9 után sikeresen be is futott a vonat, ahol mit ad Isten megint forgatás van (ez nekünk azért vicces, mert ritkán járunk Pesten, de akkor szinten mindig forgatás van. Most is valami '20-as, '30-as évekbeli ruhák és bőröndök látszottak, meg persze a füstölgő mozdony:
A vonaljegy szerzés, és egy röpke kiugrás után a Starbucksba (Dani is kapott egy termoszt), végre felszálltunk a 4-6-ra, és száguldottunk a Millenárisra. Akkor még nem volt nagy tömeg, alig szállingóztak a népek, és még a kinti standok is kipakolóban voltak, de jól megnéztük magunknak a Maximnál a Dream 1+1-es akcióját, és a zsákbamacskákat is, ami tavaly óta sok kiadónál nagy sláger:
Nagyon konkrét listával menten, mert a budge is konkrét volt, így megrohamoztam az Atheneumos standot, itt sikerült a Verslavinát beszerezni elsőként kedvezményes kuponnal, amit a nap közben jó érzékkel elkapott Lackfi Jánossal és Szabó T. Annával sikerült is dedikáltatni, délután kétszer is pont jókor voltunk jó helyen!
Aztán a Harmat kiadót kerestük meg, itt akartam megvenni a Tolkien és C. S. Lewis barátságáról megjelent új könyvet, és ezután becéloztuk a délutáni előadást is Füzessy Tamással, aki fél 4 kor beszélt a kötetről, és kettőjük barátságáról a kötet gondozóival.
Aztán a Könyvmolyképzőhöz mentünk, (mind a két standon), mert először a Tűz örökösét (Üvegtrón 3. része) szerettem volna megvenni, de mivel sehol sem találtuk, így a másik régóta várt szívem csücske, az oroszos fantasy (ahogy én hívom) az Ostrom és Vihar lett az áldozat. A mostani megjelenések közül ez érdekelt legjobban, de nagy bőszen megnézegettem a még nem meglévő régebbi köteteket is. Itt kaptunk egy csomó ajándékot, a sétáló jegyünkért pedig ajándék csomagolópapírt és lufit is. Az ajtóra akasztható csodákból pedig pofátlanul válogattam, de hát könyvmoly vér, na.
Ó igen, nagy halomban ott állt az új Outlander 3 is, két kötete, egybe csomagolva!
Ezek pedig a kis táblácskák, a sárkányos a szívem csücske, de az álompasis se rossz!
Majd ebéd körül lerogytunk, hogy elmajszoljuk a szendvicseket, és az osztás szorzás után oda jutottam, hogy meg tudom még venni a Tűzkirálynőt is, így gyorsan megrohamoztuk a Fumax standját is, ahol jól megtapogattam a 750 oldalas 'kicsikét', majd gyorsan fizettem a fiúknak, míg meg nem gondolom magam. Így a 4 beszerzéssel felfegyverkezve, félig már sikeresnek vettem a napot!
Mivel a most dedikáló Könyvmolyos szerzők közül már sokkal dedikáltattam a meglévő könyveimet, vagy még nem vettem meg őket, így a délutáni programban csak On Sai dedikálásában voltam érdekelt, az Apa randizhatok egy lovaggal?-t most írattam alá Beával, és kölcsönösen könyvjelzőt cseréltünk. :-D Bár elég hosszú volt a sor, nagyon jót beszélgettünk a lányokkal, akikkel egymás után álltunk, és ilyenkor mindig olyan öröm egy könyvmollyal kibeszélni, ajánlani egy jó könyvet (én éppen a Lovagosat reklámoztam annak, aki még nem olvasta) olyanoknak, akik tele vannak fan ékszerekkel, és könyves relikviákkal :-D (itt a sorban állás közben sikerült elkapni Szabó T. Annát is.)
Aztán már csak Spirit Bliss-t kerestük meg baráti alapon, aki most is Zsuzsával várta a dedikálókat, és beszámolt róla, hogy ősszel várható a Szem! Velük is elnosztalgiáztunk az egyre növekvő tömegben, majd megint egy körre indultunk, hogy megkeressük a Tolkien előadást, és...
Egyszer csak a Scolar kiadó sarkán, ahol már láttuk a két hatalmas kupac Semmit és Mindent, ott ült Janne Teller. A dán írónő azért volt érdekesség nekem, mert pont ennek a hétnek az elején beszéltünk a Betűevők olvasókörben két ifjúsági, ám inkább általunk felnőtteknek ajánlott könyvéről Semmi, és Minden címmel. Nekem nem igazán tetszett a Semmi (ezt olvastam tőle), viszont ha tudom, hogy szombaton fent lesz, elkértem volna a kollégám könyvét, és dedikáltatom neki, mert neki viszont nagyon tetszett.
Ezek után már csak lerogytunk a Szabó Magda teremben és meghallgattuk a könyvfesztiválozásaink során az első előadást (mindig annyit dedikáltattunk eddig, hogy nem jutott idő ilyesmire) és meglepően érdekes volt. Bernhardt Dóra (a Harmat kiadótól) Füzessy Tamással (a Magyar Tolkien Társaság társelnöke) és Tóth Sárával (a Károli Gáspár Református Egyetem docense) beszélgetett a két író barátságáról, hogyan hatottak egymásra, írói munkásságukra, miért hiánypótló ez a könyv a magyar irodalomban, és a végén egészen tudományos vallási és szakmai kérdések is szóba jöttek. Mindenesetre a könyv olvasmányos, erről eddig, ilyen formában nem írtak még életrajzi regényeikben.
Ezután összeszedtük a holminkat, és búcsút mondtunk jól felpakolva a Millenárisnak, mert várt a két és fél órás vonatút. A Nyugatiban még néztük egy kicsit, ahogy pöfékel a régi gőzmozdony (még mindig forgattak), és az eső előtt pont felpattantunk a vonatunkra. Hazafelé végigolvastam a Verslavina összes versét, és nekikezdtem az Ostrom és viharnak is, és már alig várom, hogy a többinek is nekieshessek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése