28/50 Külföldön játszódik: Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

A könyvről:

Kiadó: Animus

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 144. old. 

Eredeti címe: Number the stars

Fordító: Bátori Tamás

"Hogyan is tudhatná bárki egyenként megszámlálni a csillagokat, nevet adni nekik, ahogy a zsoltár mondja? – gondolta a kislány. – A csillagok megszámlálhatatlanul sokan vannak."

Fülszöveg: 

Nos, bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet. 
Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei. 
A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba. 
Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.

"– Milyen bátor vagy, kicsi Annemarie? – kérdezte. 
Annemarie egyáltalán nem örült ennek a kérdésnek. Mert amikor magának feltette, nem volt megelégedve a válasszal. "
Gondolataim a könyvről: 

Lois Lowry 

Lowry mindig csodálatos módon tudja megfogni a gyerekek nézőpontját. Még általános iskolás koromban olvastam tőle Az emlékek őrét, és nagyon tetszett, hogy már akkor meg tudta írni úgy a dolgokat, hogy azt én gyerek fejjel is megértsem. 

Aztán a kihívás kapcsán sikerült belepaszírozni ezt a kis könyvet a listába a külföldi könyv pontjához, megtaláltam bent a SZIESZTA polcon, és egy este alatt befaltam. Ez van akkor, ha minden összejön! 


Dániában járunk a világháború alatt, de a németek még nem kezdték el deportálni innen a zsidókat. És bár jobb esetben az ember a fülszöveget elolvasva tisztába kerül, milyen korba jutott, mégis érdekes, mennyire máshogy láthatja ezt egy gyerek abban a korban. 

Először csak a szegénységgel találkozunk, és a katonákkal, akik mindenhol ott vannak és figyelnek mindent. Annemarie és Ellen sokkal többet lát és megért, mint azt a felnőttek gondolják (ez így van a valóságban is) és tudják, hogy rossz dolgok jönnek. Aztán Anne anyukája telefonál és ők elutaznak vonattal... 

"(…) könnyebb bátornak lenni, ha semmit nem tud az ember."

Isteni jó példa ez a könyv az emberek leleményességére, találékonyságára és a bajtársiasság bemutatására. Bár az ő életük is veszélyben volt, a dánok mégis utakat szerveztek, találkozó pontokat jelöltek ki, felépítették a rendszert, amivel a több ezer zsidó embert átjuttatták Svédországba. Ennek állít emléket a könyv. 

Arról nem is beszélve, hogy a végén van egy nagyon érdekes, és izgalmas jelenet, ahol még érdekességeket és "hadititkokat" is megtudhatunk. Miért fontos a csomag, és miért élet halál kérdése? Mit tehet egy kislány, ha elég bátor? 
Arra gondolok, hogyan játszották ki a kutyákat. :-D És a regény végi utószó szerint ennek is valós alapja van, Lowry utána járt. Szóval a mellett, hogy egy kicsit belebújhatunk a dánok hősiességébe,  megismerjük, hogyan élhette át egy 10 éves a náci uralmat, kapunk gondolkodni valót és érdekes történelmi tényeket. 
A morális kérdések mellett pedig ott vannak az egyéni drámák. A nővér Lise, és barátja, akikről csak később derül ki, mekkora hősök voltak. Anne családja, aki egy másik családot próbál megmenteni, és biztonságba juttatni, hasonlóan a többi dánhoz akkor.
Nem hiába választották Amerikában az év gyermekkönyvének megjelenésekor. 

Az eredeti borító: 

Bár az eredeti könyv már régen jelent meg (1989), nekem ez a borító nem nyerte el a tetszésemet. A két fő momentum rajta van, de sem a színe, sem a kép nem tükrözi vissza a könyv tartalmát. 
Ettől a magyar már egy hangyányival jobb, a színei mindenképpen, és itt már kapunk utalást is a konkrét könyv tartalomra, ahogy a naplementében átcsörgedeznek a hajók Svédországba. Nagy pirospont érte az Animusnak! 

Tanulságos gyerekkönyv komoly kérdésekről, a történelem egy sötét időszakában. Légy bátor, gondolkodj és olvasd el. Megéri! 

Az első képek Az emlékek őre filmváltozatából

Nagyon örültem a hírnek mikor megláttam a képeket. Az első regény majdnem 20 éve jelent meg, de jogi okok miatt eddig nem tudtak a filmhez hozzányúlni. Az Entertainment Weekly cikkéből az is kiderül, hogy eléggé szabadon fogják kezelni a filmet, nem lesz teljesen hű adaptáció.
Például Jonas, aki a könyvbe csak 12 éves, egy kamaszodó tini, a filmben már 16 éves lesz, ezzel egy kicsit kinyitották a szerepet, és így egy álmodozó fiú helyett egy "flörtölős" srácot is beletehettek (erre azért kíváncsi leszek.) Azt azért jó tudni, hogy Lowry szorosan együttműködik a rendezővel, és részt vesz az alkotásban.
A rendező Phillip Noyce.



Jeff Bridges, aki úgy tűnik oroszlánszerepet vállalt a film előkészítésében, végül talán mégis sikerül tekercsre vinnie a filmet. Ő lesz az idősebb Őrző, Jonast pedig egy eddig még kevésbé ismert ausztrál színész Brenton Thwaites alakítja. E mellett olyan színészek is részt vesznek a filmben, mint Meryl Streep, Taylor Swift, Katie Holmes, mint Jonas anyja.

Jonas és Gabe 

Az idősebb és a fiatal Őrző, Jonas. 

 A képek forrása, és a cikk.

Könyvsorozat ajánló: Lois Lowry: Az emlékek őre

Mint mondtam, most rákattantam a sorozatokra, erről megint könnyebb egyben értékelni, hiszen minden rész a negyedikre épít. 

Minden úgy kezdődött, hogy 7.-ben év végén megkaptam az első részt (Az emlékek őre címmel) a tanévzárón jutalomkönyv gyanánt. Még azon a nyáron elolvastam. És rettentően kíváncsi voltam, mi lett Jonassal és Gabriellel, de akkor még nem derült ki. Aztán eltelt jó pár év, és kiderült, hogy a könyvnek van már második és harmadik része is. És ebben az évben megjelent a befejező, utolsó 4. rész is, amiben mindenre fény derül. Így hát nekiláttam az elmaradt háromnak, hogy megtudjam, mi történt Jonassal. 

Vigyázat, aki nem olvasta még, erős Spoiler veszély!!!

1. Az emlékek őre

Jonas világa egy olyan utópisztikus világ, ahol mindenkinek megvan a szerepe. Az embereket 12 éves korukban beosztják, ekkor tudják meg mi lesz a foglalkozásuk. Ebben a világban nincsenek érzelmek, sem színek, sem ok nélküli cselekedetek. Ám Jonast valami egészen újra és egészen másra választják ki, ami nagy megtiszteltetéssel és felelősséggel jár. Ő lesz az emlékek új őre, az idősebb emlékőrtől kapja meg az emberiség titokban tartott, jó és rossz tulajdonságaira utaló emlékeket. Jonas nehéz döntést hoz, és szakít a hagyományokkal... 

Ez lenne az alaptörténete az első résznek. Emlékszem, mikor akkor olvastam róla először nagyon érdekesnek, de egyben borzasztónak és rémisztőnek találtam ezt a világot, és örültem, hogy Jonas azt tette, amit tett. 

Itt kell megjegyeznem, hogy maga a gondolatok leírása, a karakterek, nagyon jól ki vannak találva, és az is, ahogy majd ezt a vonalat továbbviszi (Jonas képessége erősödik, Gabe akiről majd később derül ki, miért is fontos, hogy megmentette.) 

Szintén nagyon tetszett a borítók világa (Animus kiadó), ami rátapintott a könyv lényegére (a színek és a menekülés), de nagyon sajnáltam, hogy ez nem köszön vissza csak a negyedik rész borítóján. Mert lehetett volna mind a 4 könyvnél erre építeni. Sajnos a 2. és a 3. könyv borítója nem nagyon adja vissza se a könyvek tartalmát, se a hangulatot, amiben elkezdődött. 

2. Valahol Messze (Az emlékek őre 2.) 

A második rész egy egészen új helyen, egy talán ősközösségnek tűnő faluban játszódik, ahol itt is a döntéshozók uralkodnak. Főszereplőnk Kira, akinek meghaltak a szülei és rossz lába miatt a falu asszonyai el akarják kergetni, a senki földjére űzni, a vadaknak. Ám Kirának nagy tehetsége van a hímzéshez, így a döntéshozók kiválasztják, hogy ő hímezhesse az énekes ruhájába a történetüket, és a jövőt, amit minden évben megénekelnek. De eljön az idő, amikor neki is választania kell...

Számomra több évnyi kihagyás után (és sok olvasásélmény után) ez a a hely még zordabbnak, kegyetlenebbnek tűnt, mint az első kötetben. A legzavaróbb pedig az volt, hogy egy árva szó nem esett benne az első könyv szereplőiről, még mindig nem kaptunk válaszokat, sőt egyre csak gyarapodtak a kérdések. 

Ami nagyon tetszett:

-Ebben a világban kiemeli a tehetségeket, ami nem szupererő, csak többnyire egy mesterség: fafaragás, hímzés, éneklés.

- a rengeteg növény név említése, és hogy milyen szín lesz,  mire való, nem tudom, tényleg így van -e, de ha igen, növényhatározónak se rossz. 

- Kira, mint női hős, aki a maga hátrányával (sánta) mégis hihetetlenül erős karakter 

-Matt, ahogy átalakul

- A nagy csattanó Látóval :-D. 

Ami nem tetszett: 

- A cselekmény nagyon lassú, vontatott, nem sok minden történik, az is lassan. 

3. Hírvivő (Az emlékek őre 3.) 

Faluban vagyunk. Ez egy olyan hely, ahol a más közösségekből kivetett emberek gyűlnek össze. Itt mindenki sérült valamilyen szinten (testben vagy lélekben), de segítik egymást. Matt már nagyfiú, és itt él az idősödő Látóval, akinek segít a háztartásban. De az erdő sűrűsödik Falu körül, az emberek megváltoznak, Cseremester pedig egyre többször jár Faluban. Matt felfedez valamit, ugyan úgy, ahogy annak idején Jonas és Kira is felfedezte magában a képességet. Gyógyító. Kiráért indul, mert Falu határát le akarják zárni, és döntenie kell, mikor fedi fel magát, neki is választania kell könnyű és helyes között...

Ez már lényegesen épít a második részre, Falu nincs messze a Vadak közösségétől, ahol Kirának köszönhetően sokat változnak a dolgok. Ám Falu is sokat változik, és Matt, aki időközben megnőtt a második rész óta, útra kel az erdőben utoljára, hogy Kirát is a Faluba hozza Látóhoz. 

Itt jelenik meg az első kapcsolat az első résszel, mivel itt már Jonas is megjelenik, miszerint ő is ide érkezett ama piros szánkóval. Ám Gabrielről nem esik szó. 

Érdekes volt Mattet ilyen komoly, nagyfiúnak látni. Ez volt az első közösség, ami tetszett, vagy legalábbis a leírása tetszett az alapkoncepciónak. Annak, ahogy éltek, létrehozták, jó lenne ha ma lenne közöttünk is ilyen. 

4. A fiú (Az emlékek őre 4.)

Minden borító közül nekem ez a kedvencem,
színben, összhangban ez lett a legszebb.

A negyedik rész alapvetően megint egy teljesen új karaktert mutat be, de ahogy a könyvborító hátulján is olvasható, végigmegyünk minden helyen és világon, ahol eddig jártunk a történetben, és kiderül, hogy Claire nem is annyira idegen helyről származik. Jonas világából származik, sőt, egyidős vele, sőt az is kiderül, hogy Gabriel az ő fia. 

Azt hiszem, elmondhatom, hogy a 4 közül talán ez a legkegyetlenebb, legérzéketlenebb, legérzelmesebb, és legmeghatóbb rész. Claire Jonas világának egy másfajta kiválasztottságát mutatja be, mint szülőanya, de itt még inkább kiderül, hogy ez a világ morbid, gépesített, érzelem mentes. Clairenél hiba csúszik be, így maradnak az érzelmek, és ezzel jönnek a bonyodalmak. 

Méltóképpen a záró rész kellően sokrétű, érdekes, és elvarrja a szálakat. 

Alapvetően a történet 3 fő részből áll. 

1. - Az elsőben Claire szülése, majd utána a halgazdaság, ahol ráébred az érzéseire, és miután Jonas elmegy Gabebel, a hajó. 

2. - A kis közösség (talán Kira régi faluja, bár a szikla ismeretlen volt eddig), ahol a füves asszony felgyógyítja, visszatérnek az emlékei, megtanulja a dolgokat, amiket nem ismert (színek, állatok), és hogy Einar testileg is felkészítse a harcra a fiáért. 

- Ebben a részben Einar a kedvenc szereplőm. Claire nem a szépfiút választotta, hanem azt, akinek a lelke szép, és pont ezért is szeret bele, és ezért hatalmas áldozat, mikor elindul mászni. Einar pedig pont ezért készíti fel mindennek ellenére, mert tudja mennyit jelent ez Clairenek. 

Feltűnik Cseremester, és Claire is meghozza a maga áldozatát azért amiben hisz. 

3. - És végre, a harmadik részben feltűnik Gabriel, mint tinédzser. Az anyja, a családja után sóvárog, ahogy az anyja is utána. Szép és hihető történet ez. Itt kiderül, hogy minden könyv, minden szereplőjének feladata van (Jonasnak, hogy Gabeet megmentse, majd megtalálja a boldogságot Faluban, Kirának Matt és Látó, Mattnek Falu rendbetétele, Gabrielnek hogy mindannyiukat, de főként az anyját megmentse.) 

A közös bennük, hogy mindannyiuknak képessége van, és választaniuk kellett a történet egy pontján. A cseremester pedig maga az elemi gonosz, a csábítás, a bűn, az ördög, ha úgy tetszik, aki ellen végig küzdenek. 

Maga a történet rengeteg morális kérdést vet fel, bár az utolsó rész szépen elvarrja a szálakat. Viszont én akkor, 7.-ben is, és még most is napokat tudok rajta morfondírozni. Az ember nehezen szabadul a hatása alól. Sajnálja is őket, elrettenve olvassa a sorokat egy olyan világról, amiben csak reménykedhetünk, hogy nem fog kialakulni. Ugyanakkor benne van az emberi kitartás, az akarat, és a szeretet nagy példája. 

Nagyon tartalmas élmény lehet, mindazonáltal én ezt csak 14 éves kor fölött ajánlanám. A negyedik részt mindenképpen. Bár tudom, hogy a mai fiatalok korán érnek, és már sok mindent tudnak, azt hiszem, ehhez a sorozathoz kell egy bizonyos életkor, egy kis tapasztalat, hogy az ember átlássa, és rálásson a dolgokra.