Könyvajánló: Dan Brown : Inferno

Kicsit el akartam távolodni a YA könyvektől, és ezért valami krimisebbet, "komolyabbat" kerestem. Mivel a tavalyi év végén Brown új könyve tarolt itthon az összes könyves listán, úgy gondoltam végre én is megbirkózom a mester legújabb könyvével.
Eddig nem olvastam még tőle semmit, tehát ilyen téren nekem ez az első könyvem, de sokat olvastam már a műveiről. Tudom, hogy egy nagyon jó ponyva-krimi író, és más történelmi műveket felhasználva írja műveit.

Ebben az esetben különösen megfogott, hogy Firenze a fő téma, (megint az olaszok), de nem egy polgárpukkasztó, "feltárni akaró" regényként írt a művészettörténeti leletek köré, inkább egy nagy globális probléma körül akar elgondolkoztatni Dante klasszikusának segítségével.

A regény maga Firenzében kezdődik, Robert Langdon, a művészettörténész és regényünk főhőse a kórházban találja magát egy sebbel a fején, és innen kezdődik a nyomozás, Dante híres művének, az Isteni színjáték első részének a Pokol sorain keresztül...

Ami a regény erénye:
Olvastatja magát, a fejezetek, bekezdések rövidek, minden meg van magyarázva, tehát érthető kevésbé olvasott, művészetet ismerő emberek számára is, apránként kiderülnek a szálak, e mellé kapunk egy nagyon szép történeti körítést, jól felépített cselekménnyel, kutatással, krimivel.

Dan Brown nagy előnye, hogy az Internet korában, mikor az emberek már kevés ismeretet merítenek könyvekből, bátran rákereshetnek a könyvben leírtakra, és a sok történeti adattal elkápráztathatja az olvasóit, azok pedig keresnek, hogy még teljesebb képet kapjanak a festményekről, az épületekről, a helyszínekről.

A karakterek viszonylag jól kidolgozottak, felépítettek, Zobrist, Sienna, Sinskey, a kormányzó, mind jól kitalált, érdekes figurák, ebből csak főhősünk, a kicsit már öregedő, de azért nem túl fáradt, mindig megtéveszthető Langdon húz kifelé, talán már elfáradt ez a karakter, nem tudom, de nekem kevésbé volt szimpatikus.

A történet maga talán 4-5 konkrét nap (plusz, amennyit elmesélnek a múltból) de ehhez képest hihetetlenül tömény, izgalmas, végigfutják a városokat, és ha minden igaz, sokkal fordulatosabb az előző regényeknél (nekem legalábbis 4-5 helyen nagy koppanások voltak a könyvben, ahhoz képest, hogy elég jól ki szoktam találni a szálakat).

Gyönyörű és érdekes a borítója: Ma nagyon nehéz figyelemfelkeltő borítót készíteni, mikor százával találunk könyveket egy standon, és nem lényegtelen, hogy ez alapján ítéljük meg először a könyvet, ez tesz ránk benyomást. Minden fontos jelkép megtalálható rajta (amik a könyvből ki is derülnek, mik is igazából) és a kicsit ködös, misztikus, lángoló háttér nagyon jó keretet ad a maszknak és Firenze legnagyobb látványosságának. Nekem egy fokkal jobban tetszik a barnább, lángolóbb változat (ha jól láttam két fajta van, van egy világosabb is, de lehet, hogy csak a védőborító és a kemény fedlap tér el egy kicsit).

Olaszország amúgy is személyes kedvencem, voltam magam is Firenzében és Velencében egyszer-egyszer, és az ember tényleg úgy érezheti, egy másik világban járunk, egy másik korban, egy másik életben. Teljesen más a hangulata, a város magában hordozza a kultúrát.

Ami a regény hátránya lehet:
Számomra zavaró volt a rengeteg ismétlés, újbóli leírás. Tudom, hogy egy több mint 500 oldalas regénynél az ember nem akar visszalapozni, de bízni kell annyira az olvasóban, hogy vissza tud emlékezni, nem kell mindent 5-ször leírni (Pl. a videó megnézése, majd minden alkalommal. ) Egy idő után idegesített, mintha nem értelmes olvasóknak szánná.

A másik, hogy a vége kicsit befejezetlen, nem kapunk igazi feloldást, megoldást, csak elméletet, és gondolkozni valót. Nagyon nyitott, én alapvetően nem szeretem az ilyen végeket. Az ember vágyik egyfajta befejezésre, de nem hinném, hogy írna hozzá folytatást, vagy a következő regénye ehhez kapcsolódna.

Összegezve: 
Mindezt leszámítva nekem nagyon tetszett. Igen elismerem, hogy jó ponyva, nagyon jól tud krimit írni, összeszedni a történeti adalékokat, remekműveket és ezt megspékelve egy mai, globális és nagyon aktuális kérdéssel egy izgalmas, érdekes, és szórakoztató könyvet hozott össze, egyesek szerint az eddigi legjobbját az Angyalok és Démonok óta. Az mindenesetre biztos, hogy az ember elgondolkodik, és elmereng a problémán, és meg is keresi a regényben említett helyszíneket, (még akár az Isteni színjátékba is beleolvasgat, ha eddig nem tette) és azt hiszem, ez elég is lehet egy regény céljának. Szórakoztatni és elgondolkodtatni.

Maggie Stiefvater: Az Álomrablók - Hollófiúk 2.

Nagyon régóta érlelődik már ez a beszámoló. Az első kötetet imádtam, még talán jobban is, mint a Shiver sorozatot, pedig az is eléggé belopta magát a szívembe.

 Az alaptörténet:


Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi amit Gansey is...


Míg az első könyvben Gansey és Blue kapcsolata, a kutatás, és a jóslatok voltak főszerepben, ebben a kötetben egyértelműen Ronan és az álmok a főszereplők. Talán kicsit beszélhetünk Adam átalakulásáról, belső harcairól és vívódásairól is (amit én nagyon szerettem olvasni) de a könyvet egyértelműen Ronan uralja, ahogy a borítót is.

Imádom a borítót!
Stílusában tökéletes a könyvhöz, passzol az első részhez, a hollók pedig még mindig gyönyörűek. (Talán a jobb szélső Láncfűrész, Ronan hollója). Megmutatja azt a tüzet, vívódást, haragot, dühöt, ami Ronanból árad. Iszonyatosan jól megírt karakter, jól felépített vázzal.

A történet:
Imádom, hogy mind a négy fiú saját háttértörténettel rendelkezik, ami a maga módján szánni és sajnálni való. Most ebből tudhatunk meg többet, de ellátogatunk Gansey családjához is. Szeretem azt is, hogy az írásmód több szemszöges, mind a négy főszereplő (Noah szemszögéből nem nagyon látunk részt, keveset van jelen) Blue, Gansey, Ronan, és Adam szempontjából is vannak részek, amihez egy üde folt Szürke új szemszöge, látásmódja.

Adam, Gansey, Noah, Ronan: Artist: Cassandra Jean

Ebben a részben még több szerepet kap a varázslat, a mágia, az emberi esendőségek, érzések, vívódások. Rájöttem, hogy mostanában jobban szeretem az olyan YA( Young Adult) könyveket, ahol nem csak simán egymásba esnek és vágyódnak a szereplők, hanem van valami misztikusabb, magasztosabb mondanivalója, kerek, jól megírt története a könyvnek. 

Kawinsky és Ronan. Artist: Cassandra Jean 

Ez a kötet lényeges sötétebb, főleg Ronan és a másik érdekesség Kawinsky figurája miatt, de nem csak miattuk. Kawinsky kulcsszereplő lesz a történetben, de nekem még mindig Ronan karaktere a legszimpatikusabb, a legjobban megírt és felépített személy a könyvben. Azért írom annak, mert szinte az. Bár azt hiszem Maggie kedvence inkább Kawinsky, ahogy ezt le is írj a köszönetnyilvánításban. 

Blue és Gansey kapcsolata nem sokat haladt előre, az lett konkrétabb, amit eddig is tudtunk. Gansey kutatásai vettek új fordulatot, majd kiderül, hogy megtalálja -e amit akar. 

Ebben a részben kiderül, hogy van egy külső fenyegetés is, ami először Szürke személyében jelenik meg, majd átvált több részre. Itt hívnám fel a figyelmet a Greyvaren szóra. 

Nehéz úgy írni a könyvről, hogy mondjak is valamit, de nem mondjak el mindent, így a beszámoló egy kicsit talán rébuszosnak tűnhet. Nagyon kíváncsi vagyok mi történt Adammal, talán a következő kötet az ő története lesz, de erre egyelőre még sokat kell várni, hiszen az angol verzió sem jelent meg. Az is lehet, hogy nem is trilógia lesz, hanem 4 vagy 5 kötetes mű. Addig viszont még egy jó párszor újra lehet olvasgatni a meglévő részeket. Érdemes, mindig van benne mit felfedezni. 

A bejegyzésben használt két kép innen származik. http://cassandrajp.tumblr.com/tagged/raven-boys
Imádom Cassandra Jean rajzait, és többek között rengeteg rajzot készít más könyvekhez, így  Cassandra Clare műveihez is, amik szintén megtekinthetőek a Tumbl oldalán. 

Könyvajánló: Spirit Bliss: Mennydörgő némaság

Még ezt a könyvet is a novemberi bemutatón szereztem. Ő volt az utolsó a három közül a sorban, mert Spirit könyveire érdemes rászánni a hosszabb időt, mivel rengeteg a cselekmény, és mindenhol szeret jeleket, nyomokat elrejteni. Ami illik is egy jó krimibe.

Lássuk a cselekményt:
A Swanson család boldogan éli vidám napjait, amikor Jossie egy cetlit talál a babája belsejében, rajta nevekkel.
 Caspar Crosley rég nem járt a család közelében, ugyanis megpróbált beépülni a Maffiába, hogy elkapja a csak Főnök néven ismert gengsztert. Nevekkel teli titkos listáját rossz helyre rejti, így belekeveri a lányt is a nyomozásba, majd a családját is, és titokban el kell hagyniuk az országot. Skóciába menekülnek...

És itt kezdődnek a bonyodalmak.
Itt most nem egy őrölt rajongótól, vagy  más féltékeny lányoktól kell rettegnie a színész családnak, hanem már egy piszkosabb, rejtettebb világba vezet el minket Adri.
A könyv fő két karaktere Jossie és Caspar, ám vannak régebbi visszatérő szereplők a sorozatból, mint Julie és Peter, az előző rész főszereplői.
Bár a kötet egy trilógia harmadik darabja, mindhárom könyv önállóan is értelmezhető, cselekményében nem kapcsolódnak nagyon szorosan egymáshoz.

Szeretem, hogy Adri könyveiben is mindig próbál egy rejtett, ismeretlenebb, titkosabb világot bemutatni. Ez itt most a Maffia. Azt is, hogy próbál valamilyen kényes témát boncolgatni, itt egy kisgyermeket ért sokk, és annak pszichológiai hatásai. Nagyon komoly témák ezek, ha jól meg vannak írva, pedig érdekes a folyamat bemutatása is. Itt az.
Megint érdekes a szerelmesek közti korkülönbség kérdése is, (lásd korábban Peter és Julie) , amire itt megint kapunk egy alternatív választ, vagy a gyász feldolgozásának kérdése különböző korú embereknél. Ez mind nagyon fontos és számomra érdekes téma.


Nekem nagyon tetszik, ahogy Adri leírja a folyamatot, hogyan és miért változnak meg emberekben nézetek, vélemények, és akár egy egész gondolkodásmód is.

Ami talán negatívum, hogy a vége felé már kicsit talán "túl akciódús" volt a cselekmény. Alapvetően ez nem baj, és hülyén hangzik is leírva, de már néhol furcsa volt, hogy mindig történik valami, minden fejezetben szaladunk, sérülünk, baj történik, váratlan fordulat lesz. Mert kell egy pár, és legyen izgalmas, de ez most kicsit nekem több volt benne.
Talán pont ezek miatt, vagy mert nagyon figyeltem a jelekre, már korábban rájöttem a szálakra, és a mozgatórugókra, mint általában Adrinál az elrejtett szálakat kiderítem. Leggyakrabban a végén derül csak ki a turpisság, ügyesen vezeti mindig félre az olvasót, most nagyon résen voltam.

Pár szó a borítóról: Mivel elkészült mind a három borító, már látunk egy egységes képet. Azt hiszem az első az Árnyékvilág-é sikerült legjobban, nekem legalábbis ez tetszik. Ahhoz képest, hogy törekednek a Könyvmolynál hogy a sorozatoknak egységes legyen a kinézete, ez itt csak a cím tipológiájában mutatkozik meg, és hogy fekete a háttér, sok vörös pöttyöshöz hasonlóan, másban kevésbé. A borítókon általában egy a könyvben fontos jelkép, metafora jelenik meg, ám nekem ezzel kapcsolatban még mindig olyan érzésem van, mintha csak oda lenne pakolva valami, merőben eltérnek más trilógiák borítóképeitől.
Mindez már jobban eltalált a Démoni érintés sorozatnál.

Végül a rajzokról:
Benina Spirit trilógiájának utolsó darabjához is készített grafit rajzokat a főszereplőkről, amik itt is szuperül sikerültek, méltó zárásaként a három résznek.
Az én kedvenceim:

Peter és Julie 

 Hogy mi lesz a megoldás, mindenki találja meg maga a könyvben, én két izgalmas napot töltöttem el velük. Elkísértek a fogorvoshoz is, mert utálok félni és rágódni rajta, és tökéletesen le tudott kötni a várakozás alatt, előtte, és utána is.

Imádtam a Caspar szemszögeket, Simon karakterét. És nagyon várom Adri további köteteit.

Hobbit : Smaug pusztasága - filmélmény, első kör

Ahhoz képest, milyen fan vagyok, kicsit későn, csak dec. 19.-én sikerült megnéznem a filmet. Akkor még érlelgettem a véleményemet, aztán közbejött a karácsony, és eldöntöttem, hogy megpróbálok két véleményt összeszülni. Egyet magáról a filmről, és a benyomásaimról, és egyet, miután a könyvben újraolvastam az aktuális részeket, mivel ez elég régen volt, és sokat felejtettem a regény tartalmából.

Vigyázat, Spoileres, csak az olvassa, aki megnézte!

Először is, ami nagyon tetszett: 
- Az ominózus hordós jelenet. Bár pont ezzel lesznek még fenntartásaim is, de mindenképpen el kell ismerni, hogy nagyon látványos, és nagyon szépen sikerült, megérte nekik napokig a hordóban csücsülni.

- Esgaroth-Tóváros és Bakacsinerdő kinézete, helyszíne. Pont olyan, amilyennek képzeltem. Tóváros pontosan. A Bakacsin erdei résszel kapcsolatban nem sok mindenre emlékszem, nem tudom pontosan mit írtak bele, de még mindig utálom a pókokat, 3D-ben pláne, viszont az gyönyörű, mikor Bilbó felmászik a fára, és a kék lepkék körülrajongják. Mondhatnak bármit a sok CGI-re, a látvány akkor is tökéletes, ez érvényes Erebor-ra is.

- Smaug- a kinézete, a hangja (a magyar is különösen jó) tökéletes. Ilyennek képzeltem, mennydörgő mélység, dölyfösség, beképzeltség, pikkelyek, hosszú farok.

-Thranduil- Ő úgy tudom benne van a könyvben, pontosan Lee Peace tökéletes hozzá. Mindig imádom ha tündék vannak a képen, de neki egész más a kisugárzása a filmen is. Szerettem, hogy itt a tündék nem olyan hű de fennköltek, kicsit ebben a részben ők is emberibbek.

- A ZENE: így nagybetűvel. Imádom Howard Shore filmzenéit, és most sem okozott csalódást. Lassan egy szimfóniát , vagy egy egész estés darabot is írhatna a Gyűrűk és a Hobbit témáiból. Több régi téma visszatér kicsit átírva, és megjelenik több új. Bakacsinerdő, Tóváros, Beorn, és Erebor kiteljesedett témái. Talán a tóvárosi tetszik legjobban az újak közül.

- A mellékszál a függelékből, Gandalf keresése, Szauron megjelenítése. Ez ugye nincs benne a könyvben, sőt, azt hiszem a függeléket is újra kéne olvasnom, minden esetre iszonyatosan tetszett. Ahogy maga köré gyűjti a szolgáit, majd a megjelenítése, a szem és a későbbi király. Alakul az Öt sereg csatája.

-Beorn háza: A ház, a méhek és a lovak nagyon jó. Jah, és a sakkkészlet is.


- Erebor nagycsarnoka, a kinézete, a rengeteg arany. A hangeffektek, a pénzek csörgése szuper. Nagy részét meg is építették ennek a jelenetnek.

Ami nem tetszett: 
- Az ominózus hordós részben az ugrabugrálás. Elnéztem Legolasnak a Helm -szurdokban de itt már nagyon mű. Képtelenség szerintem még egy tündének is így ugrabugrálni, nem mellesleg butítja a karaktert. És nem egy ilyen rész van benne, látszik, hogy Jackson néhol elengedte a fantáziáját.

- Tauriel és Kili  - románcnak tűnő beszélgetései. Azért írom így, mert ebből még semmi nem világos, végül is csak beszélgetnek, Tauriel megszánja és "megmenti". Azzal alapvetően nincs baj, hogy beleírtak egy tünde lányt, mert nyilvánvaló, hogy vannak, és legalább egy kicsit javítják a nemek arányát a filmben, na de  miért kell rögtön szegényt mindenkivel összeboronálni? Maga a karakter szuper, a kinézete is, és a jelleme is, a kaszabolás nem mindig valósághű.

- Legolas szeme: néhol rettentően ijesztő kék. Főleg a Bakacsin erdei jelenetekben. Utána Tóvárosban egy kicsit már beszürkül, de akkor is. Jót tett neki az öregkor, a Gyűrűkre már elmúlt ez a kékség :-D 

- Beorn : Nem ilyennek képzeltem. Először medveként is alig ismertem fel, inkább tűnt a feje farkasnak, utána pedig az emberi kinézete? Erre pontosan emlékszem, nagyobbnak tűnt a leírásban, de nem egy szakállas szőrős wookinak. Szörnyen nézett ki szegény.


 - Orkok kaszabolása. Tudom, hogy kell ellenség, és így jókat lehet futni, meg menekülni, meg harcolni, de akkor is. A fele kaszabolás és hentelés. Ez nagyon nem tetszett.

Összességében szerettem a helyszíneket, a film kinézetét, a filmzenét. A színészek még mindig nagyon jók, Gandalf, Bilbó, Thorin isteni.  Követi szépen az ívet, azzal sincs bajom, hogy hosszú, minél többet láthatok belőle, nekem annál jobb. Viszont egy kicsit osztom a híres Tolkien kutató  véleményét,  miszerint "I wanted more Tolkien: more wonder and less action. miszerint egy kicsit több Tolkien és csoda kéne bele és kevesebb akció.

UI. : A kutató, John D. Rateliffe: A History of The Hobbit szerkesztője, szerzője, tehát elég lényeges a filmkritikája.

Könyvajánló : Benina: Milan könyve (Bíborhajú 4.)

Nagyon nagyon régen írtam már, és  sok a restanciám (ennek főleg a vizsgák, és a lustaság az oka), de még gyorsan megpróbálom az év végéig elolvasott, betervezett könyvekről megírni a véleményemet.

November 9.-én volt a Három muskétás bemutatója, sajnos Benina nem volt jelen a eseményen, így nem tudtam aláíratni a könyvemet, de nagy izgalommal vágtam neki az olvasásnak. 

Mindhárom könyv érdekelt, de az övé volt a legvékonyabb, és először ezt választottam elolvasásra, hogy mesebeli lényeivel, és az elvarázsolt világával kikapcsoljon két fárasztó vizsga között. 

A történet: spoiler!!!!!

Alapvetően minden régi szereplővel találkozunk egy kicsit, Kellan és Claire még mindig egymás karjában, boldogan élnek, a Cat is megtalálta párját Lucasban. Ennek a könyvnek a másik bíborhajú, Milan, Moldomus Iudexe a főszereplője, és az én egyik személyes kedvencem, Trixie. Trixiet elrabolják, és Milant még sújtja Claire átka is. Maga mellé társnak egy ismeretlen lányt kap, Kendare személyében, akiről később kiderül, hogy nem is áll olyan távol szereplőinktől...

Ez a történet számomra sokkal sötétebb volt, mint az eddigiek. Kevesebb volt a varázslat, a mese, a mitikus lények (a sellők hiányoztak is...) inkább az akció, egy kicsit a krimi maradt meg belőle. 

Nagyon szerettem az álombeli részeket, hogy bepillanthatunk Milan gondolataiba, és azt láttam, hogy Benina is ezeket szerette a legjobban írni, meg is látszik, mert ezek sikerültek a legjobban. Új részleteket tudunk meg Milan képességéről, ez is nagyon tetszett. 

Kendare karaktere is nagyon érdekes, egy erős, kemény női személyiség, érdekes új képességgel. Mindenképpen üde folt, és jól megírt karakter. 

Tetszett Trixie képessége (a fa és a természet), még a teljes neve is :-). 

Amivel kevésbé értek egyet, a rengeteg véres kínzás. Nem ezt vártam, nekem ez a sok szenvedés, kicsit már sok volt a végére. Lekötött, nagyon szerettem olvasni, mert kikapcsolt a gépszíjból, de mindig az álombeli részeket vártam, hogy több szerelmet, romantikát lássak, e helyett, csak kínzás és szenvedést láttam. Tudom, hogy ez kell egy drámai történethez, ez minden és mindenki mozgatórugója a történetben, de nekem ez most nagyon sok volt. Nem igazán ezt vártam. 

A vége pedig... megint felcsigázta a kedvemet a következő könyv után, biztos vagyok benne, hogy Gideon karaktere is rengeteg új képességet, izgalmat rejt majd, de remélem kicsit visszatérünk a kezdeti hangulathoz. 

Mindezek miatt, ahogy a Moly értékelésemben is látszik, csak egy 4-es lett a pontozás, erős 4-es, de az élményem még így 5-ös. 

Végezetül rajongásomat kell kifejeznem a könyv végén található karakterrajzok miatt, mert nem elég, hogy Benina ír, még meg is rajzolja, hogyan képzeli el szereplőit. Gyönyörű karakterrajzait itt találhatjátok. 

Rajzai megtalálhatóak még Spirit Bliss és Szurovecz Kitti trilógiáinak utolsó köteteiben (Mennydörgő némaság, Smaragdfény), hogy ott is megörvendeztesse a rajongókat. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK. 

Ízelítőnek az én kedvenceim a rajzok közül: 

Filmélmény: Csontváros -City of Bones

Nagy nagy várakozás után végre tegnap sikerült bejutni az egyik fél 9-es előadásra páromat is elrángatva, és megnéztük...
Próbálok spoiler mentesen írni, de nem tudom garantálni, szóval, aki még nem láttam, csak óvatosan!!!


Először is le kell szögeznem, nekem nagyon tetszett, még a rengeteg változtatás ellenére is. De vannak kétes pontok, vagy olyanok, amik, úgy érzem, nem lettek 100% százalékosak számomra.
De menjünk sorjában.

A belépő nagyon jó, a zene, a csilingelés, a ház, (imádom Jocelynt és Luke-ot, nekem ők nagyon eltaláltak), szóval az a rész tetszett. Aztán a felolvasás, (ami tényleg belekerült!! szörnyű ), és akkor a várva várt Pandemonium jelenet. A zene odavaló volt, azt kb így képzeltem, attól eltekintve, hogy eredetiben egy raktárba viszik, nem a tömeg közepén vannak, de így látványosabb és hatásosabb lett. Szépen megoldották azokat a részeket, amikor kihangsúlyozzák, hogy csak Clary látja őket, más nem (Pandemonium, mikor neki mennek a srácnak, kávézó mellett Jace, ezek jók látványilag).

Aztán a rajzok éjszaka. Clary szobája nagyon kidolgozott, imádtam, hogy a pasztelles dobozon aludt:-DDDD Aztán kávéznak, és jön a sikátoros beszélgetés. Nem emlékszem konkrétan, de a filmben csillogott kéken Jace angyal rúnája vagy nem? (Mert az előzetesben volt kék meg fekete is, nem tudom, a filmben melyik maradt benne.) És akkor hazafut, az nem kicsit balesetveszélyes, klassz jelenet.

Ha jól emlékszem (régen olvastam a könyvet, a végén egy pár fejezetet bele kellett olvasnom az Árnyvadász oldalon levő közös újraolvasásba, mert már eléggé összezavarodtam a film miatt) ott nem robbant Clary, csak ledöfi vagy hasonló, de ezzel és Jace belépőjével ez lett az egyik kedvenc jelenetem. :-D Ahogy ránéz, felsegíti, és megnyugtatja.. na nekem az volt az egyik legszebb pillanat, és a továbbiak szép előzménye.

Ahogy elindulnak, és Clary összeesik az esőben, szintén egy fontos momentum. Az emberi esendőségét, a körülötte történt borzalmakat reagálja így le, imádtam azt a bárbeszédet, szintén valami kezdete. A bizalom, és a barátság kezdete, ahogy egyik segíti a másikat.

Az Intézet: 
Nagyon szép látványilag, kicsit nekem ez is Harry Potteres (nem kastély, tudom, hogy templom, de a kőfalak, és az aprólékos berendezés nagyon olyan hatást keltett.) Szépen kidolgozott, tetszett a könyvtár, a szereplők szobái, a betegszoba.

Csontváros:
A másik legjobb részlet, amikor elindulnak befelé, isteni jól vannak megcsinálva a Néma testvérek. (- Ő az?  - Nem, ő a kertész. Ő, az ott.  ) Szerettem benne az apró poénokat.
Pont ilyennek képzeltem őket, és kicsit még féltem is a jelenet alatt. A szobraik körben, mintha szárnyuk lenne, fent pedig a Végzet kardja. Sajnos az ereklyékről kevés szó esik, pedig így is rengeteg mindent elmondanak, páromnak is ez nem tetszett, hogy állandóan magyaráznak valamit:-D Pedig én mondtam neki, hogy sok mindent még így is kihagytak belőle. Sok mesét, és magyarázatot.

Magnus Bulija:
Az egyik legjobban várt jelenet. És tényleg eredetiben megcsinálták, alsógatyával.:-D  Joffrey hiteles, még így is és nagyon tetszett a sok lény kinézete (pl a tündéreké.) Az meg egy külön kedves gesztus, hogy ő vette meg a képeket, és külön örülök, hogy bekerült a filmbe, mert megmutat egy kicsit többet Magnus halhatatlanságából, és abból, hogy ő is tud törődni.

Simon és az ital: 
Itt az első nagyobb eltérés, és bár a filmen mindenképpen jobban nézett ki, egy megláncolt Simon, megnéztem volna, hogy csinálnak belőle patkányt :-D A harcjelenet nagyon látványos volt, megvolt a szaltó, meg a "Have a little faith!", amit szerintem nem jól fordítottak, mert nem "Higgy bennünk kicsit jobban" vagy ilyesmi, hanem Legyen egy kis hited! elvileg, bár ez részletkérdés, az eredeti nyelv a lényeg!
Szegény Luke kapta meg a magáét Alaric helyett. Aztán jött a napfelkelte, amire itt is teljesen máshogy emlékszem, (motor, patkány stb.) de ez sem volt rossz. "Köszönöm.... hogy megmentetted Simont" Hatásvadász pillanat, és nagyon tetszik, hogy minden látszik Jamie arcán. Nagyon kifejező a többi gesztusa is, és tényleg meg tudja  mutatni Jace igazi érzelmes oldalát. Azt hiszem, én ettől kicsit még keményebbnek mogorvábbnak képzeltem a könyv olvasásakor, ő egy kicsit lágyított ezen, de nem lett ettől rosszabb.

Betegszoba: 
Itt meg az első nagy spoiler a végére, mert azt hiszem, ez sem volt benne még az első könyvben. És nem csak nekem lett elsőre világos, a páromnak is leesett, aki nem olvasta a könyvet. Nem tudom, hogy ezzel majd hogy játszanak később, a készítők biztos tudják, mindenesetre érdekes.
Nagyon tetszik Clary angyalos rajza (az is, ami később lesz belőle :-D ) és ahogy Jace megjelenik, vágyakozik, majd mérgében elmegy.

A zongora és Bach:
Hát ezen elgondolkodtam a könyvben is, van benne valami, a szabadkőművesek is szinte mind zenészek és tudósok voltak, miért ne írhatott volna Bach egy démon felfedő darabot? Kedves kis jelenet. :-D

Az üvegházas rész:
Ezt vártam legjobban, kijelenthetjük, hogy majdnem mindenki. Viszont azt hiszem, annyira akarták, hogy jó legyen, hogy talán kicsit túllőttek a célon. A boszorkánykő nagyon szép, ahogy Jace mesél, az is jó, ez egy nyugis, lassabb, meghatóbb jelenet. Még a pillangó, meg a fények és a virágok is jó. Aztán a csók is pont tökéletes, de az eső??? és nekem nem illett alá ez a dal. Mindezzel együtt már kicsit mű lett. Szép, szép, de nem az igazi. Nekem a when the darkness come jobban illett volna alá.
Az utána levő hármas jelent már fantasztikus, pont megvolt az izzás, aztán Simon ajtót nyit, Jace eltorzul, és bezáródik. Clary meg két szék közül a földre esik.

A csészés rész érdekes, bár azt hiszem, az is pont fordítva volt, rajzolja, belenyúl, és kiveszi, de így látványosabb és meglepőbb lett.

Dorothea és a kehely, meg az Intézet:
A zongora és a reakciók érdekesek, meg az a vasreszelék is. Jó a harcjelenet, a csata, nekem itt volt egy kis hiányérzetem. Eredetileg nála volt a portál, ez a rész teljesen ki is maradt, Clary máshogy kerül Lukehoz, és innentől kezdve teljesen összekuszálódtak a dolgok. Látványilag mindenképpen szebb és jobb lett csak itt már nagyon eltért az eredetitől. Cassie biztos áldását adta rá, csak nekem nem egyértelmű, miért kellett betenni a démontámadást az Intézetbe, mikor elvileg démonok be sem léphetnek a területére még hívással sem. (A pokoli szerkezetekben is csak az automatonok tudnak, mert ők nem démonok... na mindegy.) Szóval kicsit itt lett hiteltelen, de maga a megoldás, és a látvány elvitte, az eredetit meg az ismeri, aki olvasta.

Viszont az a jelenet, ahogy Clary Simonhoz fut, és nem Jacehez, imádom:-D azt az arcot rajta.

Innen aztán megjelenik Valentine, és a játéka feléleszti a vászont. Igazi negatív hős, és nagyon hitelesen el is tudja játszani, jól áll neki a gonosz !:-D (És a fekete is:-D) Marha jó, ahogy a lándzsákat összepakolja, az megint egy jól kitalált rész. Onnan aztán elszabadul a pokol (Dani azt a rész szerette legjobban) csata, meg lángszóró, meg égő démonok...

A végén arról nem is beszélve, hogy Valentine befagyott, és az Intézetet beborította a hó! Ez is nem kicsit beleírás, de jól, látványos volt, elnézzük nekik. Az a tekintet utána mindkettőjüknél...

És itt is van még egy nagyon nagy spoiler a jövőre nézve. Mert hogy bekerültünk a nagy csattanóba, de előtte Hodge és Valentine még beszélgetnek, "Mond nekik hogy testvérek... ". Aztán a végén Jace is megmondja mit gondol, és jó, persze nyilván nem akarja egyikük sem ezt a testvér dolgot, akkor is nagy spoilerek vannak benne.

Zene: 
Bár nem ott voltak a DALOK, ahova én gondoltam őket (csata alatt nagy dj szám), de végül is azzal nagy bajom nem volt, a Colbie dalt tettem volna az üvegház alá, nem a rendrakáshoz, az AFI pedi szerintem nem illett annyira a végére, de elment.
A score viszont gyönyörű, és megható. A  csaták alatt izgalmas, feszült. Az nagyon tetszett, nekem végig kicsit  Harry Potter motívumvilágát juttatja eszembe, főleg a csilingelés az elején. Mindenképpen meg fogom szerezni:-D

Szereplők:
Szinte mindenkivel meg voltam elégedve, aki nekem kiemelkedő, Valentine, és Jace, de Clary és Magnus is megnyerőek voltak. Aki nekem még mindig kicsit furcsa, az Simon őt nem egészen ilyennek képzeltem, de nem vészes, megszokható.

Ami nagyon tetszett: 
- apró poénok szó szerint idézve a könyvből
- zene
- szereplők összjátéka
- Jace pillanatai
- Mikor Jace megöli a démont és megmenti Claryt
- Csontváros

Ami kevésbé: 
- egy szó sem esett a parabataiakról, pedig kellett volna, én azt nagyon vártam
- üvegház kicsit mű
- a vége felé a sok nagyobb változtatás

Így végigelemezve megvannak a jobb és a jó pillanatok is, de a látvány, a zene és mindaz, amit a könyvből kihoztak, nagyon tetszett együttvéve.
Külön hatalmas KÖSZÖNET még mindig a Pro Videónak, amiért engedte, hogy eredeti nyelven FELIRATTAL megnézhessük, és az egy hetes premier előtti vetítésekért is, tudom mennyit jelentett ez sokunknak:-D 
Menjetek el minél többen, köszönjük meg, hogy ennyire figyelnek ránk. Élmény volt hallani azokat a mondatokat a trailerből eredetiben.

Könyvajánló : Markus Zusak: A könyvtolvaj

Minden a borítóval kezdődött. Először az tetszett meg nagyon, és a Moly-on várólistára tettem, mint oly sok más könyvet. Aztán eljött a nyár, és végre volt időm böngészni azok között a könyvek között, amiket nagyon régóta el akarok olvasni. Maga a címe is érdekes volt. Aztán mivel német nyelvvizsgára készülök, és ez ugye a II. világháború Németországáról és embereiről szól, ez egyértelműen eldöntötte a választást.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a Halál az elmesélő.

Maga a történet röviden:
Liesel Meminger öccsével és anyjával elindul a vonaton leendő nevelőszüleihez Molchingba. Út közben öccse meghal, így az egyik állomás mellett eltemetik. Liesel ekkor lopja el első könyvét, A sírásó kézikönyvét. Majd a Halál 3-szor találkozik vele, és a Harmadik találkozásnál egy könyvet talál. Ez Liesel története, és a Halál elmeséli nekünk.

Szerettem olvasni ezt a történetet. Hosszúnak tűnhet, de visszagondolva, minden szónak, mondatnak értelme van. Az ember ott érzi magát Molchingban, együtt izgul, vár, szenved, éhezik, és lop. Mikor mit. Könyvet, almát, ami akad.Megismeri a Himmel utca lakóit, a Mamát és a Papát a harmonikával, és  Max Vandenburgot, aki nagyon a szívemhez nőtt. És még néhány német káromkodás is megmaradhat :-D Saukerl.

Elmondom, miért hihetetlen ez a könyv. SPOILER VESZÉLYES!
- Mert bár a II. világháborúról szól, mégis kiderül, hogy ott sem volt mindenki náci. Voltak éhező családok, olvasó gyerekek, és barátság. Nem volt mindenki hibás a háborúért, volt aki csak elszenvedte, és nem akarta mindenki a következményeket, büntetéseket. Ez nem a nácikról szól, hanem a háborúban elszegényedett, otthon maradt éhező németekről, árvákról, sorsokról. Pont ettől nagyon érdekes és megható.

- Bár a Halál az elmesélő, mégis csak Liesel történetéről beszélünk. Viszont mivel a Halál mindent tud, ki tudta egészíteni, hozzá tudott tenni a történethez, és ettől fantasztikus a könyv szerkezete, felépítése. Imádtam a közbe szúrt fekete betűs tényeket, megjegyzéseket, a Duden szótár jelentéseit.
- Bár tény, hogy a Halál nem mindig sorrendben beszél (a közepén komoly spoilereket is ellő), mégis szerettem, ahogy a dolgokat meséli. Mintha távoli, éteri magasságokból beszélne, a hallhatatlanok érinthetetlenségével, mégis vágnak a szavai. Szeretném, ha egyszer majd értem is így jönne el, ahogy leírta. Óvatosan venne a kezébe, és lassan vinne el, miután megláttam. Jó így elképzelni, ezzel a Halállal még el is beszélgetne az ember.
- Az embert észrevétlenül rántja be. Míg részletenként olvastam, nem akart helyreállni a sok szereplő, mégis a végére mindenkinek megvolt a maga jelentése, szála, cselekménye a végkifejletben. De úgy, hogy az utolsó 50 oldalt már zokogva, könnyek között olvastam. Hihetetlen ereje van a sorainak, Markus Zusak nagyon tud valamit.

- Végül a szavak. A legjobban az tetszett, ahogy a szavakkal bánnak. Hogy Liesel apró öröme a háborúban, hogy lassan megismeri a szavakat, majd a mondatokat a pincében, felolvasnak neki, majd ő olvas fel Maxnak, és az óvóhelyen. Hogy a szavak vannak a központban, mert a lopás bűn, de Liesel számára a háborúban az egyetlen öröm a könyvlopás. Végül a Szórázó. Ami elmondja Lieselnek, és nekünk is, hol rontották el akkor, és hogy mire figyeljünk ma. Talán ez is lehetett volna a címe, de a könyvtolvajt jobban megérdemli.

A szavaknak óriási jelentősége van. Ezzel nyerte meg az embereket Hitler, ezzel nyugtatta le Liesel a rémült embereket, szavakat írt ki magából Max a pincében a várakozás alatt. És végül a Halál (Markus) elmeséli, mert az olvasókra is hat. És ez a lényeg, hogy megmozgasson, elgondolkoztasson, és a gondolat fennmaradjon róla.

Ha van is negatív pontja, én nem találtam, látszik, hogy a szerző sokat olvasott utána, olyan mint egy film, és azt hiszem, a dátumok is hitelesek a könyvben. Talán annyi ellenvetésem lenne, hogy a halál néha kicsit túl sokat mond el, és néhány közbevetés idegesítő, ha az ember fontos résznél tart, de én minden sorát élveztem. Nagyon jól megírt könyv, és azt hiszem, mindenkinek el kellene olvasnia, aki hallott már a második világháborúról.

Sok könyvet írtak már, olvastam én is egy párat ebben a témában, (Sorstalanság), de ilyet, ilyen formában még nem. Olvassátok. Gondolkozzatok rajta.

2014-ben pedig úgy néz ki a filmet is bemutatják belőle. Nagyon várom. Kíváncsi leszek, sikerül e azt az élményt átültetni, amit a könyvben tapasztaltam. Nagyon várom.

Leiner Laura dedikáláson Szegeden

Mióta ismerem a sorozatot (kb. egy éve a Somogyi gyermekkönyvtárosa ajánlotta a sorozatot a könyvtári gyakorlatomon), azóta olvasom folyamatosan a könyveket, és ajánlom én is másoknak.

A folyamatosan tényleg komoly, mert ha van egy fél órám, de rossz a kedvem, mind előveszem a 5-6-7. kötetet és beleolvasok a kedvenc részeimbe. Lenyugtat, feldob.
Így már érthető, hogy nagyon izgultam, már legalább két héttel a dedikálás előtt, amikor megtudtam, hogy Laura dedikálókörútra indul, és Szegeden esélyes, hogy tudunk is találkozni.

Jún. 20.-án, csütörtökön délután 13 00 várták a Somogyi Könyvtár gyermekkönyvtárába. Reggel már ideges voltam, mert bár a Kalauz, a kiegészítő kötet már hivatalosan május 28-ától kapható, nekem addig nem sikerült megszereznem, és nem tudtam, hogy sikerül -e a dedikálásig, mert én mindenképpen ezt szerettem volna a sorozat koronájaként aláíratni vele.

Csütörtök délelőtt a TIK jegyzetboltjában vettem meg az utolsó példányt, sok emailezés, és szenvedés után, mert nagyon nehezen kerítettek egyet.

Szóval a kánikulában már fél 12-kor elindultunk, remélve, hogy nem fogunk elolvadni út közben. Megérkezve a könyvtárhoz a sor 13 órakor már a bejárati kapuknál kígyózott, a kölcsönzőpult mellett, ekkor sikerült a 212!! sorszámot beszerezni. Párom, aki elkísért, ekkor döntött úgy, hogy került egyet.-D

Mivel sokan voltunk, és kevés volt a levegő a teremben ennyi embernek, így az emberek nagy részét az első emeletre küldték, ahol volt légkondi, és 30-as csoportokban hívták le a dedikálásra várókat. A könyvtárosok is tényleg kedvesek és rendesek voltak, figyeltek a gyerekekre, hogy igyanak, ne melegben legyenek, és hogy betartsák a sorszámokat amennyire csak lehet.

Addig míg nem kerültem sorra, én is az elsőn olvastam a friss Kalauzomat, amit az nap szereztem, és olyan fél 3 előtt kerültem le a sorba. Ott már nem sokat álltam.

Aztán egyszer csak ott voltam, lecsüccsentem, Laura a nevem kérdezte és már írt is. Örültem, hogy megsimert Twitterről. Mivel csomózok karkötőket, és tudom, hogy karkötő mániás, készítettem neki egyet, azt adtam át, így a szőke hajú leányzó (hasonlított Laurára, talán ő volt Lin?), aki kedvesen mindenkit lefotózott Laurával, erről is készített képet, meg rólunk is, ilyen "itt vagyok, ez a nagy pillanat mosolyogjunk" képet. Megkaptam egy egész pakott a dedikálás mellé, és már ballagtam is, mert jött a következő, és lejárt az időm.

A könyvbe kaptunk két szórólapot az szjger.hu-ról, ami egy honlap a rajongóknak, hogy egybe gyűjtse őket, aztán egy másikat a SZEPTEMBERBEN MEGJELENŐ ÚJ REGÉNYÉRŐL melynek címe BÁBEL, egyelőre ennyit tudunk. Még nincs vége a sornak, mert kaptunk egyet az Útvesztő dedikálásán osztogatott rózsaszín karszalagból, egy dedikált lila könyvjelzőt ami a Kalauzhoz járt, és egy Gabo és Ciceró  kiadó online honlapjához kapcsolódó kupont.

 És akkor a végeredmény. Az aláírt Kalauzom, és hogy mindenki lássa a piros külső borító és a kedvenc! zöld belső borító. Jah, meg a nagy pillanat, mikor a karkötőt átadtam.

Nagyon klassz délután volt, és egy élmény végre a találkozás. Öröm látni, hgy a könyvei hatására megint vannak tinik a könyvtárban, és órákig is képesek sorban állni, egy aláírásért, annyira szeretik a könyvet. Hiánypótló és hagyományteremtő, minden téren. Szeretjükazírónűnket:-D

Kertészkedés, hobbitkodás

A mellett, hogy jövök, megyek, igyekszem az albérletben afféle "növényes részt" is létrehozni, hogy ne legyen olyan komor. A telet sajnos kevés növényke élte túl, de most, hogy elmúlt a hideg és a hó, az erkélyen kísérletezgetek.

 A kis lila virágú növényke úgy került hozzám, hogy a piacon megláttam és beleszerettem. Hihetetlenül jól néz ki, rengeteg apró virága van, fajtájában hasonlít a leanderhez, de remélem nem lesz akkora, mert akkor nem férünk az erkélyen. Elvileg ki lehet teleltetni is:-D Mellette cserepes nagy folytontermő szami/földieper van, már egyet sikerült leszednem róla, remélem lesz még több is a nyáron:-D iMÁDOM.

Ez a másik apró virágú amire majd 3 hétig vártam, ugyanis a rossz idő miatt lassan akart kinyílni, így sokáig nem volt a piacon. Verbéna, bár pirosat akartam eredetileg, ez a bordó fehér és rózsaszín lett belőle, most itt virágoznak a konyhaablakban, remélem túlélik ezt a szeles, esős májusi időjárást.

Majd hallgattatok velük sok Muse-t és Hurts -cd-t, hogy gyorsabban nőljenek:_D

Kirándulás erre arra, kutatás Kecskeméten

Igen, rettentően elvesztem, ami többek között a 800 beadandónak volt köszönhető (wordben kb. 150 oldal, és 4 ppt, viccen kívül), de most egy kis nyugi van, így megpróbálok minden fontosról írni pár szösszenetet.

Szóval, többek között kutatási munkák miatt sokat utazgattam a délvidéken, így először Kecskemétre, majd Kiskunfélegyházára mentem.
Kecskeméten két célom volt, a Megye levéltár meglátogatása (igen, arról is írnom kellett), és hát elmentünk jegyzetet gyűjteni, majd másodszorra várost néztünk, harmadszorra a Károli Gáspár Református Egyetem földszintjén néztük meg az ásvány és Ráday Gedeon múzeumot (mivel hogy egy másik órára meg róla írtam.)
Az idő jó volt, ettünk fagyit, finomat, de kutattunk is sokat. Íme egy kis képes kedvcsináló, menjetek minél többen Kecskemétre, gyönyörű város!

A Bács -Kiskun Megyei Levéltár főépülete a Klapka utcában:-D 

A Főtér a Cifra palotával. 

Kazettás, festett mennyezet részlet a Ráday Múzeumban

Ráday Gedeon édesanyjának, Klárának Ruhája, ami t a Múzeum készíttetett a Múzeumok éjszakájára.
Nagyon szép, és hiteles is:-D 

A egyetem homlokzata, ahol a múzeum található. 

Egy méltán híres kecskeméti épület, a Cifra palota:-D 

Happy Birthday to the Blog - 3 évesek lettünk.

Ebben a szép 2013-as évben (szerencsére nem vagyok babonás) lett a blog január 6.-án éppen 3 éves.

NAGYON nagyon köszönöm azoknak, akik látogatják, nekem pedig mindig öröm visszaolvasni a sok élményt, mi történt velem, mit olvastam. Örülök, hogy belefogtam, és nagy szeretettel várlak benneteket ezután is.

Szeretettel:

Aranymag