Szép locsolóversek húsvétra

Mert ha legalább jönnek, ne csak pajzán verseket tudjanak.

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a húsvét is közeleg.

Devecsery László

Én a kertész fia vagyok,
kislányokat locsolgatok.
Gyere, kislány, el ne hervadj,
Jó kölnivel meglocsollak!

Hímes tojás,
bársony barka,
aprócska a
nyuszi farka,
(...)
ám ez cseppet
sem zavarja,
hogy aprócska
az ő farka,
de a füle
hosszú ám,
szép húsvétot
kis komám!

Devecsery László

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?

Vajda Marietta

Messze földön jártam,
Szép harmatos reggel,
Aranytündér kútvizéből
Vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
Öntözgetni járok,
Olyan szagos, mint a rózsa,
Gyertek ti is, lányok!

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás -
Nekem is jut egy tojás.

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy hímes tojást.

E háznak van rózsabokra,
megöntözném, hogy virulna.
A kis kertész fáradsága,
egy pár tojás a váltsága.

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág!
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép, piros tojással!

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok,
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözöm őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímes tojást
Sorra ide kérem.

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.

Ebből azt hiszem, mindenki tud válogatni kedvére:-)

A Könyvfesztiválon jártam. Egy nap a Könyvparadicsomban

Gyönyörű és nagyon hideg vasárnap reggel volt, mikor elindultam a 7 05-kor induló vonattal ápr. 17-én a Könyvfesztivál utolsó napjára.
Telve csillogó szemekkel, új vágyakkal, és a csodát várva, akár egy gyerek, aki a hátad mögé rejtett kezed tartalmáért sóvárog.



Miután sikeresen összeszedtem a vörös üstökű Esztit Monoron, már vidáman csevegve robogtunk a Millenáris park felé.4-6 -os és egy kis séta után végre megérkeztünk a Parkba, ahol elköszöntem Esztitől, aki csatlakozott Adriékhoz (Spirit Bliss).




És enyém volt a délelőtt... És a könyvek, térképek, minden formában, színben, méretben. Külföldi, és magyar, felnőtt, tudományos és gyerekkönyv.
A könyvmolyképző standjánál találkoztam Budai Renivel (későbbi Könyvkeresztanyánkkal, aki már korábban feltérképezte a labirintus szerű könyvrengeteget), aki hú társam és segítőm volt az első egy órában a könyveim megvásárlásánál.
5 könyvet vettem, (volt olyan is, amit 500 Ft ért, az eredeti 2000 helyett; tehát tessék kilátogatni, mert nagy kedvezmények vannak).

A mellett, hogy az emebr felfedezheti a rengeteg könyvet, dedikáltathat is. Én így tettem Kányádi Sándor bácsival is, kinek verseit édesanyám kedveli, de újonnan megjelent Mackós meséit saját magam is nagyon megszeretettem.


Majd kis, facebookon már jól összeszokott bandák összeverődött a Könyvmoly standjánál, először Benina, majd Spirit Bliss, majd Szurovecz Kitti dedikálására.
És miután mindenki kinézegette, és gyönyörködte és levásárolta maradék pénzét, a ragyogó, gyönyörűséges napsütésben kiültünk a parkba, hogy a zöld fűben élvezzük új szerzeményeink illatát, hangosan, néha sikongatva felnevessünk, egy -egy könyv láttán, vagy hallatán, és megvitassuk kedvenc sorozataink, karaktereink.
Végül jött a felolvasás Spirit 2. könyvéből, melyet mind nagyon kíváncsian, tanakodva és elméletekkel telve vártunk. Izgalmasnak ígérkezik...

A felolvasás végén, délután szaladtunk még vissza a délutáni dedikálásokra, és itt volt szerencsém végre személyesen is megismerni pár szó erejéig Soma Mamagésát, kinek vidám, mosolygós kisugárzása önkéntelenül is átragad az emberre:-) Meg is kaptam tőle a magamét.
De emlékezetes marad a találkozás. Majd a 17 00 felé egy tucatnyi lány indult el a Park kijárata felé, rengeteg élménnyel. Csodás nap volt, csodás emberekkel és élményekkel... és az 5 könyv megmarad. Mindig ti juttok majd eszembe róluk:-)

Könyvajánló : Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe

Húúúú, de régen nem írtam. Igyekszem pótolgatni, és bár sok minden jár a fejemben, sajnos nem mindig sikerül megtalálnom a megfelelő időpontot a leírásához.
Viszont olvasni, mindig van időm. Most épp Doriant, szintén a Hallhatatlanságos kurzusom keretén belül.

Imádom a regényt az elejétől a végéig, amit a milliónyi idézet is jelez, amit volt szerencsém Moly.hu-ra kiposztolgatni. Hogy miről szól? Itt van nagy vonalakban, annak, aki nem ismeri:

Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne. A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain. Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…


És hogy mit jelent számomra? Rengeteg kérdést és elgondolkozni valót.
Mennyiben hat ránk a művészet? És a körülöttünk levő emberek mennyire befolyásolnak?
Megéri a szépség, hogy elveszítsük a lelkünket? Mit áldoznánk fel a szépségért?
Szeretem a hogy bemutatja a kor kissé groteszk viselkedését, mintegy kigúnyolva a viselkedést, párbeszédeket, a női, férfi szerepeket. Szerettem a naiv Dorian karakterét, aki mindenre rácsodálkozott, és olyan volt akár egy ifjú fiatal gyerek.
Ezzel szemben szinte már gyűlöltem és szerettem a mindig szenvtelen és nagy, fellengzős állandóan cinikus Henryt, aki bár vizet prédikált a végén mégis bort ivott. Jött a sziszegős, mézes mázos szavaival és a fiatal és naiv Dorian hitt neki. Sokszor elgondolkoztató... elhihetünk mindent amit a felnőttek mondanak?
Érdekes végig nézni, hogyan változhat egy- egy ilyen élmény után az ember személyisége.
Mindig nagyon kíváncsi vagyok, milyen nyomot hagyott bennem egy -egy új ismerőssel való találkozás. És bár ezt nem ismerjük fel soha konkrétan, nem múlik el nyomtalanul.

Az órán kegyetlenül kielemeztük, esztétikai; Gender szempontból (férfi-női viselkedés gondolunk itt Basil a festő kevésbé baráti érzelmeire Dorian iránt), vallásilag, művészileg, mindenhogy.
És hogy miért ajánlom? Aki szereti az elgondolkodtató korrajzokat, annak mindenképpen való. Pimasz, a cselekménye gyors, párbeszédes, egyedül a végén van egy nagyobb leíró rész Dorian szenvelgéseivel, amikor rengeteg mindent sorol fel tanulmányaiból, de itt is megtalálhatja mindenki a neki való felsorolást.

És esetleg, ha nem elég neki a könyv, vagy nem szeretné elolvasni, 2005-ben készült egy egészen jól sikerült filmadaptáció, Ben Barnes főszereplésével (fent a képen), amihez itt található egy kis előzetes. Egészen jól eltalálték a hangulatát, és kiegészíti a könyvet is. Bár kiélezték a szex irányába, de akkor is jól sikerült mű.

Megismerés 3 órán át, avagy modell voltam egy estére

Péntek esténként Ceglédre járok vissza, ha időm engedi a Benedek Péter Művész Egyesületbe.
Modell híján, és az én fáradtságomnak köszönhetően, enyém lett a megtiszteltetés, hogy kiüljek kis csoportunk elé, és igen értelmes képet vágjak 3 órán át (17-20 óráig vagyunk).

Kevés alvás, és suli után, mondjuk úgy, nem a legpihentebb fejjel ültem neki szó szerint a dolognak. Miután megtaláltuk a jó beállítás, és ki is lett arcom fele fényesítve némi felső megvilágítással, már csak egy valami volt hátra. Olyan mozdulatlanul ülni, amennyire csak tudok.Persze óránként tartunk szünetet, de azért, nem a világ legkényelmesebb dolga.

Miután bedugtam egyik fülem, hogy élvezzem a filmzenéket, míg a másikat szabadon rajzolják és ne essek le a székről leesés csapdájába, már csak kinéztem egy jó pontot, felvettem arcomra a gondolkodó (próbáltam felvenni) ábrázatot, és néztem.

Bár nem láttam mindenkit, de hallottam. Serceg a papír. Ceruza hegyezés. A szén surrogása. Méricskélés, a jó beállítás keresése. Kezükkel keretet formálva méregetnek, hogyan férek bele egy képbe, ami megfelel a papír nagyságának, és az elképzeléseiknek.

Van tanár, óvó nő, szobrász, és minden féle munkakörből érkező ember, aki ilyenkor péntekenként művésszé válik, és alkot. Csendben, mert ők nem nagyon beszélnek. Csak az eszközök.Termékeny, alkotói csend ez. Közben tanárunk körbe járt, nézelődött. Ide főleg már felnőttek járnak, képzett művészek, vagy nagyobb (középsulis, és egyetemista fiatalok), akiknek nem ezek az első képeik, mégis előfordul, hogy kemény kritikákat kapunk, nem ott van a jó helye egy vonalnak, ahol mi gondoljuk, ne azt a színt, elemet, méretet használjuk... DE vannak nagyon tehetségesek is. Akik belelátnak az emberbe, és néha még a lelkét is megismerik egy kicsit annak, akit rajzolnak, és persze mindenki belead magából is egy kicsit abba, ami majd a papíron megjelenik.

Van aki elmosódott akvarellel, sok színt használva. Van, aki csak az arcra koncentrál, színesben. Van aki egész alakosat, berendezéssel megkomponálva. És van aki egyenes vonalakkal, grafikát.
Vagy fekete szénnel a belsődbe lát. És visszaadja.

Ideidézem Oscar Wilde örök érvényű sorait a Dorian Gray arcképé- ből, melyet éppen most olvasok, és ide kapcsolódik:

"minden kép, melyet érzéssel festettek, a festő arcképe, nem a modellé. A modell puszta véletlen, ürügy. Nem ő tárja föl önmagát a festőnek, inkább a festő tárja föl önmagát a színes vásznon. Ezért nem akarom kiállítani az arcképet, mert attól tartok, hogy megmutattam benne tulajdon lelkem titkát."

Álljon itt két arckép rólam, ami legjobban visszaadja milyen vagyok én, és a művész stílusa.
Mindkettő mestermunka.

Lugosi István alkotása.

Dávid Dezső alkotása.