Könyvajánló: J.J. Abrams-Doug Dorst: S- V. M. Straka - Thészeusz hajója

A könyv adatai:

Kiadó: Geopen

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 456. old. 

Folytatásos: nem

Eredeti címe: S. - Ship of Theseus

Fordította: M. Bíró Júlia

Képes beharangozómat a kötetről, és elkészültéről itt olvashatod

Fülszöveg:

Egy könyv. Két olvasó. Egy titkokkal, veszélyekkel, vágyakkal teli világ.

A fiatal lány kezébe kerül egy könyv, amelyet egy fiú kezdett el olvasni, lapszéli megjegyzéseket fűzve hozzá. A kommentárok arról tanúskodnak, hogy szerzőjüket lenyűgözi a történet és a rejtélyes író személye. A lány sem tudja kivonni magát a különös könyv hatása alól, és a margóra írva válaszol az ismeretlennek. Szokatlanul izgalmas, nem mindennapi levelezés kezdődik a két fiatal között, akik egyre mélyebbre ásnak egy rejtelmes eseményekkel és megfejtésre váró utalásokkal teli világban.

A könyv: Thészeusz hajója a címe egy termékeny író, V. M. Straka utolsó művének. Hőse S., a múlt nélküli ember, aki egyszer csak egy idegen hajó fedélzetén találja magát, és az elborzasztó legénység foglyaként hánykolódik ismeretlen vizek és partok, veszedelmek és megmenekülés, pusztulás és újjászületés, múlt és jelen, valóság és képzelet között.

Az író: Straka maga a 20. század egyik legnagyobb rejtélye. Rejtőzködő anarchista, azonosíthatatlan forradalmár, akiről mendemondák keringenek, és csak műveiből ismerheti meg a világ?

Az olvasók: Jennifer végzős egyetemista, Erąic már végzett, de tovább tanulna, ha nem zárják ki. Mindkettejüknek szembe kell nézniük önmagukkal, kik is valójában és kivé válhatnak. És tudniuk kell, mennyire bízhatnak meg abban, akivel megosztják legbelsőbb érzelmeiket és félelmeiket.

S. a filmes J.J. Abrams hőse, akinek történetét a díjnyertes Doug Dorst írta meg. A könyv lapjainak margóján kibontakozó másik történet egy lány és egy fiú regénye. Két fiatalé, akik belekeverednek a náluk hatalmasabb, ismeretlen erők végzetes küzdelmébe. És nem utolsósorban Abrams és Dorst vallomása az írott szó iránti szenvedélyes szeretetről.

Gondolataim a könyvről:
Sok mindent olvastam róla, hogyan kellene olvasni. Először csak magát a Thészeuszt olvasd, majd utána a levelezéseket, és mellékleteket, és mire a végére érsz, már 3-4 körben olvastad el. Megpróbáltam, tényleg! De 5 oldalig bírtam, mert egyszerűen aláhúzgálták, bekarikázták, és rettentően idegesített, hogy nem tudom, ők miről beszélgetnek. Úgyhogy együtt olvastam mindent, először a Thészeusz páros oldalait, majd körbe a levelezéseket is.
Tény, hogy sokkal nehezebben haladt, nem tudtam napi 30-40 oldalnál többet elolvasni, de közben a mellékleteket is bogarásztam.
A mellékletek: először nem akartam kivenni őket, mondván, hogy oda tartoznak, ahol vannak, de a közepe táján rájöttem, hogy egyről többször is beszélnek, visszautalnak, így több helyre is beférne, és végül kipakoltam őket magam mellé, és megkerestem, mikor ahhoz a részhez értünk, majd mindig betettem oda, ahová nekem legjobban passzolt. Szinte mindent megfejtettem, és el tudtam olvasni, kivéve a kerek kódfejtőt a végén. Annak majd még egyszer neki kell ugrani.

A szerkezete: csodásan van felépítve, minden fejezetcímnek, lábjegyzetnek, széljegyzetnek és persze a levelezésnek is külön jelentése van, ezért mindenképpen el kell majd csak ezeket olvasnom egy második körben. A jó hír, hogy bár kismillió név van benne, és néha elég nehéz követni, hogy a könyvbeni személyekhez képest, ki ki lehet a valóságban, a végére mégis minden helyre áll, és azt hiszem, egészen az utolsó előtti fejezetig nem derül ki, ki is Straka.
10 fejezetből épül fel, és már az elejétől utalgatnak a végére, közepére. Érdemes a jegyzetek színét is követni, a kék-fekete az első olvasatok, a zöld-narancs a középső, mikor utaznak is, és a piros-lilák fekete-feketék voltak a vége felé az én kedvenc részeim.

A történetről: Az elején a Thészeusz eléggé elvont és metaforikus meg filozofikus, meg kell szokni a stílusát, az apró elejtett részleteket, de ha mellé olvassuk a kommenteket, az ember megtanulja, mit figyel Jen és Eric, és nekünk mit is kell. S egy szigeten ébred, és szinte minden fejezetben máshová kerülünk. Vagyunk egy lázongó városban, a hajón, északon, iparvárosokban, terméketlen vidékeken, tehát rengeteg valósnak tűnő, ám mégis kissé képzeletbeli helyszínen. A mellékletben és a köré írt párbeszédekben is zajlanak az események, az olvasók egy egyetemvárosban tanulnak/tak, de régebbi emlékeik miatt más helyekre is megyünk, és még Brazíliából is kapunk képeslapokat. :-D

A szereplőkről: S az elején kicsit idegesítő volt. Ő a filozofikus mesélő, aki miközben önmagát keresi, felteszi az élet és talán az író kérdéseit is. Ott van a fordító, aki szenvedélyes bevezetője és lábjegyzetei mellett másként is megjelenik a könyvben, és elég hamar kiderül, ki lehet. Imádtam az ő sztorijukat is külön, bár tisztán erre csak a végén kapunk választ.
E mellett ott van Eric, aki már végzett az irodalom szakon, és Strakát kutatja, ez élete célja, és Jen, akire ráragad a szenvedélye, és közben azzal küzd, hogy befejezze az egyetemet. Mindkettő elég nagy változáson megy át, a karakterfejlődés az egyiknél pozitív, a másiknál inkább negatív irányba, de végtelenül érdekes, időben, színekkel látva, mi minden megy végbe bennük. Imádtam olvasni a párbeszédeiket, sokszor, amikor a Thészeusz kicsit elvont lett, vagy nem volt annyira izgalmas, előrelapoztam, és az ő beszélgetésükbe olvastam bele. A végére írtó cukik voltak. :-D

Nem tudom, hogy lesz e még egyszer ehhez hasonló, mindenesetre ilyen olvasmányélményem nem volt még, és nem is biztos, hogy lesz a közeljövőben. A könyv csodálatos kinézete, és megjelenési formája is megérdemli a helyet az olvasó polcán, de mindennel együtt egy végtelenül komplex, ritka jó, szórakoztató könyv. Mindenkinek erősen ajánlom!