2010. június 15., kedd

Emlékezz rám, és sírj bátran -Remember me filmélmény


Az a fajta ember vagyok, aki tud és szokott is sírni egy film végén. Soha nem értettem, miért nem képesek az emberek kimutatni az érzelmeiket. Azért járunk moziba, azért olvasunk könyveket, hogy legyen közös élményünk, legyenek élményeink, legyen ami hasson ránk, az érzéseinket kinyilvánítsuk és hassunk másokéira. Olyan buták az emberek mikor ezt el akarják fojtani.


A minap (Három hete),épp beültem egy filmre majd mellém ült egy fiatal srác barátnőjével. A reklám nem meglepő módon mostanában az Alkonyat saga- Eclipse trailere, és mikor elindult a prómó, ennyit halottam magam mellett.


- Óhh jaj ne, már megint ez a nyálas film azzal a hapsival– egy mogorva fintor kíséretében.

Kérdem én? Akkor mi a búbánatnak ül be Barátnőjével olyan filmre, amiben majd két órán keresztül azt a nyálas hapsit nézheti romantikus szerepben. Ez viszont szerintem már átesett az érzelmi kinyilvánításon. Mert ha történetesen nem tetszik neki a szereplő vagy a karakter, nem kell rá beülni, megnézni, elvileg nem kötelező (gyakorlatilag nem tudhatom), de ha már beült, ráadásul elvakult fanatikusok közé, legalább tartsa meg magának a negatív véleményét, fojtsa vissza, vagy kezdjen vele valamit, csak csendben.


Lassan már három hete írom ezt a beszámolót, mert soha nem volt elég időm, hogy átgondoljam vagy összeszedjem magam annyira, hogy leírjam az élményeimet az Emlékezz Rám-ról.

Mindig úgy megyek be megnézni egy filmet, hogy utána olvasok. A történetet, a tartalmat, a hátteret. Kik a szereplők, miről szól a film. Így volt ez a Remember me előtt is.


A Port .hu-n olvastam róla egy rövid tartalmat, ahol találkoztam véleményekkel is. Sokan dicsérték a filmet (persze a nézők többsége Robert miatt nézte meg és dicsérte), sokan pedig túl sablonosnak gondolták, elcsépeltnek a témát, ahova betettek egy ma jó nevű srácot, akinek ha világfájdalmas boci szemeibe belenézünk, mindent el lehet adni. Nyilvánvalóan ez így is van. De a tartalomra vonatkozóan nem értek egyet.

(Tartalom vonatkozó részletek, csak az olvassa, akit nem zavar)!


Attól függetlenül, hogy a téma elcsépelt, szerintem igenis elég nagy problémát okoz manapság. Egyrészről ott egy nagyon közeli családtagunk elvesztése mindkét részről (a lány anyja és a fiú bátyja). Másrészről az apa –gyerek kapcsolat. Az elfoglalt munkamániás apa, nem foglalkozik gyerekeivel, csak akkor döbben rá milyen fontosak, mikor már késő.


Kérdem én? Miért nem fontos téma ez manapság? Attól, hogy elcsépelt, ez nap, mint nap így megy a nagy városokban, ahol a szülök sokat dolgoznak és nincs elég idejük a gyerekeikre. Manapság pedig még inkább. Nem kell kimennünk a világból, hogy olyan szülőkkel találkozzunk az ismeretségi körünkben, akik napi 12 órát vagy többet dolgoznak, hogy el tudják úgy-ahogy tartani a családokat és e mellett nem marad elég idejük a gyermekükre.


A lány esete, hogy az anyját vesztette el, így túl gyorsan lett felnőtt, és el kellett viselnie a szenvedő apa gyötrődését, pedig szintén gyakran előfordul manapság. Muszáj, hogy legyenek ilyen filmek, mert attól, hogy nem beszélünk róla, nem lesz jobb!


A másik szál, ami nekem szintén nagyon szimpatikus volt, szereplőtől függetlenül, a testvéri kötelék bemutatása. Hogy kötődhetünk egy testvérhez a halál után is. Az hogy Tyler a naplóját a bátyjának címzi, minden nap ír neki, a nevét a karjára tetováltatta…olyan dolgok, amik nagyon belülről jönnek, és lehet ezt nyálasnak nevezni, de akkor az ő életében csak ez volt fontos, és később ez segítette hozzá, hogy megtalálja a lelki társát. És persze ezt is a bátyjával közli először (még ha csak írásban is). És emellett nem csak a nagyobbik, a kisebbik testvérével is szoros a kapcsolata, fontos neki, vigyáz rá. Ő próbálja észhez téríteni az apját a viselkedése miatt, segítene, hogy az apjuk is a család része legyen, és nagyon súlyosan érinti mikor a kislányt bántják. Nagyon át tudom élni, milyen lehet ez a helyzet, nekem is van egy nővérem és egy húgom, és én vagyok a kapocs köztük.


Számomra is meglepetés, hogy én nem a végén sírtam, mikor a nagy fordulat bekövetkezett. Nem. Akkor bőgtem el magam, mikor Tyler a kis biciklién, a főutcán, a húga rajzát lebegtetve tekert a kiállításról az apja irodájába, hogy, megmutassa, mit hagyott ki az apja. Számomra ez volt a nagy pillanat, ez volt az üzenet.

Az hogy szeptember 11.-e benne van, egy igen jó példa arra, mit jelentett ez az embereknek. A fájdalom családokat hozott össze. Féltek a fenyegetéstől, ezért meg akarják óvni a hozzájuk legközelebb állókat.


Egy ember halála után sok minden megmarad. De sokszor egy találkozás is elég, hogy valami megváltozzon bennünk. Allie ennek a találkozásnak köszönhette, hogy újra fel tudott ülni a metróra.


Az, hogy Robert jó vagy rossz a filmben, mindenki döntse el maga. De miközben én néztem, nem Edwardot láttam, és nem is a nagy filmsztárt, hanem egy önmagával küzdő, szenvedő fiatal párt, akinek a története megríkatott. És mi másért megy be az ember a moziba, ha nem azért, hogy a film hasson rá, hogy átéljen valami mást. Egy másik történetet, egy másik életet, más érzelmeit, ami akár a miénk is lehet egyszer.

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Írásod után, a na végre élményem... :) Végre valaki aki leírta miről is szól a film. Eddig bevallom kevés ember véleményéből szűrtem, le hogy fel is fogta az üzenetet, ami nagyon nagyon szomorú... MInden nap szembesülök a rideg apákkal akik "nem érnek rá" elmenni a gyerek egyik ovis-sulis rendezvényére sem. A film előtt is figyeltem erre a problémára, de utána mindenkit próbálok vele "beoltani", hogy könyörgöm figyeljünk már egymásra...hiszen mivan ha holnap tényleg jön az az aszteroida...Közhelynek érzik az emberek, na de aközhelyek miért is közhelyek?
    Köszi az írást, megyek meg is lesem a többi munkádat. Vera

    VálaszTörlés
  2. Szia Vera!

    Köszönöm, hogy így gondolod, én csak leírtam a véleményem és a gondolataim, de örülök, hogy nem vagyok magam.-d Jó tudni.
    Olvass máskor is nyugodtan..-d

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű film,az már biztos.Friss élményeim vannak a filmről,10perce fejezte be és már kerestem is rá Google-n.
    Egy barátnőm ajánlotta,hogy feltétlenül nézzem meg!Az egész életszemléletemet megváltoztatta!
    na ez film!Ez a valóság!Ami bármikor megtörténhet!Nem nyálas,happiend-es sablon,mint manapság minden harmadik film amit készítenek!
    És igen egy filmnek erről kell szólni!
    Nagyon tetszik amit írtál a filmről!Hogy át kell éreznünk,és igenis sírni,ha sírni kell!
    Nekem a végén volt a csúcspont.Olyan mértékben sírtam,hogy ha rágondolok,még most is könnyeblábad a szemem!Pedig nem vagyok az a sírós típus!Sőt..inkább magamba lerendezem a dolgaimat.Na de most minden fájdalom kijött ezzel!
    Gyönyörű!!!

    VálaszTörlés
  4. Kedves ismeretlen. Köszönöm, hogy megírtad a véleményed. Jól esik tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Méltánytalanul nem figyeltek rá, pedig nagyon megérdemelte volna a hírverést ez is!
    Én is csak csatlakozni tudok. Gyönyörű.

    VálaszTörlés
  5. hú.anno,amikor ezt a filmet először láttam,akartam irni róla a blogomba.de nem tudtam,mit is akarok.most már tudom.ezt szerettem volna kiirni magamból,az igazat,a lényeget.(csak én ahhoz nem vagyok elég) 14 évesen rengeteg filmet láttam(nem az amerikaipitére meg társaira gondolok) de talán ha 3 film érintett és siratott meg ennyire,mint a vitatott film.és tényleg,nem a vámpir srácot láttam,kerestem benne,ha az ember ezt a filmet nézi,el is felejti,ki is ez a srác valójában.anyukámnak egyszer azt mondtam,hogy nézze meg a filmet,mert nekem ilyen barát kell,mint Tyler.még most is igy gondolom (:
    gyönyörű.(mellesleg Tyler nem a kezére,hanme a szive fölé tetováltatta a bátya nevét! egy kis észrevétel:))

    VálaszTörlés
  6. Olyan jó, hogy néha írtok ide, mert el is felejtem, miért írom ezeket, és megnyugszom, hogy vannak rajtam kívül rokon lelkek. :-)
    Nekem is ilyen pasi kell, és van is azt hiszem:-)))
    Köszönöm az észrevételt, majd javítom hamarosan:-)

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Nagyon tetszett ez a film, és azt szeretném megkérdezni, hogy nincs ennek a filmnek könyv változata?
    Előre is köszönöm a segítségedet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen,

      Ne haragudj, hogy ilyen későn írok vissza, kicsit kutattam, és jelentem, van könyv is, bár nem egészen biztos, hogy ehhez kapcsolódik.
      A szerzője Judith McNaught, a címe ugyan ez: Emlékezz rám.
      Ha a Googleban rákeresel, azonnal megtalálod az első pár oldalon, és Data.hu-n is esetleg elérhető.

      De még keresek másikat is, ez nem biztos, hogy az lesz.

      Törlés
    2. Találtam egy másikat is a MOLY.hu-n, ami valószínűbb, hogy a film alapja lehetett. Adrienne A. Miller a szerző, és Emlékezz rám a címe.
      Itt utána nézhetsz, van róla leírás és borító.
      http://moly.hu/konyvek/adrienne-a-miller-emlekezz-ram

      Törlés