Az ember mindig várja a decembert. Na nem a hó a hideg és a vizsgaidőszak miatt, inkább a melegben forrócsoki iszogatás forralt bor, és a mézes fahéj és narancs illata miatt.Ebben az évben sütöttem a páromnak, nem készültem más meglepetéssel. Mivel nem voltam otthon, így nem is gondoltam, hogy a Nagy köpenyű mikulás hozzám is megérkezik majd 6-a reggelén.
Mikor reggel visszatámolyogtam, nem is észleltem, hogy az éjszaka leple alatt megteltem a kiscsizmám :-)
Bár sütöttem és takarítottam, de nagyon nem vártam. Hozott csokit, bögrét, kindert mikit.
Épp azon méláztam előtte levő este, hogy sajnos mi már kiöregszünk ebből a korból, mivel nincs aki megtöltse a csizmácskánkat a cuccal. :-) Párom ráérzett a bánatomra, és talán túl jól ismeri a gyermeki énemet, így ezért lepett meg olyan aranyosan dec. 6-a reggelén.
Aztán a vonaton ülve azon gondolkodtam, hogy ebben az évben hihetetlenül kegyes volt az időjárás. Csak bámultam kifelé az fehérben elsuhanó tájon, és élveztem, hogy minden hóban fürdik. Ahogy tavaly, megint lelassult a világ. Minden megfagyott, az emberek lassabbak, talán most nyugodtabbak is.
Nem érzem azt a felhajtást, mint tavaly. Volt idő végignézni a színekben változó fákat, ahogy a vörösből, zöldből sárgába váltottak, majd leestek, elsodortuk, vagy belekaptunk, összeszedték, minden lekopaszodott, mi meleg ruhát vettünk, és Mikulás előtt megérkezett a hó. Volt idő felkészülni, a várakozás, most talán tényleg igazi várakozás.
Tegnap este megint összejöttünk a "lányokkal", az igaz barátokkal, akik bár az ország 4-5 pontjáról jönnek, mégis megtaláljuk az alkalmakat, esteket, ünnepi pillanatokat, hogy körbe üljünk, sztorizzunk a szilveszterekről, óvodáról, balesetekről, régi ciki zenékről. Különösen nagy alkalom ez, ha egy szülinapról és egy eljegyzésről is szó van. Bizony, ide lyukadtunk, sorban jöttek a kérdések a koszorúslányi ruhákról, zenékről, a jövőbeli tervekről. És ez olyan jó, hogy még mindig együtt vagyunk, és együtt tervezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése