A könyv adatai:
Kiadási év: 2014.
Oldalszám: 404. old.
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Sorozat: Rubin Pöttyös
Fülszöveg:
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
Kavargó gondolataim a könyvről:
Annyi mindent hallotta már erről a könyvről, hogy muszáj volt lecsapni rá, mikor a könyvtárban felkerült a SZIESZTA polcunkra. Sky egy félénk, visszahúzódó leányzó, aki eddig magántanuló volt, de az utolsó évét gimiben akarja tölteni.
Az első nap sikerül összefutni Holderrel (nem Dean, csak Holder), aki igen nagy nőcsábász és bajkeverő hírében áll. Pattognak a szikrák, és nem is akárhogy alakul a történet.
Érdekes volt, hogy kezdetben a futás az összetartó erő, mostanában egyre több YA regényben sportolnak. Mindkettőjüknek ez a szenvedély, a menekülés, a kikapcsolódás, amiben feloldódnak, és ha belegondolunk, és egy kicsit tudjuk azt, hogy a pszichés szorongásokat a mozgás mindig segíti, és feloldja, ennek meg is van a magyarázata.
Holder sok fájdalmat, gyötrődést, önmarcangolást cipel, szinte mindenért bűntudata van, de ez csak akkor kezd feltűnni, mikor a kezén meglátjuk a tetoválást, a két nevet, akiket cserbenhagyott.
Ez az a pillanat, amikor elindulunk lefelé az érzelmi skálán. Jönnek a találgatások, egy megjegyzésen Holder befordul és eltávolodik, és elkezdődik a nyomozás.
Volt egy testvér, aki öngyilkos lett. Volt egy kislány, akit elvittek, és soha többet nem látta. Volt egy kislány, akit elzártak a világtól, a hírektől, burokban nőtt fel, és még a saját nevére sem emlékszik. Így lett Holder Reménytelen, Less és Hope nélkül.
Nem szeretném nagyon nagyon lelőli a poént, bár sajnos, már elég korán kikövetkeztethető, még ha nem is olyan borzalmas az ember előképe, mint az kiderül. Az álmokból egyre több emlék, információ derül ki, és a végén nyomozásra indulnak, hogy kiderítsék a nagyon is fájdalmas igazságokat, még rosszabbakat találva.
Tudom, hogy kellenek ilyen könyvek, de mostanában túl sok a családi erőszakról, tinik szenevdéséről szóló ilyen jellegű könyv. Tudom azt is, hogy erről soha nem lehet eleget beszélni, de lassan most már minden YA könyvnek ez a gyermekkori, tini bántalmazás az alapja, amiből a szereplők megpróbálnak kievickélni, és hiába van ez nagyon szépen, érzelmesen, kedvesen megírva, akkor is üt a vége, és az ember lelkéből mindig kitép ilyenkor egy darabot.
Viszont nagyon szerettem a sütögetős részt, mikor beszélgettek, felolvastak, a csendes, hallgatós, türelmes párbeszédeket, a csillaglest, a kisujjfogást és hogy Holder nem rohanja le. Vicces, kedves, és lassan közelít, bár ő már sok mindent tud, sejt, mégsem akarja az igazsággal pikk -pakk lerombolni Sky világát.
És akkor jöjjön ennek a pepitája, Holder szemszögéből. Mikor megtudtam, hogy megvan a fordítottja is a fiú szemszögével, kikuncsorogtam kölcsönbe egy kollégánál, és gyorsan befaltam azt is. Megérte, kellett a lezáráshoz.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2015.
Oldalszám: 376. old.
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Sorozat: Rubin Pöttyös
Fülszöveg:
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…
Még mielőtt azt hinnénk megkapjuk pepitában ugyan azt, el kell ismerni, vannak benne ugyan olyan részletek, párbeszédek, de ez annál sokkal több. Itt megismerjük őket kisgyerekkorukban, milyen volt Leslie, milyen Holder barátja (jaj, most nagyon várom az ő könyvét is, az lesz majd a rendes 2. kötete a Finding Cinderella), és persze a levelek.
Holder, hogy kicsit kibeszélje magából, leveleket ír, és egyfajta narrációként vagy összekötő elemként így meséli el azokat a dolgokat, amiket már ismerünk a Hopelessből, viszont megkapjuk mellé az ő saját gondolatait, tépelődéseit, kételyeit, vágyait, ami még aranyosabbá, kedvesebbé tette a sztorit.
A futások, a sütés, egyértelműen itt is viszi a prímet, de számomra ez a nézőpont sokkal elviselhetőbb, kedvesebb, érzékibb és érdekesebb volt. Nem érezzük át Sky gyötrelmeit, mégis mindent tudunk, mert Holder emlékszik a saját fájdalmára. Jobban szeretem pasik gondolatait olvasni, nem hiába na. De ő abból is kivételes fajta, bár a végén már kicsit túlzásba esik az önmarcangolással. Sok apró kedves dolog itt még több értelmet nyer, a kisujj, hogy miért szereti az eget nézni Sky, ezek jól ki vannak találva, felépítve, beleszőve, csak az én lelkem már nagyon sajog ezektől a történetektől, úgyhogy ezután bele is vágtam egy jóféle krimibe.
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
Kavargó gondolataim a könyvről:
Annyi mindent hallotta már erről a könyvről, hogy muszáj volt lecsapni rá, mikor a könyvtárban felkerült a SZIESZTA polcunkra. Sky egy félénk, visszahúzódó leányzó, aki eddig magántanuló volt, de az utolsó évét gimiben akarja tölteni.
Az első nap sikerül összefutni Holderrel (nem Dean, csak Holder), aki igen nagy nőcsábász és bajkeverő hírében áll. Pattognak a szikrák, és nem is akárhogy alakul a történet.
Érdekes volt, hogy kezdetben a futás az összetartó erő, mostanában egyre több YA regényben sportolnak. Mindkettőjüknek ez a szenvedély, a menekülés, a kikapcsolódás, amiben feloldódnak, és ha belegondolunk, és egy kicsit tudjuk azt, hogy a pszichés szorongásokat a mozgás mindig segíti, és feloldja, ennek meg is van a magyarázata.
Holder sok fájdalmat, gyötrődést, önmarcangolást cipel, szinte mindenért bűntudata van, de ez csak akkor kezd feltűnni, mikor a kezén meglátjuk a tetoválást, a két nevet, akiket cserbenhagyott.Ez az a pillanat, amikor elindulunk lefelé az érzelmi skálán. Jönnek a találgatások, egy megjegyzésen Holder befordul és eltávolodik, és elkezdődik a nyomozás.
Volt egy testvér, aki öngyilkos lett. Volt egy kislány, akit elvittek, és soha többet nem látta. Volt egy kislány, akit elzártak a világtól, a hírektől, burokban nőtt fel, és még a saját nevére sem emlékszik. Így lett Holder Reménytelen, Less és Hope nélkül.
Nem szeretném nagyon nagyon lelőli a poént, bár sajnos, már elég korán kikövetkeztethető, még ha nem is olyan borzalmas az ember előképe, mint az kiderül. Az álmokból egyre több emlék, információ derül ki, és a végén nyomozásra indulnak, hogy kiderítsék a nagyon is fájdalmas igazságokat, még rosszabbakat találva.
Tudom, hogy kellenek ilyen könyvek, de mostanában túl sok a családi erőszakról, tinik szenevdéséről szóló ilyen jellegű könyv. Tudom azt is, hogy erről soha nem lehet eleget beszélni, de lassan most már minden YA könyvnek ez a gyermekkori, tini bántalmazás az alapja, amiből a szereplők megpróbálnak kievickélni, és hiába van ez nagyon szépen, érzelmesen, kedvesen megírva, akkor is üt a vége, és az ember lelkéből mindig kitép ilyenkor egy darabot.Viszont nagyon szerettem a sütögetős részt, mikor beszélgettek, felolvastak, a csendes, hallgatós, türelmes párbeszédeket, a csillaglest, a kisujjfogást és hogy Holder nem rohanja le. Vicces, kedves, és lassan közelít, bár ő már sok mindent tud, sejt, mégsem akarja az igazsággal pikk -pakk lerombolni Sky világát.
És akkor jöjjön ennek a pepitája, Holder szemszögéből. Mikor megtudtam, hogy megvan a fordítottja is a fiú szemszögével, kikuncsorogtam kölcsönbe egy kollégánál, és gyorsan befaltam azt is. Megérte, kellett a lezáráshoz.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2015.
Oldalszám: 376. old.
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Sorozat: Rubin Pöttyös
Fülszöveg:
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…
Még mielőtt azt hinnénk megkapjuk pepitában ugyan azt, el kell ismerni, vannak benne ugyan olyan részletek, párbeszédek, de ez annál sokkal több. Itt megismerjük őket kisgyerekkorukban, milyen volt Leslie, milyen Holder barátja (jaj, most nagyon várom az ő könyvét is, az lesz majd a rendes 2. kötete a Finding Cinderella), és persze a levelek.
Holder, hogy kicsit kibeszélje magából, leveleket ír, és egyfajta narrációként vagy összekötő elemként így meséli el azokat a dolgokat, amiket már ismerünk a Hopelessből, viszont megkapjuk mellé az ő saját gondolatait, tépelődéseit, kételyeit, vágyait, ami még aranyosabbá, kedvesebbé tette a sztorit.
A futások, a sütés, egyértelműen itt is viszi a prímet, de számomra ez a nézőpont sokkal elviselhetőbb, kedvesebb, érzékibb és érdekesebb volt. Nem érezzük át Sky gyötrelmeit, mégis mindent tudunk, mert Holder emlékszik a saját fájdalmára. Jobban szeretem pasik gondolatait olvasni, nem hiába na. De ő abból is kivételes fajta, bár a végén már kicsit túlzásba esik az önmarcangolással. Sok apró kedves dolog itt még több értelmet nyer, a kisujj, hogy miért szereti az eget nézni Sky, ezek jól ki vannak találva, felépítve, beleszőve, csak az én lelkem már nagyon sajog ezektől a történetektől, úgyhogy ezután bele is vágtam egy jóféle krimibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése