Őszi-téli mit várok a postástól

Tipikusan mindig a karácsony előtti időszak a másik legterheltebb időszak a tavaszi könyvhét-könyvfesztivál kombó után. Rengeteg a megjelenés, hogy a fanok és a rokonok minél több könyvet tehessenek a fa alá. Viszont a mostani téli időszakban rengeteg eddig be nem fejezett folytatás kap záró kötetet, vagy folytatást, amire már évek óta várunk.
Lássuk, én mit várok nagyon nagyon a polcomra, vagy a fa alá.

Könyvajánló: Kleinheincz Csilla: Város két fül között

A könyvről:

Kiadója: Delta Vision 
Magyar kiadás: 2012.
Oldalszám: e-könyv  336~

Fülszöveg:

Túl az ébrenlét határán létezik egy rejtélyes város, amely örvényként húzza magához az álmodókat. Vali, a budapesti légtornásztanuló élete egyik pillanatról a másikra változik meg, amikor egy éjszaka álomból habarcsolt falak között találja magát. Rejtélyek és idegen álmodók veszik körül – gondolataik hatalmára sötét virágként bomlik ki a város, és megelevenedik a múlt. Ám az éhes kapualjakban sötét árnyék lapul, és Valinak hamar rá kell döbbennie, hogy a múlt nem mindig olyan, mint ahogyan az emlékeinkben él…

Álmok és rémálmok veszik körül a kötetben található négy novella szereplőit is. Az élőket tébolyba taszító, suttogó fantomok, végső megállójuk felé utazó holtak és gyönyörű paraziták bukkannak fel a könyv lapjain; mind ennek a valóság és misztikum határára épített városnak lakói, ahol a múzsa csókja egyaránt nyújthat mámort
és halált.

Gondolatok a könyvről: 

Ez a könyv számomra az elme játéka. Mióta elolvastam Csillától az Ólomerdőt, és az Üveghegyet, keresem az élményt, hogy megint úgy elvarázsoljon valami, mint ez a két könyv. Csilla nem régen megosztotta, hogy ez a régebbi könyve letölthető (ingyen) e-könyvként, és gyorsan kaptam az alkalmon, hogy megszerezzem. 

Akkor egy kicsit pihent az olvasómon, és bent csak ebédszünetekben olvasgattam bele. Most viszont az utolsó előtti nyári estén a kezembe került az olvasó, és vele a könyv, és csak úgy olvastatta és falta magát. A négy főszereplő szála először nehezen indul be. Itt nincs szoros cselekmény, tényleg szinte kis novellákról beszélhetünk, szösszenetekről, gondolamorzsákról. 

Vali artista, és Cirkuszban szeretne dolgozni. Roland a tartója, több szinten is, bár ez csak lassan derül ki a történetben. Aztán ott van Max, aki Dortmundban él, és minden éjjel a török lányról, Afetről álmodik, de nem azon a vidám módon. Féltékenység, bűntudat, fájdalom marja, ami már az álmaiba is átkúszik. Ott van Evelin, aki már csak az álomban látja magát az egykori önmagának, számára az lett a valóság, míg a saját valóságában beteg teste elsorvad és nincs aki törődne vele. 

És végül ott van Kolos. (Már a második Kolos ezen a két héten .-)  Az ikertestvér. Aki annyira hiányzott, hogy visszatért. De nem is akárhogy. 

Mind egy városról álmodnak. Tetszett a gondolat, hogy a képzeletükkel teremtenek, és ha belegondolunk, ez történik minden éjszaka. Az érzéseink hatnak ránk, mi történt velünk ma, hogy éreztünk magunkat, mitől félünk, szorongunk, mit várunk. A városban  a szereplők ilyen belső kényszerei, érzései vetülnek, olykor jelennek meg személyesen, a végére egyre ijesztőbbé válnak. 

Csilla mindent egyedi, kicsit misztikus, izgalmas módon tud megragadni, érdekesek a szereplők, a párbeszédek pont elegek, nem túl nyíltak, kicsit burkoltak, de nem túl irodalmiak, mai szavakat használ, mégis körüllengi a fantázia, és az ötlet. Mondjuk, itt már voltak részek, amit nem mindig élveztem annyira, számomra Evelin szála nem volt annyira érdekes. Bár a karaktere jó, de maga a személy (egy 70 éves kiöregedett revütáncos transzfesztita) tőlem messze áll, így azok a részek nem hagytak bennem mély nyomot. 

Ami megmaradt, és érdemes rajta elgondolkodni, hogy az álmok is formálhatnak bennünket. Oda vissza működik, ha mindig szuggeráljuk magunknak a dolgokat, belénk épülnek, és megmaradnak. Erre példa talán Kolos és Afet. És ott az ellenpélda, a segítség, Roland, aki kívülről érkezik. A beszéd sok mindent megold, segít, átlendít. Kibeszéljük magunkból, nem szorít, fáj, és nem hordozzuk.

Őszintén ajánlom a fantázia kedvelőinek. Akik el akarnak merül az álom, az élet, és egy képzelt város berkeiben. Megint egy újabb csoda, egy újabb csodás élmény. Még ha csak álmunkban is. 

(A képek a Pinterestről származnak.)

13/50 11-es pont Egy könyv, aminek egy szóból áll a címe: Kleinheincz Csilla :Üveghegy

Tizenharmadikként olvastam, a 11-es pontként:
11. Egy könyv, aminek egy szóból áll a címe: Kleinheincz Csilla :Üveghegy - Ólomerdő folytatása

A könyv adatai: 
Kiadója: Gabo
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 384. old. 

Illusztrálta: Cserny Timi Pookah

Fülszöveg:
„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”

A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.

Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Gondolataim a könyvről:
Május 3-án fejeztem be a könyvet, mert bár igyekeztem lassan olvasni, és megemészteni az oldalakat, így is túl gyorsan elrepültek. Olyan volt az egész könyv, mint egy burkolt, de nagyon is kemény tanmese, tele ki nem mondott, vagy csak sejtetett igazságokkal. A szavak úgy gurulnak benne mint a gyöngyök, és az ember azt kívánja, bárcsak tudna így beszélni a mindennapokban, bárcsak lehetne néha olyan szókimondó, szívtelen, vagy nyugodt és hidegfejű, mint a szereplők. Telepakoltam a könyvet cetlikkel, hogy tudjak kiemelni itt is pár nagyon emlékezetes mondatot.

"Akármelyik világot válassza is a végén, egy dolog ugyanaz mindkettőben: ha hibázik, meg kell fizetnie az árát. Átszökhet az emberiből a tündéribe vagy vissza, de saját maga és a tettei elől nem tud elbújni." 227. oldal Kősárkány

 

"Az emberek szeretik hallani a hangjukat akkor is, ha nincs miért megszólalni." 73. oldal Üveghegy

Alapvetően két kisebb könyv kap helyet a kötetben, az egyik az Üveghegy, ahol Lóna kap főszerepet és más szemszögből látjuk az eddig történteket, mit miért tett, és tesz, és hogyan változik meg az anya-lánya viszony. Ennek a végén van az egyik legdurvább csavar amit fantasyban olvastam, és nem győztem kapkodni a fejem. Nagyon érdekes itt a sárkányok eredete, viselkedése, ez megint nem a kedves Süsü-s jelleg, és nagyon tetszett, hogy végre ilyenről olvastam (A Hobbit Smaugja az etalon, most van pár új kedvenc:-)

Érdekességek a tündérekről és a mesékről: 
Egy játék kapcsán kutattam a tündérek után (Benina- Tükör-jének blogturnés játéka miatt) és keresgettem a pillangó szárnyú tündérekről. Sok sok népmesei és boszorkányos érdekességet találtam, de akinek van egy kis ideje, ezt a cikket ajánlom elolvasásra:
Pár gondolat belőle, nem ismerős ? :-D

"A boszorkányok ritkán táncolnak a mesékben, a tündérek annál többet. A tündérek gyakran jelennek meg csapatostul, méghozzá madár alakban (leggyakrabban hattyúként) a mesehős előtt. A madár alakú, igéző szépségű tündér sohasem adományozó vagy segítőtárs, hanem olyan asszony, akibe a hős azonnal beleszeret, s ez indítja el a bonyodalmakat. A hős ellopja a madárleány tollruháját, aki végül feláldozza érte tündérlétét, ám az első adandó alkalommal visszaszerzi (visszakéri, visszakönyörgi) a jól elzárt tollruhát, és huss!, kirepül az ablakon. A férfi csak hosszas bolyongás után tudja visszaszerezni eltűnt feleségét.

Népmeséinkben egyetlen istennőszerű alak található: Tündér Ilona, akit Boldogasszony mesei megfelelőjének tekinthetünk. Tündér Ilona leggyakrabban szintén madár – mégpedig hattyú – képében jelenik meg. Ő az, aki hálószobájában vagy udvarán őrzi az élet és a halál vizét, kertjében az ifjító, gyógyító almát vagy egyéb gyümölcsöt. Tündér Ilonáért el kell menni Tündérországba, ami szintén valahol a levegőben – legalábbis felhők vagy köd takarta helyen, elérhetetlen messzeségben – található."


De találtam érdekességeket, nem csak a tündérekről, hanem a tündérek neveiről is.



"Magyar-Erdély tündér nevek:
Ramocsa: róla nevezték el a ramocsavirágot (henye boroszlán) és a Ramocsa-mezőt.
Tarkő: birodalma Székelyföld északkeleti részén található.
Olt: Tarkő leánya, akit édesanyja folyóvá változtatott.
Maros: Olt édestestvére, aki szintén folyó alakjában siet édesapjához.
Dála: róla nevezték el Székelydályát.
Firtos: Firtos-hegy tündére.
Tartod: Tartod-hegy tündére és Firtos testvére.
Rapsóné: Rapsó rabonbán tündér felesége, Firtos és Tartod testvére"

Szerintem rettentően jó, ahogy Csilla visszacsempészi ezeket a régi meséket, mondákat, hagyományokat, vagy nevezzük akárminek, és beleszövi a saját meséibe, ami egy kicsit mind rólunk is szól. Mi is voltunk tizenhat évesek, kerestük, keressük a nagy kérdésekre a választ, és elcsábulhatunk, eshetünk mi is bűnbe, mint a szereplőink. 

A második részben főleg a döntések kerülnek előtérbe. Az útkeresés, az oldalak megismerése. A felnőtté válás rögös útja, ki vagyok én, mi a célom? Emese két nagyobb vándorutat tesz meg (tipikus népmesei elem, itt mégis teljesen más értelmet kap) mind az emberek, mind a tündérek között, de közben viselnie kell az Üveghegy végén elkövetett bűne következményeit, és a bűntudatot.

Amit nagyon hiányoltam a könyvben, Rabonbán, mert az első könyv óta várom, hogy még többet kapjunk belőle, erre épp csak említés szintjén kerül elő, és az előtörténetéről sem tudunk meg sokkal többet. Viszont Csilla úgy hagyta abba a végét, hogy minden bizonnyal a következő kötet egyik főszereplője ő lesz. Megérdemli, és mi is. És mert Emese ígéretet tett, és az ígéreteket be kell tartani. Reméljük, nem újabb 7 évet kell várni, maximum 3-at, az is mesei elem ;-D

Borító-kép extra: 
A borító most is fantasztikus, hasonlóan az Ólomerdőhöz, most is Sánta Kira keze munkáját dicséri. Viszont a posztban található képek a Pinterestről származnak, mivel a Gabo SFF csinált külön táblákat a könyveihez, és van egy saját fala az Üveghegynek is, tele mesés képekkel a könyvhöz, és a könyvből odaillő idézetekkel.
Egyébként a borító kinyitható, van belső borítója, és akkor válik láthatóvá Lóna teljes alakjában. Pookah illusztrációiba pedig szerelmes vagyok, nagyon tetszik, hogy fekete-fehér, mégis minden rajta van!

Összességében mindenkinek nagyon ajánlom, kicsinek, nagynak, igazi, tartalmas gyöngyszem!

9/50 7-es pont Egy könyv, amelyben nem-emberi szereplők vannak: Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

A könyv adatai: 
Kiadója: Gabo  (SFF sorozat)
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 360. old. 

Illusztrálta:Cserny Timi Pookah

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!


Gondolataim a könyvről:

Az egyik fő apropó, hogy nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet, hogy csodaszép a borítója. A másik, hogy láttam, ebben az évben kijön a folytatása is (Üveghegy címmel, ami azóta már megjelent) , ami megint csodaszép borítót kapott. A harmadik, hogy Csilla regényéről is regéket meséltetek, meséltek, és már nagyon kíváncsi voltam egy magyar szerző izgalmas könyvére.

Emese anyja elhagyja őket kiskorában, és akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor már kamaszodik. Az apja titkolózik, körülötte pedig egyre több a misztikus furcsaság. Aztán az események egymást követik, és Emese az erdőben találja magát, majd egy lovas elragadja…

A történet több szemszöges, imádtam, hogy majd minden szereplő fejébe belelátunk, és sok visszatekintés, emlékezés is helyet kap, apránkét összeáll az egész, de csak a könyv végén lesz minden teljesen tiszta. Nem lehet előre kitalálni a lényeget, és mindig tartogat izgalmas fordulatokat a végéig. 

 Iszonyatosan sajnáltam a történetben Rabonbánt, akiről bár keveset tudunk meg, misztikus alakja annál kedvesebb az olvasónak. A végére még Firtos/Tartódot is, azt hiszem ők vitték a kedvenc furcsa karakter pálmát. Firenét egyszerűen csak sajnáltam, kíváncsi vagyok, mihez kezd majd a következő könyvben, a karakteréről még nem sokat tudtunk meg, bár látszik, hogy lényegesen különbözik az anyjától, de alapvetően egy pozitív vonulata a mesének. Lónára pedig nagyon mérges voltam, mert az ember nem ilyen önzőnek és “mesésnek” képzel el egy anyát, nem tipikus női karakter. Általában véve egyikük sem.
Emese apja meg maga is megér egy misét, szépek az anyjával mind a ketten, titkolóznak, szenvednek, de közben mindent megtesznek a lányukért. A végén az ő áldozatát is nagyon sajnáltam.

Szépen belebogozta Csilla a mesei elemeket, a hetes, hármas számot, az ígéretek komolyan vétele nagyon tetszett (talán ma is ezt kéne kapnia az embereknek, ha nem tartanak be egy ígéretet) a réz, az ólom, az üveg mint elemek beleszövése is ügyes. Ritka és csodálatosan izgalmas könyv, ami nagyon jól van felépítve és megírva, meseszép borítóval. 

Pár szóban az illusztrációkról: 
Az újonnan kiadott könyv rajzait Cserny Timi Pookah készítette az új kiadásba (ugyanis egyszer már megjelent a kötet korábban más borítóval és más illusztrációkkal a Delta Vision kiadónál, amiket szintén Timi készített, de nekem ez az újabb változat sokkal jobban tetszik minden téren.)
Fekete fehérek, de istenien kapják el ezt a misztikus, varázslatos világot.
Példának csak pár kép lent:
Amikor először Emese Firenével találkozik, és amikor átváltozik. Csoda mind a kettő. Fent pedig a szövegben Rabonbán vesz búcsút ...