Filmajánló: Éhezők Viadala : A kiválasztott- Mockingjay, part 1

Ha van film, amit mindennél jobban vártam mostanában, akkor ez az. (Persze a Hobbit után, de az kivétel minden alól.)

Tavaly olvastam el mind a három kötetet egyszerre, és ez volt a legmegrázóbb, legmozgalmasabb, leginkább akciódúsabb, és mindenek felett a lezáró kötet.



A poszt számtalan Spoilert tartalmaz, aki nem látta, olvasta, óvatosan görgessen lejjebb. Vagy ne is görgessen, míg nem látta! 




Az alapsztori: 

Katnisst kimenekítették, és a 13 körzetben ébredt. Itt hagytuk abba a második részt, a Futótüzet. 

A harmadik rész elején Katniss poszttraumás stresszel küzd, ideges, kimerült, és elvárják tőle, hogy legyen ő a kitörni készülő forradalom arca. Azzal, hogy szembeszállt a Nagy Mészárlás végén Snow-val, eldöntötte, melyik oldalra áll. Így a könyvben és a filmben is Katniss pszihológiai hadviseléssel kínozzák, úgy hogy azt bántják, és kínozzák, aki számára a legfontosabbá vált: Peetát.

Neki a Coin elnökkel való megállapodás értelmében propaganda filmeket kell elkészítenie, amiket folyamatosan sugároznak minden körzetben, hogy a lázadás híre terjedjen, így egyesítve a körzeteket, addig figyelheti, hogyan romlik Peeta állapota minden tévés bejelentkezésnél egyre jobban... míg végül nem tesznek valamit. 

A film nem okozott csalódást. Szuperül felépítették a 13 körzetet, a szereplők, színészek, mind igen jól lettek kiválasztva. Végre megjelenik Coin elnök is, Julianne Moore személyében, bár nem nyújt nagy alakítást, de Coinnak megteszi. A filmet Philip Seymour Hoffman-nak ajánlották, aki még halála előtt be tudta fejezni a jelenetei nagy részét Plutarch szerepében, nagyon szép gesztus, hogy ezzel emlékeznek rá. Szerettem a csintalan nevetéseit, ahogy diszkréten támogatta Katnisst.

A másik nagy csapat Boggs, az őrséggel, és Cressida, a filmes csapattal, akik újdonságként bekerültek. Hihetetlenül jól néznek ki bár itt igencsak minden nagyon jól el lett találva a díszletektől kezdve a jelmezek át, a színészekig.

A film legjobb jelenetei:
(Nem minőségi sorrendben, csak beszámoztam a film szerinti idő szerint.)

1. Mikor Katniss először felveszi a Fecsegőposzáta harci ruháját, amit Cinna tervezett. Imádom a ruháit, és olyan szép, hogy ezt beleírta a szerző a harmadikba, mivel a halála után készítették el.

2. Mikor beindul a filmezés, és béna a szobai felvételnél sírva nevetett a mozi:-)

3. Mikor a 8. körzet kórházát látogatják meg. Az egy nagyon szép és megható jelenet, szerencsére nem szúrták el! Nagyon megrázó, és ott használják a szuper robbantós nyilat. :-D

4. A film számomra legszebb és talán legmeghatóbb pillanata, mikor Katniss a Hanging tree-t énekli. Nagyon szerettem ezt a dalt/szöveget a könyvben, és nagyon vártam már mikor kiderült, hogy fogják is énekelni, ráadásul Jennifer saját maga énekli, nem más helyette. 

Kulissza titok, hogy sírt is a felvétel alatt, és utána, annyira meghatotta, mikor felvették. Hála istennek, már felkerült a dal hivatalos mozis verziója is, belinkelem, hallgassátok meg. 

Mi mivel magyarul néztük a filmet, úgy hallottam először, egész jól lefordították, de szerintem angolul sokkal szebb, és Jenninek szép hangja van. Az pedig, ahogy a dal kiteljesedett, és belépett a tömeg, majd így vonultak a gátakhoz... szuper volt. Szépen átvitték a hangszerelést is, a dallam utána többször feltűnik a filmben a kórussal. 

5. Végül ami a legmegrendítőbb és legizgalmasabb rész volt számomra Peeta kimenekítése, és utána a Katnissel való találkozás. A kimenekítés nagyon izgis volt, két szálon fut, imádtam, hogy ahogy először Finnick majd Kattniss beszél Snowhoz, közben párhuzamosan ment a menekítési jelent. 

Ezt az is mutatta, ahogy a mellettem ülő csaj csattogott a műkörmével idegességében, és már csak kicsi választott el attól, hogy szóljak neki, hagyja abba, de akkor kimentették őket, és szerencsére befejezte a mi bosszantásunkat is. Avagy éljen a nyitóhétvége, és a nagy mozis tömeg. :-D

Már közben is lehetett látni, ahogy Peeta állapota romlik, ezt is szépen felépítették, de a találkozásos jelenet igazán rémisztőre sikerült. Tudtam mi fog történni, mégis együtt hördültünk fel a moziban, szörnyű volt így látni, még akkor is ha már olvastam, és készültem rá, de sajnos képzeletben nem volt ilyen rémisztő. Ettől csak még rosszabb volt az utolsó jeleneteket figyelni. És ha belegondolok, hogy mi lesz még a második részben a végéig... szóval ez a film nem kíméli a lelkünket. 

Összességében :

Nagyon nagyon tetszett, könyvhű, és minden fontos momentum benne van amit vártam, vagy kell a történet szempontjából. A dal csodás benne, Jen is ahogy énekli, és most megint átéltem a film alatt a körömrágástól kezdve a szenvedésen át mindent, amit olvasás közben is. Peeta szörnyen néz ki, de hát szenvedés nélkül, nincs Happy End. Minden fannak és nem fannak is ajánlom, ez egy szuper adaptáció, és egy nagyon tartalmas történet. 

Könyvajánló: Gayle Forman: Csak egy év

Akkor jöjjön a folytatás. Szerencsés vagyok, hogy később találtam meg a könyvet, mert így tényleg csak pár napot kellett várni, hogy a könyvet folytathassam. Itt olvashatjátok a Csak egy nap véleményemet.
Lássuk az érem másik felét, mi történt Willemmel.

A könyv adatai: 
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014

A tartalomról, fülszöveg:

Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.

A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.

Spoilert tartalmazhat! Akit ez zavar, csak azután olvassa, ha a könyvet elolvasta!


Gondolataim a könyvről:
El kell mondanom, nagyon kíváncsi voltam, és nem bírtam ki. A végén kezdtem, a novellával. Sejtettem, hogy kevésbé lesz izgalmas így, hogy az első részben  már lelőtték a nagy poénokat, ez a könyv inkább kiegészítés, bemutatja a másik szemszöget, nézőpontot. Aki erre is kíváncsi mindenképpen kötelező.

Szóval elolvastam a novellát, megnyugodtam, és utána a következő nap kezdtem neki Willem utazástörténetének.
A sztori onnan indul, hogy Willem felébred, a kórházból indulunk, és lassanként ahogy neki eszébe jutnak a dolgok, egyre jobban szeretnénk már mi is menni és keresni Lulut, akiről így nézve, ő se tud sokkal többet.

Hihetetlen olvasni, hogy egy nap után milyen kevés infót szedtek össze egymásról, mégis mennyi mindenre emlékeznek mind a ketten. A párizsi egy nap emléke folyamatosan átszövi a történetet, ettől mi is megint újraéljük, és várjuk, hátha most mégis megtalálja. Ahogy ez nem sikerül, hazautazik, és a barátai segítségével elkezdik végignyomozni az apró részleteket.

Imádtam a barátai vicces nevét, ahogy a légitársaságokat és a szállodákat nyomozták. Mexikó a véletlenekről szól, és arról, hogy mennyire fontosak a véletlenek. Nem ott kellett és nem akkor találkozni. Pedig milyen kicsin múlott.. És az a sok papucs, még mindig nem értem, hogy merték ott hagyni őket.

Allysonnal ellentétben ő nem újrakezdeni akart, hanem valamit lezárni. Kiderül az is, milyen volt Bram és Yael, számomra ezek a részek voltak igazán érdekesek. Milyen volt a gyerekkora, miért mondja,  azt Párizsban, hogy ők a tökéletes példa a Foltra :-D


Nagyon szerettem az indiai részeket, hogy amikor már igazán szét volt esve, ahhoz az emberhez ment, akihez igazán kellett. Rendbe kellett tennie a kapcsolatait, mielőtt tényleg Luluval találkozott volna. Jah és hát az Indiai filmforgatás, az valami hihetetlen, ebben a könyvben indiaiul tanulunk, és kiejthetetlenül hangzók nevek is vannak :-D







A végén Willem is az alkotásban éli ki magát, szerettem azokat a részeket is olvasni. Szép keretet ad neki megint a Shakespeare darab, és olyan jó volt olvasni közben a gondolatait, ahogy tényleg úgy mondta, Neki, ahogy azt Lulu érezte közben.


A novella: ez a könyv alapvetően ugyan ott ér véget, ahol Lulué. És ez engem bosszantott, mert kíváncsi lettem volna még, még még többre, tudni akartam, hogyan zárják le. És azon a nagyon forgalmas napon a novellában ez megtörtént. Megtaláltam a megnyugvásomat, és a boldog lezárásomat, ami ahhoz kellett, hogy félretehessem nyugodtan.

Pár szóban a borítóról:
Bár ez a kötet már az eredeti angol borítóval jelent meg, szerintem nagyon szép és összeillik a mi magyar másik borítónkkal. Szeretem benne ezt a kékes hangulatot, a pasztell finomságot, és a kép szépen tükrözi ennek a résznek a tartalmát, itt jobban jártunk az eredetivel.

Végezetül:
Ajánlom annak, aki kíváncsi Willemre. Honnan jön, mi történt vele, ez mind kiderül ebből a könyvből. Ám nem okoz maradandó élményt, ez sajnos már nem olyan átütő, mint az első kötet, és itt ott vannak benne nagyon bosszantó dolgok. (Tengerben úszás Mexikóban.) Inkább nevezném kiegészítő műnek, izgalmakat és szép lezárást a novella adhat.


Bónuszhír!!!: A héten megerősítették, hogy film készülhet mind a két könyvből, külön, külön. JuJJ, az remek lenne, már csak jó színészeket kellene találni!

Film-könyv képek: A kiválasztott 1. - Mockingjay

Mivel a héten mutatják be a filmet, mi más is lehetne a rovat témája mint a Kiválasztott első részéhez készült rajzok, tervek, igényes fanartok. Tessék:

Ez az én egyik személyes kedvencem, imádom azt a ruhát, és a szárnyakkal...

 Sajnos ez is egy meghatározó kép a film szempontjából.

Ez a kettő a szimbólum miatt tetszett. Különösen a fás áll közel hozzám. 

A végére maradt a két eredeti poszter, amik már csak a színeik miatt is kész mesterművek, hát még a képek, amik rajta vannak. Az árny a fehér, ami így még félelmetesebb a maga szoborszerűségében, és a fény a fekete, a láng, ami a sötétből tör elő. Eleve iszonyat jó a filmek marketinge, és designja, de erről ez a két plakát mindent elmond.

Könyvajánló: Gayle Forman: Csak egy nap

Kerestem egy könyvet, ami hasonlít a Ha maradnék élményéhez. Aztán rákerestem Formanre, és megláttam, hogy vannak már más könyvei is azóta, így jutottam el a Moly.hu-n a Csak egy nap-hoz. Ami ráadásul megjelent magyarul is. (És az csak később derült ki, hogy már a második része is úton van, és azon a héten jelent meg, amikor befejeztem az elsőt. :-D)

Szóval így.

A könyv adatai: 
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám:392. old.
Fordító: Sóvágó Katalin

A tartalomról, fülszöveg:

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet. (Moly.hu)

Mikor elkezdtem olvasni, nem hittem, hogy tud még egy olyan jó könyvet írni, mint a Ha maradnék sorozat, de sikerült neki. Ez a regény egy utazós regény, amit mostanában nagyon szeretek olvasni. E mellett Allyson története arról is szól, hogy hogyan találjuk meg önmagunkat, a céljainkat, merjük megvalósítani az álmainkat, vágyainkat, és néha ehhez csak egy kis lökés hiányzik… esetünkben egy felejthetetlen nap. 

Imádtam annak a párizsi napnak a leírását, ahogy Allyson Luluvá alakul, és bátor és merész. Én talán nem mernék ilyen lenni, még egy helyes, kedves ismeretlen idegen mellett sem. Azokról az élményekről szól, amikor az embernek utaznia kell, megismerni magát, a világot, bejárni idegen helyeket, megismerni idegen ízeket. Mikor kiszakadunk anyánk szoknyája alól és elkezdünk önállósodni. A sarkunkra állunk és azt mondjuk, megcsináljuk magunk! 

Szerettem benne hogy azon az egy párizsi napon nem átlagos helyekre mentek. A csónakázást, a sütizést, a sok vonatozást, a biciklizést, az ételeket, (éljen a hagelshlag!).

A folyamatot, hogy a csavar után Allyson a mélypontból hogy épül fel, szedi össze magát a többi tényező hatására. Már máskor is kiderült, hogy a figyelemelterelés jó módja a felejtésnek, és ebben még Shakespeare is tudott segíteni. Jók azok a művek, amik valamilyen klasszikust ajánlanak, a köré építenek, erre nagyon jó példa volt az Ahogy tetszik. 

Imádtam Dee-t , a karaktert, és amit Allysonnal tett. Szépen kibontja ez a rész Allyson lélektani fejlődését, felépülését. És a java még csak ezután jött. Visszamenni és megküzdeni a démonokkal. Franciául káromkodni… és felkutatni.

Tetszett a bátorsága, hogy leírta a változást. Mennyi minden történet abban az egy évben! Franciául karattyol, és idegen ausztrálokkal beszél… és a vége. Hát nem csalódtam. Egy hangyányit szirupos, de minden a helyére kerül, és kiderül, hogy bár a véletlenek fontosak, még sincsenek igazán véletlenek.

Aztán jött a kegyetlen és hirtelen függővég. És kiderül, hogy van második rész, így már azon a napon 

előrendeltem, mikor befejeztem az első könyvet. A második könyvben Willem szemszögéből ismerjük meg a történetet. Mi történt? Hol volt egy évig? Ő is kereste? És megmaradt rajta a folt? Mi történt akkor, és ő hogyan érezte magát ebben a mesében. De ez már a történet másik fele, ami egy másik posztba kerül.

Végül, ha egy részt kellene kiemelnem, a kedvenc idézetem azt hiszem a folthoz és a szerelemhez kapcsolódik:

„– Ez a beleszerelmesedés. – Belemártja a mutatóujját a palacsintája töltelékébe, és rápöttyent egy csepp nutellát a csuklóm belső oldalára. A nutella forró, nedves, és elkezd szétterülni az izzadt bőrömön, de mielőtt lefolyhatna, Willem megnyalja a hüvelykujját, letörli rólam a nutellát, és a szájába dobja a krémet, olyan sebesen, ahogy a gyík kapja be a legyet. – És ez a szerelem. – Itt megfogja a másik csuklómat, azt, amelyiken az órát viselem, és addig fordítja el a pántot, amíg meg nem leli, amit keres. Ismét megnyalja a hüvelykujját, de most az anyajegyemet kezdi dörgölni, keményen, mintha eltüntetni próbálná.
– A szerelem egy anyajegy?- tréfálkozom, míg elhúzom a karomat, de a hangom beleremeg, és a csuklómon ég valamiért a hüvelykujja nedves nyoma.
– Olyasmi, ami sose jön le, bármennyire akarod. „

Az angol borító se csúnya, nagyon szép összhangban van a két könyv, és bár nálunk nem ez lett a magyar, nekem a miénk sokkal jobban tetszik, és kifejezőbb a könyv tartalmát nézve.

Ez meg egy másik, ami jól összefoglalja a könyvet:

„Valóban folt esett rajtam. Függetlenül attól, hogy szerelmes vagyok bele, hogy ő volt-e szerelmes belém egyáltalán vagy hogy kibe szerelmes most, Willem megváltoztatta az életemet. Megmutatta, hogyan kell eltévedni, utána meg én mutattam meg magamnak, hogyan kell rátalálni az útra.
Talán mégse a véletlen rá a jó szó. Talán a csoda az.
Vagy talán nem is csoda. Talán csak ilyen az élet. Amikor megnyitjuk magunkat neki. Amikor odaállunk az útjába. Amikor azt mondjuk, hogy igen."

Hamarosan írok a másodikról is, de addig is mindenkinek ajánlom ezt! Aki az utazós regényeket és Formant szereti, imádni fogja a könyvet!