Filmélmény: Mockingjay 2. - Kiválasztott, befejező rész

Pénteken, még a nagyon nagy roham előtt, de már a szerdai premier után eljutottunk megnézni végre az Éhezők Viadala utolsó részét. Tavaly olvastam végig az utolsó részt, tehát az élmény már nem volt nagyon friss (ami nem is baj), de még épp elég élénken emlékeztem bizonyos részekre.

Vigyázat! Aki nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a filmet, SPOILERREL találkozhat! 

Történetünket ott hagytuk abba, hogy az elterelő hadművelet során sikerült kiszabadítani a volt bajnokokat, köztük Peetat. Ám a találkozás nem felemelő, Peetat eltérítették, és gyilkossá vált kifordulva önmagából majdnem megfojtva még Katniss-t is.

Ugyan onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, Katniss megint rehabilitálódik a fojtogatás után és mivel nem akar a központban lenni, ott segít, ahol tud. Amint az várható volt, minden felépülése, kigyógyulása gyorsabb a filmben, a könyvben hetekig lábal minden felépülésből, közben depressziós, pszichés, szóval ott sokkal drasztikusabb, és közben kesereg, nyafog, (nagyon sokat) szóval ez mindenképp a film előnyére írható.

Ezután én itt nagyon vártam a vonatos-beszorítós-robbantós jelenetet és beszédet. Erre nagyon emlékeztem, és szerencsére Jen istenien játszotta. Egy fél mondat erejéig itt térnék ki a szereplőkre, mert bár a többi film alapján tudjuk, hogy mindenki nagyon jó a karakterében, de ezt tartom ebben a filmben is. Személyes kedvencem Haymitch, és Gale, aki most egy kicsit többet villantott. Donald Sutherland-nél jobbat nem is tudnék Snow elnöknek, ahogy Coin elnöknek sem Julianne Moore-nál.

Itt megint jön egy sor felépülés, majd elkezdődik a (könyvben) a kiképzés, hogy katona lehessen, itt ezt is lerövidítik, és magánakcióban csapódik Gale-hez majd az osztaghoz. Itt furcsa volt, mert nem mindenkit így képzeltem el a 451-es sztár osztagból, de így együtt látva, érdekesek voltak, passzoltak a szereplőkhöz.

Majd jött a "belopózás" a kapitóliumba, vagy ahogy Finnick találóan mondja a trailerben, "Hölgyeim és uraim, köszöntjük a 76-dik Éhezők Viadalán!" Innentől meg megy a hentelés, akció, és mindenféle szörnyűség. Az olajos rész nagyon jó, a mutánsok már kevésbé voltak élvezhetőek, viszont helyette, horrorisztikusan ijesztő néhol, volt egy pillanat, mikor a fél mozi egyszerre rettent hátra. Rettentően szörnyesek a mutánsok, és ráadásul ehhez a jelenethez kapcsolódik Finnick is. (Na, ott volt bőgés rendesen.)

Peeta a menekülések között villant néha nagyon jókat, teljesen hozza a könyvet, szerettem itt benne Josh-t. Itt kapnak helyet az érdekesebb, melankólikusabb párbeszédek, és kezdődik el az Igaz vagy nem? játék, ami sajnos csak pár kérdésig került bele a filmbe, de a lényeg megvolt. Volt olyan ismerősöm, aki e miatt a sok felépülés, párbeszéd, és érzelgősség miatt unalmasnak tartotta az utolsó részt. Én erre azt mondom, hogy kellettek bele ezek a nyugalmasabb párbeszédek, a lezárás elővezetésére, és a könyvben ettől lényegesen több a picsogás.

A ruhaüzlet megint csak lenyűgöző volt díszletében, és Tigris megjelenésében. Érdekesség, hogy ezekkel a ruhákkal kerültek elő az első képek még a film forgatásáról, Galeről és Katniss-ről, és ment a találgatás, hogy vajon akkor itt már lopakodnak -e a városban. :-D

Majd jött a vége! A kétszer is nagy csattanó. A könyvben nagyon megdöbbentett, de hát ez volt a cél, kellett az áldozat. A filmben kicsit talán másként képzeltem, a könyvben valamilyen ketrecről volt szó, itt a kapu előtt jönnek a kis ejtőernyők. Nagyon sejtelmes, homályos a kép a filmben, a könyvben sokkal élénkebben láttam magam előtt. Még mindig tartom, hogy ez nem teljes lezárás, ukk-mukk-fukk véget csaptak neki, de így lett igazán drámai, és hatásos.


 Mindegy is, így is úgy is nagyot csattan, és durran. Itt kicsit más volt a felépülés is. A könyvben már teljesen tönkrement, megégett, szétesett, (előtte fojtogatták, meglőtték) és még utána cseveg a filmben vidáman, üdén és kipihenten Snow-val. Itt nekem egy kicsit megcsúszott a dolog, de mindent együtt véve még így is elég könyvhű.

A vége meg már történelem, az ember tudva, amit tudunk, már kicsit számít is rá. Minden helyre áll, a gonoszok eltűnnek, Kökörcsin visszatér még gyászolni, és beindul az élet. Jön a vadászat, a kertészkedés, ... majd a happy end.
Bár tudjuk, hogy ennyi dráma után nem teljes a happy end, az ember lelke mégis vágyik rá, szeretjük a szépet és a szerelmet, és örülünk, hogy túléltük (velük együtt.)

 Had tegyek még hozzá annyit, hogy a zene itt most kevésbé kiemelkedő, szépen aláfest, de nem is lehet szinte külön észlelni. Az előző film dallamai térnek vissza élen a Hanging tree-vel, a síppal, hegedűvel az esküvői részen a tánc alatt. De  most nem volt annyira maradandó. és mivel nem hallgattam meg előre a film előtt, így nem voltak benne ismerős részek sem. Majd ezt később igyekszem pótolni, a Futótűz zenéit nagyon szerettem sokat hallgattam mind a kettőt (OST-T és a soundtrack-et is.)

Végül a filmtől eltekintve hadd beszéljek egy kicsit a film körül levő médiáról. Múlt hét szerdán a Betűevők olvasó körön erről a könyvről és a filmről beszélgettünk. Ott megállapítottuk, hogy a könyv maga ponyva jellegű, megalkot egy semleges világot, ami végül is lehetne bármilyen korban (Rómában, vagy a 16. században)  és felhasználja a disztópia elemeit a negatív kép kialakítására.

Ami talán a mai fiataloknak lejön ebből a könyvsorozatból (mivel azt hiszem a mi korosztályunk már nem élt a szocializmusban), hogy mekkora iszonyatos ereje lehet a médiának, a reklámnak, a külsőségeknek, és hogy mekkora szakadék lehet a gazdagok és a szegények között.

A legnagyobb poén az egészben, hogy a filmek viszont mind erre építettek. A hatalmas és sokféle plakát és poszter. A videó klippek, a tv-reklámok, amik benne sem voltak a filmben, viszont masszívan éltek minden médiai eszközzel (a békeőrös, vagy az a nagy banner, amin Snow ledöntött szobra előtt áll az osztag, lásd fentebb a képen), majd a traileres részletek, a rengeteg fél perces tv spot, amivel a nézőket hergelik....mind, mind média és hisztéria. Kicsit pont azt csinálják, aminek a könyv ellent mond. Jól felépített kampány volt előtte. És ez valahol végtelenül szomorú. Ettől lesz tinis, hisztérikus, és ponyva, holott az ötlet eredeti, de eladták a filmeseknek és reklámot csináltak belőle.

Egy korszak most megint véget ér, nem kell már jövő novemberben várni az új részt. Lesz majd más... De arra mindenképpen jó ez, hogy egy kicsit elgondolkozzunk a mai világról!

Könyvajánló: Andy Weir: A marsi

A könyvről

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: ~340 old. 
Fordította: Rusznyák Csaba
Kategória: hard sci-fi 

Fülszöveg:

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Gondolataim a könyvről: 

Mielőtt belekezdenék, szögezzük le, hogy előbb láttam a filmet, mint ahogy olvastam a könyvet. (Tudom, szégyen :-) Sajnos balul sült ki, mert előbb megnéztük, és után szereztem meg a könyvet így ez elvett néhol az olvasás élvezeti értékéből, de külön örültem minden ismerős párbeszédnek, és vártam a filmben nagyon jó részleteket. Hát, volt még mondjuk meglepetés így is, viszont piros pont a készítőknek, amiért igyekeztek nagyon könyvhűek maradni (nagyjából a végig.) 

Szóval Markot otthagyták. Innen indulunk. Mit csinálna egy ember ilyenkor? Én mondjuk először nagyon kétségbe esnék, (és úgy is maradnék, bár kevés az esélye, hogy kiküldjenek a Marsra) és ez történik a könyvben is, majd jön a pálfordulat, a minden-mindegy effektus, és nekiáll a bütykölésnek. Sokat lehetett hallani a filmkritikák kapcsán és a könyvről is, hogy olyan, mintha egy Kincses szigetre tévedt MacGyver lenne (még a fülszöveg végén is ez van), és bár lehet hogy van benne valami, de ettől szerintem az ötlet sokkal eredetibb. 

'Ezen gondolkodnom kell. Meg kell kérdeznem magamtól… mit tenne Hercule Poirot? Rá kell állítanom a problémára a „szürkeállományomat”.'

A fantasy, sci-fi rajongók tudják, hogy ez már a hard sci-fi kategóriába tartozik. Itt az űr, és keményen dolgozni kell benne a fejeddel is a túlélésért. Számolás, fizika, kémia, botanika (a növénytermesztéshez) és űrhajózási alapismeretek, technika, van itt minden kérem. És bár én nem vagyok kvantumfizikus, és semmiféle közöm sincs a természettudományi tantárgyakhoz, mindez olyan csodásan és izgalmasan van leírva, hogy elfelejtem, hogy ez nem valóság és mindent elhiszek neki, amit kiszámol. (Az első 100 oldalon még nagyjából követni is tudtam, a vége felé adtam fel teljesen). 

Lerí a könyvről, hogy a szerzőnek van valami köze a NASA-hoz, mert ahhoz túl sok mindent nevez meg, és ír le, hogy ne így legyen. Szerintem ez még akkor is igaz, ha az eszközök és az elmélet fele kitaláció, de kérem, mért ne termeszthetnénk krumplit a Marson? Ha már sci-fi, adjuk meg a módját. 

 Nagyon sok benne a technikai leírás, számolgatás. Nem tudom, ha nem láttam volna előtte a filmet, el tudnék -e képzelni egy Marsjárót, vagy a Lakot vagy bármi technikai kütyüt, ha a kis szememmel nem látom (bár tudom, a képzelőerő hatalmas, és a könyvekkel lehet fejleszteni, de na, én nem a Star Wars-on nevelkedtem.) Viszont tény és való, hogy még senki nem magyarázta így el a víz keletkezését, ráadásul még meg is értettem. Sokkal egyszerűbb a hatásokat pár bummal bemutatni, mint az órán kovalens kötéseket rajzolni (hű, de régen volt.)

"Kifinomult módszerrel (kalapács) eltávolítottam a műanyag egyes részeit, aztán óvatosan kiemeltem (ismét kalapács) a szilárd habszigetelést."

A másik fő eleme ami fantasztikus, a fanyar humor. Mark igazi Geek, a szó nemesebb értelmében. Műszaki zseni, aki tudja is hogy mit tud és mit nem. Watney először magával beszélget, főleg a videónaplónak, hogy elmentse a történéseket, és ne őrüljön bele. Aztán amikor már bejön a földi kommunikáció, megindul a két másik szál is (Hermesz és a Föld) és innen minden egyre csak izgalmasabb lesz. A kemény sci-fi mellé bejön a morális téma. Mennyit mondhatunk el? Megéri -e minden pénz, minden munka, emberi életek kockáztatása, hogy valakit megmentsünk az űrből? Tetszettek ezek a párbeszédek, kicsit belekukkanthattunk, milyen lehet a NASA fejeseinek lenni (még akkor is, ha ez nincs is így a valóságban).

Egy nagyon jó ábra, ki hol van éppen a történetben. 

És hogy ne legyen olyan unalmas az élet Watney magát szórakoztatja mindezzel. Ültet, kommunikációt épít, rendben tartja a Marsi lakot (ha már ő az egyetlen lakója), és mindemellé szinte minden oldalon kapunk pár önirónikus, cinikus megjegyzést, hogy a könyv és az élet vidámabb legyen (na meg persze nem kevés káromkodást, de csak úgy férfiasan!)

"Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét? NASA: (ötórányi tanácskozás utan): Nem. Elbaszod, és meghalsz.
Úgyhogy szétszedtem."

 A magyar filmes borító és az angol eredeti

Bár Matt Damon istenien alakítja Mark-ot, számomra kevésbé átütő itt a borítón Marként szenvedő tekintettel. Nekem sokkal jobban tetszik a porban repülő űrhajós, mind színben, mind a témához jobban kapcsolódva. Arról nem is beszélve, hogy csúful elfordították a film címét magyarul. Miért nem volt jó a Marsi, mikor a könyv alapján mindenki így ismer? Ezzel mellélőttek, a  Marsi amúgy is jobban hangzik:-D 

A történetvezetésre jellemző, hogy miután kikupált és rendbehozott dolgokat, a másik oldalon mindig beüt a krach. Mert ami elromolhat, az itt is elromlik. (De mint tudjuk, imába kéne foglalni a ragasztót!) Itt fedeztem fel a vége felé két nagy eltérést a film és a könyv között. Míg az utolsó nagy Mars-járó útnál filmünk szereplője egyenesen hasít, addig a könyvben Watney küzd a porral és a viharral, számol, irányt keres... sajnálom, hogy ez nincs benne, bár tudom, hogy így is hosszúra nyúlik a film. A vége pedig talán kevésbé drasztikus, mint a filmben, de hát na. Ez mégis csak amerikai film, nem bírták volna ki ott is dráma nélkül? 

"Fura egy érzés ez. Bárhová megyek, én vagyok az első. Ha kilépek a marsjáróból? Én vagyok az első, aki valaha ott járt! Ha megmászok egy dombot? És vagyok az első, aki valaha megmászta. Ha belerúgok egy kőbe? Az a kő egymillió éve nem mozdult onnan!"

Hogy miért ennyire fantasztikus ez a könyv? Talán a fenti utolsó idézet miatt. Mert egy kicsit talán mindannyian szeretnénk ilyen okosak, viccesek, és menők lenni, hogy mi legyünk az első ott lakó ember a Marson. Vagy ha nem, akkor meg jól szórakozni egy vicces, jól kitalált és elképesztően kidolgozott regényen. Ezeket viszont megkapjuk ettől a könyvtől. Kitekintést az űrbe és frenetikus élményt olvasás közben!

Filmélmény: Papírvárosok

Vasárnap délután végre mi is eljutottunk megnézni a filmet. Hát, hol kezdjem, megpróbálom az elején.

Az este már jól kezdődött, mert korábban értünk oda, és volt időnk elszórakozni a jegyes nyereményjátékkal. Az egyik jeggyel nyertünk egy közepes üdítős popcorn menüt, ami már megadta az alaphangulatot, miután megszereztük a pénztártól, mi már boldogan bevonultunk megnézni a reklámokat.
Érdekes módon ott már kiderült, hogy a nézők nagy többsége lány, (milyen meglepő) és az ajánlókban is csak gyerekmese, fantasy, és tinis, fiatalos filmajánló volt (ó az irányított reklám varázsa..)
Megpróbálom Spoiler mentesen írni, bár nehéz lesz. 

 
A trailer elég sok mindent lelő előre, de mivel szerintem rengetegen olvasták már a könyvet, nem nagyon árulnak zsákbamacskát. 


A cselekmény...
Aztán elkezdődött. Örültem, hogy a kisgyermekkortól kezdik, és az elején igen pontosan követik is a könyves szemszöget. Q narrál, és szépen sorban haladnak az események. Szinkronosan néztük, így élvezhettük az eredeti akcentus és hanglejtés varázsát, ilyenkor mindig rájövök, mennyivel jobbak  a filmek eredeti nyelven (főleg amilyenek mostanában a magyar szinkronok).

Jönnek a cselek, és az a bizonyos éjszaka. Minden tetszett, kb. így képzeltem el, megvoltak a fontosabb részek, innen egy valamit hiányoltam (a Sea world ), szép az átmenet, meg értem én ott a hangulatot, de akkor is. És innentől elkezdődött egy lavina.

Jelenetek, komplett részek tűntek el a könyvből, vagy íródtak át. Elindul a nyomozás, el is jutunk szépen a bevásárló üzletig, és ott sok minden kimarad, vagy beleírják? (Hol a körömlakk? És az az álom? Nem emlékszem ilyenre.) Onnantól fogva hullámzott a filmélmény. Örültem, mikor megtaláltam egy-egy fontos részt, de sok minden apróság kimaradt, amire én számítottam (takaró, körömlakk, nyomozások a papírvárosokban, az ajándék autó:-D )

Az utazás meg egy teljesen külön fejezet. Nem a bálra akarnak visszaérni.... és hol a taláros nagy fogadalom, (amit én személy szerint imádtam) és utazás benne. (Azt hiszem a végén egy kép volt róluk talárban.) Az nagyon tetszett, hogy az órákat jelölték, és talán ott volt az egyik legviccesebb jelenet is (nem Benre gondolok, hanem a "sárkányos srácra") de akkor is.
A fehér tehén után meg már egy teljesen más történet. Nem álltak meg... épp ezt magyaráztam Daninak is. Mikor az ember úgy rohan, hogy hat percet tölt egy szupermárketben, nem áll meg cseverészni egy jó kocsival az éjszaka közepén az út szélén! Értem én a miérteket, meg hogy azok a párbeszédek kellettek a párok szemszögéből, és, hogy szépen lekerekítsék a szálakat, de akkor is. Az meg hogy otthagyják, és hazabuszozik.... komolyan, ott már mérges voltam. Nagyon.

Ezt már a végén csak az utolsó pár jelent enyhítette a feka-miki ajándékozással, és az utolsó képsorokkal. De a végéért nagyon mérges vagyok, és a könyvhűség itt alap fogalom lett volna szerintem. A Csillagainkban a hibánál sikerült, megkaptam azt az élményt és hangulatot, mint nagyjából a könyvnél. John Green elmondta az interjúkban, hogy fel kell rá készülni, hogy nem a könyvet kapjuk meg egyben, de nekem itt most kifejezetten olyan érzésem volt, mintha eladták volna, hogy jobban fogyasztható legyen. Sajnos.

A szereplőkről: 

Quentin Jacobsen Nat Wolff

Margo Roth Spiegelman Cara Delevingne

Lacey Pemberton Halston Sage

Becca Arrington Caitlin Carver

Ben Starling Austin Abrams

Radar Justice Smith
Angela Jaz Sinclair 

Egyértelműen Quentin volt aki mindent vitt. Illett hozzá a karakter, a srác helyes volt, de félszeg, sok mindent el tudott játszani az arcával, és ez egy főszereplőnél nem hátrány. Margo (Cara Delevigne), nem tudom, hogy mondjam, nekem furcsa volt. Olyan gonosz, vagy ellenséges a pillantása (a szinésznőé), és ettől én nem tudtam elvonatkoztatni, mintha mindig gonosz dolgokon járna a feje. Mivel főleg csak az elején és a végén látható, nem szerepel olyan sokat, de nem tudom, nekem nem lopta be magát a szívembe.
Akik még szintén szuper jó választások voltak, Radar és Ben. Ilyennek képzeltem el őket, és hozták is a könyves karaktereket. Meg persze már a párbeszédeik is olyanok, ami egy jó karaktert élővé teszi. Főleg Ben esetében. Annyira lüke, hogy az már lassan kedvelhető. 
A többiek nem hagytak bennem sajnos mély nyomot, de a lényeg megvan így is.

A zenéről:
Imádom a filmzenéket, de sajnos most ez nem hagyott bennem mély nyomot. A Csillagainké egyértelműen itt is jobb volt. Van pár kiemelkedő dal, de sajnos nem maradandó az élmény magában. A film alatt is alig érzékelhető. Amiket kivastagítottam, azok tetszettek jobban és mivel meghallgattam a cd-t a film előtt, ezeket fel is ismertem.

A dallista: 

1. Santigold – “Radio”
2. Twin Shadow – “To the Top”
3. Sam Bruno – “Search Party”
4. Kindness – “Swingin Party”
5. Vance Joy – “Great Summer”
6. Vampire Weekend – “Taxi Cab”
7. Son Lux – “Lost It To Trying (Paper Towns Mix)”
8. Saint Motel – “My Type”
9. Galantis – “Runaway (U & I) (Svidden & Jarly Remix)”
10. HAIM – “Falling”
11. Grouplove – “No Drama Queen”
12. De Lux – “Moments”
13. Alice Boman – “Be Mine”
14. The Mountain Goats – “Used To Haunt”
15. The War on Drugs – “Burning”
16. Nat & Alex Wolff – “Look Outside"

És hogy mégis miért ajánlom nagyon mindenkinek? 

Mert a végén megékezik az életérzés. Ott vagyunk, együtt, és a közös kalandok, a nyomozás, a fiatalkori barátság öröme, emléke bánata az ami örökké összefőz minket, őket. Ezt az életérzést akarja eszünkbe juttatni, közvetíteni, felidézni. Még ha nem is könyvhű, a mondandóval teljesen egyetértek. Ilyen az első örök szerelem, amikor még minden csillog, és titkos, és vágyakozó. De mindez akkor igazi, ha van kinek mesélni róla, kivel megosztani a felfedezéseket, és ámogatni egymást, mikor kiborul a másik. Ezt jelenti számomra a Papírvárosok, hogy nem merengünk, hanem kihasználjuk, megéljük a mindennapi pillanatokat közösen, és megosztjuk egymással. 

15/50 37-es Szín van a címben: Kerstin Gier: Rubinvörös, Zafírkék, Smaragdzöld

15. elolvasott 37: Egy könyv, aminek szín van a címében: Kerstin Gier : Rubinvörös - Rubinrot, Zafírék - Saphirblau, Smaragdzöld -Smaragdgrün

Kicsit túlteljesítettem, mert csak egy könyv kellett volna, de ha már elkezdtem, nem lehetett félben abbahagyni, úgyhogy elolvastam a trilógiát (de így legalább egyben, és nem kellett rá éveket várni) és a címük miatt háromszor teljesítettem ezt a pontot. De lássuk a könyveket és a sztorit.

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2010, 2011, 2012
Oldalszám: 333., 358., 446. old. 

Fordította: Szakál Getrúd 

A TARTALOMRÓL:

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain! (Moly.hu, első kötet.)

Gondolataim a kötetekről:
Általában:
Nagyon régóta el akartam már olvasni ezt is, és most a szín kapcsán sorra tudtam venni a kihívásban. Alapvetően egy tini könyvnek indul, de az Őrzőkkel, a rengeteg mágiával, kövekkel, számokkal, titkokkal gyorsan elkapja az embert. Alig két nap kellett hozzá, hogy átfussak rajta. Gwendolyn talpraesett, bár kicsit ijedős, de gyorsan elkapja a fonalat. Az elején már várható, hogy nem Charlotte lesz majd a főszereplő, az ottani csavar nem olyan érdekes, de ahogy Gwendolyn elindul a múltba, beindul a sztori.

Szerettem a visszautazós részekben a korrajzot, Madam Rossini ruháit, Gideon-t, aki bár próbál lezser és macsó lenni, nem mindig jön össze neki rendesen.

Ami viszont még izgalmasabb, a háttérben lappangó titok, a nagy titok, és a kisebb, hogy Paul és Lucy miért szöktek meg, és tették azt, amit. Valami furcsa kapcsolat lehet köztük, de a könyv túl rövid és ahhoz képest nem derül még ki ezekről a dolgokról olyan sok minden az első kötetben (a másodikban már viszonylatilag igen, vagy legalábbis sejteni lehet.)

Szerettem a fejezetek elején az mondatokat, családfákat, ágrajzokat, egy jól felépített, kitalált világban vagyunk, bár néhol kicsit nehéz követni, ki kinek a kije, és melyik ükunokáról van szó. Túl hamar vége lett, nekem terjedelemben még kívánt volna egy kicsit, rövidek a kötetek, ahhoz képest, akár egy nagyon vastag kötetbe is összetehették volna.

A második részről:
Közben már elolvastam a másodikat. Meg kell hagyni, sokkal jobb mint az első. Jobban megismerjük Lucy-t és Paul-t bár még mindig elég titokzatosak. Leslie kedves karakter, itt is fontos, hogy tudálékos. Újabb szereplőket is kapunk, ebből a kedvencem Xemerius, a kedves vízköpő démon, aki üde vicces színfolt a könyvben. Szerettem a magánbeszélgetéseiket, a lüke fanyar beszólásait. Megjelenik Raphael is, de kevesebb szerepet játszik még eddig a történetben. Aki viszont fontos karakterré lép elő, az Gwen nagyapja. Bár már néha elég nehéz követni, ki mikor kivel, hogy találkozik, találkozott, vagy majd találkozni fog, de mindenképpen jó, hogy vele együtt nyomoznak. A szálak eléggé kuszák, de még épp követhetők, és érdekes volt, amikor már előre vártam egy -egy jelenetet, ami a múltban mondjuk megtörtént, de Gwendolyn szempontjából előbb vagy később került rá sor a történetben. Nem tudom ezeket hogyan vázolta az író magának, idővonalon, vagy máshogy, mindenesetre passzol, jól kitaláltam.

A befejező kötetről:
Itt meg aztán összeérnek a szálak, és jön a legnagyobb fordulat, hogy ami engem meglepett, mert nem gondoltam pont a tanár karakterére, és arra hogy ki lehet valójában. Ritka, hogy nem tudom kitalálni előre a könyv végét, de ez most ilyen volt, és tetszett. :-D Lucy és Paul titkára is fény derül, és a végén még azt is megtudjuk, mi lesz akkor, ha a vérkör bezárul (az is trükkös volt a végén, megijedtem egy pillanatra Gideonról olvasva.)

Összességében egy nagyon jól felépített időutazós, ha úgy tetszik "kosztümös" könyvtrilógia volt, vicces, humoros, izgalmas, pont elég romantikus szállal (és nem ez volt a lényege!) Megérte megvárni a teljes sorozatot, és elolvasni a kihívás alatt.

 Extrák: :-D

Érdekesség, hogy az első két részből már elkészült a film (Rubinrot, Saphirblau) . A csavar az benne, hogy a szerző német (az eredeti könyvek is németek, a német címek vannak a poszt elején) és a filmeket eredetileg német nyelven forgatták, sajnos alig lehet angol feliratú trailert találni, és angol feliratosan és szinkronosan is vadászni kell rá, ami azért vicces, mert egyébként az egész könyv Angliában, Londonban játszódik.
Mi talán azért hallottunk róla kevesebbet, mert egyáltalán nem is forgalmazták Magyarországon.  Akik szeretnék gyakorolni a nyelveket, már csak ezek miatt is érdemes megnézni vagy németül, vagy angolul, vagy angolul, magyar felirattal (tényleg ritka.)

Kedvcsinálónak itt a két film trailere.

Az első rész, az angol trailerrel:
A második rész trailere németül, angol felirattal (ez az igazi nyelvlecke):

Filmajánló: Beavatott 2. - Insurgent - Lázadó

Színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 119 perc, 2015
Rendező: Robert Schwentke
forgatókönyvíró: Brian Duffield, Akiva Goldsman
operatőr: Florian Ballhaus
zene: Joseph Trapanese
producer: Lucy Fisher
vágó: Stuart Levy, Nancy Richardson
Szereplő(k):
Shailene Woodley (Beatrice 'Tris' Prior)
Ansel Elgort (Caleb)
Theo James (Four)
Kate Winslet (Jeanine)
Miles Teller (Peter)
Naomi Watts (Evelyn)
Jai Courtney (Eric)
Zoë Kravitz (Christina)
(Port.hu)

Gondolataim a filmről: 
Mindenképpen érdemes elmondani, hogy a film előtt nem olvastam végig a könyvet. Akartam, be is volt ütemezve, de nem értem csak a feléig, így végre egyszer úgy ültem be a moziba, hogy nem tudtam mi lesz a film vége, és meg kell mondjam, nagyon izgalmas volt. Rendesen belesüppedtem a székbe, még meg is lepődtem a kis csel előtt, hogy akkor most mi lesz Trissel.

De menjünk szépen sorjában, és kezdjük az elején:

A nagyon tetszett a filmben, hogy szépen követik a cselekményt, még ha nem is mindig kiskutya hűséggel, ugyan azokat a mondatokat mondva, de jártak a Barátságosaknál, és jártak a csoport nélkülieknél,(ahol jött számomra az első meglepetés) és az őszintéknél is (kb. a szérumig olvastam.) Nagyon tetszik, ahogy a ruhákat elkészítették, hogy tényleg kifejezi a csoportok jellemzőit, a barátságosaknál a földszínek, sárgák, barnák, zöldek, az őszintéknél pedig csak az elegáns fekete-fehér, mert számukra csak ez létezik, vagy igazat mondanak, vagy hazudnak, de nekik azt nem szabad. Közben kicsit néhol az elején olyan roadmovie érzésem volt, mentek, mentek, összeszedték az infót, majd menekültek megint tovább.

Majd jönnek a látomásos részek, hogy ugye megtudjuk mit rejt Jeanine vágya. Mit ne mondjak, erről hallottam legtöbbet a film előtt, de számomra nem volt olyan katasztrófa. Sokan kihangsúlyozták, hogy milyen hosszúak és számítógép - effektesek a jelenetek, ami igaz is, néha én is éreztem, hogy pár perccel rövidebb és kevesebb akció is elég lett volna, és ráadásul 3d-ben néztük meg, ami hát azon kívül, hogy bár szilánk arrébb repült, és néhol a térben előrébb álltak, nem sok mindent tartogatott. Én annyi előnnyel indultam, hogy nem olvastam a könyvben ez milyen szinten, mennyire részletesen van leírva, így nem tudtam összehasonlítani, de majd olvasás után megteszem.

Mindenesetre látványos volt, és legalább megértettem miért erre a szétrepülős "álom beli" dologra van kihangsúlyozva a trailer, a plakát, és a karakterplakátok jellege. Addig nem értettem, hogy kerül ez a kép, sőt akik olvasták, még azoknak sem tűnt fel a dolog. Viszont ettől függetlenül nagyon tetszik a legfelső plakát, jól ki lett találva, még ha nem is egyedi, de legalább nem annyira tipikus YA film plakát. 

Pár szóban a karakterekről: 

Tris a film alatt végig önmarcangol, bűntudata van a szülei, és Will miatt, e miatt titkolózik, bezárkózik, menekül, és a végén a szimulációk alatt kemény megküzd saját magával és a belső démonaival is. Négyes sajnos csak asszisztál, kevesebb szerep jut neki, inkább csak lelki támasz és segítő, egyetlen érdekes momentum, amikor az megjelenik a Csoport nélküliek vezetőjeként egy halottnak hitt rokon, azt nagyon tetszett.

Viszont akikre nem számítottam Caleb és Peter pálfordulása. Mind a ketten nagy meglepetést okoztak, annak köszönhetően, hogy nem olvastam el előre a könyveket. Érdekes volt, hogy ki melyik irányba mozdult el, és még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ott is maradnak. Mivel még nem olvastam el a Hűségest sem, ez is nagy titok.

Amit talán sajnálok, hogy a filmzene fel sem tűnt. Máskor már előre hallgatom, figyelem, és ha olyan üt a film közben is, de most egy hang sem maradt meg. Vagy csak annyira jó volt, hogy fel sem tűnt, és beleolvadt a képekbe, vagy fordítva, de sajnálatomra egyáltalán nem volt emlékezetes. Belehallgattam most a posztírás közben, de sajnos így sem lett sokkal jobb, a végén mikor szabadulnak, akkor van nagyobb lélegzetvételű, de sajnos nem maradandó. 

Elgondolkoztam rajta, hogy most a vámpíros filmek-könyvek után ez az új trend az általam csak "megfigyelős" utópiáknak elnevezett stílus. Elég sok ilyet láttam, látunk mostanában, és jobban belegondolva mind erre épül valamilyen szinten( Éhezők viadala, Siló, Beavatott sorozat, Útvesztő...stb.) Bezárjuk őket valahova, küzdjenek, törjenek ki, lázadjanak, de nem baj, mert ez mind csak megfigyelés, kísérlet. Úgy tűnik most ennek van trendje.

Összességében: 
Ajánlom azoknak, akik olvasták, mert azért látványos, és azoknak, akik nem mert érdekes elmerengeni rajta, és végigizgulni velük mi lesz. Mivel ezt kaptam a negyedik évfordulónkra, így még szebb élmény marad. 

Filmajánló: Éhezők Viadala : A kiválasztott- Mockingjay, part 1

Ha van film, amit mindennél jobban vártam mostanában, akkor ez az. (Persze a Hobbit után, de az kivétel minden alól.)

Tavaly olvastam el mind a három kötetet egyszerre, és ez volt a legmegrázóbb, legmozgalmasabb, leginkább akciódúsabb, és mindenek felett a lezáró kötet.



A poszt számtalan Spoilert tartalmaz, aki nem látta, olvasta, óvatosan görgessen lejjebb. Vagy ne is görgessen, míg nem látta! 




Az alapsztori: 

Katnisst kimenekítették, és a 13 körzetben ébredt. Itt hagytuk abba a második részt, a Futótüzet. 

A harmadik rész elején Katniss poszttraumás stresszel küzd, ideges, kimerült, és elvárják tőle, hogy legyen ő a kitörni készülő forradalom arca. Azzal, hogy szembeszállt a Nagy Mészárlás végén Snow-val, eldöntötte, melyik oldalra áll. Így a könyvben és a filmben is Katniss pszihológiai hadviseléssel kínozzák, úgy hogy azt bántják, és kínozzák, aki számára a legfontosabbá vált: Peetát.

Neki a Coin elnökkel való megállapodás értelmében propaganda filmeket kell elkészítenie, amiket folyamatosan sugároznak minden körzetben, hogy a lázadás híre terjedjen, így egyesítve a körzeteket, addig figyelheti, hogyan romlik Peeta állapota minden tévés bejelentkezésnél egyre jobban... míg végül nem tesznek valamit. 

A film nem okozott csalódást. Szuperül felépítették a 13 körzetet, a szereplők, színészek, mind igen jól lettek kiválasztva. Végre megjelenik Coin elnök is, Julianne Moore személyében, bár nem nyújt nagy alakítást, de Coinnak megteszi. A filmet Philip Seymour Hoffman-nak ajánlották, aki még halála előtt be tudta fejezni a jelenetei nagy részét Plutarch szerepében, nagyon szép gesztus, hogy ezzel emlékeznek rá. Szerettem a csintalan nevetéseit, ahogy diszkréten támogatta Katnisst.

A másik nagy csapat Boggs, az őrséggel, és Cressida, a filmes csapattal, akik újdonságként bekerültek. Hihetetlenül jól néznek ki bár itt igencsak minden nagyon jól el lett találva a díszletektől kezdve a jelmezek át, a színészekig.

A film legjobb jelenetei:
(Nem minőségi sorrendben, csak beszámoztam a film szerinti idő szerint.)

1. Mikor Katniss először felveszi a Fecsegőposzáta harci ruháját, amit Cinna tervezett. Imádom a ruháit, és olyan szép, hogy ezt beleírta a szerző a harmadikba, mivel a halála után készítették el.

2. Mikor beindul a filmezés, és béna a szobai felvételnél sírva nevetett a mozi:-)

3. Mikor a 8. körzet kórházát látogatják meg. Az egy nagyon szép és megható jelenet, szerencsére nem szúrták el! Nagyon megrázó, és ott használják a szuper robbantós nyilat. :-D

4. A film számomra legszebb és talán legmeghatóbb pillanata, mikor Katniss a Hanging tree-t énekli. Nagyon szerettem ezt a dalt/szöveget a könyvben, és nagyon vártam már mikor kiderült, hogy fogják is énekelni, ráadásul Jennifer saját maga énekli, nem más helyette. 

Kulissza titok, hogy sírt is a felvétel alatt, és utána, annyira meghatotta, mikor felvették. Hála istennek, már felkerült a dal hivatalos mozis verziója is, belinkelem, hallgassátok meg. 

Mi mivel magyarul néztük a filmet, úgy hallottam először, egész jól lefordították, de szerintem angolul sokkal szebb, és Jenninek szép hangja van. Az pedig, ahogy a dal kiteljesedett, és belépett a tömeg, majd így vonultak a gátakhoz... szuper volt. Szépen átvitték a hangszerelést is, a dallam utána többször feltűnik a filmben a kórussal. 

5. Végül ami a legmegrendítőbb és legizgalmasabb rész volt számomra Peeta kimenekítése, és utána a Katnissel való találkozás. A kimenekítés nagyon izgis volt, két szálon fut, imádtam, hogy ahogy először Finnick majd Kattniss beszél Snowhoz, közben párhuzamosan ment a menekítési jelent. 

Ezt az is mutatta, ahogy a mellettem ülő csaj csattogott a műkörmével idegességében, és már csak kicsi választott el attól, hogy szóljak neki, hagyja abba, de akkor kimentették őket, és szerencsére befejezte a mi bosszantásunkat is. Avagy éljen a nyitóhétvége, és a nagy mozis tömeg. :-D

Már közben is lehetett látni, ahogy Peeta állapota romlik, ezt is szépen felépítették, de a találkozásos jelenet igazán rémisztőre sikerült. Tudtam mi fog történni, mégis együtt hördültünk fel a moziban, szörnyű volt így látni, még akkor is ha már olvastam, és készültem rá, de sajnos képzeletben nem volt ilyen rémisztő. Ettől csak még rosszabb volt az utolsó jeleneteket figyelni. És ha belegondolok, hogy mi lesz még a második részben a végéig... szóval ez a film nem kíméli a lelkünket. 

Összességében :

Nagyon nagyon tetszett, könyvhű, és minden fontos momentum benne van amit vártam, vagy kell a történet szempontjából. A dal csodás benne, Jen is ahogy énekli, és most megint átéltem a film alatt a körömrágástól kezdve a szenvedésen át mindent, amit olvasás közben is. Peeta szörnyen néz ki, de hát szenvedés nélkül, nincs Happy End. Minden fannak és nem fannak is ajánlom, ez egy szuper adaptáció, és egy nagyon tartalmas történet. 

Hobbit 3. filmcím változás! The Battle of Five Armies

Peter Jackson rendező tegnap egy Facebook postban jelentette be, hogy megváltozik a 3. rész címe.
El is magyarázza, hogy mikor még a 2 filmben gondolkodtak helyesnek tűnt a There and Back again (vagyis Oda és vissza, ami Bilbó odaútjára utal Ereborba, majd a hazatérésre), de ahogy változott a koncepció így már nem tartják megfelelőnek a tartalom kifejezésére.

Sokat tárgyaltak a stúdióval a második rész bemutató körútja után, és eldöntötték, hogy nyitottak maradnak, megvárják az esetleges névadást a vágás végéig.

Ezek alapján a 3. film címe: The Hobbit: The Battle of the Five Armies vagyis  Hobbit, az öt sereg csatája. 

Ettől függetlenül azt írja, hogy ne lepődjünk meg, ha majd a díszdobozos dvd kiadásokon az szerepel, hogy There and Back again, vagyis az eredeti cím.

Azt is írja, hogy bár ezek a napok csöndesek, mert egy kis wellingtoni barlangban szerkesztenek és vágnak, azért eseménydúsak, és hamar eljutunk a premierig.
E mellett a Smaug Pusztasága DVD változata is készülget és azt ígéri 25 percnyi új jelenetet kapunk.

Divergent - A beavatott - Moziélmény

Múlt héten pénteken nekünk is sikerült párommal Szegeden megnézni az utópisztikus könyvből készült, kicsit YA filmként reklámozott A beavatottat.

Az alaptörténet ugye az, hogy egy utópisztikus világban járunk, ahol Chicago-t kb. száz évvel ezelőtt háború pusztította, de most a béke honol az öt csoportnak köszönhetően. Ők a Bátrak, az Önfeláldozók, a Barátságosak, a Műveltek és az Őszinték. Hősnőnk Beatrice Prior az Önfeláldozók közé született, de a tesztnek, amelynek el  kellett volna dönteni, hogy melyik csoportba kerül 16 éves kora után, nem volt egyértelmű az eredménye, és ez alapján csak egy dolog lehet csak -Elfajzott. De ezt titkolnia kell, különben nem éli túl a beavatását...

Már az alaptörténet is nagyon izgalmas, hát még filmen. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy egy nagyon könyvhű adaptáció született. Szinte minden apró részlet benne van, nagyon jó, ahogy a lepusztult Chicago megjelenik, a csoportok ruhája, viselkedése, egyszóval a látvány és a fényképezés tökéletesre sikerült.

A félelmekkel kapcsolatos jeleneteket vártam a legjobban, mind a farkasos, vizes dobozos, mind Négyes félelmeit, de mindet nagyon jól megoldották.

Egy nagyon mozgalmas, akciódús film született, végigmentünk az edzésfolyamatokon, (birkózás, kés, fegyver), látszik Tris fejlődése, ahogy a könyvben is. Elég kemények benne a harcok, látszik, hogy tényleg felkészültek, nem csak imitálják, jól ki van dolgozva, ezeket a részeket a párom is nagyon szerette:-D

A karakterekhez illő szereplőket választottak, a két kedvencem, aki a főszereplő mellet jó választásnak bizonyult, Jenine, a műveltek vezetője, ha úgy tetszik, a Fő ellenség, és Kate Winslet tökéletes kemény arcélével erre a karakterre.

A másik Erik, aki az egyik kiképző a Bátraknál, jellemében, megjelenésében is a Bátrak "sötét" oldalát képviseli.

A kedvenc jelenetem az óriáskerék mellett játszódó csata, ahol kiderül Tris milyen bátor, és mennyire feltüzeli az adrenalin, és  Négyest is egy kicsit jobban megismerjük, a mellett, hogy ők is jobban megismerkednek. Nagyon tetszettek a csilli-villi zászlók.


Amit még megemlítenék: a tetkók. Mivel ugye a Bátrak vadabbak, merészek, itt előjön a tetoválás, a piercing, és minden fontos és jelentős tetkó amit a könyvben csináltatnak, szépen megjelenik a filmben is. 

Tris 3 madara, Négyes nagytetkója a hátán szóval  jó volt viszont látni ezeket is a filmben, és persze kedveztek az ez iránt rajongóknak is.




Mondhatjuk, hogy adaptációhoz képest nagyon jól sikerült filmre vinni, minden lényeges momentummal, a színészek jók a karaktereikhez, nekem nagyon bejött. Ezt az is mutatta, mikor szétszorongattam a barátom kezét egy -egy jelenet alatt. 

Sokan hasonlítják utópisztikus volta miatt az Éhezők Viadalához, de szerintem ez merőben eltér, szerencsére egy -két alapvonáson kívül nem találtam sok hasonlóságot. 

Az első képek Az emlékek őre filmváltozatából

Nagyon örültem a hírnek mikor megláttam a képeket. Az első regény majdnem 20 éve jelent meg, de jogi okok miatt eddig nem tudtak a filmhez hozzányúlni. Az Entertainment Weekly cikkéből az is kiderül, hogy eléggé szabadon fogják kezelni a filmet, nem lesz teljesen hű adaptáció.
Például Jonas, aki a könyvbe csak 12 éves, egy kamaszodó tini, a filmben már 16 éves lesz, ezzel egy kicsit kinyitották a szerepet, és így egy álmodozó fiú helyett egy "flörtölős" srácot is beletehettek (erre azért kíváncsi leszek.) Azt azért jó tudni, hogy Lowry szorosan együttműködik a rendezővel, és részt vesz az alkotásban.
A rendező Phillip Noyce.



Jeff Bridges, aki úgy tűnik oroszlánszerepet vállalt a film előkészítésében, végül talán mégis sikerül tekercsre vinnie a filmet. Ő lesz az idősebb Őrző, Jonast pedig egy eddig még kevésbé ismert ausztrál színész Brenton Thwaites alakítja. E mellett olyan színészek is részt vesznek a filmben, mint Meryl Streep, Taylor Swift, Katie Holmes, mint Jonas anyja.

Jonas és Gabe 

Az idősebb és a fiatal Őrző, Jonas. 

 A képek forrása, és a cikk.

Hobbit : Smaug pusztasága - filmélmény, első kör

Ahhoz képest, milyen fan vagyok, kicsit későn, csak dec. 19.-én sikerült megnéznem a filmet. Akkor még érlelgettem a véleményemet, aztán közbejött a karácsony, és eldöntöttem, hogy megpróbálok két véleményt összeszülni. Egyet magáról a filmről, és a benyomásaimról, és egyet, miután a könyvben újraolvastam az aktuális részeket, mivel ez elég régen volt, és sokat felejtettem a regény tartalmából.

Vigyázat, Spoileres, csak az olvassa, aki megnézte!

Először is, ami nagyon tetszett: 
- Az ominózus hordós jelenet. Bár pont ezzel lesznek még fenntartásaim is, de mindenképpen el kell ismerni, hogy nagyon látványos, és nagyon szépen sikerült, megérte nekik napokig a hordóban csücsülni.

- Esgaroth-Tóváros és Bakacsinerdő kinézete, helyszíne. Pont olyan, amilyennek képzeltem. Tóváros pontosan. A Bakacsin erdei résszel kapcsolatban nem sok mindenre emlékszem, nem tudom pontosan mit írtak bele, de még mindig utálom a pókokat, 3D-ben pláne, viszont az gyönyörű, mikor Bilbó felmászik a fára, és a kék lepkék körülrajongják. Mondhatnak bármit a sok CGI-re, a látvány akkor is tökéletes, ez érvényes Erebor-ra is.

- Smaug- a kinézete, a hangja (a magyar is különösen jó) tökéletes. Ilyennek képzeltem, mennydörgő mélység, dölyfösség, beképzeltség, pikkelyek, hosszú farok.

-Thranduil- Ő úgy tudom benne van a könyvben, pontosan Lee Peace tökéletes hozzá. Mindig imádom ha tündék vannak a képen, de neki egész más a kisugárzása a filmen is. Szerettem, hogy itt a tündék nem olyan hű de fennköltek, kicsit ebben a részben ők is emberibbek.

- A ZENE: így nagybetűvel. Imádom Howard Shore filmzenéit, és most sem okozott csalódást. Lassan egy szimfóniát , vagy egy egész estés darabot is írhatna a Gyűrűk és a Hobbit témáiból. Több régi téma visszatér kicsit átírva, és megjelenik több új. Bakacsinerdő, Tóváros, Beorn, és Erebor kiteljesedett témái. Talán a tóvárosi tetszik legjobban az újak közül.

- A mellékszál a függelékből, Gandalf keresése, Szauron megjelenítése. Ez ugye nincs benne a könyvben, sőt, azt hiszem a függeléket is újra kéne olvasnom, minden esetre iszonyatosan tetszett. Ahogy maga köré gyűjti a szolgáit, majd a megjelenítése, a szem és a későbbi király. Alakul az Öt sereg csatája.

-Beorn háza: A ház, a méhek és a lovak nagyon jó. Jah, és a sakkkészlet is.


- Erebor nagycsarnoka, a kinézete, a rengeteg arany. A hangeffektek, a pénzek csörgése szuper. Nagy részét meg is építették ennek a jelenetnek.

Ami nem tetszett: 
- Az ominózus hordós részben az ugrabugrálás. Elnéztem Legolasnak a Helm -szurdokban de itt már nagyon mű. Képtelenség szerintem még egy tündének is így ugrabugrálni, nem mellesleg butítja a karaktert. És nem egy ilyen rész van benne, látszik, hogy Jackson néhol elengedte a fantáziáját.

- Tauriel és Kili  - románcnak tűnő beszélgetései. Azért írom így, mert ebből még semmi nem világos, végül is csak beszélgetnek, Tauriel megszánja és "megmenti". Azzal alapvetően nincs baj, hogy beleírtak egy tünde lányt, mert nyilvánvaló, hogy vannak, és legalább egy kicsit javítják a nemek arányát a filmben, na de  miért kell rögtön szegényt mindenkivel összeboronálni? Maga a karakter szuper, a kinézete is, és a jelleme is, a kaszabolás nem mindig valósághű.

- Legolas szeme: néhol rettentően ijesztő kék. Főleg a Bakacsin erdei jelenetekben. Utána Tóvárosban egy kicsit már beszürkül, de akkor is. Jót tett neki az öregkor, a Gyűrűkre már elmúlt ez a kékség :-D 

- Beorn : Nem ilyennek képzeltem. Először medveként is alig ismertem fel, inkább tűnt a feje farkasnak, utána pedig az emberi kinézete? Erre pontosan emlékszem, nagyobbnak tűnt a leírásban, de nem egy szakállas szőrős wookinak. Szörnyen nézett ki szegény.


 - Orkok kaszabolása. Tudom, hogy kell ellenség, és így jókat lehet futni, meg menekülni, meg harcolni, de akkor is. A fele kaszabolás és hentelés. Ez nagyon nem tetszett.

Összességében szerettem a helyszíneket, a film kinézetét, a filmzenét. A színészek még mindig nagyon jók, Gandalf, Bilbó, Thorin isteni.  Követi szépen az ívet, azzal sincs bajom, hogy hosszú, minél többet láthatok belőle, nekem annál jobb. Viszont egy kicsit osztom a híres Tolkien kutató  véleményét,  miszerint "I wanted more Tolkien: more wonder and less action. miszerint egy kicsit több Tolkien és csoda kéne bele és kevesebb akció.

UI. : A kutató, John D. Rateliffe: A History of The Hobbit szerkesztője, szerzője, tehát elég lényeges a filmkritikája.