2011. december 30., péntek

Könyvajánló : Spirit Bliss : Kígyók sziszegése



Nem egy egyszerű könyv. Spirit Bliss alias Hujder Adrienn második megjelent könyve, az Árnyékvilág folytatása, szintén két szereplő sorsát mutatja be, az előzőben csak mellékszereplőként létező Peter és Julie karaktereit. Nagyon tetszik ez a szereplőválasztás, hogy bár kötődik az első részhez, a regény mégis önállóan is megállja a helyét, nem kell elolvasnunk hozzá az előzményt, az első részt.

Az alapsztori: Peter tovább dolgozik a filmszakmában, amikor az új ügyfele filmforgatásának kapcsán érdekes dolgokra lesz figyelmes. Leendőbelije, Julie, egy együttes a Black Wings énekesnője, és boldogan készül az esküvőre. De Peter nem jelenik meg az esküvőn, mert lövés éri a lakásában…

És innentől kezd nagyon izgalmas lenni az egész. A történet visszarepül a múltba, hogy megismerjük Peter eddigi életét, Juliet az esküvőre készülődés közben, csak úgy peregnek az események, miközben Peter Julie tudta nélkül nyomoz, és „szuperhőst” játszik. Váltakozó idősíkok és a két szereplő elbeszélésmódja közti váltás is igen izgalmas és érdekes, leköti az olvasó gondolatait. Julie vicces és izgalmas karaktere, míg a középkorú, idősebb Peter érett, férfias gondolkozása vele szemben, mégis nagyon egy hullámhosszon. 

A másik dolog, ami miatt nagyon szeretem Adri írásait, az a kicsi plusz, amit a mindennapi életből tesz bele az írásaiba. Lehet csak egy gondolat, egy veszekedős jelenet, ami mindennapi szerelmesek közt is így zajlik, vagy akár egy megjegyzés egy láblógatásról a tóparton. Olyan jelenetek, amikre az ember felkapja a fejét, és azt mondja: „ ugyan ez volt velünk is!” Nem kell csillogás, csak egyszerű, személyes dolgok, amik eszünkbe juttatják, miért is vagyunk emberek.

Mindezek mellett fontos, hogy egy komoly témát is körüljár, ebben az esetben ez a pedofília. Nagyon kevés könyvet írnak ezzel a témával, mert általában, mindenki a homokba dugja a fejét. Tudjuk hogy van és létezik, de senki nem tesz ellen semmit, mert az úgy könnyebb. De attól, amiről nem beszélünk, az még ott marad. Csak kimondatlanul.

Összességében egy hatalmas 5 –ös. Eddig sem csalódtam az írásaiben, de azt hiszem, ezt többszöri újraolvasás fogja követni. Mindenkinek bátran ajánlom, aki már érett a témára. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése