Én már személy szerint nagyon régóta várom, de sajnos még elég sokat kell várnunk az egész film megjelenéséig, ami 2012 decemberére várható:-((((
De addig is, itt van nekünk ez a szép trailer, hallgassátok a törp király, Thorin dalát a törpök regéjéből.
És álljon itt a teljes szövege, színesen a trailerben hallható részlet.
Far over the Misty
Mountains cold, To dungeons deep and caverns old, We must away, ere break of day, To seek our pale enchanted gold.
The dwarves of yore made mighty spells, While hammers fell like ringing bells, In places deep, where dark things sleep, In hollow halls beneath the fells.
For ancient king and elvish lord There many a gleaming golden hoard They shaped and wrought, and light they caught, To hide in gems on hilt of sword.
On silver necklaces they strung The flowering stars, on crowns they hung The dragon-fire, on twisted wire They meshed the light of moon and sun.
Far over the Misty Mountains cold, To dungeons deep and caverns old, We must away, ere break of day, To claim our long-forgotten gold.
Goblets they carved there for themselves, And harps of gold, where no man delves There lay they long, and many a song Was sung unheard by men or elves.
The pines were roaring on the heights, The wind was moaning in the night, The fire was red, it flaming spread, The trees like torches blazed with light.
The bells were ringing in the dale, And men looked up with faces pale. The dragon's ire, more fierce than fire, Laid low their towers and houses frail.
The mountain smoked beneath the moon. The dwarves, they heard the tramp of doom. They fled the hall to dying fall Beneath his feet, beneath the moon.
Far over the Misty Mountains grim, To dungeons deep and caverns dim, We must away, ere break of day, To win our harps and gold from him!
The wind was on the withered heath, But in the forest stirred no leaf: There shadows lay be night or day, And dark things silent crept beneath.
The wind came down from mountains cold, And like a tide it roared and rolled. The branches groaned, the forest moaned, And leaves were laid upon the mould.
The wind went on from West to East; All movement in the forest ceased. But shrill and harsh across the marsh, Its whistling voices were released.
The grasses hissed, their tassels bent, The reeds were rattling--on it went. O'er shaken pool under heavens cool, Where racing clouds were torn and rent.
It passed the Lonely Mountain bare, And swept above the dragon's lair: There black and dark lay boulders stark, And flying smoke was in the air.
It left the world and took its flight Over the wide seas of the night. The moon set sale upon the gale, And stars were fanned to leaping light.
Under the Mountain dark and tall, The King has come unto his hall! His foe is dead, the Worm of Dread, And ever so his foes shall fall!
The sword is sharp, the spear is long, The arrow swift, the Gate is strong. The heart is bold that looks on gold; The dwarves no more shall suffer wrong.
The dwarves of yore made mighty spells, While hammers fell like ringing bells In places deep, where dark things sleep, In hollow halls beneath the fells.
On silver necklaces they strung The light of stars, on crowns they hung The dragon-fire, from twisted wire The melody of harps they wrung.
The mountain throne once more is freed! O! Wandering folk, the summons heed! Come haste! Come haste! Across the waste! The king of freind and kin has need.
Now call we over the mountains cold, 'Come back unto the caverns old!' Here at the gates the king awaits, His hands are rich with gems and gold.
The king has come unto his hall Under the Mountain dark and tall. The Worm of Dread is slain and dead, And ever so our foes shall fall!
Farewell we call to hearth and hall! Though wind may blow and rain may fall, We must away, ere break of day Far over the wood and mountain tall.
To Rivendell, where Elves yet dwell In glades beneath the misty fell. Through moor and waste we ride in haste, And whither then we cannot tell.
With foes ahead, behind us dread, Beneath the sky shall be our bed, Until at last our toil be passed, Our journey done, our errand sped.
We must away! We must away! We ride before the break of day!
Nem egy egyszerű könyv. Spirit
Bliss alias Hujder Adrienn második megjelent könyve, az Árnyékvilág folytatása,
szintén két szereplő sorsát mutatja be, az előzőben csak mellékszereplőként
létező Peter és Julie karaktereit. Nagyon tetszik ez a szereplőválasztás, hogy
bár kötődik az első részhez, a regény mégis önállóan is megállja a helyét, nem
kell elolvasnunk hozzá az előzményt, az első részt.
Az alapsztori: Peter tovább
dolgozik a filmszakmában, amikor az új ügyfele filmforgatásának kapcsán érdekes
dolgokra lesz figyelmes. Leendőbelije, Julie, egy együttes a Black Wings
énekesnője, és boldogan készül az esküvőre. De Peter nem jelenik meg az
esküvőn, mert lövés éri a lakásában…
És innentől kezd nagyon
izgalmas lenni az egész. A történet visszarepül a múltba, hogy megismerjük
Peter eddigi életét, Juliet az esküvőre készülődés közben, csak úgy peregnek az
események, miközben Peter Julie tudta nélkül nyomoz, és „szuperhőst” játszik. Váltakozó
idősíkok és a két szereplő elbeszélésmódja közti váltás is igen izgalmas és
érdekes, leköti az olvasó gondolatait. Julie vicces és izgalmas karaktere, míg a középkorú, idősebb Peter érett, férfias gondolkozása vele szemben, mégis nagyon egy hullámhosszon.
A másik dolog, ami miatt
nagyon szeretem Adri írásait, az a kicsi plusz, amit a mindennapi életből tesz
bele az írásaiba. Lehet csak egy gondolat, egy veszekedős jelenet, ami
mindennapi szerelmesek közt is így zajlik, vagy akár egy megjegyzés egy
láblógatásról a tóparton. Olyan jelenetek, amikre az ember felkapja a fejét, és
azt mondja: „ ugyan ez volt velünk is!” Nem kell csillogás, csak egyszerű,
személyes dolgok, amik eszünkbe juttatják, miért is vagyunk emberek.
Mindezek mellett fontos, hogy
egy komoly témát is körüljár, ebben az esetben ez a pedofília. Nagyon kevés
könyvet írnak ezzel a témával, mert általában, mindenki a homokba dugja a
fejét. Tudjuk hogy van és létezik, de senki nem tesz ellen semmit, mert az úgy
könnyebb. De attól, amiről nem beszélünk, az még ott marad. Csak kimondatlanul.
Összességében egy hatalmas 5 –ös.
Eddig sem csalódtam az írásaiben, de azt hiszem, ezt többszöri újraolvasás fogja
követni. Mindenkinek bátran ajánlom, aki már érett a témára.
