Az előző sorozatról a Hollófiúkról itt olvashatjátok a korábbi beszámolókat.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maggie Stiefvater. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maggie Stiefvater. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. január 27., hétfő
2017. június 16., péntek
Maggie Stiefvater : A hollókirály (Hollófiúk 4.)
Az epikus befejezés, amire olyan sokat vártunk.

Címkék:
2017,
A Hollókirály,
Hollófiúk,
Könyvmolyképző,
Maggie Stiefvater,
Rendhagyó
2015. december 22., kedd
Könyvajánló: Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue - Kék liliom
A könyv adatai:
Fülszöveg:Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.
Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.
A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.
A sorozat többi részéről írt véleményem:
1. Hollófiúk - Raven boys
2. Az Álomrablók - The dream thieves
Gondolataim a könyvről:
Ez egy olyan kötet, ami csak egy hangyányival visz előrébb, haladunk is, de csak nagyon aprókat és még mindig hátra van egy teljes könyv a végéig. Nagyon sok minden történt a szereplőinkkel, Adam "mágussá" vált, Ronan az álmok királyává, Gansey egyre bizonytalanabb, és Bluet még mindig üldözi az év eleji jóslat, a saját átka, és most az anyja eltűnése.
Imádom Maggie stílusát, mert senki nem tud olyan misztikus, néhol horrorisztikus, érzelmektől izzó, és történelemmel úgy átszőtt regényeket írni, mint ő. Az emberben néhol megfagy a vér, kimondja vagy leírja azokat a nyers dolgokat, amik minket is bántanának a való világban. Még mindig ugyan azok a dolgok kérdésesek (Gansey halála, Blue átka), de az a furcsa, hogy három könyv után sem érzem úgy, hogy mindent tudnék róluk, és közelebb kerültünk volna a megoldáshoz.

Minden karakter küzd saját magával, ez most különösen igaz Adamre és Ronan-re. Adamnek ott a tárgyalás, ami miatt retteg, és titkolja. Ronannak ott a múlt, amit fel akar ébreszteni, és szinte semmi más nem érdekli (hinnénk mi:-) érdekes, hogy most Adammel hogyan változik a viszonyuk, közelebb kerülnek egymáshoz, és több közös titkuk is van mások előtt.
Gansey ebben a könyvben teljesen más. Sokszor lekerül róla a fensőbbséges maszk, látjuk félni, megijedni, egyre bizonytalanabbá válni. És ez új színt hoz, nekem kifejezetten tetszett, hogy ebből is kaptunk.
Nem sokat lépnek előre Blue-val (gyakorlatilag semmit), bár a telefonok végtelenül cukik és kedvesek, meg van pár ellesett pillanat is, de ez hasonló a többi kötetben levő részekhez, ami itt viszont bosszantott, mert azt éreztem, hogy fölöslegesen nyújta-vonja a történetet.
Ez a kötet egyértelműen Blue könyve, ahogy az előző Ronané volt, most ő kap főszerepet, amire a borító és a könyvcím is nagyon szépen utal.(Mondtam már, hogy imádom a Hollófiús borítókat?) Az majd a könyvből kiderül, miért ez a címe, szép metafora és ezzel kicsit jobban kinyílnak Blue képességei is. Most már sokszor tudatosan használja (Adam-en) és megmagyarázza a szerepét is a fiúk bonyolult, összekapcsolódó kusza szövetében.
Több új szereplőt is kapunk, Malory, a kicsit bogaras angol öreg kutató személyében, aki Kutyával érkezik (ez a neve), bár a történet szempontjából nem sokat zavar. Viszont ott a két új "negatív" karakter, akik viszont nagyon bosszantottak, mind jellemükben, mind viselkedésükben, értsd nagyon nem szerettem olvasni a párbeszédeiket, és gondolom ez volt a cél. A durva az, hogy nem is a férj, Greenmantle, hanem Piper volt a rosszabb, kifejezetten a végén.
Pár szóban a borítókról:
Alapvetően nagy borító fan vagyok, ez viszont egy nagy kivétel a listában. Maggienek minden borítója csodás, az eredeti külföldiek, és általában a magyarok is (a Könyvmolyképző meg szokta venni az eredetit, kis változtatásokkal.) Mivel télen kijött a negyedik rész borítója is, egy szarvas motívummal, és Hollókirály címmel, már mind a négy borítót láthatjuk egyben. Bár a most megjelent szarvasos meseszép, én szerelmes vagyok a Kék liliom borítójába. A színek, az ívek, maga a kép... ez lenne az, amit még a szobámban is kiraknék, azt hiszem. De az egész sorozat borítói csodálatosak, áthatja őket a misztika, a varázslat, a sötét bús derengés, teljesen visszaadja a könyvek hangulatát, és ez manapság ritka. Az eredeti kicsit más, az Álomrablóké például pirosas-sárgás Ronan szivénél, a Kék liliom pedig nem rózsaszín virágú, hanem zöldes kékes, de így nálunk egységesebb a sorozat kinézete.
Sorozat: Vörös Pöttyös - Hollófiúk
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 398 old.
Folytatásos: igen, 3. rész
Eredeti címe:Blue Lily, Lily Blue
Fordította:Molnár Edit
Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.
A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.
A sorozat többi részéről írt véleményem:
1. Hollófiúk - Raven boys
2. Az Álomrablók - The dream thieves
Gondolataim a könyvről:
Ez egy olyan kötet, ami csak egy hangyányival visz előrébb, haladunk is, de csak nagyon aprókat és még mindig hátra van egy teljes könyv a végéig. Nagyon sok minden történt a szereplőinkkel, Adam "mágussá" vált, Ronan az álmok királyává, Gansey egyre bizonytalanabb, és Bluet még mindig üldözi az év eleji jóslat, a saját átka, és most az anyja eltűnése.
Imádom Maggie stílusát, mert senki nem tud olyan misztikus, néhol horrorisztikus, érzelmektől izzó, és történelemmel úgy átszőtt regényeket írni, mint ő. Az emberben néhol megfagy a vér, kimondja vagy leírja azokat a nyers dolgokat, amik minket is bántanának a való világban. Még mindig ugyan azok a dolgok kérdésesek (Gansey halála, Blue átka), de az a furcsa, hogy három könyv után sem érzem úgy, hogy mindent tudnék róluk, és közelebb kerültünk volna a megoldáshoz.

Minden karakter küzd saját magával, ez most különösen igaz Adamre és Ronan-re. Adamnek ott a tárgyalás, ami miatt retteg, és titkolja. Ronannak ott a múlt, amit fel akar ébreszteni, és szinte semmi más nem érdekli (hinnénk mi:-) érdekes, hogy most Adammel hogyan változik a viszonyuk, közelebb kerülnek egymáshoz, és több közös titkuk is van mások előtt.
Gansey ebben a könyvben teljesen más. Sokszor lekerül róla a fensőbbséges maszk, látjuk félni, megijedni, egyre bizonytalanabbá válni. És ez új színt hoz, nekem kifejezetten tetszett, hogy ebből is kaptunk. Nem sokat lépnek előre Blue-val (gyakorlatilag semmit), bár a telefonok végtelenül cukik és kedvesek, meg van pár ellesett pillanat is, de ez hasonló a többi kötetben levő részekhez, ami itt viszont bosszantott, mert azt éreztem, hogy fölöslegesen nyújta-vonja a történetet.
Ez a kötet egyértelműen Blue könyve, ahogy az előző Ronané volt, most ő kap főszerepet, amire a borító és a könyvcím is nagyon szépen utal.(Mondtam már, hogy imádom a Hollófiús borítókat?) Az majd a könyvből kiderül, miért ez a címe, szép metafora és ezzel kicsit jobban kinyílnak Blue képességei is. Most már sokszor tudatosan használja (Adam-en) és megmagyarázza a szerepét is a fiúk bonyolult, összekapcsolódó kusza szövetében.
Több új szereplőt is kapunk, Malory, a kicsit bogaras angol öreg kutató személyében, aki Kutyával érkezik (ez a neve), bár a történet szempontjából nem sokat zavar. Viszont ott a két új "negatív" karakter, akik viszont nagyon bosszantottak, mind jellemükben, mind viselkedésükben, értsd nagyon nem szerettem olvasni a párbeszédeiket, és gondolom ez volt a cél. A durva az, hogy nem is a férj, Greenmantle, hanem Piper volt a rosszabb, kifejezetten a végén.
Pár szóban a borítókról:
Alapvetően nagy borító fan vagyok, ez viszont egy nagy kivétel a listában. Maggienek minden borítója csodás, az eredeti külföldiek, és általában a magyarok is (a Könyvmolyképző meg szokta venni az eredetit, kis változtatásokkal.) Mivel télen kijött a negyedik rész borítója is, egy szarvas motívummal, és Hollókirály címmel, már mind a négy borítót láthatjuk egyben. Bár a most megjelent szarvasos meseszép, én szerelmes vagyok a Kék liliom borítójába. A színek, az ívek, maga a kép... ez lenne az, amit még a szobámban is kiraknék, azt hiszem. De az egész sorozat borítói csodálatosak, áthatja őket a misztika, a varázslat, a sötét bús derengés, teljesen visszaadja a könyvek hangulatát, és ez manapság ritka. Az eredeti kicsit más, az Álomrablóké például pirosas-sárgás Ronan szivénél, a Kék liliom pedig nem rózsaszín virágú, hanem zöldes kékes, de így nálunk egységesebb a sorozat kinézete.
Címkék:
2015,
Blue Lily Lily Blue,
Hollófiúk,
Könyvmolyképző,
Maggie Stiefvater
2015. május 5., kedd
12/50 16-os pont 16: Szeretem, de nem olvastam még: Maggie Stiefvater Sinner-Bűnös
12 elolvasottként: 16 pont : Egy könyv olyan írótól, akit szeretsz, de ezt még nem olvastad tőle: Maggie Stiefvater Sinner
elvesztett.
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel?
bűnös.
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.

Gondolataim a könyvről:
A Mercy Fall farkasai sorozat volt az első igazi Vörös Pöttyös élményem az Alkonyat széria után. Imádtam a megfogalmazást, a rejtett és burkolt világot, Maggie látásmódját, és azt a misztikus, érzelmekkel átszőtt mesét, amit ő kitalált. Mikor vége lett a Forevernek, nem tudtam mi lett velük, bár nagyjából elvarrták a szálakat, valahogy mégsem volt az igazi. Cole és Isabel története nem volt teljes, és azt hiszem erre éreztek rá a rajongók is. Nem tudom, hogy kikövetelték-e vagy Maggie is írni akart róluk, de mindenképpen megérte.
Viszont hangulatában ez már egy teljesen más világ. Los Angelesben játszódik, a napfény és a pezsgés városában. Eltelt némi idő, és Cole most azért tért vissza, hogy megint meghódítsa és visszaszerezze Isabel bizalmát. Cole nem is akármilyen kerettel űzi mindezt, új albumot készít, amit élőben követhetünk egy hírhedt valóság showban (Baby North elvileg létezik, háza is van ott). Látszik rajta, hogy jól kidolgozott ismert helyszíneken van, elutazott Los Angelesbe, és készített is mappákat a helyszínekről, hogy mi is megnézhessük. Nagyon megfogott az alap ötlet, és ez tényleg jobban illett kettejük személyiségéhez, mint az erdő és a farkasok.
Még mindig megvan köztük az a furcsa, ereszd-el-húzd-meg kapcsolat, ami izgalmas, mégis egyben valahogy szívszaggató, és fájdalmas. Imádom hogy Maggie nem konkrétan nyáladzik a könyvekben a fiúk után, de mindig van izzás, parázs, szerelem, és némi romantika. Annyira kellett ez a lelkemnek, és most végre teljesen egésznek, lezártnak érzem a történetet.

Váltott szemszögű a könyv, (hasonlóan az előző három könyvhöz), de nagyon szerettem főleg Cole gondolatait. Azt a lazaságot, azt a pimaszságot. És tényleg látszik, hogy megváltozott, mennyi mindent tett régen másként, és most, mert már van miért küzdeni. A gondolkodása, a beszéde, minden más lett.
Sokszor sajnáltam a könyvekben hogy nem hallom, azokat a dalokat, amiben szó van a könyvről. Apránként leírja, milyen a dallamuk, van amelyiknek a szövege is benne van a könyvben, de nem hallom, pedig milyen jó lett volna közben. Rákerestem, hátha van fent valahol dallista, fel szokta tenni, mit hallgat közben, van amihez még maga is ír dallamot, vagy dalt, de nem találtam semmi ilyesmit. Viszont az első fejezet fent van a Soundcloudon angolul, aki szeretné esetleg így is meghallgatni, vagy egy kicsit az angol nyelvet gyakorolni.
Végül egy pár szót még az egyik kedvenc karakteremről, Leonról. Nem mondanám, hogy túl bőbeszédű, vagy éppen nagyon sokat szerepel, de ő a biztos pont, és vicces keretes szerkezetet ad a könyvnek a karaktere. Érdekes, hogy Cole mindenki közül pont vele barátkozik, de hát kivel mással, ha nem egy taxisofőrrel, azok úgyis mindent tudnak. Eleve nincs túl sok szereplő a könyvben, de az ő karaktere isteni.
Borító extra:
Maggieről érdemes tudni, hogy gyönyörűen rajzol. Majd minden könyvéhez készít rajzokat, (sajnos ezek nincsenek benne a könyvekben illusztrációként, pedig nagyon beleillenének), viszont a Sinnerhez készített egy egyedi borítót. Eredetileg nem annak szánta, de a rajongóknak nagyon megtetszett a szivárványszínű Cole, Isabel és a farkas rajz, ezért megkérdezte, akarunk -e esetleg egy ilyen kiadást is, ezzel a borítóval. A rajongók persze, hogy akartak, és limitált kiadásban elkészült a kötet. A dedikálásokon aláírva meg is lehetett szerezni ezeket posztereken, lapokon, sajnálom, hogy csak Amerikában dedikál.
Talán egy kis vigaszt jelenthet számunkra, hogy a Hollófiúkhoz készített tarot rajzok és pakli viszont szeptembertől elérhető lesz Amerikában, meg lehet rendelni, és Magyarországra is szállítanak.
A könyv adatai:
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 384. old.
Fordította: Szabó Krisztina
Cole St. Clair csakis és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá.elvesztett.
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel?
bűnös.
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.

Gondolataim a könyvről:
A Mercy Fall farkasai sorozat volt az első igazi Vörös Pöttyös élményem az Alkonyat széria után. Imádtam a megfogalmazást, a rejtett és burkolt világot, Maggie látásmódját, és azt a misztikus, érzelmekkel átszőtt mesét, amit ő kitalált. Mikor vége lett a Forevernek, nem tudtam mi lett velük, bár nagyjából elvarrták a szálakat, valahogy mégsem volt az igazi. Cole és Isabel története nem volt teljes, és azt hiszem erre éreztek rá a rajongók is. Nem tudom, hogy kikövetelték-e vagy Maggie is írni akart róluk, de mindenképpen megérte.
Viszont hangulatában ez már egy teljesen más világ. Los Angelesben játszódik, a napfény és a pezsgés városában. Eltelt némi idő, és Cole most azért tért vissza, hogy megint meghódítsa és visszaszerezze Isabel bizalmát. Cole nem is akármilyen kerettel űzi mindezt, új albumot készít, amit élőben követhetünk egy hírhedt valóság showban (Baby North elvileg létezik, háza is van ott). Látszik rajta, hogy jól kidolgozott ismert helyszíneken van, elutazott Los Angelesbe, és készített is mappákat a helyszínekről, hogy mi is megnézhessük. Nagyon megfogott az alap ötlet, és ez tényleg jobban illett kettejük személyiségéhez, mint az erdő és a farkasok.
Még mindig megvan köztük az a furcsa, ereszd-el-húzd-meg kapcsolat, ami izgalmas, mégis egyben valahogy szívszaggató, és fájdalmas. Imádom hogy Maggie nem konkrétan nyáladzik a könyvekben a fiúk után, de mindig van izzás, parázs, szerelem, és némi romantika. Annyira kellett ez a lelkemnek, és most végre teljesen egésznek, lezártnak érzem a történetet.

Váltott szemszögű a könyv, (hasonlóan az előző három könyvhöz), de nagyon szerettem főleg Cole gondolatait. Azt a lazaságot, azt a pimaszságot. És tényleg látszik, hogy megváltozott, mennyi mindent tett régen másként, és most, mert már van miért küzdeni. A gondolkodása, a beszéde, minden más lett.
Sokszor sajnáltam a könyvekben hogy nem hallom, azokat a dalokat, amiben szó van a könyvről. Apránként leírja, milyen a dallamuk, van amelyiknek a szövege is benne van a könyvben, de nem hallom, pedig milyen jó lett volna közben. Rákerestem, hátha van fent valahol dallista, fel szokta tenni, mit hallgat közben, van amihez még maga is ír dallamot, vagy dalt, de nem találtam semmi ilyesmit. Viszont az első fejezet fent van a Soundcloudon angolul, aki szeretné esetleg így is meghallgatni, vagy egy kicsit az angol nyelvet gyakorolni.
![]() |
| Farkasokról is készültek rajzok, majd mind a három dedikálással együtt elektromos gitárra került és elárverezték őket. |
Végül egy pár szót még az egyik kedvenc karakteremről, Leonról. Nem mondanám, hogy túl bőbeszédű, vagy éppen nagyon sokat szerepel, de ő a biztos pont, és vicces keretes szerkezetet ad a könyvnek a karaktere. Érdekes, hogy Cole mindenki közül pont vele barátkozik, de hát kivel mással, ha nem egy taxisofőrrel, azok úgyis mindent tudnak. Eleve nincs túl sok szereplő a könyvben, de az ő karaktere isteni.
Borító extra:
Maggieről érdemes tudni, hogy gyönyörűen rajzol. Majd minden könyvéhez készít rajzokat, (sajnos ezek nincsenek benne a könyvekben illusztrációként, pedig nagyon beleillenének), viszont a Sinnerhez készített egy egyedi borítót. Eredetileg nem annak szánta, de a rajongóknak nagyon megtetszett a szivárványszínű Cole, Isabel és a farkas rajz, ezért megkérdezte, akarunk -e esetleg egy ilyen kiadást is, ezzel a borítóval. A rajongók persze, hogy akartak, és limitált kiadásban elkészült a kötet. A dedikálásokon aláírva meg is lehetett szerezni ezeket posztereken, lapokon, sajnálom, hogy csak Amerikában dedikál.Talán egy kis vigaszt jelenthet számunkra, hogy a Hollófiúkhoz készített tarot rajzok és pakli viszont szeptembertől elérhető lesz Amerikában, meg lehet rendelni, és Magyarországra is szállítanak.
Aki szerette a sorozatot, ne hagyja ki ezt az izgalmas, felborzoló zárórészt sem.
2014. október 8., szerda
Könyvajánló: Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta
Szintén még a nyár végén sikerült elolvasnom ezt a régóta vágyott könyvet is Maggietől. Imádom a stílusát, hogy hogy tud olyan képzeletbeli világot alkotni, amibe bele tudnék harapni, megízlelni, benne lenni, amíg csak lehet, úgy, hogy olvasás közben nem eszem és nem alszom. Hát, körülbelül ilyen volt a Skorpió Vágta olvasása is.
A könyv adatai:
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 448. old.
Fordító: Vallató Péter
A tartalomról, fülszöveg:
Egyesek a győzelemért versenyeznek. Mások a túlélésért. Minden november elején sor kerül a Skorpió Vágtára. A lovasok megkísérlik uralmuk alatt tartani tengeri paripájukat, amíg át nem jutnak a célvonalon.
Egyesek túlélik.
Mások meghalnak.
A tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Szűkszavú fiatalember, és ha gyötrik is félelmek, mélyen eltemeti őket, hogy senki se szerezhessen tudomást róluk.
Puck Connollyt más fából faragták. Sohasem tervezte, hogy indul a Skorpió Vágtán. Ám a végzet nem hagyott neki más választást. Benevez hát a versenyre – az első lányként valaha. S egyáltalán nincs felkészülve arra, ami várja.
Akárcsak sikerlistás Shiver-trilógiájában, a szerző, Maggie Stiefvater ismét megmutatja nekünk a töréspontot, ahol a szerelem és az élet egyaránt a legnagyobb akadályokba ütközik, és csak az erős szívűek képesek életben maradni.
Végre vissszakaptam a Maggie élményt. A Shiver után azt hittem nehéz lesz majd neki olyan könyvet írnia, ami megint ilyen hatással lesz rám az olvasás után. Aztán jött a Hollófiúk sorozata, amibe szintén szerelmes vagyok és most ez.
Imádom a vágtát, Corrt és Puck bátorságát, a szelet a bőrömön és a sós vizet és a halszagot, amit mind látok és érzek magam előtt, mikor olvasok. Az esőben nyihogó lovakat, a szelet, ami csípi az ember arcát. A világ egyszerű küzdelmeit. Sean mindent azért csinál, hogy Corr az övé lehessen, Puck pedig azért, hogy megmentse a családját, a házukat, azt amit otthonának tekint. És valahol a nagy megmentések közepette, egymásra találnak, és kiderül hogy már nem az vált fontossá, amit eddig annak hittek.
Szeretem a könyveiben azt a nehezen megfogható és megfogalmazható misztikusságot. Legendákra épít, és ezzel bevonja a mi világunkat is, minden misztikusságával, a hittel, a hiedelmekkel, érzelmekkel együtt.
Erre itt egy igen találó idézet a könyvből:
"– Azt hiszem, igaza van, Mr. Kendrick – mondja George Holly csukott szemmel. Arcát a szél felé tartja, enyhén előredől, hogy a lökések fel ne borítsák. Nadrágja már korántsem patyolattiszta: az elejét összefröcskölte sár- és trágyadarabokkal. Nevetséges, vörös kalapját lefújta a fejéről a szél, de mintha észre sem venné. A szél belekap szőke hajába, és az óceán énekel neki. A sziget magával ragadja az embert, ha hagyja magát.
Megkérdezem:
– Miben van igazam?
– Érzem Istent idekint."
Vagy ez itt:
"– Ismerem az észjárásodat. Mit akarsz az élettől?
(…)
– Tetőt a fejem fölé, kantárt a kezembe és homokot a lépteim alá.
Szeretem, ahogy a lovakról ír. Tudom, hogy szeret lovagolni is, tehát ezek az élmények sajátok, nem elmondások és kitaláció alapján írja, hanem ő maga is átélhette, ettől a könyv még személyesebb, még gazdagabb, még részletesebb.
Szeretem azt is, hogy nem kap olyan nagyon nagy hangsúlyt Puck és Sean kapcsolata, mégis minden jelenetet áthat. Nem fülledt erotika, mégis az ember szomjazza azokat a részeket, várja a párbeszédeiket. Számomra ez a jól megírt párkapcsolat, az igazán izgalmas szerelmi szál, nem feltétlen az ami csöpög a "forróságtól.
El akarok menni egyszer én is egy ilyen szigetre. Jó tudni, hogy vannak a világnak esetleg ilyen magaslatai, ahol az ember ennyire elveszhet a természetben, a részévé válhat, vagy ennyire szerethet. Szintén mámorító volt az a szeretet és hűség, amit Corr és Sean kapcsolatában megtapasztalhatunk ember és ló között.
Extrák és pár szó a külföldi borítóról:
Magginek minden könyvéhez és sorozatához van saját honlapja. Van ahol dalokat oszt meg hozzá, booktrailert, vagy a saját rajzait, amit maga készített a könyvekhez. A Skorpió Vágtának is van saját oldala (http://maggiestiefvater.com/the-scorpio-races/extras/), ott az extrák között éppen ő maga olvassa fel az első fejezetet és a prológust, érdemes belehallgatni, nagyon jól olvas, és át is lényegül közben.
Végül bár a Könyvmolyképző igen jó borítókat készít a fordításokhoz, és igyekszik átvenni a külföldieket is, itt most nem sikerült nekik, és sajnos a magyar nem adja vissza igazán számomra a könyv hangulatát. Láttam Maggie oldalán, hogy olyan változatot használunk, amit több ország is, ám az én szívem mégis az eredeti felé húz. Szerintem ez a kép szuper, és benne van mindaz az erő, szellem akarat, ami a vadlovakat és a vágtát tükrözi, nagyon sajnálom, hogy végül nem az eredeti borítóval adták ki nálunk is, mert meseszép.
Ennél az idézetnél én nem bírom jobban összefoglalni, olvassátok!
"– Mondd el nekem, milyen! A vágta.
Olyan, mint egy csata. Lovak, férfiak és vér káosza. A leggyorsabbak és legerősebbek vesznek részt rajta, akik megmaradtak a kéthetes felkészülés során a homokon. A hullámverés az ember arcában, a november halálos varázsa a bőrön, a Skorpió dobok lüktetése a szívek helyén. Szerencsés esetben a sebesség. Élet és halál, vagy éppen mindkettő: nincs semmi hozzá fogható."
A könyv adatai: Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 448. old.
Fordító: Vallató Péter
A tartalomról, fülszöveg:
Egyesek a győzelemért versenyeznek. Mások a túlélésért. Minden november elején sor kerül a Skorpió Vágtára. A lovasok megkísérlik uralmuk alatt tartani tengeri paripájukat, amíg át nem jutnak a célvonalon.
Egyesek túlélik.
Mások meghalnak.
A tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Szűkszavú fiatalember, és ha gyötrik is félelmek, mélyen eltemeti őket, hogy senki se szerezhessen tudomást róluk.
Puck Connollyt más fából faragták. Sohasem tervezte, hogy indul a Skorpió Vágtán. Ám a végzet nem hagyott neki más választást. Benevez hát a versenyre – az első lányként valaha. S egyáltalán nincs felkészülve arra, ami várja.
Akárcsak sikerlistás Shiver-trilógiájában, a szerző, Maggie Stiefvater ismét megmutatja nekünk a töréspontot, ahol a szerelem és az élet egyaránt a legnagyobb akadályokba ütközik, és csak az erős szívűek képesek életben maradni.
Végre vissszakaptam a Maggie élményt. A Shiver után azt hittem nehéz lesz majd neki olyan könyvet írnia, ami megint ilyen hatással lesz rám az olvasás után. Aztán jött a Hollófiúk sorozata, amibe szintén szerelmes vagyok és most ez.
Imádom a vágtát, Corrt és Puck bátorságát, a szelet a bőrömön és a sós vizet és a halszagot, amit mind látok és érzek magam előtt, mikor olvasok. Az esőben nyihogó lovakat, a szelet, ami csípi az ember arcát. A világ egyszerű küzdelmeit. Sean mindent azért csinál, hogy Corr az övé lehessen, Puck pedig azért, hogy megmentse a családját, a házukat, azt amit otthonának tekint. És valahol a nagy megmentések közepette, egymásra találnak, és kiderül hogy már nem az vált fontossá, amit eddig annak hittek.
Szeretem a könyveiben azt a nehezen megfogható és megfogalmazható misztikusságot. Legendákra épít, és ezzel bevonja a mi világunkat is, minden misztikusságával, a hittel, a hiedelmekkel, érzelmekkel együtt.
Erre itt egy igen találó idézet a könyvből:
"– Azt hiszem, igaza van, Mr. Kendrick – mondja George Holly csukott szemmel. Arcát a szél felé tartja, enyhén előredől, hogy a lökések fel ne borítsák. Nadrágja már korántsem patyolattiszta: az elejét összefröcskölte sár- és trágyadarabokkal. Nevetséges, vörös kalapját lefújta a fejéről a szél, de mintha észre sem venné. A szél belekap szőke hajába, és az óceán énekel neki. A sziget magával ragadja az embert, ha hagyja magát.
Megkérdezem:
– Miben van igazam?
– Érzem Istent idekint."
Vagy ez itt:
"– Ismerem az észjárásodat. Mit akarsz az élettől?
(…)
– Tetőt a fejem fölé, kantárt a kezembe és homokot a lépteim alá.
Szeretem, ahogy a lovakról ír. Tudom, hogy szeret lovagolni is, tehát ezek az élmények sajátok, nem elmondások és kitaláció alapján írja, hanem ő maga is átélhette, ettől a könyv még személyesebb, még gazdagabb, még részletesebb.
Szeretem azt is, hogy nem kap olyan nagyon nagy hangsúlyt Puck és Sean kapcsolata, mégis minden jelenetet áthat. Nem fülledt erotika, mégis az ember szomjazza azokat a részeket, várja a párbeszédeiket. Számomra ez a jól megírt párkapcsolat, az igazán izgalmas szerelmi szál, nem feltétlen az ami csöpög a "forróságtól.
El akarok menni egyszer én is egy ilyen szigetre. Jó tudni, hogy vannak a világnak esetleg ilyen magaslatai, ahol az ember ennyire elveszhet a természetben, a részévé válhat, vagy ennyire szerethet. Szintén mámorító volt az a szeretet és hűség, amit Corr és Sean kapcsolatában megtapasztalhatunk ember és ló között.
Extrák és pár szó a külföldi borítóról:
Magginek minden könyvéhez és sorozatához van saját honlapja. Van ahol dalokat oszt meg hozzá, booktrailert, vagy a saját rajzait, amit maga készített a könyvekhez. A Skorpió Vágtának is van saját oldala (http://maggiestiefvater.com/the-scorpio-races/extras/), ott az extrák között éppen ő maga olvassa fel az első fejezetet és a prológust, érdemes belehallgatni, nagyon jól olvas, és át is lényegül közben. Végül bár a Könyvmolyképző igen jó borítókat készít a fordításokhoz, és igyekszik átvenni a külföldieket is, itt most nem sikerült nekik, és sajnos a magyar nem adja vissza igazán számomra a könyv hangulatát. Láttam Maggie oldalán, hogy olyan változatot használunk, amit több ország is, ám az én szívem mégis az eredeti felé húz. Szerintem ez a kép szuper, és benne van mindaz az erő, szellem akarat, ami a vadlovakat és a vágtát tükrözi, nagyon sajnálom, hogy végül nem az eredeti borítóval adták ki nálunk is, mert meseszép.
Ennél az idézetnél én nem bírom jobban összefoglalni, olvassátok!
"– Mondd el nekem, milyen! A vágta.
Olyan, mint egy csata. Lovak, férfiak és vér káosza. A leggyorsabbak és legerősebbek vesznek részt rajta, akik megmaradtak a kéthetes felkészülés során a homokon. A hullámverés az ember arcában, a november halálos varázsa a bőrön, a Skorpió dobok lüktetése a szívek helyén. Szerencsés esetben a sebesség. Élet és halál, vagy éppen mindkettő: nincs semmi hozzá fogható."
2014. július 31., csütörtök
Maggie Stiefvater: Lament : A látó szerelme
Maggie eddigi minden könyvét nagyon szerettem. Imádtam a farkasos sorozatát, a hollófiúkat, és bár a Skorpió vágtát még nem olvastam, arról is sok jót hallottam. A könyvtárban megtaláltam végre a Tündérdallam sorozat első darabját is, és gondoltam belevágok, várva a megszokott Maggie élményt.Az eleje jól indult:
Deirdre Monaghan egy bámulatosan hárfázó tehetséges 16 éves. (Miért épp hárfa?, de tetszett, hogy em szokványos). Ám az egyik fellépése előtt egy fiútól álmodik, aki másnap megjelenik épp a hangversenye előtt. Felajánlja a segítségét, és kíséri őt fuvolán.
Luke nagyon furcsa eset. Titkai vannak, és direkt kerüli azokra a választ. De sokat kering Deirdre körül, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Míg Luke titkokat rejteget, addig Deirdrét mindenhol lóherék és gonosz tündérek veszik körbe, és lassan felfedezi a képességeit, és hogy mekkora veszélyben van.
E közben nagy segítségére lesz nagymamája és barátja James, akire mindig számíthat, még a bolondériák idején is.
Az első 100 oldal nagyon tetszett. Egy izgalmas, mozgalmas cselekmény, tele gonosz tündérekkel. Nem igazán vagyok velük kibékülve, de tudom, hogy az ír legendák mindig rossz, csenevész manókról és tündérekről szólnak, akik komiszak és szeretnek játszani az emberrel, szóval ez a rész tetszett. Deirdre képességei is, bár azt hiszem, a Látó képessége itt nem olyan hangsúlyos, talán, ha két esetben esik róla szó.
Nagyon fontos benne a zene, amit nagyon szeretek. A tündéreket ez vonzza, és mély érzelmeket is ez fejez ki. Ahogy együtt játszanak, az maga a vallomás, könyvön keresztül is, ezt nagyon jól megírta benne Maggie.
Amiért viszont nagyon haragszom, az James a szomszéd srác karaktere. Mindent elhisz első szóra, utána meg kezdődik az "én vagyok a legjobb barátod, és szeretlek, ...." ezért mérges voltam mert klisés.
És itt valahol el is veszett a varázs, már csak azért olvastam hogy a végére érjek. Sajnos most nem volt olyan érzésem, mint pl a Shiver, vagy a Hollófiúk első része esetén, hogy nekem ez mindenképpen nagyon kell.
Pár szó a borítókról:

Az angol eredeti is fekete, de azt hiszem a Könyvmolyképzős itt megint egy pár fokkal jobb lett. A kalitka, a galambok és a hangjegyek sokkal inkább utalnak Luke-ra és a zenére, mint az angol borítón a tőr és a lóherék. Ezeknek is van szerepük, de nem ennyire kifejezőek. Az angol nekem ebben a formában nem nagyon tetszik.
Viszont tudom, hogy a magyar meg szépen viszi tovább az ívet. A sorozat három részesre lett tervezve, ebből már megjelent a második rész a Ballada: A holtak éneke magyarul is, viszont ha minden igaz, a harmadik még angolul se készült el. A magyar második rész szépen kapcsolódik az elsőhöz, kicsit sötétedik a színvilág, és a kalitka mellé megkapjuk a kulcsot is.
A leírás alapján ebben a részben viszont főleg James lesz a főszereplő, és kicsit Deirdre is háttérbe szorul. Lukeról pedig nem is olvastam, ami szomorú, mert nekem ő volt a kedvenc karakterem, és nem James. Inkább olvastam volna az ő szemszögéből, de reménykedjünk, hátha a harmadik részben :-D
Végül:
Szóval vegyesek az érzelmeim, el fogom majd olvasni a második részét is, de most sajnos nem volt olyan átütő az élmény, mint a másik két sorozat esetében. Aki szereti a tündéreket, csintalan manókat, és a zenét, azok mindenképpen forgassák, mert lehet, hogy tetszeni fog.
Címkék:
2014,
Könyvészet,
Könyvmolyképző,
Lament,
Maggie Stiefvater,
Tündérdallam
2014. április 25., péntek
Maggie Stiefvater: Hollófiúk 3. borítója!
Szép csodát kaptunk ma!
Maggie Stiefvater Hollófiúk vagy angolul a The Raven Cycle 3. részének borítója napvilágra került, angol címe, Blue Lily, Lily Blue, ami utalhat esetleg a liliomra is, de az egyik főszereplő lányra is, akit ugye Blue-nak hívnak. Itt a Facebook post, amiben megmutatta.
Maggie Stiefvater Hollófiúk vagy angolul a The Raven Cycle 3. részének borítója napvilágra került, angol címe, Blue Lily, Lily Blue, ami utalhat esetleg a liliomra is, de az egyik főszereplő lányra is, akit ugye Blue-nak hívnak. Itt a Facebook post, amiben megmutatta.
Rettentően tetszik, hogy most nem olyan fekete, nagyon hangulatos, jól eltalált, elrendezett borító, bár véleményem szerint kicsit kevésbé passzol az előző kettőhöz. A hollók csak a háttérben jelennek meg, de azért ott vannak, valószínűleg ennek a kötetnek Blue lesz a középpontjában.
A könyv angolul október 28.-án jelenik meg Amerikában, reméljük a Könyvmolyképző ezt is lefordítja.
Itt a sorozat első két darabja, hogy egyben is lássátok. Érdekes, hogy ezeken a kék és a piros dominál, míg a 3. a fentin a kék lila, és a zöld.
2014. február 25., kedd
Jön a Shiver -trilógia folytatása a Sinner
Maggie Stiefvater Shiver trilógiája nagyon sokak kedvence lehetett Magyarországon is, A sárga szemű farkasfiú és az ablakban figyelő szerelme 3 kötetet kapott.
Akkor Maggie lezárta a harmadik kötetet, de megismertünk benne egy olyan érdekes, és izgalmas karaktert, akiről érdemes új könyvet írni. Így Maggie írt egy negyedik részt, ami Cole St. Claire életével, és Isabel-lel foglalkozik. Íme az új borító. A könyvet a kitartó rajongóinak ajánlja :-D
Itt pedig már elolvashatjátok angolul az első 3 fejezetet.
A könyv kint ebben az évben júliusban jelenik meg, már előrendelhető több könyves nagy honlapon
Magyar megjelenésről még nincs hír, de reméljük, hogy minél hamarabb megjelenteti majd a Könyvmolyképző is, hiszen ők az írónő magyar kiadója.
Akkor Maggie lezárta a harmadik kötetet, de megismertünk benne egy olyan érdekes, és izgalmas karaktert, akiről érdemes új könyvet írni. Így Maggie írt egy negyedik részt, ami Cole St. Claire életével, és Isabel-lel foglalkozik. Íme az új borító. A könyvet a kitartó rajongóinak ajánlja :-D
Itt pedig már elolvashatjátok angolul az első 3 fejezetet.
A könyv kint ebben az évben júliusban jelenik meg, már előrendelhető több könyves nagy honlapon
Magyar megjelenésről még nincs hír, de reméljük, hogy minél hamarabb megjelenteti majd a Könyvmolyképző is, hiszen ők az írónő magyar kiadója.
Címkék:
2014,
Ajánlók,
Kedvenc könyvek,
Kedvenceim,
Könyvmolyképző,
Linger,
Maggie Stiefvater,
Sinner
2014. január 24., péntek
Maggie Stiefvater: Az Álomrablók - Hollófiúk 2.
Nagyon régóta érlelődik már ez a beszámoló. Az első kötetet imádtam, még talán jobban is, mint a Shiver sorozatot, pedig az is eléggé belopta magát a szívembe.
Az alaptörténet:
Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi amit Gansey is...
Míg az első könyvben Gansey és Blue kapcsolata, a kutatás, és a jóslatok voltak főszerepben, ebben a kötetben egyértelműen Ronan és az álmok a főszereplők. Talán kicsit beszélhetünk Adam átalakulásáról, belső harcairól és vívódásairól is (amit én nagyon szerettem olvasni) de a könyvet egyértelműen Ronan uralja, ahogy a borítót is.
Imádom a borítót!
Stílusában tökéletes a könyvhöz, passzol az első részhez, a hollók pedig még mindig gyönyörűek. (Talán a jobb szélső Láncfűrész, Ronan hollója). Megmutatja azt a tüzet, vívódást, haragot, dühöt, ami Ronanból árad. Iszonyatosan jól megírt karakter, jól felépített vázzal.
A történet:
Imádom, hogy mind a négy fiú saját háttértörténettel rendelkezik, ami a maga módján szánni és sajnálni való. Most ebből tudhatunk meg többet, de ellátogatunk Gansey családjához is. Szeretem azt is, hogy az írásmód több szemszöges, mind a négy főszereplő (Noah szemszögéből nem nagyon látunk részt, keveset van jelen) Blue, Gansey, Ronan, és Adam szempontjából is vannak részek, amihez egy üde folt Szürke új szemszöge, látásmódja.
Az alaptörténet:
Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi amit Gansey is...
Míg az első könyvben Gansey és Blue kapcsolata, a kutatás, és a jóslatok voltak főszerepben, ebben a kötetben egyértelműen Ronan és az álmok a főszereplők. Talán kicsit beszélhetünk Adam átalakulásáról, belső harcairól és vívódásairól is (amit én nagyon szerettem olvasni) de a könyvet egyértelműen Ronan uralja, ahogy a borítót is.
Imádom a borítót!
Stílusában tökéletes a könyvhöz, passzol az első részhez, a hollók pedig még mindig gyönyörűek. (Talán a jobb szélső Láncfűrész, Ronan hollója). Megmutatja azt a tüzet, vívódást, haragot, dühöt, ami Ronanból árad. Iszonyatosan jól megírt karakter, jól felépített vázzal.
A történet:
Imádom, hogy mind a négy fiú saját háttértörténettel rendelkezik, ami a maga módján szánni és sajnálni való. Most ebből tudhatunk meg többet, de ellátogatunk Gansey családjához is. Szeretem azt is, hogy az írásmód több szemszöges, mind a négy főszereplő (Noah szemszögéből nem nagyon látunk részt, keveset van jelen) Blue, Gansey, Ronan, és Adam szempontjából is vannak részek, amihez egy üde folt Szürke új szemszöge, látásmódja.
![]() |
| Adam, Gansey, Noah, Ronan: Artist: Cassandra Jean |
Ebben a részben még több szerepet kap a varázslat, a mágia, az emberi esendőségek, érzések, vívódások. Rájöttem, hogy mostanában jobban szeretem az olyan YA( Young Adult) könyveket, ahol nem csak simán egymásba esnek és vágyódnak a szereplők, hanem van valami misztikusabb, magasztosabb mondanivalója, kerek, jól megírt története a könyvnek.
Ez a kötet lényeges sötétebb, főleg Ronan és a másik érdekesség Kawinsky figurája miatt, de nem csak miattuk. Kawinsky kulcsszereplő lesz a történetben, de nekem még mindig Ronan karaktere a legszimpatikusabb, a legjobban megírt és felépített személy a könyvben. Azért írom annak, mert szinte az. Bár azt hiszem Maggie kedvence inkább Kawinsky, ahogy ezt le is írj a köszönetnyilvánításban.
Blue és Gansey kapcsolata nem sokat haladt előre, az lett konkrétabb, amit eddig is tudtunk. Gansey kutatásai vettek új fordulatot, majd kiderül, hogy megtalálja -e amit akar.
Ebben a részben kiderül, hogy van egy külső fenyegetés is, ami először Szürke személyében jelenik meg, majd átvált több részre. Itt hívnám fel a figyelmet a Greyvaren szóra.
Nehéz úgy írni a könyvről, hogy mondjak is valamit, de nem mondjak el mindent, így a beszámoló egy kicsit talán rébuszosnak tűnhet. Nagyon kíváncsi vagyok mi történt Adammal, talán a következő kötet az ő története lesz, de erre egyelőre még sokat kell várni, hiszen az angol verzió sem jelent meg. Az is lehet, hogy nem is trilógia lesz, hanem 4 vagy 5 kötetes mű. Addig viszont még egy jó párszor újra lehet olvasgatni a meglévő részeket. Érdemes, mindig van benne mit felfedezni.
A bejegyzésben használt két kép innen származik. http://cassandrajp.tumblr.com/tagged/raven-boys
Imádom Cassandra Jean rajzait, és többek között rengeteg rajzot készít más könyvekhez, így Cassandra Clare műveihez is, amik szintén megtekinthetőek a Tumbl oldalán.
Imádom Cassandra Jean rajzait, és többek között rengeteg rajzot készít más könyvekhez, így Cassandra Clare műveihez is, amik szintén megtekinthetőek a Tumbl oldalán.
Címkék:
2013,
Ajánlók,
Hollófiúk,
Kedvenc könyvek,
Könyvmolyképző,
Maggie Stiefvater
2013. március 2., szombat
Könyvajánló: Maggie Stiefvater: A Hollófiúk
Ezen a héten sikerült elolvasnom, és fantasztikus. A maga csöndes visszahúzódásával, a hollókkal mindenhol...
De kezdjük az elején: Íme a borító fülszövege:
De kezdjük az elején: Íme a borító fülszövege:
Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme ... vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. (Forrás: www.konyvmolykepzo.hu)
Szóval, menő diákok, gazdag iskola, érdekes fiúk. Volt már ilyen a történelemben, és YA könyvekben is. De ez nagyon más. Belevitte Maggie, a misztikumot, a mítoszok világát a Ley -vonalak történetével. Nagyon érdekes téma, rengeteg a mendemonda, a kutatás, a keresés izgalma hatja át az olvasót is.
A másik érdekes szál a jóslás, a szellemek, élő halottak szintén misztikus világa.
Ami viszont számomra nagyon, nagyon tetszett a könyvben:
Imádom Maggie stílusát, hogy nem csöpög az elfojtott szerelemtől, ami ma olyan elterjedt. Gansey és Blue nem epekednek, mégis megvan a feszültség, a szerelmi szál. Jah és a nevük is nagyon tetszik (de ez minden karakterre igaz. ) Talán itt még csak nagyon kialakulóban van a kapcsolat, viszont én élveztem, hogy nem esnek rögtön egymásnak (és az ágynak) az első részben (igen, mert persze ez is kb, 3 részes lesz).
Jól van felépítve, megvan a könyv cselekménye, de a fő vonal még közel sincs lelőve. A másik, a fiúk karakterei. Fantasztikus, ahogy különböznek, Gansey, a gazdag, aki nem akar az lenni, kutatni és szenvedni akar, Adam, a szorgalmas szegényfiú, Ronan a lázadó, a hollójával (ezt a szálat rettenetesen várom) és végül Noah... a legnagyobb meglepetés számomra a könyvben. A karaktere, a múltja, a jövője... mindenképpen érdekes.
Azt kaptam, amit megszoktam Maggietől. Fanyarú, keserédes szerelmet, titkokat, misztikumot, varázslatot, és két estényi kikapcsolódást, és szórakozást, minőségi könyvvel.
2010. december 31., péntek
Könyvajánló: Maggie Stiefvater - Linger /Várunk
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?(Bookline)
A szemük emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfolytott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.(Fülszöveg)
Azoknak akik olvasták Mercy Falls farkasainak első kötetét, a Shivert, nem fog csalódást okozni a Linger sem. Ez nem egy vámpíros, démonos angyalos csoda, amiben mindigg meg kell küzdenünk a sötét ellenséggel, és miénk lesz a lány.
Ez farkasokról és az időjárásról szól. Mert ettől függ, hogy főhőseink milyen alakban vannak. Itt nem a gonosszal kell megküzdeniük, hanem saját magukkal, a belső démonaikkal, azzal, hogy emberek/ saját maguk maradjanak, ne csak ösztönszerű lények a vadonban.
Maggie észrevétlenül egy nagyon csodás, farkasokkal benépesített világba kalauzol, ahol ott lapul egy csöppnyi varázslat, mágia vagy nevezzük akárminek, de kedves bájosságával magával sodor, úgy hogy néha belefacsarodik az ember szíve a szánalomba.
Ennek megfelelően ez nem egy akciódús kalandregény. Nagyon fontos és mély érzelmek, belső lelki dilemmák játszódnak le benne, ami lassítja az olvasást, de aki szereti a kicsit vontatottabb, elgondolkoztató műfajt, az imádni fogja. Én is igyekezni akartam vele, de nem tudtam. Sokszor le kellett tennem, és pihentetni, legalább pár órát. Érdemes.
Külön élveztem, hogy míg az első könyvben csak két szereplő (Sam és Grace) szemszögéből követjük az eseményeket, most már négy narrátor van. A két új karakter üde színfolt, az egyik vidámabb, míg a másik tele van önsajnálattal és önostorozással, megkeseredett, de nagyban gazdagítják a történet persze két fontos szálát, Grace és Sam történetét. Ettől kicsit izgalmasabb, több, mégis megmaradt az a stílus, mint a Shiverben.
2010. február 22., hétfő
Könyvajánlóim avagy miket olvastam mostanában

Régóta írom már, de most végre sikerült felrakni közülük egy párat. Ezek kis bemutatók a könyvborítókról és némi saját, személyes tapasztalat és vélemény a könyvekről, de aki nem szeretné tudni a cselekményét az ne olvassa a ! jelek közötti sorokat. Olvassatok sokat, mert mindig élvezet!
Fejős Éva: Eper reggelire
(Borító hátuljáról)
Ez a könyv a Hotel Bali című nagy sikerű regény folytatása
Az első mű rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul. Az ott megismert négy barátnő élete immár végérvényesen összefonódott, talányosabb utakon, mint hinnénk. Milyen Drámai próbatétel elé állítja a sors Szilvit, a karrier vagy a szerelem fontosabb Gabi számára, vajon Dóra búcsút int e Balinak, a földi paradicsomnak az elképzelt boldogság reményében, és legfőképpen: helyrehozható-e a múlt szörnyű tévedése Judit számára, van-e újrakezdés a barátságban és a szerelemben.!
Már az első könyv után nagyon megtetszett. Szerettem benn a párbeszédeket, és azt, ahogy a szálakat felváltva párhuzamosan vezeti egy –egy fejezetben. Kicsit hasonlít a Szex és New York Lányaihoz: előfordul benne szerelme, megcsalás, ármány, apró női titkok és persze fontos a barátság és a karrier. Közben végig izgalomban tartott, és tele volt váratlan fordulatokkal. Előtte mindenképpen érdemes elolvasni a Hotel Balit, hogy érthető legyen miért haragszik mindenki Juditra.
!Mert míg a Hotel Bali Dóra szenvedéséről szólt, addig az Eper Judit megbánásáról, új életének elkezdéséről, és egy barátság erejéről szól, ami megmutatkozik a legnagyobb bajban is. !

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam
!Pilar, a 28 éves joghallgató megcsömörlik napjai egyhangúságától, és gyerekkori barátjával, elhatározza, hogy megkeresi azt a csodát, amely megváltoztatja életük egyhangúságát. A fiú abban a Varázslatos pillanatban hisz, amelyet Isten azért ad, hogy megváltoztassunk mindent, ami boldogtalanná tesz. Pilar elkíséri barátját csodakereső útján a Francia-Pireneusokba, ahol egyre jobban erőt vesz rajtuk a szerelem isteni és megváltó ereje. Melegséggel, bölcsességgel, örömmel és váratlan szomorúsággal teli szerelmük története varázslatos megjelenítése azoknak a végtelen lehetőségeknek, amelyeket az élet arra kínál, hogy nyitott szívvel tudjuk befogadni a csodákat.!
Rengeteg Coelho művet olvastam már. Sok a lélek belső utazásáról szól, van, ami arról, hogyan találjuk meg önmagunkat, hogy küzdjünk a sorsunkért, és van olyan, ami a szerelmet keresi, és elemzi a legmélyebbre hatóan. Ez a könyv egy igaz szerelemről szól. Arról, hogyan szerethetünk valakit egy életen át, majd mikor eljön az idő, hogy el kell döntenünk mit választunk, a szerelmet vagy a hivatást, megtudjuk mi az igazán fontos.
Ez a könyv a döntésről ír. Arról hogy lehet egy ember egyszerre szerelmes, és hogy hihet eltántoríthatatlanul hitében. Hogyan ismerik meg egymást újra sok év után, hogyan tanítja meg a csodatévő papnövendék hinni szerelmét, miközben ő eldönti, hogy végleg a lány mellett marad.
A cím alapján az ember azt hinné a vége szomorú, és valóban a kezdete nem ígér boldog véget, de érdemes megtenni velük az utazást, míg mindketten eljutnak szerelmük kibontakozásáig. Egy vonat utam alkalmával kezdtem el olvasni és még aznap este be is fejeztem, mert nem bírtam letenni. Mindenkinek ajánlom, aki szereti könyveit, mert kihagyhatatlan.

Maggie Stiefvater: Shiver/Borzongás
Sokan tudják rólam, mennyire szeretem a vörös pöttyös könyveket (vámpíros, misztikus könyvek) és ez a könyv is egy ilyen gyöngyszem ezek közül. A megszokottal ellentétben ez nem egy vámpíros könyv, sőt, ténylegesen nincsenek is benne vámpírok.
A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is...
!Azért tetszett ez a mű, mert egy farkas történetét járja körbe. Egy olyan farkas történetét, aki egy télen megment egy lányt a hidegben és onnantól fogva csak a lány létezik számára. A lány is hasonló helyzetbe kerül, várja a farkast, aki minden nap őt nézi telente, míg nyárra el nem tűnik. Majd egy nyáron meglőve kerül a lány teraszára és onnantól fogva nem akar visszaváltozni, hogy örökre a lánnyal maradhasson. Sam tudja, hogy ez az utolsó nyara és ha most télre visszaváltozik, soha nem változik már emberré nyáron… !
A Borzongás arról szól, hogyan győzzük le az állatias ösztöneinket, emberi akarattal, a szerelemért. Megtesznek mindketten mindent, hogy ne következzen be az elkerülhetetlen. Megható, hogyan ismerik egymás gondolatait csak abból, hogy egymás szemébe néznek. És bár nagyon keveset beszélnek, néha elég csak a pillantás és egymásba látnak. Ez a mű is az igaz szerelemről,a „szerelem első látásáról” szól. Ami még nagyon tetszett, hogy a történet két nézőpontú, és megismerhettem mindkét főszereplő gondolatait. Aki szereti a farkasos műveket alapmű ez a könyv is.
Közben szorgalmasan írom a 3. fejezetet és majd jönnek még az elmaradt képek is:-)
Címkék:
Ajánlók,
Fejős Éva,
Kedvenc könyvek,
Maggie Stiefvater,
Paulo Coelho
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

















