Robert Galbraith : Halálos fehér (Cormoran Strike 4.)

"– A leggyakoribb kocsmanév. Azt mondta, a Fehér Ló benne van a tíz leggyakoribb között.
– Ja… hát, vagy a Vörös Oroszlán, vagy a Korona, már nem emlékszem, melyik. "

Könyvajánló: Robert Galbraith: Gonosz pálya

A könyv adatlapja :

Kiadója: Gabo

Sorozat: Cormoran Strike

Kiadási év: 2016

Oldalszám: 568. old. 

Folytatásos: igen, 3. rész

Fordította: Nagy Gergely

Eredeti címe: Career of Evil

27/50 Egy krimi : Robert Galbraith: A selyemhernyó (Cormoran Strike nyomoz 2.)

A könyvről : 

A kiadó: Gabo 
A kiadási év: 2015
Oldalszám: 504. old. 
Eredeti címe: The Silkworm 
Fordította: Nagy Gergely 

Fülszöveg: 
Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná. 

De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját. 

És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott… 

A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Gondolataim a könyvről: 
Az elsőhöz képest a második rész már korábban beindul. Rowling hozza a formáját, még mindig isteni benne a rengeteg karakterrajz, és bár lassan jönnek az új szereplők, volt egy pont az elején, ahol már alig tudtam követni az új karaktereket, és hogy ki kicsoda. 
Mivel a főszereplőket már ismerjük, így velük talán nem bajlódott annyit, ami viszont feltűnik, hogy Strike megint rengeteget szenved a lábával, és nincs olyan oldal, ahol nem említené meg. Bedagad, leveszi, felveszi a műlábat, oké-oké, benne van a fájdalmas mindennapi rutinban, de mikor ennyit sír már róla, nem volt a vége felé szórakoztató. Vicces volt szembesülni vele, hogy Cormoran nem egy kis alacsony ballonkabátos nyomozó, ahogy magam előtt látom, hanem egy nagy magas 190 cm testesebb belevaló fickó. Most ezt többször is hangsúlyozta. 

Ott van Robin, akinek a karaktere viszont egyre mélyebb és érdekesebb. Most a több kimozdulás és Strike rossz lába miatt kénytelen többször segítséget kérni, és ez új helyzeteket teremt, az autós részt kifejezetten élveztem, és rendesen megijedtem olvasás közben. Bátor, és tanulni akar, és még jobban kibontakozik a karaktere, Mattel együtt. Róla keveset hallunk a könyvben, de még mindig fontos és biztos háttérkarakterként ott motoszkál Robin fejében. 

Aztán ott van ennek a könyvnek a főszereplője Quine, a pornográf és elvont író, aki nagyon csúnya véget ér. Sajnáltam a feleséget, akit megcsaltak, és egy beteg lánnyal kell együtt élnie. Sajnáltam azt a sok szerencsétlen szereplőt, aki valamilyen úton módon Quine közelében élt, és akikről később a Bombyx Mori-ban karikatúrákat olvasunk. Elég nehéz volt követni a közepe felé, ki kicsoda a könyvben, és hogy Strike mi alapján keresi a nyomokat az ismerősök között (vagy csak én olvasok kevés krimit.)

A kikérdezések közben megint nagyon fontosak a párbeszédek, és az azt kisérő apró gesztusok, minden kézmozdulat, arcrángás, szemöldök ráncolás. Most majdnem minden kikérdezés bárban és kajáldában, étteremben, vagy klubban történik, és érdekes volt olvasni, hogy egyik sem egyforma. Az is érdekes, hogy bár Strike-nak sosincs elég pénze taxira, mégis majdnem mindenkit meghív enni, akit kikérdez, ebben volt némi ellentmondás. 

És a cím. Míg az első résznél a Kakukkra megvolt elég korán az utalás, itt majd 350 oldal után kerül elő a selyemhernyó, és még akkor sem értettem igazán, mi  köze van Quine-hez. Végül, amikor a 400. oldalon a főszereplő nyomozók már tudják, ki a gyilkos, de te még nem, és persze, csak a bizonyítékok megkerítése után, az utolsó pár oldalon kapsz magyarázatot, na, arra azt mondom, hogy igazán jól megírt és mindvégig izgalmas és érdekes, Rowling megint odatette. 

Nála mindig a karakterek kézzelfoghatósága a legnagyobb érték. Úgy tud kitalálni és megírni egy karaktert, hogy látod a ráncokat magad előtt, ahogy köhög, ahogy rángatja a kezét, ahogy kifújja a cigaretta füstöt. Nagyon szerettem ezt már az Átmeneti Üresedésben is (a linkre kattintva olvashatod mit), de itt a krimikben ez még nagyobb hangsúlyt kap. Szerettem a fejezetek előtti kis idézeteket, néha nagyon találóak voltak egy -egy részhez. 

Tetszett az is, hogy kapunk egy -egy újabb közeli szeletet Robinból és Strikeból. Strike a belső harcait vívja Charlotte miatt, Robin pedig küzd a Matt és a saját elvárásai miatt. Szeretne egy jól működő kapcsolatot, de szereti ezt a munkát is, bele akar vágni teljes szívvel, tanulni és képezni magát, és a kettő néha eléggé ellentétes. Érdekes és egyre csak érdekesebb lesz. 

Azt hiszem krimitől nem is várhatunk el többet. Odaszegez a könyv elé, végig izgalmas, de mi is nyomozhatunk a rejtélyes szálak között, a karakterek élnek, kézzel fogható a londoni városi gazdag milliő és a főszereplőinket is tovább boncolgatja. Imádom Rowlingot! 

Extra: 
Jó hír, hogy nem kell sokat várni a folytatásra sem, ugyanis, ha minden igaz október 20-án érkezik az új angol kiadás, a harmadik rész és már címet és borítót is kaptunk: 

Könyvajánló: Robert Galbraith: Kakukkszó

Hosszú kihagyás után, megpróbálom magam utolérni. Elvet a munka és lassabban megy az olvasás is, de azért haladok. Több már a nyár végén olvasott könyvvel vagyok elmaradva, amiket most megpróbálok feleleveníteni és a figyelmetekbe ajánlani, mert nagyon tetszettek.
Kicsit igyekszem bővíteni is a leírásokat adatokkal, idézetekkel,és tervezek pár új bejegyzésfajtát is. :-D 

Az egyik ilyen J. K. Rowling álnéven írt krimije. Megértem, miért akar inkább álnéven írni, de a regény önmagáért beszél. Nem kellene takargatnia magát, hiszen nem csak azért olvassuk el, mert híres író és a Harry Potter élménytakarjuk újra átélni, hanem azért mert krimit is magas szinten képes írni.

A könyv adatai: 
Kiadója: Gabo
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 546 old.
Fordító: Nagy Gergely

Az alaptörténet:
Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.
Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…


Strike karaktere igazán megkapó figura. Nagyon hasonlít az ilyen könyvekben már megszokott magányos farkasokhoz, akiket meggyötört az élet és a munkájukba menekülnek. Itt is kap egy szárnysegédet, Robin személyében, akit először a munkaügy közvetít ki a nyomozó irodájába titkárnőnek, majd Robint is elkapja a gépszíj, és már magától is szeretné felgöngyölíteni a nem mindennapi eseményeket.

E  kell mondanom, az eleje nekem egy kicsit lassan indult be, talán sok volt a leírás, de többnyire ezeket kedvelem, viszont nem volt időm hosszasan elmerülni benne, így olvasás közben több hetet is pihent, mire túléltem az első 100 oldalt. Aztán elkezdődtek a vallomások, mindenki szemszögéből. A portás,a biztonsági őr, a gazdag és elkényeztetett rokonok, a nagybácsik, a szegény sorsú utcalány, mi beleízeledtünk a nyomozásba, a történet pedig egyre furcsább lett. A történet egy jól kidolgozott, megszerkesztett, összerakott regény, egészen a végéig több tippem is volt, és nem arra számítottam, ami a végén történt. Imádom az olyan könyveket, aminek nem rögtön kiszámítható a vége.

Szeretem az olyan regényeket, ami az egyszerű emberi sorsokról, viselkedésről és általában véve az emberi természetről ír.  Ilyen téren tekinthetnénk lélektani vagy társadalomkritikai regénynek is és valahol minden krimi az is, mert az emberi viselkedés miértjeit, okait eredményeit kutatja. Rowlingnak ebben hihetetlenül jó a stílusa, minden karakterét hús vér valójában láthatjuk, de érezzük mellette a szagokat, a bűzt, a jeges szelet is az arcunkban. Hihetelenül valósak a leírásai, ez nem sokat változott a Potter részek óta, ám azt hiszem az Átmeneti Üresedésben a legteljesebb, annál még jobban éreztem ugyan ezt, mint Cormoran történetében.

Cormoran mellett a másik szuper karakter Robin, aki nem süllyed bele a kis titkárnő és segítő szerepébe, hanem végig aktívan jelen van, akar és küzd, és benne akar lenni a dolgok sűrűjében, még ha a párja nem is ezt várja el.

 Összegezve:
 Egyszóval érdekes karakterek, izgalmas cselekmény, nem hétköznapi leírások, és váratlan végkifejlet. Minden sorát imádtam.

És a ráadás, hogy a jön a folytatás, ugyanis több részesre tervezik a  nyomozó kalandjait Cormoran Strike címmel, és már kilátásban van a második könyv is, ami decemberre érkezhet magyarul is:

Ízelítőnek pár mementó, miért imádtam nagyon:

"A Brit Hadsereg az egyéni szükségletek és kötelékek olyan fokú alárendelését követeli meg a katonáitól, ami egy civil eszének szinte felfoghatatlan. Önmagánál gyakorlatilag semmilyen magasabb rendű tekintélyt nem ismer el, és az emberi élet sorsfordító helyzetei (születés és halál, esküvő, válás vagy betegség) általában nem okoznak a hadsereg menetrendjében nagyobb fennakadást, mint a tank alvázán koppanó kavicsok."

 "Amikor fiatal az ember és szép, nagyon kegyetlen tud lenni."

"– Csak egy lábam van.
– Ne hülyéskedj…
– Nem hülyéskedek, ott hagytam Afganisztánban.
– Szegény kicsikém… – suttogta vissza a lány. – Megmasszírozom, hogy jobb legyen.
– Aha… az nem a lábam… de azért most jobb."

és egy gyöngyszem, ami mindkettejük lényegét kifejezi:

 "– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? (…)
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva."

Áprilisban jön Rowling álnéven írt regénye!

Ma láttam meg, és mindenképpen meg kell osztanom.

A Gabo kiadó nemrég írta ki, hogy ÁPRILIS 17 -ÉN jelenik meg J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt krimi regénye. Már elő lehet rendelni itt. 

Nem tudom, hogy ez az a regény, amiről régebben hírt adtak, hogy álnéven írta, vagy egy másik, de Az Átmeneti Üresedés után mindenképpen kíváncsi vagyok rá, ebben mit alkotott. 

Az alaptörténet: 

Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen ár az ügyre...