2017. május 10., szerda

Boris Vian: Tajtékos napok




Gondolataim a könyvről:
Olvastatok már szürreális könyvet? Hát ha még nem, ettől eddig én nem olvastam szürreálisabbat. Két hete a Könyvfesztiválon jött velem szembe a Helikon zsebkönyves forgatható állvány. És hát az ember lánya elcsábult, mert annyi jót hallott már erről a könyvről, és persze film is készült belőle, olyan bizarr csak nem lehet...Hát valahogy így kezdődött a kalandom Vian világában.

Az az igazság, hagytam pihenni az élményt, hátha pár nap elmúltával majd mindent tisztán látok és megvilágosodok, de ez még mindig nem jött össze. Ezt a regény vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják, és általában a kettő között kevés az az embertípus aki a középutat választja.


A történet semmi extrát nem tartogat, a burzsoá Colin megtalálja élete párját Chloé személyében, el is veszi feleségül, majd kiderül, hogy "lótusz van a tüdejében" és ezzel elkezdődik a kálvária, hogy Colin kikezeltesse élete szerelmét. E mellett barátja, Chick megszállottan gyűjti Partre minden művét, (amik nem kicsit abszurdak), majd a végén ez a saját és Alise végzetét is megpecsételi. Hős szerelmi dráma a köbön, na de milyen köntösben és megfogalmazásban, mert ez itt a lényeg.

Maga a világ lenyűgöző. Tele van metaforával, szinesztéziával, az ég szivárványszínű, felhő van felettük, és egy egérke a háziállat. A szakács olyanokat főz, amit az életben meg nem ennél, és ez még csak a sor eleje. Nem sok értelmes, kerek egész mondat van benne, és ez csak tetéződik, mikor Colin elkezd munkát keresni.

Az egyetlen amit nagyon szerettem benne, hogyan érzékelteti, hogy a világuk összeszűkül. A betegség csökkenti a teret, a jókedv elszáll, minden mocskos és koszos, a pénz elköltésével minden megváltozik. Kemény kritika ez a gazdagok számára, intés az elvakultság ellen, és a végén Colin munkakeresése pedig akár a diktatúrák kifigurázása is lehet. (Kedvencem a puskacsőnövesztés.)

Ha az ember nagyon akarja, sok mindent rá lehet húzni. Hogy ez rendhagyó. Hogy modern, és szinte megfoghatatlan a szerkezete, mert annyira abszurd, de mégis olvasás közben tisztában vagy vele, hogy ez mekkora geg, az egész egy nagy fricska. Most egyelőre egyszer elment. Talán, ha majd pár év múlva visszatérek rá, lehet, hogy én is mindent másképp látok majd. 

Egyszer elment - végigküzdöttem, de nem tetszett 💤


A könyv adatlapja:
Kiadója: Helikon
Sorozat: Helikon Zsebkönyvek
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 264. old.
Folytatásos: nem
Fordította: Bajomi Lázár Endre
Eredeti címe: L'Écume des jours

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése