2013. október 29., kedd

Könyvajánló: Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány 1.

Mostanában megint rákaptam a gyerekkönyvekre, üde kikapcsolódás a rengeteg szakirodalom után, és azt hiszem, kicsit be is csömörlöttem a rengeteg young adult könyvtől, de hamarosan majd pótolom a muskétások könyveivel a lemaradásomat (Lásd fentebb.) 

Szóval, Viki neve nem ismeretlen számomra, rengeteg könyvet fordított a Könyvmolyképző kiadónál, aztán a mi nagy szerencsénkre, nem csak fordított, hanem kipróbálta magát az írás világában, még pedig egy nagyon hálás közönség körében. A gyerekeknek írni mindig nagyon nehéz, mert egyszerre kell lennie a könyvnek szórakoztatónak, izgalmasnak, de nem túl bonyolultnak és egy kicsit tanítónak is lennie, mindezt úgy, hogy a gyerek észre se vegye és tovább épüljön vele. Azt hiszem a Tündérboszorkány mindezt ötvözi egy kicsit. 


Lássuk csak, 


Laci, történetünk főhőse egy megszállott könyvmoly, negyedikes egy budapesti általános iskolában. Aztán van két barátja, Sári és Dóri az okos ikrek(talán így hívják írónk gyermekeit is, minő meglepő véletlen:-) és persze egy szokatlan főhősünk, Aranka a könyvtáros "boszorka" (imádtam a nevét és annak változatait), akiről kiderül, hogy talán nem is annyira boszorka, mint inkább tündér. Szóval Laci épp a Pál utcai fiúkat olvassa, amikor csoda történik, és a történet az ő olvasása után megváltozik, a fantáziája alakítja, így a többiek is rákapnak... És még sok csoda előfordul benne, nem is beszélve Gutenbergről:-D 

Amiért nagyon tetszett:
- a témája (manapság kevés könyv szól könyvtárról, könyvtárosról) és ahogy beburkolta
- a sok kötelező említése, kedvet csinálhat az olvasónak, hogy azokat is megkeresse, hogy tudja miről van szó
- a fejezetcím utáni mondatok (ezt imádtam a Micimackóban is:-D) 
- a mesés körítés, ami segít befogadni a gyerekeknek, ugyanakkor a komoly tartalom és mondanivaló az olvasás fontosságáról, és a képzelet, fantázia erejéről. Sajnos manapság ezeket már elfelejtjük olvasás közben. 
- a rengeteg közmondás amit belesző, mert ahogy rákérdez az értelmetlen berögződésekre, a gyerek maga is elgondolkozik rajta, ahogy én is tettem párszor. 

Ami nem annyira tetszett:
- Hogy kiszól a gyerekekhez, mert az elején még vicces, de engem később már kicsit zavart, mert megakasztja az olvasást, bár tudom, hogy ez a kisebbeknek szórakoztató. 


Fontos még, hogy a kötet először a Móránál jelent meg még 2003-ban, egy másik borítóval, a fenti a 2007-ben újra kiadott Könyvmolyképzős változat, ami azt hiszem lényegesen jobb lett. 

Ha pedig még többet akarunk olvasni tőle, van a kötethez kapcsolódó két másik regény, ami azt hiszem, hasonlóan élvezetes, mint az első, ezeket még nem olvastam, de hamar sort kerítek rájuk. A borítókat itt sorozatilag is szépen összeigazították, jól mutat majd a polcunkon, és találkozhatunk pár ismerős szereplővel is. 



2013. október 25., péntek

Könyvsorozat ajánló: Lois Lowry: Az emlékek őre

Mint mondtam, most rákattantam a sorozatokra, erről megint könnyebb egyben értékelni, hiszen minden rész a negyedikre épít. 

Minden úgy kezdődött, hogy 7.-ben év végén megkaptam az első részt (Az emlékek őre címmel) a tanévzárón jutalomkönyv gyanánt. Még azon a nyáron elolvastam. És rettentően kíváncsi voltam, mi lett Jonassal és Gabriellel, de akkor még nem derült ki. Aztán eltelt jó pár év, és kiderült, hogy a könyvnek van már második és harmadik része is. És ebben az évben megjelent a befejező, utolsó 4. rész is, amiben mindenre fény derül. Így hát nekiláttam az elmaradt háromnak, hogy megtudjam, mi történt Jonassal. 


Vigyázat, aki nem olvasta még, erős Spoiler veszély!!!

1. Az emlékek őre


Jonas világa egy olyan utópisztikus világ, ahol mindenkinek megvan a szerepe. Az embereket 12 éves korukban beosztják, ekkor tudják meg mi lesz a foglalkozásuk. Ebben a világban nincsenek érzelmek, sem színek, sem ok nélküli cselekedetek. Ám Jonast valami egészen újra és egészen másra választják ki, ami nagy megtiszteltetéssel és felelősséggel jár. Ő lesz az emlékek új őre, az idősebb emlékőrtől kapja meg az emberiség titokban tartott, jó és rossz tulajdonságaira utaló emlékeket. Jonas nehéz döntést hoz, és szakít a hagyományokkal... 


Ez lenne az alaptörténete az első résznek. Emlékszem, mikor akkor olvastam róla először nagyon érdekesnek, de egyben borzasztónak és rémisztőnek találtam ezt a világot, és örültem, hogy Jonas azt tette, amit tett. 

Itt kell megjegyeznem, hogy maga a gondolatok leírása, a karakterek, nagyon jól ki vannak találva, és az is, ahogy majd ezt a vonalat továbbviszi (Jonas képessége erősödik, Gabe akiről majd később derül ki, miért is fontos, hogy megmentette.) 


Szintén nagyon tetszett a borítók világa (Animus kiadó), ami rátapintott a könyv lényegére (a színek és a menekülés), de nagyon sajnáltam, hogy ez nem köszön vissza csak a negyedik rész borítóján. Mert lehetett volna mind a 4 könyvnél erre építeni. Sajnos a 2. és a 3. könyv borítója nem nagyon adja vissza se a könyvek tartalmát, se a hangulatot, amiben elkezdődött. 


2. Valahol Messze (Az emlékek őre 2.) 

A második rész egy egészen új helyen, egy talán ősközösségnek tűnő faluban játszódik, ahol itt is a döntéshozók uralkodnak. Főszereplőnk Kira, akinek meghaltak a szülei és rossz lába miatt a falu asszonyai el akarják kergetni, a senki földjére űzni, a vadaknak. Ám Kirának nagy tehetsége van a hímzéshez, így a döntéshozók kiválasztják, hogy ő hímezhesse az énekes ruhájába a történetüket, és a jövőt, amit minden évben megénekelnek. De eljön az idő, amikor neki is választania kell...


Számomra több évnyi kihagyás után (és sok olvasásélmény után) ez a a hely még zordabbnak, kegyetlenebbnek tűnt, mint az első kötetben. A legzavaróbb pedig az volt, hogy egy árva szó nem esett benne az első könyv szereplőiről, még mindig nem kaptunk válaszokat, sőt egyre csak gyarapodtak a kérdések. 

Ami nagyon tetszett:
-Ebben a világban kiemeli a tehetségeket, ami nem szupererő, csak többnyire egy mesterség: fafaragás, hímzés, éneklés.
- a rengeteg növény név említése, és hogy milyen szín lesz,  mire való, nem tudom, tényleg így van -e, de ha igen, növényhatározónak se rossz. 
- Kira, mint női hős, aki a maga hátrányával (sánta) mégis hihetetlenül erős karakter 
-Matt, ahogy átalakul
- A nagy csattanó Látóval :-D. 

Ami nem tetszett: 
- A cselekmény nagyon lassú, vontatott, nem sok minden történik, az is lassan. 

3. Hírvivő (Az emlékek őre 3.) 
Faluban vagyunk. Ez egy olyan hely, ahol a más közösségekből kivetett emberek gyűlnek össze. Itt mindenki sérült valamilyen szinten (testben vagy lélekben), de segítik egymást. Matt már nagyfiú, és itt él az idősödő Látóval, akinek segít a háztartásban. De az erdő sűrűsödik Falu körül, az emberek megváltoznak, Cseremester pedig egyre többször jár Faluban. Matt felfedez valamit, ugyan úgy, ahogy annak idején Jonas és Kira is felfedezte magában a képességet. Gyógyító. Kiráért indul, mert Falu határát le akarják zárni, és döntenie kell, mikor fedi fel magát, neki is választania kell könnyű és helyes között...

Ez már lényegesen épít a második részre, Falu nincs messze a Vadak közösségétől, ahol Kirának köszönhetően sokat változnak a dolgok. Ám Falu is sokat változik, és Matt, aki időközben megnőtt a második rész óta, útra kel az erdőben utoljára, hogy Kirát is a Faluba hozza Látóhoz. 

Itt jelenik meg az első kapcsolat az első résszel, mivel itt már Jonas is megjelenik, miszerint ő is ide érkezett ama piros szánkóval. Ám Gabrielről nem esik szó. 

Érdekes volt Mattet ilyen komoly, nagyfiúnak látni. Ez volt az első közösség, ami tetszett, vagy legalábbis a leírása tetszett az alapkoncepciónak. Annak, ahogy éltek, létrehozták, jó lenne ha ma lenne közöttünk is ilyen. 

4. A fiú (Az emlékek őre 4.)
Minden borító közül nekem ez a kedvencem,
színben, összhangban ez lett a legszebb.
A negyedik rész alapvetően megint egy teljesen új karaktert mutat be, de ahogy a könyvborító hátulján is olvasható, végigmegyünk minden helyen és világon, ahol eddig jártunk a történetben, és kiderül, hogy Claire nem is annyira idegen helyről származik. Jonas világából származik, sőt, egyidős vele, sőt az is kiderül, hogy Gabriel az ő fia. 
Azt hiszem, elmondhatom, hogy a 4 közül talán ez a legkegyetlenebb, legérzéketlenebb, legérzelmesebb, és legmeghatóbb rész. Claire Jonas világának egy másfajta kiválasztottságát mutatja be, mint szülőanya, de itt még inkább kiderül, hogy ez a világ morbid, gépesített, érzelem mentes. Clairenél hiba csúszik be, így maradnak az érzelmek, és ezzel jönnek a bonyodalmak. 
Méltóképpen a záró rész kellően sokrétű, érdekes, és elvarrja a szálakat. 




Alapvetően a történet 3 fő részből áll. 
1. - Az elsőben Claire szülése, majd utána a halgazdaság, ahol ráébred az érzéseire, és miután Jonas elmegy Gabebel, a hajó. 


2. - A kis közösség (talán Kira régi faluja, bár a szikla ismeretlen volt eddig), ahol a füves asszony felgyógyítja, visszatérnek az emlékei, megtanulja a dolgokat, amiket nem ismert (színek, állatok), és hogy Einar testileg is felkészítse a harcra a fiáért. 
- Ebben a részben Einar a kedvenc szereplőm. Claire nem a szépfiút választotta, hanem azt, akinek a lelke szép, és pont ezért is szeret bele, és ezért hatalmas áldozat, mikor elindul mászni. Einar pedig pont ezért készíti fel mindennek ellenére, mert tudja mennyit jelent ez Clairenek. 
Feltűnik Cseremester, és Claire is meghozza a maga áldozatát azért amiben hisz. 

3. - És végre, a harmadik részben feltűnik Gabriel, mint tinédzser. Az anyja, a családja után sóvárog, ahogy az anyja is utána. Szép és hihető történet ez. Itt kiderül, hogy minden könyv, minden szereplőjének feladata van (Jonasnak, hogy Gabeet megmentse, majd megtalálja a boldogságot Faluban, Kirának Matt és Látó, Mattnek Falu rendbetétele, Gabrielnek hogy mindannyiukat, de főként az anyját megmentse.) 
A közös bennük, hogy mindannyiuknak képessége van, és választaniuk kellett a történet egy pontján. A cseremester pedig maga az elemi gonosz, a csábítás, a bűn, az ördög, ha úgy tetszik, aki ellen végig küzdenek. 


Maga a történet rengeteg morális kérdést vet fel, bár az utolsó rész szépen elvarrja a szálakat. Viszont én akkor, 7.-ben is, és még most is napokat tudok rajta morfondírozni. Az ember nehezen szabadul a hatása alól. Sajnálja is őket, elrettenve olvassa a sorokat egy olyan világról, amiben csak reménykedhetünk, hogy nem fog kialakulni. Ugyanakkor benne van az emberi kitartás, az akarat, és a szeretet nagy példája. 

Nagyon tartalmas élmény lehet, mindazonáltal én ezt csak 14 éves kor fölött ajánlanám. A negyedik részt mindenképpen. Bár tudom, hogy a mai fiatalok korán érnek, és már sok mindent tudnak, azt hiszem, ehhez a sorozathoz kell egy bizonyos életkor, egy kis tapasztalat, hogy az ember átlássa, és rálásson a dolgokra. 



2013. október 24., csütörtök

Könyvsorozat ajánló: Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek Az angyal, A herceg, A hercegnő

Sok idő kellett hozzá, és bár nem pont most olvastam, most értek meg a gondolataim egy bejegyzésre. Mivel a három részt gyorsan egymás után olvastam el, (a harmadikat angolul), így most először (és talán nem utoljára) a könnyebbség kedvéért egyben értékelném a sorozatot, mert a véleményem itt mindhárom kötetre vonatkozik.
Lássuk csak: Az alaptörténet: Tessa nagynénje halála után Londonba utazik hajóval, elvileg bátyja hívására, ám a kikötőben egy furcsa és sötét testvérpár várja. Elfogják, majd arra kényszerítik, hogy kövesse a parancsaikat, így fény derül a titkára, miszerint alakot tud váltani. Aztán megmenti egy barna hajú kék szemű idegen, akit Willnek hívnak, és Árnyvadásznak nevezik….
És a többi már történelem.


Hogy én miért kezdtem bele?
Ez a sorozat a Végzet Ereklyéi 6 részes sorozat előzménye, itt találnak fel nagyon sok fegyvert, eszközt, és egyébként is még jobban elmélyedhetünk az Árnyvadászok kultúrájában.

Imádom a viktoriánus kort, és ez pont ott játszódik. Amikor még gázlámpák világítottak, az útra lottyantották az edényeket, amikor még lovaskocsikkal jártak a kesztyűs lányok, és gardedám kellett egy ismerkedéshez. Egy letűnt kor szép emlékei, szóval már csak ezért nagyon tetszett.

És akkor, hogy mit tetszett még:
- szerettem a karaktereket, mindegyik egy egyéniség volt, a maga fura módján.
- szeretem Cassie humorát, és ahogy ezt a szereplőknek adja.
- szerettem Jem-et és Will-t, az egyiket a zeneisége és az érzékenysége miatt, a másikat az olvasás és az érzékenysége miatt :-D Még ha jól palástolja is az első részben.
- hogy szokás szerint mindenki önfeláldozó, és mégis végtelenül megható bennük ez a tulajdonság.
- szerettem, hogy több szemszöges

- hogy a szálak bonyolultak, egymásra épülnek (a családnevek visszaköszönnek a Végzet ereklyéiben.)

- Mortmaint, az angyal láncot, és amivé a végén Tessa változott.
-szerettem Kamper Gergely fordítását, hihetetlen a különbség az angol és a magyar szöveg között, a fordítása néhol már művészet.
- kedvenceim Sophie és Gabriel voltak, szép a karakterfejlődésük, sok változáson mennek át.
- A borítók, és azok egysége. Nagyon szép a 3 főszereplő rajta, és rettentően örültem, hogy  sikerült megszerezni az eredetit a magyar kiadásokhoz is.

Itt jegyezném meg halkan, hogy a sorozat miatt rákattantam a steampunk dolgokra (fogaskerék és fém:-D ) egész sok rajz is született a regény hatására. A blogba tett rajzok az én munkáim illusztráció gyanánt.

És amiért kevésbé szerettem:
-          igen, rengeteg benne a Harry Potter áthallás, de engem még ez sem zavart annyira. Rowling is sokat merített, ahogy előtte is tette ezt sok más író.
Az nagyal medál, Tessa lánca. 

-          - Az viszont jobban zavart, hogy a második könyv egy kicsit átcsapott egy görög tragédiába, az emberek mind majd széthasadtak, hogy segítség és feláldozzák magukat egymásért. Ami valahol jó is, meg rossz is (főleg, ha ennyire sok már a végén.)

-          - Az epilógus rész kifejezetten HP. epilógus szagú, ott is elmesélik, milyen volt az életük a nagy kaland után, és egyébként jó is erről olvasni, meg az ember kíváncsi is rá, de egy kicsit azért mégse. Viszont még így is van rengeteg titok, hogy hogy lett Jemből az ami, összeházasodtak -e, merre vannak, kik a gyerekeik stb. 



 Összességében nagyon szerettem olvasni, Tessa nagyon különleges, akárcsak Magnus, szerintem majd ő is megérdemelne egy külön krónikát:-D Azt is szívesen olvasnám. Aztán lesz majd egy sorozat, ami a Végzet ereklyéi, és a Pokoli szerkezetek között játszódik, az itteni szereplők gyerekeivel. Nagyon várom, hogy mit hoz ki a háborúk korából Cassie. Az lesz talán a következő nagy fogás.

Aki még ennél is több érdekességet akar megtudni a sorozatokról, itt a hivatalos magyar honlapon nézelődhet, nagyon sokszor frissítenek, és sok hasznos infóra lehet találni a szerzőtől is:-D


2013. október 17., csütörtök

Új Tolkien kiadások

Legnagyobb örömömre ősszel több Tolkien kiadás is új külsőt és belsőt is kap. Akkor lássuk a listát, mit kérhetünk karácsonyra :-D

A Gyűrűk Ura 
A mű megjelenésének 50. évfordulójára kapott új külsőt.
Alan Lee illusztrálásával, mind a három kötet!!! és az első borító is.
Alan Lee illusztrálta végig a filmeket, az ő rajzai alapján elevenedett meg Középfölde, szóval szerintem biztos siker lesz most is a beltartalom. Gyűjtőknek mindenképpen. E mellett a szöveg a már javított, bővített, a "fekete kiadásban" már ismert a Magyar Tolkien Társaság által egységesített beltartalom. A végén pedig ráadásnak egy index is helyett kapott. Fa alá való!







Húrin Gyermekei
Középföldének vannak A Gyűrűk Ura előtti időről szóló regéi, és az ebben a könyvben elmesélt történet azon a nagy földön játszódik, amely a Szürkeréven túl feküdt Nyugaton: azokon a vidékeken, ahol egykor Szilszakáll kószált, ám amelyek alámerültek a Világ Első Korának véget vető nagy kataklizmában.




A Húrin gyermekei is fekete külsőt kapott, hogy ezzel is illeszkedjen a Gyűrűk Urával és a Hobbittal kialakított dizájnhoz. Nekem mind közül, azt hiszem ez tetszik a legjobban. A borító és a belső illusztrációk itt is Alan Lee művei.



A felső kettő már előrendelhető, október végétől elérhető a könyvesboltokban.
És végül, de nem utolsó sorban : a már korábban megjelent

A Hobbit művészete

Tolkien rengeteg rajzot készített a Hobbithoz, ezek legszebbjeit, egy válogatást állítottak össze, szintén ünnepi kiadványként. Nagyon jó minőségű fotópapíron nyomtatva, védőtokkal árulják. Fanoknak szintén kötelező darab, már csak Tolkien szép kézírása miatt is.

 

2013. október 2., szerda

A könyvtolvaj - Jön a film!!

Nem is olyan régen értesültem róla, hogy Mark Zusak könyvéből film is készül. Pár hónapja olvastam, és elég mély benyomást tett rám, a beszámolómat róla itt olvashatjátok a rövid történettel együtt. A német nyelvvizsgára készültem, német témájú könyvet kerestem, és találtam is benne sok szép német mondatot.:-D

De a lényeg a lényeg, nagyon megfogott, érdekes volt az elbeszélésmódja, és amiről mesélt.

Akkor elképzeltem, milyen lenne filmen, hogy mesélne a halál (erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy bele merik -e tenni narrátorként) és láss csodát, most megtaláltam az adatlapját az IMdb-n.

Várható bemutatási időpont : 2013 november (majd kiderül itthon mikor)

A szereplőgárda is remek, nekem tetszik a lány, akit Lieselnek választottak.
Bár Hansot én fiatalabbnak képzeltem az olvasáskor, Geoffrey Rush biztosan jó Hans lesz. Ezt ígéri a trailer is:


Szóval, míg a Hobbit 2 részére várunk, lesz mit nézni. Nagyon régen érintette meg ennyire a szívemet valami, zokogtam a könyv végén, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt vissza tudja -e adni majd a film is:-D 

The Hobbit: Smaug pusztasága trailer 2


Végre megérkezett a fő trailer, tele új jelentekkel, Tranduillal, Beorn megjelenésével, úgy tűnik a csatával, és akit nagyon várunk : Smauggal és A HANGgal. :-D Nagyon kíváncsi vagyok, de már csak két és fél hónap!