Könyvajánló: Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

A könyv adatlapja:

Kiadója: Ciceró

Sorozat: ifjúsági

Kiadási év: 2016

Oldalszám: 240. old. 

Folytatásos: nem

Fordította: Kleinheincz Csilla 

Eredeti címe: The Carnival at Bray

Fülszöveg:

1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain és a grunge mozgalom zenéjére dübörög. A tizenhat éves Maggie Chicago nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik, és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”

Gondolataim a könyvről:

Végre egy fülszöveg, ami talán nem lő le túl sok mindent a könyv cselekményéből. Ennek a könyvnek megint csak minden sorát imádtam. Korban a '90-es évek hatja át. Mindenki cigizik, a lejátszókból Nirvana szól, még a hippi korszak lecsengése tart, és a drogok és a fű mindenütt megjelennek. 

Maggie anyja hozzámegy egy ír férfihoz, és Chicago mozgó lendületéből egy kis ír faluba költöznek, ahol az egyetlen látványosság a 99 éves öregúr Dan Sean. Imádtam, hogy a tea és a csöndes hallgatás mi mindenre jó. Az élet lelassul, más ritmussal élnek ezeken a vidékeken az emberek, és ez ebből a könyvből nagyon jól átszűrődik. A szél, a tenger, a zöld partok, a vurstli a hegyen, mind mind nekem a meseszerű ír tündérvilágot hozza elő a régi fantasy mesékből. 

Kevin,  a nagybácsi megtestesíti a '90-es évek önpusztító fiataljait, zenész, iszik, és alkalmanként drogozik. De e mellett ő az a kulcsfigura, akit a lányok 'Istenként imádnak', beleviszi őket a élet igazi csínytevéseibe, ő adja át Maggie-nek a zenei rajongást és az élj! érzést is.

Van itt katolikus leányiskola apácákkal, és vurstli, és béna első csók, és kecskék, de talán ami miatt két nap alatt el tudtam olvasni, az az életérzés, ami beránt. Kevés benne a párbeszéd, inkább a leírások, és a belső hangok dominálnak, de olyan csavart mondatokkal, és fanyar humorral, ami csak ritka jó könyvekben lehet. Ebből egy kis ízelítő:

Teljesen egyet értünk az első csókról:

"Nem a csókolózás változtatja meg az embert. Hanem az érzés. A térdet elgyengítő, gyomrot összeszorító, kezet remegtető, szívet felgyorsító érzés."

Vagy itt van, ahogy Írországról beszél:

"Amerikában minden pótolható volt; a régi holmikat gyorsan mind kidobták, hogy helyet csináljanak az újaknak. Írországban azonban romos kastélyok pettyezték a tájat, omladozó kőfalak szelték keresztül-kasul a családi földeket, és mindez azt az érzést keltette, hogy a múlt tovasuhant ugyan, de sosem tűnt el. Mindig körbevette az embert, akár a köd."

Ó és a zene és a discman (úgy imádtam az enyém, amíg működött):

'– […] Már 1993 van, izgalmas időszak a zenében. Múltkor a Nine Inch Nails volt a Saturday Night Live-ban. A Nine Inch Nails! A kábeltévén! Ezt nem érti Rockhead: nem kell szart csinálnunk a zenénkből, hogy az emberek felfigyeljenek rá. Ha jó, az emberek hallgatni fogják. Pont.'

Nagyon szerettem Eoin nevét (ejtsd: Ón), a sok sok finom, visszafogott udvarlást, táncot, csókot, népdalt, itt is az első szerelem igazi báját. Néhány nagyon fanyar humorú párbeszéd van benne, vagy Kevin, vagy Dan Sean közreműködésével, de minden pillanatát élveztem.

E mellett végig áthatja a Nirvana zenéje, ajánlom mindenképpen mellé a laptopot a közelbe, hogy kikereshessük az aktuális dalokat, úgy az igazi. Úgy belehallgatva talán visszajön egy kicsit az a feeling, amit ez akkor szinte zarándoklatnak jelentett, eljutni egy ilyen banda koncertjére. 

Kapunk zenei és könyves ajánlatot is (a könyves Kevin listája, amit imádtam, megtalálható a könyv hátuljában, szerencsére :-D ) nem is akármilyet. 

A borítóról:

Itt a magyar borító kivételesen sokkal jobb lett, lerí róla hogy Ya regény, ifjúsági, és belengi az ír vidék különös hatása. Míg az itt látható eredetin jó ötlet a farmerből kivágott Írország, de itt még a címmel sem sok a kapcsolat (Carnevál Bray-ben, a magyar címnek meg ehhez nincs sok köze, ezt nem igazán sikerült jól eltalálni.) A nagy óriáskerék egyiken sem jelenik meg, pedig több esemény is történik ott, szóval itt nem annyira passzol a cím-borító összeállítás.

A szöveg nagyon gördülékeny, és szép kerek mondatok vannak benne, ami azt hiszem nem kis részben Kleinheincz Csilla érdeme. Íróként is csodás mondatai vannak, de fordítóként is erre törekszik, szépen gondozott szöveg, bár jó pár betű hiány, elgépelés van benne.  

Nem igazán lehet erről túl sokat mondani anélkül, hogy sok mindent elspoilereznék, de hangulatában talán ez állt legközelebb az Eleanor és Park élményemhez, (talán a kor miatt is) pedig az elég egyedi volt, ennek talán pozitívabb a kicsengése, és persze nem bizonytalan és függővéges. Ezt áthatja a zene, az első élmény, és persze Írország.