Kiadó: Cartaphilus
Sorozat: Az ötödik hullám
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 466. old.
Folytatásos: igen, 1. rész
Eredeti címe: The 5th Wave
Fordította: Havadi Krisztina
Fülszöveg:
Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
"Farkasszemet néztünk a halállal, és a halál pislogott először."
Gondolataim a könyvről:
Mindenképpen el kell mondani, hogy nem néztem meg a filmet. Még januárban kezdtem bele, hogy majd a film előtt gyorsan elolvasom, de akkor még nem rántott be annyira, így félre tettem és elolvastam mást. De mennyivel jobban tettem! Vasárnap végre volt időm lenyugodva nekiállni, és így végre rá tudtam koncentrálni, és elkapott.
A trailerek és a fülszöveg is igen sok mindent lelő. Ez is egy szépen felépített disztópia. Az idegenek hajója megjelenik, rájuk küldi a négy hullámot és az emberek (akik még túlélték) azért küzdenek, hogy saját maguk maradjanak. Ezek nem a nagy szemű, ufó fejű kis érthetetlen nyelvű idegenek. Ezek az okos, szuperfejlett, magasabb intelligenciával rendelkező földönkívüliek, a könyvben Cassie Azoknak nevezi őket.
A történet három szemszöges, bár vehetjük négynek is. Cassie (mint Cassiopeia) és Ben két teljesen más módon indul el, ismerve, mégis alig felismerve egymást a végén. Míg Cassie a táboron kívül az elveszett családját és világát siratja, próbál túlélni, és az öccsét akarja megmenteni, sokszor önironikus és filozofikus gondolatokat fogalmaz meg: Meddig ember az ember? Megéri -e még küzdeni ellenük még ha csak egy maroknyi is a túlélő? Mit ér a lélek? Lehet egy másik fajt szeretni, aki elpusztít minket? És a menekülés közben bár többször is megsérül, mindig feláll, harcol, tanul, küzd, nem esik teljesen kétségbe és önsajnálatba, szóval csatlakozik a pozitív disztópia hősnők sorába.
Aztán ott van Ben-Zombi, aki egy teljesen más világba viszi az olvasót. A "tábort" a lélek átnevelésére tervezték, és ennek minden apró mozzanata benne van. A kérdés nélküli irányítástól, az erőszakos kiképzésig, végül az egymás ellen kiélezett harcokkal. Néhol elég naturalisztikusan, véresen is akár. Nagyon nyomasztóak és lélekrombolóak azok a jelenetek, és az csak enyhe célzás ha felsejlenek előttünk a náci haláltáborok képei, mert itt egymás ellen is fordítják a gyerekeket! Mert felnőtt nem kerül be, csak gyerek. Nagyon szépen végigmegyünk vele a folyamaton, ahogy az áhított "biztonságos" világból rájön, hogy mi folyik körülötte, és mi a tábor lényege.
"több hónapnyi brutális kiképzést követően, amelynek során egyesek eljutottak egy olyan pontra, ahonnan már nincs visszaút, végre megérkeztünk. Túléltük gyermekkorunk halálát."
"A kölyök, akit Zombinak hívnak, aki tett egy ígéretet, és ha azt megszegi, vége a háborúnak – nem a nagy háborúnak –, hanem annak, amelyik igazán számít, a szíve csatamezején zajló egyetlen harcnak."
"több hónapnyi brutális kiképzést követően, amelynek során egyesek eljutottak egy olyan pontra, ahonnan már nincs visszaút, végre megérkeztünk. Túléltük gyermekkorunk halálát."
"A kölyök, akit Zombinak hívnak, aki tett egy ígéretet, és ha azt megszegi, vége a háborúnak – nem a nagy háborúnak –, hanem annak, amelyik igazán számít, a szíve csatamezején zajló egyetlen harcnak."
Végül van a két kevésbé fontos szereplőnk, akik mégis a másik kettő mozgatórugói. Cassie mindent azért tesz meg, hogy megmentse Sams-t az öcsét, akit azóta nem látott hogy elvitte a sárga busz a táborba. Sammy gondolataiból is kapunk egy kicsit, hogyan láthatja mindezt egy 6 éves, de még így is elég elrettentő a dolog. A táborban a Mazsola nevet kapta, amin én nagyokat kuncogtam, mert én imádom a mazsolát :-D
Ethan pedig az egyik szívem csücske lett. Neki teljesen más a gondolkodása (nem is sokat kapunk belőle), ám azokban a jelentekben apránként és lassanként a mi szívünket is rabul ejti. A gondoskodás, a kedvesség, és a küzdeni akarás. Mert ő szembe mert szállni a rendszerrel, és a szerettéért megtenne mindent. Érdekes kérdések merülnek fel az ő szerepével kapcsolatban is. Meddig mehetünk el az érzéseink érdekében? Szembefordulhatunk -e a saját fajtánkkal?
Majd ott van Vosch, aki az igazi Nagy Testvér. Tökéletesen személyesíti meg Azok főnökét. Önző, érzelemmentes, kegyetlen, nem is várunk mást egy vérbeli főgonosztól.
A vége felé pedig hadd beszéljek egy kicsit mackóról. Neki nagyon szép és kerek szimbolikus jelentése van. A családot, az összetartozást, a gyermekkort, a felnőtté válást... és még sorolhatnám, mi mindent jelképez. Cassie végig cipeli magával csupán a jelentése miatt. Gondoljunk bele, nem fordult már elő velünk is, hogy a nyaralásra, kirándulásra odapakoltunk mindenféle felesleges cuccot, csak hogy nálunk legyen? Mert talizmán, vagy mert különleges jelentése van. Nagyon szerettem ezt benne, már csak azért is, mert én is medvegyűjtő vagyok, most már 150 körül jár a medvéim száma:-D
Tessék itt egy medvés kép amit tavaly előtt karira kaptam. Szép nagy!
"És ott van Mackó, mellettem pihen egy párnára dőlve, és elgondolkodva bámulja a plafont, mint akinek az égadta világon semmi gondja."
Majd ott van Vosch, aki az igazi Nagy Testvér. Tökéletesen személyesíti meg Azok főnökét. Önző, érzelemmentes, kegyetlen, nem is várunk mást egy vérbeli főgonosztól.
A vége felé pedig hadd beszéljek egy kicsit mackóról. Neki nagyon szép és kerek szimbolikus jelentése van. A családot, az összetartozást, a gyermekkort, a felnőtté válást... és még sorolhatnám, mi mindent jelképez. Cassie végig cipeli magával csupán a jelentése miatt. Gondoljunk bele, nem fordult már elő velünk is, hogy a nyaralásra, kirándulásra odapakoltunk mindenféle felesleges cuccot, csak hogy nálunk legyen? Mert talizmán, vagy mert különleges jelentése van. Nagyon szerettem ezt benne, már csak azért is, mert én is medvegyűjtő vagyok, most már 150 körül jár a medvéim száma:-D
Tessék itt egy medvés kép amit tavaly előtt karira kaptam. Szép nagy!
"És ott van Mackó, mellettem pihen egy párnára dőlve, és elgondolkodva bámulja a plafont, mint akinek az égadta világon semmi gondja."
A borítóról és a filmről még pár szóban:
Én a régebbi kiadást olvastam, az az eredeti külföldi borítót kapta, nekem az kicsit jobban is tetszett, mind színeiben, mind hangulatában, jobban illik egy disztópiához. A filmes plakát már egy hangyányit klisés, de akinek tetszett a film, örülhet.
Most kicsit utánaolvastam a filmnek, és szinte kétségbe estem, mert senki nem mondott róla semmi jót, akit megkérdeztem, vagy ahol utána olvastam. Amerikai lett, elvesztek benne az apróbb filozofikus részek, mackó, amik a könyvben nagyon szépen le vannak írva és ki vannak fejtve. Kicsit félek, nem tudom meg merjem -e nézni ezek után, mert a könyvélmény szuper volt és elgondolkodtató, pont ezt szerettem benne. Ötletek?
