14/50 36-os pont középiskolában játszódik: Rainbow Rowell: Eleanor és Park

14-ként olvastam : 36: Egy könyv, ami egy középiskolában játszódik: Rainbow Rowell : Eleanor és Park

A könyv adatai: 
Kiadója: Scolar
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 334. old. 

Fordította: Simonyi Ágnes 

Spoilert tartalmazhat az egész bejegyzés!

Fülszöveg:

„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park
Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

Eleanor
Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Kavargó gondolataim:

Az angol illusztrált kiadás egyik képe róluk

Sokan ajánlották ezt a könyvet, de meglepő módon először a húgomnál láttam. A két hete megtaláltam a könyvtárban a könnyed könyvek között, és hát nem lehetett ott hagyni, hazajött velem.

Mindenképpen nagyon érdekes, hogy 1986-ban játszódik. Megint 10 évesnek éreztem magam, mikor ültem a hifi előtt és a rádióból vettem fel a dalokat kazettára (bizony, volt még ilyen is akkor.) Írtó jó a humora, a hangulata, hogy a zenére, a kazettákra és a képregényekre épül minden. Hogy nincs igazán nagy cselekménye, mégis az ember olvassa, falja az oldalakat. A sárga ikonikus filmekből ismert iskolai busz új értelmet nyert. Hogy bár a szereplők annyira furák, mind a ketten kilógnak a sorból, rengeteg zavaruk, komplexusuk és problémájuk van, mégis egymásban megtalálják a szépet, a nyugalmat, a biztonságot. Ezt a könyvet is végig cetliztem, a fülszövegben szereplő fenti részek a kedvenceim közt vannak.

Azt pedig különösen édes volt, hogy a koreai anya és az amerikai apa hogy élnek együtt, hogy nevelik Park-ot. Parkék kapcsolata sem a szerelemmel túlfűtött, vad forró és elemésztő szerelem, inkább az az örökké tartó, lassan beinduló, de mindennel felérő fajta.





Ennek a regénynek nincsen túl nagy cselekménye. Csak falni kell. Van egy nagyon komoly társadalomkritikai vonulata Eleanor családjával, a bántalmazással kapcsolatban, ebből vannak kicsit durvább részek, de ez inkább csak láttatni, utalni akar valamire, az igazán szép cselekmény Eleanor és Park kapcsolatának kialakulása, a párbeszédeik, az a hangulat, ami uralja a könyvet.

Szeretném újra meg újra elolvasni benne a kedvenc részeket, annyira az ember szívéhez nő. Nem is sikerült az olvasás után rögötn megszülni a posztot, majd egy hetet vártam vele, mire összeszedtem a gondolataimat.

A vége viszont katasztrófa. Alapvetően nem szeretem sem a függővéget, sem azt ha az író az olvasóra bízza a befejezést. Azért ő az író, hogy mondja meg. És most megesz a fene, hogy megtudjam, mi van azon a képeslapon. Mi az az utolsó három szó. 

Érdekességek:
Utána olvastam Rowell honlapján, sok érdekeseknek tűnő könyve van,  a következő októberben jelenik meg angolul Carry on címmel. Talán ami még nagy sikert aratott az a Fangirl és az Eleanor és Park előtt megjelent Attachment, ezekre nagyon kíváncsi lennék magyarul is, de nem találtam őket.
Viszont itt találtam végre egy olyan apró infót, a kérdések között, hogy mi lehet a  végén a képeslapon. Mióta elolvastam az utolsó mondatokat, (és nem csak én, hanem fanok ezrei) azt kérdezem, hogy
MI VAN A KÉPESLAPON? 

Rowell kifejti pár gondolatban, hogy szerinte mi, és hogy miért nem írta le, nem fordítom le szó szerint, de ez a lényege:

Mindig tudta, mik lesznek az utolsó szavak, hogy Eleanor majd egy képeslapot küld Parknak és azon csak 3 szó lesz. És azt is tudta, hogy az olvasók azt akarják, hogy az a három szó az legyen: Szeretlek (I LOVE YOU), mert ez lenne a boldog befejezés.
De nem tudta rábírni magát, hogy jóvá hagyja ezt a befejezést. Leírja az utolsó benyomásokat, hogy Eleanor végtére is valami reménykeltőt írt, és hogy Park megkönnyebbült. Számára ezek a leírások reménykeltőnek tűnnek.
Szerinte az emberek megőrülnek attól, hogy úgy beszél a karaktereiről, mintha élnének, mintha meglenne a saját elméjük, és ő csak közvetíti a gondolataikat. Tudja, hogy bár ő hozta létre őket, és tudni kéne, meg kéne mondani, mi van azon a képeslapon, de szerinte van valami abban a pillanatban kettőjük között...
Ez a történet vége, itt hagyjuk el a karaktereket, és engedjük, hogy innen már a sajátjuk legyen a történet, Rowellnek ez egy intim pillanat, olyan, mintha beleolvasnánk valaki emailjébe.

Azt is tudja, hogy 300 oldalt vártunk arra a képeslapra, és hogy vicces, mert a "postán" már mindenki elolvashatta, de ő szerzőként úgy érzi, nem helyes elolvasni vagy megosztani ezt a pillanatot.
Leírja emlékeztetőül, hogy Eleanor mindenét beleírta abba a három szóba, és Park mégis megkönnyebbült.
Végül elmeséli, hogy mindenki csak azt kérdezi tőle, miért nem írta le azt a három szót, és adta meg nekik a boldog véget?
Rowell úgy gondolja, hogy ő MEGADTA a boldog véget. Még ha nem is igazi, esküvős és naplementés, de ez nem a vég, ezen két ember számára, csak az a pont, ahol mi, olvasók elhagyjuk őket.
És még csak 17 évesek. Azok számára nincs boldog vég... csak boldog kezdet....

Az új angol illusztrált kiadás borítója

Szerettem volna idézeteket válogatni, de a fülszöveg is már eleve az, és nem tudtam közülük válogatni, mind együtt igazán jó, az egész folyamat. Ha mégis ízelítőt akartok, itt beleolvasgathattok.

Mindenkinek nagyon ajánlom, különösen a hasonló korú tinédzsereknek!

Könyvajánló: Susan Ee: World After- Túlélők világa

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 384. old. 

Fordította: AncsaT

Fülszöveg:

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Gondolataim a könyvről:
Nagyon nagyon vártam már ezt a folytatást. Nem olyan régen olvastam az első részét, és még elég élénken bennem van az emlék. Egyedinek, új, érdekesnek találtam a bukott angyal klisé mellé. Ezek az angyalok nem jók, szó szerint az "apokalipszist" hozzák magukkal a világ romokban.

Mégis a menekülés és a bújkálás között Rafi valahogy megtalálja az az egyetlen embert, aki képes, akar és tud is neki segíteni. A második részben külön vannak. Penryn menekül a családjával, kitaszítják, megbámulják, kinézik őket. Nagyon sokat szenved, nyavalyog az elején, és elég nehezen indult be a cselekmény. Sokat viszolyog Paige miatt, és a leírás alapján én is azt tettem volna. Sőt néha olvasás közben is siettem, hogy túl legyek egy-egy ilyesztőbb részen.

Több ilyen könyv után rájöttem, hogy nagyon nem szeretek a kínzásokról, csonkításokról, bántalmazásról olvasni. Tudom, hogy ez egy ilyen világ, de ettől nekem néha kínszenvedés, és gyötrő volt az olvasás.

"– Bármely gyűjteménynek díszére válna ez a brutális kard, ami emberek gyilkolására és feldarabolására szolgál, és különleges módon, úgy tervezték meg, hogy a legrettenthetetlenebb ellenségeid térdre hulljanak, az asszonyaik pedig jajveszékelésbe kezdjenek már a látványától is, te pedig képes vagy úgy hívni, hogy… Tündérmackó???"

Ami viszont az egyetlen örömöm, és üde színfolt volt, az a Kard, Rafi kardja, és a Penryn és közte levő kapocs. Tetszett, hogy bár Rafi nincs jelen, a karddal mégis jobban megismerjük, belelátunk, milyen volt előtte, miket tett, hogyan érzett. Ezeket a részeket vártam, és szerettem, amíg rohangáltak és menekültek.  "Tündérmackó" szegény elég sanyarú sorsot kapott Penryn mellett, de végtelenül viccesek és jók azok a jelenetek. Ezeket csak Du-Dam jelenléte tette még jobbá, főleg ezeket a részeket kedveltem, amíg be nem indult a cselekmény.

"– Mindjárt rosszul leszek – mondom.
– Megparancsolom, hogy ne tedd! – utasít Obi.
– Jaj, ezt nem kellett volna! – mondja Du-Dam. – Ez a csaj egy született lázadó. Csak azért is hányni fog, hogy neki legyen igaza."

Onnantól fogva, hogy Penrynt a szigetre viszik, felpörögnek a dolgok, megtudjuk mi történt Paiggel, és még mindig meglepődöm, hogy Penryn anyjának milyen jó a karaktere. Mindig épp akkor és ott bukkan fel, ahol az ember nem várná. Jó szereplő. A végén kapunk nagy csatát, és végre találkozunk Rafival is teljes valójában. Az ott lejátszódó beszélgetések és részletek a könyv csúcspontjai számomra, nem a harcjelenetek. Végre egy félig rendes véget kapunk, és most már boldogan várhatjuk a vég napjait.

"-Ne szólj egy szót sem! Ahogy kinyitod a szád, egyből tönkretennéd a kedvenc fantáziám, amiben kimentek egy ártatlan lánykát a veszedelemből." 295. old.

 "– Szörnyű érzés volt elveszíteni. – A hangja szinte csak dörmögés. – Mostanáig nem is tudatosodott bennem, hogy mennyire kötődöm hozzá. – Felemeli a kezét, és kisimít egy nedves tincset az arcomból. – Hogy milyen veszedelmes függőséget okozhat.
A pillantása odaszegez a helyemre, mozdulni, lélegezni sem tudok.
– Talán a kard helyett egy lánynak kéne ilyeneket mondanod. Talán az a lány is szeretne veled lenni. – Suttogva törnek fel belőlem a szavak."

327. oldal

 

Pár szót a kardokról: 
Manapság egyre több olyan könyv van ahol, a főszereplő vagy mellékszereplő kardja él, gondolkozik, lelke van. Ilyen például On Sai-nál Calderon kardja, aki mintha egy ember lenne, és ha kardtáncot járnak, egyesülnek is a viselőjével, tulajdonosával. Aztán ugye itt van Rafi, akinek arkangyalkardja van, neki járó tisztelettel, de ez a kard is emlékezik,  megőrzi a benyomásokat, érzéseket a viselőjétől, hordozójától.
Vagy emlékezzünk csak vissza a Harry Potterre, Griffendél Godric kardja is annak jelenik meg, aki érdemes rá, és igazi Griffendéles, ezért tudja Harry segítségül hívni.
Viszont ha még jobban visszamegyünk, már a régi, középkori időkben is voltak nagyon híres kardok. Ilyen például az Excalibur, Arthur király kardja, vagy a szintén középkori értékekre épülő Gyűrűk Ura, Tolkien nagy műve, ahol több fontos kardot is meg tudunk nevezni : (és itt most kicsit kiélem a szenvedélyemet)
Fullánk: Frodó tünde kardja (előtte Bilbóé, ő adja neki, a Hobbitban találja meg egy troll vacokban), kéken ragyog, ha orkok vannak a közelben.
Andúril: a Nyugat lángja, Narsil darabjaiból kovácsolták Aragornnak, ez vágta le régen Szauron kezéről az egy gyűrűt. Ezt használja Aragorn a nagy ütközetben is a végén.
Glamdring: Gandalf kardja, Gondolinból való a 3 nagy kard közül az egyik.
Szóval volt régen is ilyen a könyvekben, és nekem nagyon tetszik, hogy ezt ma is visszahozzák az írók. Végtelenül színessé, és érdekessé teszik a történetet.

Végezetül pár szó a borítókról:
Nagyon szép egységes, nem csicsás, és mind a háttér, mind a szárnyak szép motívumok, visszatérnek mind a három köteten, azt hiszem, a harmadik sikeredett a legjobban. Már felfedték a borítót, és ha minden igaz, Amerikában éppen május 12-én, tehát tegnap már megjelent a harmadik része angolul, megrendelhető e-könyvként is például az Amazonról. Itt még bele is lehet olvasni az első három rövid kis fejezetbe. Drukkoljunk, hogy minél előbb elérjen hozzánk is.

Mert akármennyire is szenvedtem ezzel a könyvvel, át kellett kötni a végsőhöz, a harmadikhoz, és arra jó volt. Akinek az első tetszett, mindenképpen olvassa el, de még jobban várja majd a harmadikat!

13/50 11-es pont Egy könyv, aminek egy szóból áll a címe: Kleinheincz Csilla :Üveghegy

Tizenharmadikként olvastam, a 11-es pontként:
11. Egy könyv, aminek egy szóból áll a címe: Kleinheincz Csilla :Üveghegy - Ólomerdő folytatása

A könyv adatai: 
Kiadója: Gabo
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 384. old. 

Illusztrálta: Cserny Timi Pookah

Fülszöveg:
„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”

A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.

Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Gondolataim a könyvről:
Május 3-án fejeztem be a könyvet, mert bár igyekeztem lassan olvasni, és megemészteni az oldalakat, így is túl gyorsan elrepültek. Olyan volt az egész könyv, mint egy burkolt, de nagyon is kemény tanmese, tele ki nem mondott, vagy csak sejtetett igazságokkal. A szavak úgy gurulnak benne mint a gyöngyök, és az ember azt kívánja, bárcsak tudna így beszélni a mindennapokban, bárcsak lehetne néha olyan szókimondó, szívtelen, vagy nyugodt és hidegfejű, mint a szereplők. Telepakoltam a könyvet cetlikkel, hogy tudjak kiemelni itt is pár nagyon emlékezetes mondatot.

"Akármelyik világot válassza is a végén, egy dolog ugyanaz mindkettőben: ha hibázik, meg kell fizetnie az árát. Átszökhet az emberiből a tündéribe vagy vissza, de saját maga és a tettei elől nem tud elbújni." 227. oldal Kősárkány

 

"Az emberek szeretik hallani a hangjukat akkor is, ha nincs miért megszólalni." 73. oldal Üveghegy

Alapvetően két kisebb könyv kap helyet a kötetben, az egyik az Üveghegy, ahol Lóna kap főszerepet és más szemszögből látjuk az eddig történteket, mit miért tett, és tesz, és hogyan változik meg az anya-lánya viszony. Ennek a végén van az egyik legdurvább csavar amit fantasyban olvastam, és nem győztem kapkodni a fejem. Nagyon érdekes itt a sárkányok eredete, viselkedése, ez megint nem a kedves Süsü-s jelleg, és nagyon tetszett, hogy végre ilyenről olvastam (A Hobbit Smaugja az etalon, most van pár új kedvenc:-)

Érdekességek a tündérekről és a mesékről: 
Egy játék kapcsán kutattam a tündérek után (Benina- Tükör-jének blogturnés játéka miatt) és keresgettem a pillangó szárnyú tündérekről. Sok sok népmesei és boszorkányos érdekességet találtam, de akinek van egy kis ideje, ezt a cikket ajánlom elolvasásra:
Pár gondolat belőle, nem ismerős ? :-D

"A boszorkányok ritkán táncolnak a mesékben, a tündérek annál többet. A tündérek gyakran jelennek meg csapatostul, méghozzá madár alakban (leggyakrabban hattyúként) a mesehős előtt. A madár alakú, igéző szépségű tündér sohasem adományozó vagy segítőtárs, hanem olyan asszony, akibe a hős azonnal beleszeret, s ez indítja el a bonyodalmakat. A hős ellopja a madárleány tollruháját, aki végül feláldozza érte tündérlétét, ám az első adandó alkalommal visszaszerzi (visszakéri, visszakönyörgi) a jól elzárt tollruhát, és huss!, kirepül az ablakon. A férfi csak hosszas bolyongás után tudja visszaszerezni eltűnt feleségét.

Népmeséinkben egyetlen istennőszerű alak található: Tündér Ilona, akit Boldogasszony mesei megfelelőjének tekinthetünk. Tündér Ilona leggyakrabban szintén madár – mégpedig hattyú – képében jelenik meg. Ő az, aki hálószobájában vagy udvarán őrzi az élet és a halál vizét, kertjében az ifjító, gyógyító almát vagy egyéb gyümölcsöt. Tündér Ilonáért el kell menni Tündérországba, ami szintén valahol a levegőben – legalábbis felhők vagy köd takarta helyen, elérhetetlen messzeségben – található."


De találtam érdekességeket, nem csak a tündérekről, hanem a tündérek neveiről is.



"Magyar-Erdély tündér nevek:
Ramocsa: róla nevezték el a ramocsavirágot (henye boroszlán) és a Ramocsa-mezőt.
Tarkő: birodalma Székelyföld északkeleti részén található.
Olt: Tarkő leánya, akit édesanyja folyóvá változtatott.
Maros: Olt édestestvére, aki szintén folyó alakjában siet édesapjához.
Dála: róla nevezték el Székelydályát.
Firtos: Firtos-hegy tündére.
Tartod: Tartod-hegy tündére és Firtos testvére.
Rapsóné: Rapsó rabonbán tündér felesége, Firtos és Tartod testvére"

Szerintem rettentően jó, ahogy Csilla visszacsempészi ezeket a régi meséket, mondákat, hagyományokat, vagy nevezzük akárminek, és beleszövi a saját meséibe, ami egy kicsit mind rólunk is szól. Mi is voltunk tizenhat évesek, kerestük, keressük a nagy kérdésekre a választ, és elcsábulhatunk, eshetünk mi is bűnbe, mint a szereplőink. 

A második részben főleg a döntések kerülnek előtérbe. Az útkeresés, az oldalak megismerése. A felnőtté válás rögös útja, ki vagyok én, mi a célom? Emese két nagyobb vándorutat tesz meg (tipikus népmesei elem, itt mégis teljesen más értelmet kap) mind az emberek, mind a tündérek között, de közben viselnie kell az Üveghegy végén elkövetett bűne következményeit, és a bűntudatot.

Amit nagyon hiányoltam a könyvben, Rabonbán, mert az első könyv óta várom, hogy még többet kapjunk belőle, erre épp csak említés szintjén kerül elő, és az előtörténetéről sem tudunk meg sokkal többet. Viszont Csilla úgy hagyta abba a végét, hogy minden bizonnyal a következő kötet egyik főszereplője ő lesz. Megérdemli, és mi is. És mert Emese ígéretet tett, és az ígéreteket be kell tartani. Reméljük, nem újabb 7 évet kell várni, maximum 3-at, az is mesei elem ;-D

Borító-kép extra: 
A borító most is fantasztikus, hasonlóan az Ólomerdőhöz, most is Sánta Kira keze munkáját dicséri. Viszont a posztban található képek a Pinterestről származnak, mivel a Gabo SFF csinált külön táblákat a könyveihez, és van egy saját fala az Üveghegynek is, tele mesés képekkel a könyvhöz, és a könyvből odaillő idézetekkel.
Egyébként a borító kinyitható, van belső borítója, és akkor válik láthatóvá Lóna teljes alakjában. Pookah illusztrációiba pedig szerelmes vagyok, nagyon tetszik, hogy fekete-fehér, mégis minden rajta van!

Összességében mindenkinek nagyon ajánlom, kicsinek, nagynak, igazi, tartalmas gyöngyszem!

12/50 16-os pont 16: Szeretem, de nem olvastam még: Maggie Stiefvater Sinner-Bűnös

12 elolvasottként: 16 pont : Egy könyv olyan írótól, akit szeretsz, de ezt még nem olvastad tőle: Maggie Stiefvater Sinner

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 384. old. 

Fordította: Szabó Krisztina

Cole St. Clair csakis és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá.
elvesztett.
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel?
bűnös.
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.



Gondolataim a könyvről:
A Mercy Fall farkasai sorozat volt az első igazi Vörös Pöttyös élményem az Alkonyat széria után. Imádtam a megfogalmazást, a rejtett és burkolt világot, Maggie látásmódját, és azt a misztikus, érzelmekkel átszőtt mesét, amit ő kitalált. Mikor vége lett a Forevernek, nem tudtam mi lett velük, bár nagyjából elvarrták a szálakat, valahogy mégsem volt az igazi. Cole és Isabel története nem volt teljes, és azt hiszem erre éreztek rá a rajongók is. Nem tudom, hogy kikövetelték-e vagy Maggie is írni akart róluk, de mindenképpen megérte.

Viszont hangulatában ez már egy teljesen más világ. Los Angelesben játszódik, a napfény és a pezsgés városában. Eltelt némi idő, és Cole most azért tért vissza, hogy megint meghódítsa és visszaszerezze Isabel bizalmát. Cole nem is akármilyen kerettel űzi mindezt, új albumot készít, amit élőben követhetünk egy hírhedt valóság showban (Baby North elvileg létezik, háza is van ott). Látszik rajta, hogy jól kidolgozott ismert helyszíneken van, elutazott Los Angelesbe, és készített is mappákat a helyszínekről, hogy mi is megnézhessük.  Nagyon megfogott az alap ötlet, és ez tényleg jobban illett kettejük személyiségéhez, mint az erdő és a farkasok.

Még mindig megvan köztük az a furcsa, ereszd-el-húzd-meg kapcsolat, ami izgalmas, mégis egyben valahogy szívszaggató, és fájdalmas. Imádom hogy Maggie nem konkrétan nyáladzik a könyvekben a fiúk után, de mindig van izzás, parázs, szerelem, és némi romantika. Annyira kellett ez a lelkemnek, és most végre teljesen egésznek, lezártnak érzem a történetet.



Váltott szemszögű a könyv, (hasonlóan az előző három könyvhöz), de nagyon szerettem főleg Cole gondolatait. Azt a lazaságot, azt a pimaszságot. És tényleg látszik, hogy megváltozott, mennyi mindent tett régen másként, és most, mert már van miért küzdeni. A gondolkodása, a beszéde, minden más lett.


Sokszor sajnáltam a könyvekben hogy nem hallom, azokat a dalokat, amiben szó van a könyvről. Apránként leírja, milyen a dallamuk, van amelyiknek a szövege is benne van a könyvben, de nem hallom, pedig milyen jó lett volna közben. Rákerestem, hátha van fent valahol dallista, fel szokta tenni, mit hallgat közben, van amihez még maga is ír dallamot, vagy dalt, de nem találtam semmi ilyesmit. Viszont az első fejezet fent van a Soundcloudon angolul, aki szeretné esetleg így is meghallgatni, vagy egy kicsit az angol nyelvet gyakorolni. 

Farkasokról is készültek rajzok, majd mind a három dedikálással együtt elektromos gitárra került és elárverezték őket.

Végül egy pár szót még az egyik kedvenc karakteremről, Leonról. Nem mondanám, hogy túl bőbeszédű, vagy éppen nagyon sokat szerepel, de ő a biztos pont, és vicces keretes szerkezetet ad a könyvnek a karaktere. Érdekes, hogy Cole mindenki közül pont vele barátkozik, de hát kivel mással, ha nem egy taxisofőrrel, azok úgyis mindent tudnak. Eleve nincs túl sok szereplő a könyvben, de az ő karaktere isteni.

Borító extra: 
Maggieről érdemes tudni, hogy gyönyörűen rajzol. Majd minden könyvéhez készít rajzokat, (sajnos ezek nincsenek benne a könyvekben illusztrációként, pedig nagyon beleillenének), viszont a Sinnerhez készített egy egyedi borítót. Eredetileg nem annak szánta, de a rajongóknak nagyon megtetszett a szivárványszínű Cole, Isabel és a farkas rajz, ezért megkérdezte, akarunk -e esetleg egy ilyen kiadást is, ezzel a borítóval. A rajongók persze, hogy akartak, és limitált kiadásban elkészült a kötet. A dedikálásokon aláírva meg is lehetett szerezni ezeket posztereken, lapokon, sajnálom, hogy csak Amerikában dedikál.
Talán egy kis vigaszt jelenthet számunkra, hogy a Hollófiúkhoz készített tarot rajzok és pakli viszont szeptembertől elérhető lesz Amerikában, meg lehet rendelni, és Magyarországra is szállítanak.

Aki szerette a sorozatot, ne hagyja ki ezt az izgalmas, felborzoló zárórészt sem.

11/50 3-as pont: Könyv, amiből filmet készítettek: Veronica Roth : Lázadó - Insurgent

11. elolvasott 3.pont Könyv, amiből filmet készítettek: Veronica Roth : Lázadó - Insurgent

A könyv adatai: 
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 440. old. 

Illusztrálta: Logos

 Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.


 Spoilert tartalmazhat!

Mivel nem régen jött ki a film márciusban, úgy gondoltam ez jó könyv lesz. Direkt nem olvastam végig a könyvet a film előtt, úgy ültünk be a mozi (végre egyszer), hogy nem tudtam mi lesz a vége a filmnek, és mondhatom, hogy felszabadító és üde élmény volt. Meglepődtem a fordulatokon, még a sok CGI, és effekt sem zavart annyira, szépen bejártuk a csoportokat, mind a Barátságosakat, Igazságosakat és a Csoport nélkülieket is. Tetszett a ruhák, helyek megvalósítása, Tris szimulációi, meg hogy mit rejt a doboz.

Aztán nekifogtam a hétvégén, hogy most már tényleg, rendesen befejezzem a könyvet, és csak jöttek a meglepetések. Nincs semmilyen doboz, csak fájl. Trist, össze vissza kínozzák, tesztelik, meg megmutatják az aztalt, ahol majd kivégzik? És megmentik? És a Marcus-os rész, meg az ellenállás? A csoport nélküli fordulat a végén? Csak egyik ámulatból a másikba estem, ez nem is így volt, és Christina, és Tori mikor lett ilyen harcias… ezek kimaradtak a filmből, sőt teljesen máshogy voltak benne.

Nem tudom, de gondolom, hogy az átírások és a kihagyások mind Veronica Roth belegeyezésével történtek, mert azt hiszem ő is producere vagy írója volt a filmnek, és nagyjából el is jutunk a végén az üzenethez, de még az sem teljesen így fordul elő a könyvben. Edith Prior… el sem hangzik. Rengeteg kérdésem, és feltevésem lenne, és még nem igazán tudom eldönteni, hogy ezek most jó módosítások, vagy rosszak. Mindenesetre a film nem könyvhű, erre mindenkinek fel kell készülni.

"Azon gondolkodom, vajon milyennek látnak engem. Biztosan másmilyennek, mint amilyennek én látom magamat. Erősnek és rátermettnek. Olyasvalakinek, aki nem lehetek – olyasvalakinek, aki lehetek."

Az hogy a könyvet nekem egy kicsit túlbonyolították már más. Néha soknak éreztem a bolyongást, Tris belső szenvedéseit, az álmokat, de voltak részek, amik a filmből kifejezetten hiányoztak. Nagyon vegyesek az érzéseim, nem is tetszett igazán, ugyan akkor az ötlet jó, folytatásnak sem rossz, valahogy ez most mégis megakadt. Lassan szültem meg a posztot is, ez mutatja a lelkesedést.

A végére pár idézet, ezekből kiderül, hogy mire gondolok:

"– Tudod, mit mondana erre Will? – kérdi Christina.
– Mit? – kérdezem elcsukló hangon.
– Azt, hogy szedd össze magad – feleli. – Viselkedj végre ésszerűen, és fogd meg azt az átkozott fegyvert!"

 

"Most egy tanteremben vagyok. Ezt onnan tudom, hogy minden helyiség annak minősül, ha egynél több Művelt tartózkodik benne."

 

 "A halál úgy létezik a tudatomban, mint értelmetlen egyenletek sorozata – és dermedten állok, mert képtelen vagyok megoldani őket."

 

"…nem szeretnék csak jobb híján vele maradni, mintha nem lenne más választásom rajta kívül. Azért tartok ki mellette, mert ez a döntésem, nap mint nap, amikor felébredek, minden áldott nap, amikor veszekedünk vagy hazudunk egymásnak, vagy csalódást okozunk a másiknak. Újra meg újra őt választom, ő pedig engem."