és bógyökér szavak. :-D 

Végül Chester. Ő nagy meglepetés, és írtó jól kitalált karakter. Minden fejezet végén mást gondoltam róla, és még mindig nem tudom melyik oldalon áll, és mit akar pontosan. Ez is jellemző a könyvre, abszolút nem előre kiszámítható, és ettől végtelenül szórakoztató, mert én is gondolkozom, és agyalok olvasás közben. 

A hajók, és a kalózók miatt az elején egy kicsit visszatért a Calderonos hangulat, de aztán a szereplők gyorsan új utat vágtak maguknak az egyediségükkel. És én végleg elvesztem. 

Az egyetlen ellenvetésem a könyvvel kapcsolatban a borító. Sajnos nekem ez a kinagyított arc nagyon nem tetszik hiába tudom, hogy Scar van rajta, attól még ijesztő és furcsa. 

Lucy könyves adatai: 

Kiadó. Könyvmolyképző

Sorozat: Arany Pöttyös 

Kiadási év: 2014

Oldalszám: 398 old. 

A második könyv Lucyé, ám mindenbe még mélyebben merülünk. Meglátogatjuk a kalózokat, Scar elkezdi a kiképzést, Artúr még több kérdéssel birkózik meg, Don pedig új oldalait csillogtatja meg, ám a legjobban az entitások nyűgöztek le. Már maga a szó is, és hogy ezzel illetik őket. Rettentően érdekes, ahogy a mentálokat megkísértik, és, izgalmas, hogy kire milyen hatással van, hogy bontakozik ki a "sakkjátszma".

"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."

Itt több nagy jelenettel is találkozunk, Lucyból sokkal többet látunk, kicsit képet kapunk a gyermekkorukról, a titkaikról. Az egyik a Kocka, és a kiképzés folyamata maga. Ott sok furcsaság volt, de sok új karakter is. A másik a háború, a bolygó csatája, Don és Lucy szemszögéből, majd Artúrék tettei. Ott majdnem sírtam. Kevés ilyen pillanat van egy könyvben, de ebben megvolt ott a hajón mikor énekeltek. 

A fő kérdés itt is a döntés, annak súlya és következményei: 

"Mi a halál? És mi az élet? 

Mi a valóság? Létezhet, hogy az idő csupán egy illúzió, egy buborék, amiben átmenetileg tartózkodik az elme? Egy mentál képes az ember számára testi érzetek kelteni, mintha valós tapasztalás lenne. Létezhet, hogy nincs valóság, csak az entitások illúziója a létezés? Ha viszont minden lénnyel és folyamatosan meg tudják tenni, akkor akkor az felfoghatatlan adatmennyiség, reakció és felfoghatatlan hatalom…"

"Az igazi jók sosem tudják magukról, hogy jók, hiányzik belőlük ez a gőg. Úgy formálják át a világot, hogy nem is sejtik, vagy ha látják is, nem önmaguknak, hanem Isten kegyelmének tulajdonítják. Az igazi jók olyanok, mint az ablaküveg, melyen át beárad a fény."

Artúr és Scar végre lépnek, megtalálják a saját oldalukat, és most már nem olyan bógyökerek (nem használom többet, ígérem) de még ezen is van mit alakítani.
Chester pedig rengeteg árnyalatot kap, és még mindig nem tudom, ki is igazán és mi a célja.

A borítón Lucy látható, ez mind színeiben, mind a képben lényegesen jobban sikerült szerintem, szépen utal mindenre, feltűnik az űr, a vallás, és a fogaskerék is. 

Extra! 

Interjú On Sai-jal, aki volt olyan kedves és válaszolt pár kérdésemre, ezúttal is nagyon köszönöm neki a tartalmas és nem mindennapi válaszokat!

Aranymag: Mikor merült fel benned egy ilyen témájú vallási-filozofikus regény gondolata?
On Sai:19 éves voltam. Egy űrbeli keresztényüldözős világban élő fiatal lány képe ugrott be, aki döbbenten nézi, hogy élete nagy szerelme, sőt, transzcendens sorskapcsolata egy hülye libát akar elvenni. Elmondja a fiúnak, de a srác hiába szelíd, olyan dühbe jön, hogy megüti a lányt, talán mert maga is érzi, hogy igaz, és hogy épp belesodródik abba, hogy elrontsa az életét. A lány erre nem sír, vagy verseng, hanem büszkén azt mondja, oké, itt a vége, elege van, és elmegy megvalósítani az álmait.
Pillanatok alatt megjelent Don, majd Lucy alakja, és bejött a szabad akarat, és a hit kérdése is. Három évig gondolkoztam a történeten, kétszáz év eseményét eljátszottam, majd újra elkezdtem, és megnéztem, hogy mi történik, ha más döntéseket hoznak a szereplők.
Aztán rájöttem, hogy ezt a sztorit meg kell írnom. A probléma, hogy nem tudtam írni. Hosszú út, sok-sok gyakorlás és kísérletezés vezetett odáig, hogy könyv lett belőle.

Aranymag: Lucy miért ilyen matek megszállott? Van ilyen ismerősöd, aki ennyire pedáns, megszállott?  
On Sai: Dehogy! Meg is őrülne a lazaságomtól egy ilyen ember. De a matekot szeretem, kb 16 éves lehettem, amikor a matek tanár azt mesélte, ha baja van, vagy unatkozik, szórakozásból algebrával foglalkozik. Aztán nyáron nagyon unatkoztam és megoldottam a matek példatárat, tényleg jó szórakozás volt. Manapság úgy mondanák, hogy Flow-élmény.
Lucy azért megszállott, mert kapaszkodik. Akinek kemény élete van, annak kialakulnak védelmi szokások, sorozatnézés vagy más egyéb. Lucynek a matek maga a biztonság, az a világ, ahol nem bánthatják. 

Aranymag: Ha választhatnál, mentál lennél, vagy ember (és katolikus, vagy kalóz?)
On Sai: Nekem sokkal könnyebb, én mindegyik vagyok, különben nem tudnám hihetően megírni őket. Nem tudom, melyik lennék… Talán Márk, nagyon bírom a srácot, és a hitünkben van pár közös pont. Márknak eleinte semmilyen szerepet nem szántam, de akaratlanul felvette azt a személyiséget, ami a fejemben Normané, egy ügynöké lett volna. Egyszerűen kellett Artúr mellé valaki, aki a humorával enyhít azon a kemény világon, amiben Artúr mozog.

Aranymag: Engem végtelenül lenyűgöznek a mentálok képességei. Én is szeretnék így számolni, vagy megtisztítani magam a baciktól. Te melyik képességüknek örülnél?
On Sai: Hű, az öngyógyulásnak örülnék, és annak, hogy bejárhatják az univerzumot, megnézhetik a bolygókat. Szívesen kalandoznék az űrben, lenyűgöző lehet napkitöréseket látni, üstökösök csóvájába repülni, vagy épp felkutatni, van-e élet máshol. Nagyon be vagyunk zárva ebbe a naprendszerbe, pedig a világ hatalmas odakint.


Aranymag: Artúr karaktere végtelenül nyugodt, bizakodó, higgadt. Ismersz ilyet a környezetedben?
On Sai: Igen, számos barátom ilyen. Itt lakunk ebben a világban, de pénz, hírnév, párkapcsolat másodlagos. Miért ne lennénk nyugodtak? Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Legföljebb meghalunk. Nincs min aggódni, hiszen amíg él az ember, minden pokol elmúlik, minden fájdalom megszűnik. Mindig van holnap.


Aranymag: Honnan kapsz ihletet? (Gondolok itt médiára, mindennapi életre, stb.?)
On Sai: Bárhonnan. Volt, hogy megláttam egy tudományos cikket, majd pár nappal később a barátnőm háborgott a munkanélküliség miatt, és ebből sci-fi novella született Mimikri címen. De olyan is, hogy megláttam a Mondoconon egy nyakat, és összekapcsolódott egy zeneszámmal, majd egy kisregény lett. A mostani regényben, az pa, randizhatok egy lovaggal? sztoriban benne van az ablakom előtt álló diófa, amit minden hajnalban megnézek, mert a hátsó kert felé nincs függönyöm. De a vörös macskánk is, ami eltűnt.

Aranymag: Nagyon szeretem a több szemszöges könyveket. Melyik karaktereket szeretted jobban írni, a lányokét, vagy a fiúkét?
On Sai: Mindig azt a szemszöget szeretem, akiről épp mesélek. Általában E/3-ban írok, mert nem szeretem az E/1-et, nagyon személyesnek, bizalmasnak érzem. E/1-ben főként férfi szemszögű novellám van, és a pasik eleinte férfinek hittek az onsai nick alapján, annyira jól ment a kiégett zsoldosos stíl pl a A fajellenőrben, ahol Krisztust védi a kommandós.
Amúgy minden karakteremet szeretem, még a gonoszokat is az elcseszett életükkel, és ha meghalnak, szó szerint megsiratom őket.

Aranymag: Végül, talán ami mindenkit a legjobban érdekel, mikorra várható a következő rész. Calderon vagy Szivárgó sötétség jön legközelebb? (Mind a kettő jöhet :-D)
On Sai: 2016-ban a Szivárgó sötétség sorozat 3. része lesz Artúr címmel. Ezt a sorozatot mindenképp be akarom fejezni és minél gyorsabban, mert nagyon várják már. A Calderon megáll a folytatások nélkül, mert minden kötet önálló, de a Scar ciklus nem, ott nagyon egymásra épülnek a könyvek, plusz az egészet átfogó kerettörténetre.
Az Artúr mellett persze írok mást is, de még meglátom, hogy melyik történetet érdemes kiadni a kezemből. Az élet túl rövid a rossz regényekhez.
Köszönöm a kérdéseket!

28/50 Külföldön játszódik: Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

A könyvről:

Kiadó: Animus

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 144. old. 

Eredeti címe: Number the stars

Fordító: Bátori Tamás

"Hogyan is tudhatná bárki egyenként megszámlálni a csillagokat, nevet adni nekik, ahogy a zsoltár mondja? – gondolta a kislány. – A csillagok megszámlálhatatlanul sokan vannak."

Fülszöveg: 

Nos, bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet. 
Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei. 
A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba. 
Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.

"– Milyen bátor vagy, kicsi Annemarie? – kérdezte. 
Annemarie egyáltalán nem örült ennek a kérdésnek. Mert amikor magának feltette, nem volt megelégedve a válasszal. "
Gondolataim a könyvről: 

Lois Lowry 

Lowry mindig csodálatos módon tudja megfogni a gyerekek nézőpontját. Még általános iskolás koromban olvastam tőle Az emlékek őrét, és nagyon tetszett, hogy már akkor meg tudta írni úgy a dolgokat, hogy azt én gyerek fejjel is megértsem. 

Aztán a kihívás kapcsán sikerült belepaszírozni ezt a kis könyvet a listába a külföldi könyv pontjához, megtaláltam bent a SZIESZTA polcon, és egy este alatt befaltam. Ez van akkor, ha minden összejön! 


Dániában járunk a világháború alatt, de a németek még nem kezdték el deportálni innen a zsidókat. És bár jobb esetben az ember a fülszöveget elolvasva tisztába kerül, milyen korba jutott, mégis érdekes, mennyire máshogy láthatja ezt egy gyerek abban a korban. 

Először csak a szegénységgel találkozunk, és a katonákkal, akik mindenhol ott vannak és figyelnek mindent. Annemarie és Ellen sokkal többet lát és megért, mint azt a felnőttek gondolják (ez így van a valóságban is) és tudják, hogy rossz dolgok jönnek. Aztán Anne anyukája telefonál és ők elutaznak vonattal... 

"(…) könnyebb bátornak lenni, ha semmit nem tud az ember."

Isteni jó példa ez a könyv az emberek leleményességére, találékonyságára és a bajtársiasság bemutatására. Bár az ő életük is veszélyben volt, a dánok mégis utakat szerveztek, találkozó pontokat jelöltek ki, felépítették a rendszert, amivel a több ezer zsidó embert átjuttatták Svédországba. Ennek állít emléket a könyv. 

Arról nem is beszélve, hogy a végén van egy nagyon érdekes, és izgalmas jelenet, ahol még érdekességeket és "hadititkokat" is megtudhatunk. Miért fontos a csomag, és miért élet halál kérdése? Mit tehet egy kislány, ha elég bátor? 
Arra gondolok, hogyan játszották ki a kutyákat. :-D És a regény végi utószó szerint ennek is valós alapja van, Lowry utána járt. Szóval a mellett, hogy egy kicsit belebújhatunk a dánok hősiességébe,  megismerjük, hogyan élhette át egy 10 éves a náci uralmat, kapunk gondolkodni valót és érdekes történelmi tényeket. 
A morális kérdések mellett pedig ott vannak az egyéni drámák. A nővér Lise, és barátja, akikről csak később derül ki, mekkora hősök voltak. Anne családja, aki egy másik családot próbál megmenteni, és biztonságba juttatni, hasonlóan a többi dánhoz akkor.
Nem hiába választották Amerikában az év gyermekkönyvének megjelenésekor. 

Az eredeti borító: 

Bár az eredeti könyv már régen jelent meg (1989), nekem ez a borító nem nyerte el a tetszésemet. A két fő momentum rajta van, de sem a színe, sem a kép nem tükrözi vissza a könyv tartalmát. 
Ettől a magyar már egy hangyányival jobb, a színei mindenképpen, és itt már kapunk utalást is a konkrét könyv tartalomra, ahogy a naplementében átcsörgedeznek a hajók Svédországba. Nagy pirospont érte az Animusnak! 

Tanulságos gyerekkönyv komoly kérdésekről, a történelem egy sötét időszakában. Légy bátor, gondolkodj és olvasd el. Megéri! 

27/50 Egy krimi : Robert Galbraith: A selyemhernyó (Cormoran Strike nyomoz 2.)

A könyvről : 

A kiadó: Gabo 
A kiadási év: 2015
Oldalszám: 504. old. 
Eredeti címe: The Silkworm 
Fordította: Nagy Gergely 

Fülszöveg: 
Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná. 

De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját. 

És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott… 

A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Gondolataim a könyvről: 
Az elsőhöz képest a második rész már korábban beindul. Rowling hozza a formáját, még mindig isteni benne a rengeteg karakterrajz, és bár lassan jönnek az új szereplők, volt egy pont az elején, ahol már alig tudtam követni az új karaktereket, és hogy ki kicsoda. 
Mivel a főszereplőket már ismerjük, így velük talán nem bajlódott annyit, ami viszont feltűnik, hogy Strike megint rengeteget szenved a lábával, és nincs olyan oldal, ahol nem említené meg. Bedagad, leveszi, felveszi a műlábat, oké-oké, benne van a fájdalmas mindennapi rutinban, de mikor ennyit sír már róla, nem volt a vége felé szórakoztató. Vicces volt szembesülni vele, hogy Cormoran nem egy kis alacsony ballonkabátos nyomozó, ahogy magam előtt látom, hanem egy nagy magas 190 cm testesebb belevaló fickó. Most ezt többször is hangsúlyozta. 

Ott van Robin, akinek a karaktere viszont egyre mélyebb és érdekesebb. Most a több kimozdulás és Strike rossz lába miatt kénytelen többször segítséget kérni, és ez új helyzeteket teremt, az autós részt kifejezetten élveztem, és rendesen megijedtem olvasás közben. Bátor, és tanulni akar, és még jobban kibontakozik a karaktere, Mattel együtt. Róla keveset hallunk a könyvben, de még mindig fontos és biztos háttérkarakterként ott motoszkál Robin fejében. 

Aztán ott van ennek a könyvnek a főszereplője Quine, a pornográf és elvont író, aki nagyon csúnya véget ér. Sajnáltam a feleséget, akit megcsaltak, és egy beteg lánnyal kell együtt élnie. Sajnáltam azt a sok szerencsétlen szereplőt, aki valamilyen úton módon Quine közelében élt, és akikről később a Bombyx Mori-ban karikatúrákat olvasunk. Elég nehéz volt követni a közepe felé, ki kicsoda a könyvben, és hogy Strike mi alapján keresi a nyomokat az ismerősök között (vagy csak én olvasok kevés krimit.)

A kikérdezések közben megint nagyon fontosak a párbeszédek, és az azt kisérő apró gesztusok, minden kézmozdulat, arcrángás, szemöldök ráncolás. Most majdnem minden kikérdezés bárban és kajáldában, étteremben, vagy klubban történik, és érdekes volt olvasni, hogy egyik sem egyforma. Az is érdekes, hogy bár Strike-nak sosincs elég pénze taxira, mégis majdnem mindenkit meghív enni, akit kikérdez, ebben volt némi ellentmondás. 

És a cím. Míg az első résznél a Kakukkra megvolt elég korán az utalás, itt majd 350 oldal után kerül elő a selyemhernyó, és még akkor sem értettem igazán, mi  köze van Quine-hez. Végül, amikor a 400. oldalon a főszereplő nyomozók már tudják, ki a gyilkos, de te még nem, és persze, csak a bizonyítékok megkerítése után, az utolsó pár oldalon kapsz magyarázatot, na, arra azt mondom, hogy igazán jól megírt és mindvégig izgalmas és érdekes, Rowling megint odatette. 

Nála mindig a karakterek kézzelfoghatósága a legnagyobb érték. Úgy tud kitalálni és megírni egy karaktert, hogy látod a ráncokat magad előtt, ahogy köhög, ahogy rángatja a kezét, ahogy kifújja a cigaretta füstöt. Nagyon szerettem ezt már az Átmeneti Üresedésben is (a linkre kattintva olvashatod mit), de itt a krimikben ez még nagyobb hangsúlyt kap. Szerettem a fejezetek előtti kis idézeteket, néha nagyon találóak voltak egy -egy részhez. 

Tetszett az is, hogy kapunk egy -egy újabb közeli szeletet Robinból és Strikeból. Strike a belső harcait vívja Charlotte miatt, Robin pedig küzd a Matt és a saját elvárásai miatt. Szeretne egy jól működő kapcsolatot, de szereti ezt a munkát is, bele akar vágni teljes szívvel, tanulni és képezni magát, és a kettő néha eléggé ellentétes. Érdekes és egyre csak érdekesebb lesz. 

Azt hiszem krimitől nem is várhatunk el többet. Odaszegez a könyv elé, végig izgalmas, de mi is nyomozhatunk a rejtélyes szálak között, a karakterek élnek, kézzel fogható a londoni városi gazdag milliő és a főszereplőinket is tovább boncolgatja. Imádom Rowlingot! 

Extra: 
Jó hír, hogy nem kell sokat várni a folytatásra sem, ugyanis, ha minden igaz október 20-án érkezik az új angol kiadás, a harmadik rész és már címet és borítót is kaptunk: 

26/50 Népszerű első könyve: Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

26. elolvasott :15.Egy népszerű író első könyve: Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

A könyvről: 

A kiadó: Magvető

A kiadási év: 2008

Oldalszám: 224. old. 

Eredeti címe:Je voudrais que quelqu'un m'attende quelque part

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Fülszöveg: 

Tizenketten vannak az elbeszélők, különböző nemű, korú, más-más társadalmi réteghez tartozó és más foglalkozású mesélők, akik vagy életük egy kiemelt pillanatát, vagy egész addigi életüket sűrítik egy rövid történetbe. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem. Egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást. Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében. Egy eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él. Egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs-Élysées-n.

Gondolataim a könyvről:

 12 rövid kis történet, novella emberi sorsokról hol humorral, hol dühvel, hol féltékenységgel, de mind egy idevágó szeletke, egy meghatározó részlet, ami már pár oldal után beszippant sodró lendülettel és azt érzed, hogy még többet akarsz ezekből az emberekből, sorsokból, történetekből. Ez nem a hosszú leírások, és nagy kifejtések könyve, inkább a hangulat, az érzés alláfestésé. 

Nagyon megható volt az anya része, szerettem a mufurc fáradt katonát, és elborzadtam az állatorvos nő esetén. Mindenkinek ajánlom, ha egy kicsit csak bele akar kóstolni Anna Gavalda stílusába, vagy csak egy kis fanyar franciát szeretne olvasni. A könyv akár nagyon szép előzménye is lehet az Egyedül nem megy karaktereinek. 

Gavaldánál mindig azt érzem, hogy a karakterei végtelenül valóságosak, élnek, lejönnek a papírról és akár állhatnék én is velük szemben, mert annyira jól van megírva, hogy hétköznapi embernek is tekinthetőek. Hogy egy kicsit érzékeltessem, mutatok inkább belőle pár részletet, szerintem ezek mellé nem kell több szó: 

A költöző testvér:

"Myriam és Fanny rendszeresen hagytak üzenetet a rögzítőmön: bíííp „hogyan kell begyújtani a sütőt?” bíííp „a sütő megy, de minden biztosítékot cserélni kell, totál leégtek…” bíííp „úgy csináljuk, ahogy mondtad, de hová raktad az elemlámpát?” bíííp „mi a tűzoltók száma?” bíííp…"

"Meglepett, hogy milyen kevés a cuccom. (…) 

Nem tudtam, örüljek-e neki olyanformán, hogy lám, haver, nem ejtett meg a bűnös fogyasztói világ, vagy vegyem-e a szívemre olyanformán, hogy lám, haver: harmincéves leszel mindjárt, és tizenegy kartondobozba beleférsz… Hát ilyen sokat nyomsz a latban?"

Az első randi esete étteremben: 

"– Elviszem a törzshelyemre. 

Már látom is, miféle hely… fesztelen, ám buzgó, mindentudóan mosolygó pincérek: „Szép jó estét az úrnak… (szóval itt a friss hús… hát, az a múltkori barna jobban tetszett…) …a szokott kis asztal hátul, ugye? …diszkrét hajlongás (…hogy hol csípi fel ezeket a macákat?…) Szabad a kabátokat??? Pompppás.”

A szerelmi bánatos gondolatai: 

"Hányszor kaptam fel a fejem az utcán elszorult szívvel, mert mintha az ő alakja… az ő hangja… az ő frizurája…? 

Hányszor?

Azt hittem, nem gondolok már rá, de ha egy percre egyedül maradok valami többé-kevésbé nyugodalmas helyen, máris előjön."

A tinilét után :

"Hamarosan betölti a húszat. Csüggesztő kor, mikor még azt hisszük, minden lehetséges. Mennyi lehetőség, mennyi illúzió."

A furcsa fotók eredete:

"-A kezedet fotóztam, mert csak az nincs elfuserálva rajtad.
-Úgy gondolod?
Bólintott, és megéreztem a haja illatát.
-Hát a szívem? Rám mosolygott, áthajolt az asztalon.
-Szóval a szíved sincs elfuserálva?- kérdezett vissza kételkedő kis grimasszal."

25/50 Egy könyv, amin sírtál: Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

25. elolvasott: 38: Egy könyv, amelyiken sírtál: Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete
A könyvről: 

A kiadó: Magnólia
A kiadási év: 2014
Oldalszám: 240. old. 
Eredeti címe:The Storied Life of A. J. Fikry
Fordította: Ballai Mária 

Fülszöveg:

A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.

Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”.

Gondolataim a könyvről: 
Kicsit nehezen indul be. Fikynak nem célja, hogy megkedveltesse magát. Nehézkes, mogorva, és a felesége halála óta iszik. Egy ilyen görbe estén valami eltűnik a lakásából, és helyette egy másik csomagot hagynak ott.

" egyre inkább úgy gondolom, hogy ez ad értelmet az egésznek. Hogy tudj valamihez kötődni, édes kis könyvmolyom. Csak kötődni kell. 
– A.J.F."
Szép és kedves volt látni, ahogy Fikry átalakul, lassan gondoskodóvá, odafigyelővé válik. A gyermek mindenkit vonz, az emberek valahogy megjavulnak, meghunyászkodnak, ha kisgyerek van a közelben. Mindenki kedves, gügyög (ezt egyre többet látom ismerősök körében is), és még a hangulat is más. Az, hogy az ember gondoskodhat valakiről, érte él, és az ő boldogságáért, sok mindenen változtat. Ez talán a könyv egyik nagy igazsága.

"Nem azok a dolgok határoznak meg minket, amiket összegyűjtünk, megszerzünk vagy elolvasunk. Amíg itt vagyunk, csak szeretet vagyunk. Azok a dolgok, amiket szeretünk. Azok az emberek, akiket szeretünk. És azt hiszem, ezek a dolgok valóban tovább élnek."

A másik a könyvek örök szeretete. Hogy rengeteg utalás, idézet van benne, és mikor egyet, egyet megismersz, boldog vagy, hogy 'Igen, ezt is olvastam' és egy kicsit büszke is. Ez megint olyan célzottan könyvet ajánlós könyv is, de én szeretem az ilyet. Később kiderül, hogy a fejezetek elején lévő gondolatok egy lista, és sajnos az is kiderül, miért kell a lista, bár nekem ez csak kb. a közepén esett le, és onnan végig reménykedtem hátha. Vannak könyvek, amiknek meg kell adni az időt, amikre meg kell érni, kicsit erről is szól ez a könyv:

"..pontosan akkor kell találkoznunk egyes történetekkel, amikor megérett rá az életünk." 


Az pedig külön pluszpont, hogy az ember minden hangulatához minden alapgondolathoz talál benne kedvenc idézetet. Így jártam én is a borítókkal:-D
Fent is láttok már külföldi borítókat, itt van egy ideillő idézet és válogatás.

" – A szépség nem elég ok arra, hogy udvaroljanak valakinek. A diákjaimnak is mindig ezt hajtogatom. 
     – Mondja ezt az a nő, aki a borító alapján választ könyvet. 
     – Figyelmeztetlek, lehet, hogy egy rossz könyv vagyok, csak szép a borítóm."

Borítók 

Mivel  hosszú a cím, a betűk mindegyik borítón dominálnak. Nekem viszont kifejezetten ez a felső három tetszik, mert a bal szélsőn rajta van a könyvesbolt és kis csapat is, még ha egy kicst szürreális is a látvány az elfolyó polcokkal, ezen a másik kettőn pedig Fikry tartja a kislányt, és nagyon jól vissza is adja a könyv mondanivalóját, a rajz pedig egyszerű de nagyszerű. Sajnos a magyar egyedit kapott, ez sem lett annyira rossz, itt is csak pár szín és a betűk dominálnak, de nekem ez kevésbé tetszik, mint mondjuk a bal szélső polcos.

Miért kihívásos? 
És ott a vége. Mindig az a fránya valóság. Mikor az ember már azt hinné, hogy minden rendben, beüt a krach. Jön a valóság, befurakodik az idilli regénybe, és jön a káromkodás. Na ott potyogtak a könnyeim, annál a párbeszédnél az ágy mellett. Végtelenül sajnáltam, és bár elhiszem, hogy a sztori még így is jó, és szépen lekerekítette, de haragszom egy kicsit a végére e miatt.

És, hogy stílusosan köszönjek el, ezt hagynám a végére:

"Jó reggelt, könyvjelzők! Jó reggelt, könyvek! Jó reggelt, könyvesbolt!"

24/50 Egy nőíró könyve: Louisa May Alcott : Kisasszonyok

24. elolvasott: 9. pont Egy női író könyve: Louisa May Alcott : Kisasszonyok

A könyvről:

Kiadója: Lazy
Magyar kiadás: 2006.
Oldalszám: 260.  old. 

Fordította: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:

A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

Gondolataim a könyvről: 
Még a hosszú hétvége alatt fejeztem be vasárnap. Mivel már láttam a filmet, volt előttem valamilyen kép, milyenek a lányok, milyen a könyv hangulata. Ez az az időszak, amikor a lányoknak még illik kalapot és kesztyűt húzni, illedelmesen viselkedni, nem futni és hajbókolni. Van házvezetőnő (aki tündéri), van napi munka, a gyerekek mellé nevelőnő kell, és az udvarlásnak még megvannak a maga szabályai. 

" – Csúnya dolog zúgolódni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a mosogatás és a takarítás a legkomiszabb munka a világon. Mérges leszek tőle, és az ujjaim is annyira megmerevednek, hogy nem tudok tisztességesen gyakorolni! – Beth ránézett eldurvult kezére, és akkorát sóhajtott, hogy ezúttal mindenki hallhatta." 

Itt még fontos a vallás, a napi házimunkák pontos elvégzése (amire van külön egy tanmese, milyen egy hét munka nélkül unatkozással töltve), milyen hogyha megtartjuk a haragunkat, és dühből, önzésből cselekszünk (erről is van egy baleset). Szóval, én nagyon erősen ajánlanám a mai fiataloknak, megérdemelnék, hogy egy kicsit belelássanak abba, hogy milyen volt régen. 

"– Akkor hadd tanácsoljam, hogy vegyétek fel ismét kisded terheteket; mert bár nehéznek tűnnek néha, azért jót tesznek nekünk, és úgy könnyebbednek, ahogy megtanuljuk hordozni őket. A munka hasznos, és itt bőven jut mindenkinek: megőriz minket az unalomtól, a rosszaságtól, jót tesz az egészségnek, a szellemnek, erősebbé, önállóbbá tesz, mint a pénz vagy a divat."

"Jobb boldog vénkisasszonyként élni, mint boldogtalan feleségként vagy épp szemérmetlenül férj után vadászva…"

Imádtam benne, hogy minden lány egy csuda jópofa karakter, Meg kicsit büszke, Jo szeleburdi, Beth, kedves és állhtatos (tele van ilyen szavakkal és most még ez van bennem), Amy pedig maga a hiúság. De ezek a rövid fejezetek mind egy kedves tanmese, egy mulattató történet, akár egy kis novella is lehetne, hogy milyenek ne legyünk, és hogy milyen megpróbáltatások érhetnek minket attól függetlenül, hogy jók vagy rosszak vagyunk.

 Könnyed, vidám, a kis tanmesék sorozata felüdülés volt a sok fantasy, disztópia és YA regény után.

A filmről: 

1994-ben készült belőle egy jó szereplőgárdával film, viszont itt felhasználták már a folytatáskötetet is (bár nem mindet). Mivel ez magában elég rövidke, és nem olyan eseménydús, mellérakták azt is mikor a lányok érett nővé érnek, nagyobb iskolába mennek, tanulnak, írnak, festenek, és férjet találnak maguknak. 

A fenti képek ebből a filmből származnak. 

A szereposztás: 

Josephine "Jo" March   Winona Ryder
Marmee March   Susan Sarandon
Theodore   Christian Bale (Ez itt nagyon vicces, mikor újra néztem a szereposztás, csak nevettem, hogy fel se tűnt.)
Amy March  Kirsten Dunst
Margaret "Meg" March   Trini Alvarado
Elizabeth   Claire Danes

A Folytatáskötetek pedig:
2. Jó feleségek (Igazából csak ez a folytatás, és eddig van benne a filmben is a történet)
3. Fiatalurak (Ezek pedig már Jo fiairól és az iskoláról szólnak, tehát az utolsó kettő végül is külön kötetnek tekinthető.)
4. Jo fiai

 

23/50 30 év alatti írótól: Moskát Anita: Horgonyhely

23. ként olvastam a 6. pontot: Könyv egy 30 év alatti írótól. Először Leiner Laurát választottam, de mikor felfedeztem Anitát, változott a pont és a lista.

A könyvről:

Kiadója: Gabo
Magyar kiadás: 2015.
Oldalszám: 448.  old. 

Borítókép: Marcela Bolívar

Sorozat: Gabo SFF 

Fülszöveg: 

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. 

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. 
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Gondolataim a könyvről: 

Ahogy megláttam a borítót, fenem rá a fogam, a fülszöveg pedig olyan csodát tartogatott, amit meg is kaptam. Nehéz lesz külön külön beszélni a könyv részeiről, mert egyben magában fantasztikus, de megpróbálom. 

Az elején megismerkedünk ezzel a számomra nagyon is szürreális világgal. Ma, amikor olyan évszázadok óta beidegződötten más társadalmi rendszerben élünk, furcsa volt megszokni, hogy a nők, és éppen a terhes nők irányítanak. Az ember azt hinné, hogy ilyenkor kímélni kell a nőket, nem nagyon mozoghatnak, végezhetnek fizikai munkát, itt pedig ezt is fordítva találja az olvasó, ugyanis itt ők végeznek mindent a fahordástól a kapáláson át mindenféle cipekedésig.

Aztán ahogy előre haladtunk a könyvben, megismertük a karaktereket, és a teljes világképet (a tenyészek sorsát, a vizsgálónők szerepét, stb.) egyre inkább elrettentett és elrémített ez a világ. 

A karakterek nagyon valóságosnak tűnnek, és mindnek megvan a maga célja, amiért küzd, harcol és kész mindent feladni. Ez végtelenül emberi tulajdonság, csak ritkán kapjuk vissza ezt ennyire nyersen egy könyvben.

Vazil a szerelméért küzd, és egy ígéretet próbál megtartani a tudomány eszközével, Helgát a bosszú és a szabadulás hajtja, Larst a sértettség, a büszkeség, és a gőg, Britát a hatalom és a nagyravágyás, ahogy Dagrun-t is, és valamilyen szinten mindannyian meg is kapják a maguk "jussát", még ha nem is úgy, ahogy várták. Talán csak Odveig az egyetlen, aki kevésbé hibás a sorsában, és őt hamarabb eléri a végzete, de ő is küzd a maga módján.

Ami végtelenül tetszett a földevők szerepe. Nagyon jól kitalált, és annak ellenére, hogy maga a világ szinte elborzasztott, iszonyatosan jól fel van építve. Elhittem, hogy  férfiak a földevéssel ültethetnek, és etethetnek egy falut, hogy a könyvtárhajó hozza viszi a tudást, (ez kiváltképp tetszett), hogy vannak olyan nagy városok, mint Korgun, ahol az ilyen nők szervezetbe tömörülnek, és kiépítenek egy rendszert (amit minél közelebbről nézünk, annál kegyetlenebb. 

Viszont mindvégig ott lappangott a titok. Nagyon fúrta az oldalamat, és a legvégéig nem is sikerült rájönni. Folyamatos a feszültség, és nem lehet előre kitalálni a cselekményt. Fenn tartja az érdeklődést a váltott nézőpontokkal és elbeszélésekkel, kapunk háttértörténeteket, emlékeket a múltból minden karakterhez, ettől még teljesebb élvezhetőbb, befogadhatóbb lesz. 

Ami még a fentebb felsoroltakon kívül említést érdemel (karakter és cselekmény és a felépített világ mellett), az az, ahogy az eszméket, nemi szerepeket kezeli. Nem szájbarágós, a nyelvezete nagyon burkolt, mégis mindent értünk vagy sejtjük milyen érzések, indulatok gondolatok munkálnak a szereplőkben. Érdemes elgondolkodni mindenkinek, mi lenne, ha így kellene élnünk, mihez kezdenénk, el tudnánk -e fogadni? És ehhez képest hogy élünk most? Mit lenne érdemes most változtatni, Annak, aki nem olvasta a könyvet, lehet, hogy ez nagyon rébuszosnak tűnik, viszont nem akarom elvenni a felfedezés élményét attól, aki még meg szembesült vele a könyvben. 

A megoldás pedig, hogy miért vándorolhatnak a nők, brilliáns. És belegondolva olyan végtelenül egyszerű és kézenfekvő. Ám a végén már pont ezért is kegyetlen. Voltak oldalak, ahol már alig bírtam olvasni, néhol elég nautrálisak a leírások és nem is hinné az ember, hogy mindez egy fiatal lány agyából pattant ki. Félelmetesen nagyszerű. 

Néhány szóban a borítóról: 

A borítón látható festményt Marcela Bolívar festette, itt láthatjátok az eredeti teljes képet: Itt pedig a festő honlapját. Én azt hiszem beleszerelmesedtem a munkáiba, és ha jól megnézegetitek őket, kiderül, hogy más könyvekhez is válogattak már a munkái közül (a Gabo kiadó is, megtaláljátok, hogy melyikhez? ) 

Először, mikor megláttam a képet, arra gondoltam, hogy biztos festetett a kiadó egy képet, vagy felkértek egy grafikust, mert annyira passzol a könyv témájához a kép, hogy ez nem lehet véletlen. De a fenti honlapon csak ilyen éteri, mesebeli elvarázsolt képek vannak,  tehát nem nevezhetjük véletlennek. Látszik mindenhol hogy a kép alapja egy emberről készült fotó, amit utána digitálisan feljavít. És ezt baromi jól csinálja. Remélem, fog még a kiadó választani tőle képeket borítóra, mert egy pár igazán megérné, de addig is lehet nézegetni itt fent.

Összességében mindenkinek ajánlom, aki egy izgalmas, érdekes, új gondolatokat ébresztő fantasyt-sci-fit akar olvasni, egy ifjú lángelme tollából.