Könyvajánló: Spirit Bliss: Mennydörgő némaság

Még ezt a könyvet is a novemberi bemutatón szereztem. Ő volt az utolsó a három közül a sorban, mert Spirit könyveire érdemes rászánni a hosszabb időt, mivel rengeteg a cselekmény, és mindenhol szeret jeleket, nyomokat elrejteni. Ami illik is egy jó krimibe.

Lássuk a cselekményt:
A Swanson család boldogan éli vidám napjait, amikor Jossie egy cetlit talál a babája belsejében, rajta nevekkel.
 Caspar Crosley rég nem járt a család közelében, ugyanis megpróbált beépülni a Maffiába, hogy elkapja a csak Főnök néven ismert gengsztert. Nevekkel teli titkos listáját rossz helyre rejti, így belekeveri a lányt is a nyomozásba, majd a családját is, és titokban el kell hagyniuk az országot. Skóciába menekülnek...

És itt kezdődnek a bonyodalmak.
Itt most nem egy őrölt rajongótól, vagy  más féltékeny lányoktól kell rettegnie a színész családnak, hanem már egy piszkosabb, rejtettebb világba vezet el minket Adri.
A könyv fő két karaktere Jossie és Caspar, ám vannak régebbi visszatérő szereplők a sorozatból, mint Julie és Peter, az előző rész főszereplői.
Bár a kötet egy trilógia harmadik darabja, mindhárom könyv önállóan is értelmezhető, cselekményében nem kapcsolódnak nagyon szorosan egymáshoz.

Szeretem, hogy Adri könyveiben is mindig próbál egy rejtett, ismeretlenebb, titkosabb világot bemutatni. Ez itt most a Maffia. Azt is, hogy próbál valamilyen kényes témát boncolgatni, itt egy kisgyermeket ért sokk, és annak pszichológiai hatásai. Nagyon komoly témák ezek, ha jól meg vannak írva, pedig érdekes a folyamat bemutatása is. Itt az.
Megint érdekes a szerelmesek közti korkülönbség kérdése is, (lásd korábban Peter és Julie) , amire itt megint kapunk egy alternatív választ, vagy a gyász feldolgozásának kérdése különböző korú embereknél. Ez mind nagyon fontos és számomra érdekes téma.


Nekem nagyon tetszik, ahogy Adri leírja a folyamatot, hogyan és miért változnak meg emberekben nézetek, vélemények, és akár egy egész gondolkodásmód is.

Ami talán negatívum, hogy a vége felé már kicsit talán "túl akciódús" volt a cselekmény. Alapvetően ez nem baj, és hülyén hangzik is leírva, de már néhol furcsa volt, hogy mindig történik valami, minden fejezetben szaladunk, sérülünk, baj történik, váratlan fordulat lesz. Mert kell egy pár, és legyen izgalmas, de ez most kicsit nekem több volt benne.
Talán pont ezek miatt, vagy mert nagyon figyeltem a jelekre, már korábban rájöttem a szálakra, és a mozgatórugókra, mint általában Adrinál az elrejtett szálakat kiderítem. Leggyakrabban a végén derül csak ki a turpisság, ügyesen vezeti mindig félre az olvasót, most nagyon résen voltam.

Pár szó a borítóról: Mivel elkészült mind a három borító, már látunk egy egységes képet. Azt hiszem az első az Árnyékvilág-é sikerült legjobban, nekem legalábbis ez tetszik. Ahhoz képest, hogy törekednek a Könyvmolynál hogy a sorozatoknak egységes legyen a kinézete, ez itt csak a cím tipológiájában mutatkozik meg, és hogy fekete a háttér, sok vörös pöttyöshöz hasonlóan, másban kevésbé. A borítókon általában egy a könyvben fontos jelkép, metafora jelenik meg, ám nekem ezzel kapcsolatban még mindig olyan érzésem van, mintha csak oda lenne pakolva valami, merőben eltérnek más trilógiák borítóképeitől.
Mindez már jobban eltalált a Démoni érintés sorozatnál.

Végül a rajzokról:
Benina Spirit trilógiájának utolsó darabjához is készített grafit rajzokat a főszereplőkről, amik itt is szuperül sikerültek, méltó zárásaként a három résznek.
Az én kedvenceim:

Peter és Julie 

 Hogy mi lesz a megoldás, mindenki találja meg maga a könyvben, én két izgalmas napot töltöttem el velük. Elkísértek a fogorvoshoz is, mert utálok félni és rágódni rajta, és tökéletesen le tudott kötni a várakozás alatt, előtte, és utána is.

Imádtam a Caspar szemszögeket, Simon karakterét. És nagyon várom Adri további köteteit.

Hobbit : Smaug pusztasága - filmélmény, első kör

Ahhoz képest, milyen fan vagyok, kicsit későn, csak dec. 19.-én sikerült megnéznem a filmet. Akkor még érlelgettem a véleményemet, aztán közbejött a karácsony, és eldöntöttem, hogy megpróbálok két véleményt összeszülni. Egyet magáról a filmről, és a benyomásaimról, és egyet, miután a könyvben újraolvastam az aktuális részeket, mivel ez elég régen volt, és sokat felejtettem a regény tartalmából.

Vigyázat, Spoileres, csak az olvassa, aki megnézte!

Először is, ami nagyon tetszett: 
- Az ominózus hordós jelenet. Bár pont ezzel lesznek még fenntartásaim is, de mindenképpen el kell ismerni, hogy nagyon látványos, és nagyon szépen sikerült, megérte nekik napokig a hordóban csücsülni.

- Esgaroth-Tóváros és Bakacsinerdő kinézete, helyszíne. Pont olyan, amilyennek képzeltem. Tóváros pontosan. A Bakacsin erdei résszel kapcsolatban nem sok mindenre emlékszem, nem tudom pontosan mit írtak bele, de még mindig utálom a pókokat, 3D-ben pláne, viszont az gyönyörű, mikor Bilbó felmászik a fára, és a kék lepkék körülrajongják. Mondhatnak bármit a sok CGI-re, a látvány akkor is tökéletes, ez érvényes Erebor-ra is.

- Smaug- a kinézete, a hangja (a magyar is különösen jó) tökéletes. Ilyennek képzeltem, mennydörgő mélység, dölyfösség, beképzeltség, pikkelyek, hosszú farok.

-Thranduil- Ő úgy tudom benne van a könyvben, pontosan Lee Peace tökéletes hozzá. Mindig imádom ha tündék vannak a képen, de neki egész más a kisugárzása a filmen is. Szerettem, hogy itt a tündék nem olyan hű de fennköltek, kicsit ebben a részben ők is emberibbek.

- A ZENE: így nagybetűvel. Imádom Howard Shore filmzenéit, és most sem okozott csalódást. Lassan egy szimfóniát , vagy egy egész estés darabot is írhatna a Gyűrűk és a Hobbit témáiból. Több régi téma visszatér kicsit átírva, és megjelenik több új. Bakacsinerdő, Tóváros, Beorn, és Erebor kiteljesedett témái. Talán a tóvárosi tetszik legjobban az újak közül.

- A mellékszál a függelékből, Gandalf keresése, Szauron megjelenítése. Ez ugye nincs benne a könyvben, sőt, azt hiszem a függeléket is újra kéne olvasnom, minden esetre iszonyatosan tetszett. Ahogy maga köré gyűjti a szolgáit, majd a megjelenítése, a szem és a későbbi király. Alakul az Öt sereg csatája.

-Beorn háza: A ház, a méhek és a lovak nagyon jó. Jah, és a sakkkészlet is.


- Erebor nagycsarnoka, a kinézete, a rengeteg arany. A hangeffektek, a pénzek csörgése szuper. Nagy részét meg is építették ennek a jelenetnek.

Ami nem tetszett: 
- Az ominózus hordós részben az ugrabugrálás. Elnéztem Legolasnak a Helm -szurdokban de itt már nagyon mű. Képtelenség szerintem még egy tündének is így ugrabugrálni, nem mellesleg butítja a karaktert. És nem egy ilyen rész van benne, látszik, hogy Jackson néhol elengedte a fantáziáját.

- Tauriel és Kili  - románcnak tűnő beszélgetései. Azért írom így, mert ebből még semmi nem világos, végül is csak beszélgetnek, Tauriel megszánja és "megmenti". Azzal alapvetően nincs baj, hogy beleírtak egy tünde lányt, mert nyilvánvaló, hogy vannak, és legalább egy kicsit javítják a nemek arányát a filmben, na de  miért kell rögtön szegényt mindenkivel összeboronálni? Maga a karakter szuper, a kinézete is, és a jelleme is, a kaszabolás nem mindig valósághű.

- Legolas szeme: néhol rettentően ijesztő kék. Főleg a Bakacsin erdei jelenetekben. Utána Tóvárosban egy kicsit már beszürkül, de akkor is. Jót tett neki az öregkor, a Gyűrűkre már elmúlt ez a kékség :-D 

- Beorn : Nem ilyennek képzeltem. Először medveként is alig ismertem fel, inkább tűnt a feje farkasnak, utána pedig az emberi kinézete? Erre pontosan emlékszem, nagyobbnak tűnt a leírásban, de nem egy szakállas szőrős wookinak. Szörnyen nézett ki szegény.


 - Orkok kaszabolása. Tudom, hogy kell ellenség, és így jókat lehet futni, meg menekülni, meg harcolni, de akkor is. A fele kaszabolás és hentelés. Ez nagyon nem tetszett.

Összességében szerettem a helyszíneket, a film kinézetét, a filmzenét. A színészek még mindig nagyon jók, Gandalf, Bilbó, Thorin isteni.  Követi szépen az ívet, azzal sincs bajom, hogy hosszú, minél többet láthatok belőle, nekem annál jobb. Viszont egy kicsit osztom a híres Tolkien kutató  véleményét,  miszerint "I wanted more Tolkien: more wonder and less action. miszerint egy kicsit több Tolkien és csoda kéne bele és kevesebb akció.

UI. : A kutató, John D. Rateliffe: A History of The Hobbit szerkesztője, szerzője, tehát elég lényeges a filmkritikája.

Karácsonyi képáradat

Kicsit elmaradva, megtelve a karácsonyi élményekkel, jön megint egy poszt hullám:-D

Rengeteg vicces képet kaptam-láttam a karácsonyi üdvözletek alatt, ebből szemezgettem egy párat. Utólag is Boldog Karácsonyt nektek, és persze egészségben gazdag új esztendőt!
Először egy gyönyörű szegedi montázs: Készítette: Hnyilicza Balázs

Egy szösszenet karácsonyi kívánság a szövetségtől:-D Köszönöm Ildi még egyszer:-D

Van Trónok Harca stílusban is. Még karácsony előtti:-D

Végül egy aktuális kívánság az egész szünetre, és az új évre egy kedves társaságtól! 

Könyvajánló: Szurovecz Kitti: Smaragdfény (Gyémántfiú 3.)

A muskétás könyvek közül Kittié volt a következő majd két hétvége alatt kiderítettem mi lesz a színészcsalád utolsó kötetében.

A történet alapja:

A végső borító, az előző kicsit sárgább volt,
és volt a virágnak szára.

Egy házaspár, akiknek megvan mindene. Mesés, Hollywood-i karrier, két csodálatos gyerek, impozáns villa Beverly Hills-ben. Ami pedig a legfontosabb: Heily és Nick egymás iránt érzett szenvedélyes szerelme mit sem csökkent az évek során.

Csakhogy egy ártatlan, családi ünnepen történik valami…

Felbukkan egy titokzatos asszony, aki a megszólalásig hasonlít Nick balkézről született kislánya, Nikki édesanyjára. A helyzet lehetetlen, valószínűtlen, ijesztő, hiszen a nő sok évvel ezelőtt meghalt. Az ismeretlen ismerős megjelenése valóságos lavinát indít el: az „álompár” kapcsolata, tehetséges kamaszlányuk törékeny lelkivilága, és maga, a féltett családi egység is veszélybe kerül, miközben mindenki azon kattog: MIÉRT TÉRT VISSZA ENNYI ÉV UTÁN?

Szurovecz Kitti Libri Aranykönyv TOP10-es trilógiájának befejező részében szívrepesztő és megdöbbentő titkokra derül fény, és minden eddigit felülmúló izgalmak várnak az Olvasókra! A sikersorozat részei külön-külön is kerek történetet alkotnak – hagyd, hogy magába zárjon Heily és Nick filmszerű világa!

A cselekmény erősen indul, eltelt pár év a Borostyánkönny óta. Nikki már tinédzser, és közben született egy kisfiuk is, Brandon, akit Kitti könnyen mintázhatott fiáról, Ádámról. Gyermeki beszólásaival, éleslátásával az egyik kedvenc, érdekes karakterem. 

Maga a bonyodalom Rebekka visszatérése. Először nagyon haragudtam Kittire, mikor kiderült, hogy visszahoz egy halottnak hitt karaktert, aztán ahogy előre haladtunk a cselekménnyel, rájöttem, hogy ez nem olyan nagy szörnyűség. Nem kedveltem az előző kötetben, és most is féltem, hogy negatív hősnő lesz belőle. Viszont ahogy leírta a belső szenvedéseit, gondolatait, kicsit jobban megkedveltem a karaktert. 

A másik pozitívabb csalódásom Eric volt, hasonló érzésekkel indultam neki is, mint Beckynek, Kittinek ezt is sikerült megváltoztatnia. 

A könyv két fő szála egyértelműen Daniel, és Becky karaktere, és az ő fejlődésük, történetük. Imádom a fejlődő karakterrajzot, szeretem, ha egy kicsit több van egy szereplőben, mesélni, tanítani is akarunk vele egy kicsit, és ezt most láttam először nyíltan Daniel történetében. Érdekesek, húsba vágóak voltak ezek a részek, és sajnos be kell látni, mindenki hall, tud vagy ha más nem, olvas ilyesmikről, és ez elől nem lehet elmenekülni. A részeges, drogos, cigis szülők sajnos mindenhol megvannak, nem csak Amerikában, hanem itthon Magyarországon is.

Eközben zajlanak az események, mivel minden könyvben van valami külföldi ország ( az előzőekben Magyarország és Oroszország volt az "egzotikum") ebben a részben Olaszországba, pontosabban Rómába utazik a színész család. Tetszett Nick és Heily kapcsolata, valami ilyesmit képzeltem el nekik a második könyv után.

Végül Nikki és Daniel kapcsolata, ami egyértelműen egyfajta hasonmása Nick és Heily történetének, de aranyosak, és hát szeretjük a romantikát.

Ami kicsit idegesített: Mel karaktere, aki babavárás közben is aktívkodik.

Kitti ebben a könyvben elvarrja a szálakat, ki derül, ki és mit mozgat a háttérben, hogy mindent a kapzsiság és a pénz irányít. A vége kicsit Happy End jellegű, mindenki megtalálja a megérdemelt megnyugvást és békét, és még ha nem is ilyen tökéletes az élet, valahol olvasás közben mindenki ezt várja el.

A humora még mindig a régi, vannak benne odamondogatások, de nagyon szerettem olvasni.

Külön kiemelném a végére tett gyönyörű fekete-fehér rajzokat, amiket Benina készített a könyvhöz a szereplőkről (És megtalálhatóak még hasonlóak a Bíborhajú 4.-ben és Spirit Bliss Mennydörgő némaság című könyvében is az ottani szereplőkhöz!) Nagyon szép lezárása ez egy trilógiának, és megismerhetjük, hogyan nézhetnek ki a szereplőink.

Nick, Heily, Brandon, Nikki, Daniel (Forrás : Facebook: Szurovecz Kitti - Gyémántfiú rajongói oldal)
A képet készítette Frittmanné Petrekanics Angéla.

Könyvajánló : Benina: Milan könyve (Bíborhajú 4.)

Nagyon nagyon régen írtam már, és  sok a restanciám (ennek főleg a vizsgák, és a lustaság az oka), de még gyorsan megpróbálom az év végéig elolvasott, betervezett könyvekről megírni a véleményemet.

November 9.-én volt a Három muskétás bemutatója, sajnos Benina nem volt jelen a eseményen, így nem tudtam aláíratni a könyvemet, de nagy izgalommal vágtam neki az olvasásnak. 

Mindhárom könyv érdekelt, de az övé volt a legvékonyabb, és először ezt választottam elolvasásra, hogy mesebeli lényeivel, és az elvarázsolt világával kikapcsoljon két fárasztó vizsga között. 

A történet: spoiler!!!!!

Alapvetően minden régi szereplővel találkozunk egy kicsit, Kellan és Claire még mindig egymás karjában, boldogan élnek, a Cat is megtalálta párját Lucasban. Ennek a könyvnek a másik bíborhajú, Milan, Moldomus Iudexe a főszereplője, és az én egyik személyes kedvencem, Trixie. Trixiet elrabolják, és Milant még sújtja Claire átka is. Maga mellé társnak egy ismeretlen lányt kap, Kendare személyében, akiről később kiderül, hogy nem is áll olyan távol szereplőinktől...

Ez a történet számomra sokkal sötétebb volt, mint az eddigiek. Kevesebb volt a varázslat, a mese, a mitikus lények (a sellők hiányoztak is...) inkább az akció, egy kicsit a krimi maradt meg belőle. 

Nagyon szerettem az álombeli részeket, hogy bepillanthatunk Milan gondolataiba, és azt láttam, hogy Benina is ezeket szerette a legjobban írni, meg is látszik, mert ezek sikerültek a legjobban. Új részleteket tudunk meg Milan képességéről, ez is nagyon tetszett. 

Kendare karaktere is nagyon érdekes, egy erős, kemény női személyiség, érdekes új képességgel. Mindenképpen üde folt, és jól megírt karakter. 

Tetszett Trixie képessége (a fa és a természet), még a teljes neve is :-). 

Amivel kevésbé értek egyet, a rengeteg véres kínzás. Nem ezt vártam, nekem ez a sok szenvedés, kicsit már sok volt a végére. Lekötött, nagyon szerettem olvasni, mert kikapcsolt a gépszíjból, de mindig az álombeli részeket vártam, hogy több szerelmet, romantikát lássak, e helyett, csak kínzás és szenvedést láttam. Tudom, hogy ez kell egy drámai történethez, ez minden és mindenki mozgatórugója a történetben, de nekem ez most nagyon sok volt. Nem igazán ezt vártam. 

A vége pedig... megint felcsigázta a kedvemet a következő könyv után, biztos vagyok benne, hogy Gideon karaktere is rengeteg új képességet, izgalmat rejt majd, de remélem kicsit visszatérünk a kezdeti hangulathoz. 

Mindezek miatt, ahogy a Moly értékelésemben is látszik, csak egy 4-es lett a pontozás, erős 4-es, de az élményem még így 5-ös. 

Végezetül rajongásomat kell kifejeznem a könyv végén található karakterrajzok miatt, mert nem elég, hogy Benina ír, még meg is rajzolja, hogyan képzeli el szereplőit. Gyönyörű karakterrajzait itt találhatjátok. 

Rajzai megtalálhatóak még Spirit Bliss és Szurovecz Kitti trilógiáinak utolsó köteteiben (Mennydörgő némaság, Smaragdfény), hogy ott is megörvendeztesse a rajongókat. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK. 

Ízelítőnek az én kedvenceim a rajzok közül: