Könyvajánló: Gayle Forman: Itt voltam

Eredetileg a kihívásba szerettem volna, ahhoz a könyvhöz, amelyik megríkat, de mivel inkább csak szomorú és depressziós lettem tőle, de nem sírtam, így nem tenném bele a kihívásba, hátha elkap majd egy másik.

A könyv adatai:
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 280 old.
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti címe: I was here

Fülszöveg:

Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában.
Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott.
A világhírű írónő most sem okoz csalódást a Ha maradnék és a Hová tűntél? rajongóinak.


Gondolataim a könyvről:
 Megint egy Forman könyv, ami nem szokványos. A borítófül alapján nagyon nem erre számítottam. Tudom, hogy Formant foglalkoztatják a filozofikus gondolatok, és minden könyvét (Ha maradnék, Hová tűntél?, Csak egy nap, Csak egy év) olvastam, de ez most nagyon más.

Az öngyilkosságról szól, néhol nagyon belemászva. És az utána szóló kérdésekről. Kik szenvednek, hogy érez a család, a barátok? A bűntudatról, ami mindenkit mardos, és a megbocsátásról, ami csak a könyv végén jön el. Hosszú az út, és alapvetően ez a könyv azt hiszem ebben segít. Hol a nyomozással a laptopon, hol a beszélgetésekkel, hol összehasonlításokkal, hol csak a sírással, hol az utazással, hogy felfedezzük a közös emlékeket, élményeket.
Szívem szerint adnék neki 5 csillagot, mert eszméletlen jól meg van írva ez is, de olyan depresszív a téma és a könyv, hogy még most is nyomott vagyok tőle, így csak négy és felet kap Moly.hu-n.

És pont ezért készült. Hogy az ember elgondolkozzon ezeken. Forman utószavából kiderül, hogy ez a könyv is megtörtént eset alapján íródott, mint Mia regénye, és szeretné felhívni a figyelmet a támogató csoportokra, alapítványokra, és a megelőzésre. Ha előbb olvasom ezt, akkor nem visz félre a fülszöveg, de hát ezért utószó, az utószó, és úgyis végigolvastam volna.

"Jegyezd meg: a bátorság ellentéte nem a gyávaság, hanem a beilleszkedés."

Érdekes, hogy a regény közben folyamatosan vártam azt az aha élményt. A Ha maradnék az elbeszélés stílusában volt nagyszerű. Az emlékek és a jelen, az álom szerű világ. A Csak egy nap pont azért, mert az egy napnak rengeteg meghatározó következménye lett, és megmutatta, hogyan változott meg a szereplő  amiatt az egy nap miatt, az utána következő egy évben. De itt, csak megtörténik az öngyilkosság, és bár kapunk emlékeket, itt is lényegében a szereplők csak próbálják feldolgozni, megérteni, megemészteni, miért történt ami történt.

A meglepő az, hogy közben pont ettől jó. Megint vannak benne nagyon fontos alap mondatok, gondolatok, amin az ember tovább meditálhat, olvashat, kereshet. Ezeket várom, keresem, cetliztem a könyvben. Ilyen kis üdítős gondolatok voltak a macskás részek (és Ben-es részek).

"Visszamegyünk Ben házába,kipakoljuk a holmiját,aztán fél órát azzal töltünk, hogy egy elemlámpa fényével cikázunk a falon, és lessük, ahogy Gint és Megint kergeti a fénykört.
Azt hiszem, hónapok óta nem szórakoztam ilyen jól."

Vagy ez:
"Annyi út létezik. Sokféleképpen lehet élni, meghatározni, hogy egyénileg mit jelent számunkra az élet. Annyira szegényes a felfogásunk, és miután ezt megértetted, miután eldöntötted, hogy nem hajolsz meg a mesterséges akadályok előtt, bármi lehetségessé válik, és az ember felszabadul."


Ebben a kötetben nem Meg a főszereplő. Itt Cody és Ben a főszereplő. Meg csak az ok. Szerettem a bájos évődést, és ahogy az ő kapcsolatuk lassan kialakul, és egyszer majd biztos újra fogom olvasni, de most még emészteni kell. Nekem is.

Borító extra:
A Ciceró szerencsére az eredeti borítót vette meg, csak a címet fordította, angolul így néz ki, mellette láthatjátok Formant, az írónőt. Benne van az útkeresés, szerintem az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozik, szépen kifejezi a könyv tartalmát.

 

Angliában a könyv megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél? stílusú borítóval. Ez is szép, és azok mellett a könyvek mellett egységes kiadásokat kapunk a szerzőtől. Ez is jól sikerült, bár nekem a fentebbi, az eredeti jobban tetszik. 

 Fájdalmas, szívet tépő, mély és elgondolkodtató. Majd tökéletes Forman-élmény.