Lássuk az érem másik felét, mi történt Willemmel.
A könyv
adatai:
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014
A tartalomról, fülszöveg:
Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van
– Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud,
hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a
neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a
napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia,
hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a
világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig
utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan
erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.
A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.
Spoilert tartalmazhat! Akit ez zavar, csak azután olvassa, ha a könyvet elolvasta!
Gondolataim a könyvről:
El kell mondanom, nagyon kíváncsi voltam, és nem bírtam ki. A végén kezdtem, a novellával. Sejtettem, hogy kevésbé lesz izgalmas így, hogy az első részben már lelőtték a nagy poénokat, ez a könyv inkább kiegészítés, bemutatja a másik szemszöget, nézőpontot. Aki erre is kíváncsi mindenképpen kötelező.
Szóval elolvastam a novellát, megnyugodtam, és utána a következő nap kezdtem neki Willem utazástörténetének.
A sztori onnan indul, hogy Willem felébred, a kórházból indulunk, és lassanként ahogy neki eszébe jutnak a dolgok, egyre jobban szeretnénk már mi is menni és keresni Lulut, akiről így nézve, ő se tud sokkal többet.
Hihetetlen olvasni, hogy egy nap után milyen kevés infót szedtek össze egymásról, mégis mennyi mindenre emlékeznek mind a ketten. A párizsi egy nap emléke folyamatosan átszövi a történetet, ettől mi is megint újraéljük, és várjuk, hátha most mégis megtalálja. Ahogy ez nem sikerül, hazautazik, és a barátai segítségével elkezdik végignyomozni az apró részleteket.
Imádtam a barátai vicces nevét, ahogy a légitársaságokat és a szállodákat nyomozták. Mexikó a véletlenekről szól, és arról, hogy mennyire fontosak a véletlenek. Nem ott kellett és nem akkor találkozni. Pedig milyen kicsin múlott.. És az a sok papucs, még mindig nem értem, hogy merték ott hagyni őket.
Allysonnal ellentétben ő nem újrakezdeni akart, hanem valamit lezárni. Kiderül az is, milyen volt Bram és Yael, számomra ezek a részek voltak igazán érdekesek. Milyen volt a gyerekkora, miért mondja, azt Párizsban, hogy ők a tökéletes példa a Foltra :-D
Nagyon szerettem az indiai részeket, hogy amikor már igazán szét volt esve, ahhoz az emberhez ment, akihez igazán kellett. Rendbe kellett tennie a kapcsolatait, mielőtt tényleg Luluval találkozott volna. Jah és hát az Indiai filmforgatás, az valami hihetetlen, ebben a könyvben indiaiul tanulunk, és kiejthetetlenül hangzók nevek is vannak :-D
A végén Willem is az alkotásban éli ki magát, szerettem azokat a részeket is olvasni. Szép keretet ad neki megint a Shakespeare darab, és olyan jó volt olvasni közben a gondolatait, ahogy tényleg úgy mondta, Neki, ahogy azt Lulu érezte közben.
A novella: ez a könyv alapvetően ugyan ott ér véget, ahol Lulué. És ez engem bosszantott, mert kíváncsi lettem volna még, még még többre, tudni akartam, hogyan zárják le. És azon a nagyon forgalmas napon a novellában ez megtörtént. Megtaláltam a megnyugvásomat, és a boldog lezárásomat, ami ahhoz kellett, hogy félretehessem nyugodtan.
Pár szóban a borítóról:
Bár ez a kötet már az eredeti angol borítóval jelent meg, szerintem nagyon szép és összeillik a mi magyar másik borítónkkal. Szeretem benne ezt a kékes hangulatot, a pasztell finomságot, és a kép szépen tükrözi ennek a résznek a tartalmát, itt jobban jártunk az eredetivel.
Végezetül:
Ajánlom annak, aki kíváncsi Willemre. Honnan jön, mi történt vele, ez mind kiderül ebből a könyvből. Ám nem okoz maradandó élményt, ez sajnos már nem olyan átütő, mint az első kötet, és itt ott vannak benne nagyon bosszantó dolgok. (Tengerben úszás Mexikóban.) Inkább nevezném kiegészítő műnek, izgalmakat és szép lezárást a novella adhat.
Bónuszhír!!!: A héten megerősítették, hogy film készülhet mind a két könyvből, külön, külön. JuJJ, az remek lenne, már csak jó színészeket kellene találni!
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.
A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.
Spoilert tartalmazhat! Akit ez zavar, csak azután olvassa, ha a könyvet elolvasta!
Gondolataim a könyvről:
El kell mondanom, nagyon kíváncsi voltam, és nem bírtam ki. A végén kezdtem, a novellával. Sejtettem, hogy kevésbé lesz izgalmas így, hogy az első részben már lelőtték a nagy poénokat, ez a könyv inkább kiegészítés, bemutatja a másik szemszöget, nézőpontot. Aki erre is kíváncsi mindenképpen kötelező.
Szóval elolvastam a novellát, megnyugodtam, és utána a következő nap kezdtem neki Willem utazástörténetének.
A sztori onnan indul, hogy Willem felébred, a kórházból indulunk, és lassanként ahogy neki eszébe jutnak a dolgok, egyre jobban szeretnénk már mi is menni és keresni Lulut, akiről így nézve, ő se tud sokkal többet.
Hihetetlen olvasni, hogy egy nap után milyen kevés infót szedtek össze egymásról, mégis mennyi mindenre emlékeznek mind a ketten. A párizsi egy nap emléke folyamatosan átszövi a történetet, ettől mi is megint újraéljük, és várjuk, hátha most mégis megtalálja. Ahogy ez nem sikerül, hazautazik, és a barátai segítségével elkezdik végignyomozni az apró részleteket.
Imádtam a barátai vicces nevét, ahogy a légitársaságokat és a szállodákat nyomozták. Mexikó a véletlenekről szól, és arról, hogy mennyire fontosak a véletlenek. Nem ott kellett és nem akkor találkozni. Pedig milyen kicsin múlott.. És az a sok papucs, még mindig nem értem, hogy merték ott hagyni őket.
Allysonnal ellentétben ő nem újrakezdeni akart, hanem valamit lezárni. Kiderül az is, milyen volt Bram és Yael, számomra ezek a részek voltak igazán érdekesek. Milyen volt a gyerekkora, miért mondja, azt Párizsban, hogy ők a tökéletes példa a Foltra :-D
Nagyon szerettem az indiai részeket, hogy amikor már igazán szét volt esve, ahhoz az emberhez ment, akihez igazán kellett. Rendbe kellett tennie a kapcsolatait, mielőtt tényleg Luluval találkozott volna. Jah és hát az Indiai filmforgatás, az valami hihetetlen, ebben a könyvben indiaiul tanulunk, és kiejthetetlenül hangzók nevek is vannak :-DA végén Willem is az alkotásban éli ki magát, szerettem azokat a részeket is olvasni. Szép keretet ad neki megint a Shakespeare darab, és olyan jó volt olvasni közben a gondolatait, ahogy tényleg úgy mondta, Neki, ahogy azt Lulu érezte közben.
A novella: ez a könyv alapvetően ugyan ott ér véget, ahol Lulué. És ez engem bosszantott, mert kíváncsi lettem volna még, még még többre, tudni akartam, hogyan zárják le. És azon a nagyon forgalmas napon a novellában ez megtörtént. Megtaláltam a megnyugvásomat, és a boldog lezárásomat, ami ahhoz kellett, hogy félretehessem nyugodtan.
Pár szóban a borítóról:
Bár ez a kötet már az eredeti angol borítóval jelent meg, szerintem nagyon szép és összeillik a mi magyar másik borítónkkal. Szeretem benne ezt a kékes hangulatot, a pasztell finomságot, és a kép szépen tükrözi ennek a résznek a tartalmát, itt jobban jártunk az eredetivel.
Végezetül:
Ajánlom annak, aki kíváncsi Willemre. Honnan jön, mi történt vele, ez mind kiderül ebből a könyvből. Ám nem okoz maradandó élményt, ez sajnos már nem olyan átütő, mint az első kötet, és itt ott vannak benne nagyon bosszantó dolgok. (Tengerben úszás Mexikóban.) Inkább nevezném kiegészítő műnek, izgalmakat és szép lezárást a novella adhat.
Bónuszhír!!!: A héten megerősítették, hogy film készülhet mind a két könyvből, külön, külön. JuJJ, az remek lenne, már csak jó színészeket kellene találni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése