Cirkuszban jártam, és nem csak álmomban

Ohhh, az állatok és a vattacukor szaga. Az olaszos akcentusú bohóc, aki hosszú lufiból  készít virágot és állatokat a kisgyerekeknek. Minden úgy történt, hogy én megnéztem tavaly a Vizet az elefántnak című filmet, majd elolvastam a könyvet...

Az utazócirkuszok még a világháború előtt jelentek meg Amerikában. Vonat vagonokban utaztatták az állatokat, az artistákat, a felszerelést, mindent. Hatalmas erő, munka és kitartás, és végső soron rengeteg szenvedés járt azokkal az utakkal és előadásokkal, amik 3-4 napot töltöttek egy városban, majd elrobogtak a lemenő nappal.

Április közepén Szegeden járt a magyar Eötvös Cirkusz, és én egész tavaly ősz óta azon gondolkodom, mikor és hogyan juthatnék el egy igazi állatos, sátoros cirkuszba. A másik hajtóerőm Spirit Bliss, alias Hujder Adrienn volt, aki nagyon vidáman számolt be arról, milyen jól szórakozott ő is az Eötvös cirkusz előadásán. Így hát meggyőztem páromat, hogy az akkor (hétfő délután) utolsónak kinéző előadásra menjünk el. Sajnos az 5 órás előadásra már nem volt jegy, de mivel a sor vége a Tescóig nyúlt, így tartottak egy pót előadást fél 8-kor, amire már bebiztosítottuk a jegyünket:-)

Aztán fél 8-kor elkezdődött a két órás varázslat. Utoljára nagyon kicsi koromban voltam cirkuszban, és nem nagyon emlékeztem rá, így mégis nagyon örültem, hogy pozitív volt az élmény. Az elején voltak pónik, mindenféle afrikai állat, hullahoppos, artista, jajjj és az egyik kedvencem a kötéltáncos. Hozzáillő zenékkel, és rengeteg rendes kivilágítással, olyan  csodákat műveltek, amik emberi ésszel alig megérthetőek, és iszonyatosan sok munka és profizmus van mögötte.

A színek észrevétlenül változtak, és csodás mesés jelmezek váltották egymást. A kelettől eljutottunk Afrikáig, és Indiába. Közben jöttek ügyeskedő és vicces bohócok, "zenét tanítani", vagy épp kocsin fuvarozni. A második részben kordont építettek hipp hopp a szünet alatt és megérkeztek a tigrisek és oroszlánok, hogy ők is bemutassák mit tudnak.... Nagyon sokat nevettünk közben, és kaptam még egy vattacukrot is, amit végig majszolgattam előadás alatt. <3

Visszakaptam két órára az önfeledt gyerekkorom, és azt hiszem, ezért érdemes ilyen sátoros csodákba menni. Hogy elbűvöljön, elvarázsoljon, elvigyen máshová, ahol j volna lenni:-)