29. ként teljesítve a 35. pont: Egy könyv ami a jövőben játszódik (Kicsit túlteljesítettem, mert kettő lett belőle, muszáj volt a folytatást is elolvasni :-D
Szivárgó sötétség sorozat 1-2.
Egy kaland az űrben, mély filozofikus kérdésekkel, fanyar humorral, rettentő jó párbeszédekkel, és 4 izgalmas karakterrel!
Scar könyves adatai:
Kiadó. Könyvmolyképző
Sorozat: Arany Pöttyös
Kiadási év: 2013
Oldalszám: 528 old.
Fülszöveg:
Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A könyvről:
Huhuú, ez a könyv nem semmi. Olvastam a Calderont, de eddig még nem volt lehetőségem a Szivárgó sötétséget is elkezdeni, most került be a Szieszta polcra mind a két rész, így nem kellett megvárnom a folytatást :-D
Tudtam, hogy az űrben játszódik. Tudtam, hogy négy nagyon érdekes karakterről fog szólni. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen filozofikus, vallási, agymozgató kérdésekbe is ütközöm. Az első áll leesésem a mentáloknál volt. Don és Lucy világa egy jól kitalált, felépített hard sci-fi világot mutat, ahol a tudás, a gondolatok a lényeg, és mindezt megosztják, és minden másodpercek alatt történik. E mellett egy csomó olyan képességük van, aminek én is nagyon örülnék, (és ebből a teleportálás, vagy kivetítést még a leggyengébb).
Ugyan akkor ott van a másik oldalon a mélyen vallásos Scar, Artúr, aki keresi magát és a hitét, egy szinte középkorias császári birodalomban, ahol kalózoktól kell rettegni, a keresztények bujkálnak, és a megélhetésért küzdeni kell. Mindez annyira abszurd volt számomra az elején, hogy az már ijesztően jó, e mellé még betársul a fanyar humor, az izgalmas, mindig precíz, feszes párbeszédek, a sok gesztus, szavak nélkül, amit lehet vadászni, és nyomozni.... szóval nem akarom ragozni, igazi mestermunka egy jó szerkesztőtől és mesélőtől.
A világ lassan bontakozik ki, főleg a négy váltakozó szemszög miatt, (amit én nagyon szeretek) akikkel viszont mindig nagyszerűen ott hagyja abba a fejezetvégeket, hogy az ember a körmét rágja a következőig. Minden karakter jól kidolgozott, látom őket, a kimértséget, a makacsságot, a hitet, a kétségbeesést, a szomorúságot, hihetetlenül valóságos egy-egy szereplő. Mivel itt főleg Scar van a középpontban, talán ebben a könyvben a hit, a vak hit és a döntések a téma? Lehet -e elég erős? Lehetünk -e vakmerőek a hit nevében? Melyik a jó út? És melyik a jó döntés? Kié a helyes út? Sok olyan mindennapi problémát kerülgetünk Scar hitén keresztül, ami talán valahol mindenkiben ott munkál, még ha nem is vallásos.
És míg Artúr és Scar a kérdéseket kerülgetik, olyan finom a kapcsolat közöttük, hogy szinte alig találkoznak, mégis végig pezseg a levegő, forrnak az indulatok, benne vannak egymás gondolataiban, mégis mind a kettő akkora bógyökér!
A mentálok pedig teljes sci-fi. Csak ámultam és bámultam a mű világon, az alga telepeken, a köpenyeken, az öntisztításon (ilyet én is szeretnék) és véglegesen bekerült a szótáramba a koenyál és bógyökér szavak. :-D
Végül Chester. Ő nagy meglepetés, és írtó jól kitalált karakter. Minden fejezet végén mást gondoltam róla, és még mindig nem tudom melyik oldalon áll, és mit akar pontosan. Ez is jellemző a könyvre, abszolút nem előre kiszámítható, és ettől végtelenül szórakoztató, mert én is gondolkozom, és agyalok olvasás közben.
A hajók, és a kalózók miatt az elején egy kicsit visszatért a Calderonos hangulat, de aztán a szereplők gyorsan új utat vágtak maguknak az egyediségükkel. És én végleg elvesztem.
Az egyetlen ellenvetésem a könyvvel kapcsolatban a borító. Sajnos nekem ez a kinagyított arc nagyon nem tetszik hiába tudom, hogy Scar van rajta, attól még ijesztő és furcsa.
Lucy könyves adatai:
Kiadó. Könyvmolyképző
Sorozat: Arany Pöttyös
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 398 old.
A második könyv Lucyé, ám mindenbe még mélyebben merülünk. Meglátogatjuk a kalózokat, Scar elkezdi a kiképzést, Artúr még több kérdéssel birkózik meg, Don pedig új oldalait csillogtatja meg, ám a legjobban az entitások nyűgöztek le. Már maga a szó is, és hogy ezzel illetik őket. Rettentően érdekes, ahogy a mentálokat megkísértik, és, izgalmas, hogy kire milyen hatással van, hogy bontakozik ki a "sakkjátszma".
"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."
Itt több nagy jelenettel is találkozunk, Lucyból sokkal többet látunk, kicsit képet kapunk a gyermekkorukról, a titkaikról. Az egyik a Kocka, és a kiképzés folyamata maga. Ott sok furcsaság volt, de sok új karakter is. A másik a háború, a bolygó csatája, Don és Lucy szemszögéből, majd Artúrék tettei. Ott majdnem sírtam. Kevés ilyen pillanat van egy könyvben, de ebben megvolt ott a hajón mikor énekeltek.
A fő kérdés itt is a döntés, annak súlya és következményei:
"Mi a halál? És mi az élet?
Mi a valóság? Létezhet, hogy az idő csupán egy illúzió, egy buborék, amiben átmenetileg tartózkodik az elme? Egy mentál képes az ember számára testi érzetek kelteni, mintha valós tapasztalás lenne. Létezhet, hogy nincs valóság, csak az entitások illúziója a létezés? Ha viszont minden lénnyel és folyamatosan meg tudják tenni, akkor akkor az felfoghatatlan adatmennyiség, reakció és felfoghatatlan hatalom…"
"Az igazi jók sosem tudják magukról, hogy jók, hiányzik belőlük ez a gőg. Úgy formálják át a világot, hogy nem is sejtik, vagy ha látják is, nem önmaguknak, hanem Isten kegyelmének tulajdonítják. Az igazi jók olyanok, mint az ablaküveg, melyen át beárad a fény."
Artúr és Scar végre lépnek, megtalálják a saját oldalukat, és most már nem olyan bógyökerek (nem használom többet, ígérem) de még ezen is van mit alakítani.
Chester pedig rengeteg árnyalatot kap, és még mindig nem tudom, ki is igazán és mi a célja.
A borítón Lucy látható, ez mind színeiben, mind a képben lényegesen jobban sikerült szerintem, szépen utal mindenre, feltűnik az űr, a vallás, és a fogaskerék is.
Extra!
Interjú On Sai-jal, aki volt olyan kedves és válaszolt pár kérdésemre, ezúttal is nagyon köszönöm neki a tartalmas és nem mindennapi válaszokat!
Aranymag: Mikor merült fel benned egy ilyen témájú vallási-filozofikus regény gondolata?
On Sai:19
éves voltam. Egy űrbeli keresztényüldözős világban élő fiatal lány képe
ugrott be, aki döbbenten nézi, hogy élete nagy szerelme, sőt,
transzcendens sorskapcsolata egy hülye libát akar elvenni. Elmondja a
fiúnak, de a srác hiába szelíd, olyan dühbe jön, hogy megüti a lányt,
talán mert maga is érzi, hogy igaz, és hogy épp belesodródik abba, hogy
elrontsa az életét. A lány erre nem sír, vagy verseng, hanem büszkén azt
mondja, oké, itt a vége, elege van, és elmegy megvalósítani az álmait.
Pillanatok
alatt megjelent Don, majd Lucy alakja, és bejött a szabad akarat, és a
hit kérdése is. Három évig gondolkoztam a történeten, kétszáz év
eseményét eljátszottam, majd újra elkezdtem, és megnéztem, hogy mi
történik, ha más döntéseket hoznak a szereplők.
Aztán
rájöttem, hogy ezt a sztorit meg kell írnom. A probléma, hogy nem tudtam
írni. Hosszú út, sok-sok gyakorlás és kísérletezés vezetett odáig, hogy
könyv lett belőle.
Aranymag: Lucy miért ilyen matek megszállott? Van ilyen ismerősöd, aki ennyire pedáns, megszállott?
On Sai: Dehogy!
Meg is őrülne a lazaságomtól egy ilyen ember. De a matekot szeretem,
kb 16 éves lehettem, amikor a matek tanár azt mesélte, ha baja van, vagy
unatkozik, szórakozásból algebrával foglalkozik. Aztán nyáron nagyon
unatkoztam és megoldottam a matek példatárat, tényleg jó szórakozás
volt. Manapság úgy mondanák, hogy Flow-élmény.
Lucy
azért megszállott, mert kapaszkodik. Akinek kemény élete van, annak
kialakulnak védelmi szokások, sorozatnézés vagy más egyéb. Lucynek a
matek maga a biztonság, az a világ, ahol nem bánthatják.
Aranymag: Ha választhatnál, mentál lennél, vagy ember (és katolikus, vagy kalóz?)
On Sai: Nekem
sokkal könnyebb, én mindegyik vagyok, különben nem tudnám hihetően
megírni őket. Nem tudom, melyik lennék… Talán Márk, nagyon bírom a
srácot, és a hitünkben van pár közös pont. Márknak eleinte semmilyen
szerepet nem szántam, de akaratlanul felvette azt a személyiséget, ami a
fejemben Normané, egy ügynöké lett volna. Egyszerűen kellett Artúr
mellé valaki, aki a humorával enyhít azon a kemény világon, amiben Artúr
mozog.
Aranymag: Engem végtelenül lenyűgöznek a mentálok
képességei. Én is szeretnék így számolni, vagy megtisztítani magam a
baciktól. Te melyik képességüknek örülnél?
On Sai: Hű, az
öngyógyulásnak örülnék, és annak, hogy bejárhatják az univerzumot,
megnézhetik a bolygókat. Szívesen kalandoznék az űrben, lenyűgöző lehet
napkitöréseket látni, üstökösök csóvájába repülni, vagy épp felkutatni,
van-e élet máshol. Nagyon be vagyunk zárva ebbe a naprendszerbe, pedig a
világ hatalmas odakint.
Aranymag: Artúr karaktere végtelenül nyugodt, bizakodó, higgadt. Ismersz ilyet a környezetedben?
On Sai: Igen,
számos barátom ilyen. Itt lakunk ebben a világban, de pénz, hírnév,
párkapcsolat másodlagos. Miért ne lennénk nyugodtak? Mi lehet a
legrosszabb, ami történhet? Legföljebb meghalunk. Nincs min aggódni,
hiszen amíg él az ember, minden pokol elmúlik, minden fájdalom
megszűnik. Mindig van holnap.
Aranymag: Honnan kapsz ihletet? (Gondolok itt médiára, mindennapi életre, stb.?)
On Sai: Bárhonnan.
Volt, hogy megláttam egy tudományos cikket, majd pár nappal később a
barátnőm háborgott a munkanélküliség miatt, és ebből sci-fi novella
született Mimikri címen. De olyan is, hogy megláttam a Mondoconon egy
nyakat, és összekapcsolódott egy zeneszámmal, majd egy kisregény lett. A
mostani regényben, az pa, randizhatok egy lovaggal? sztoriban benne van
az ablakom előtt álló diófa, amit minden hajnalban megnézek, mert a
hátsó kert felé nincs függönyöm. De a vörös macskánk is, ami eltűnt.
Aranymag: Nagyon szeretem a több szemszöges könyveket. Melyik karaktereket szeretted jobban írni, a lányokét, vagy a fiúkét?
On Sai: Mindig
azt a szemszöget szeretem, akiről épp mesélek. Általában E/3-ban írok,
mert nem szeretem az E/1-et, nagyon személyesnek, bizalmasnak érzem.
E/1-ben főként férfi szemszögű novellám van, és a pasik eleinte férfinek
hittek az onsai nick alapján, annyira jól ment a kiégett zsoldosos stíl
pl a A fajellenőrben, ahol Krisztust védi a kommandós.
Amúgy minden karakteremet szeretem, még a gonoszokat is az elcseszett életükkel, és ha meghalnak, szó szerint megsiratom őket.
Aranymag: Végül, talán ami mindenkit a legjobban érdekel, mikorra várható a
következő rész. Calderon vagy Szivárgó sötétség jön legközelebb? (Mind a
kettő jöhet :-D)
On Sai: 2016-ban a Szivárgó sötétség sorozat
3. része lesz Artúr címmel. Ezt a sorozatot mindenképp be akarom fejezni
és minél gyorsabban, mert nagyon várják már. A Calderon megáll a
folytatások nélkül, mert minden kötet önálló, de a Scar ciklus nem, ott
nagyon egymásra épülnek a könyvek, plusz az egészet átfogó
kerettörténetre.
Az Artúr mellett persze írok mást is,
de még meglátom, hogy melyik történetet érdemes kiadni a kezemből. Az
élet túl rövid a rossz regényekhez.
Köszönöm a kérdéseket!
