Könyvajánló: Sarah J. Maas: Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)

Aelin történetének újabb fejezete, főleg bosszúról, a Résvár falai alatt húzódó sötét árnyak között, ami egy nagy epikus csatába torkollik.

Gondolataim a könyvről:
Hogy én mennyi ideje várom már ezt a könyvet! Elég hosszú, majd 800 oldal, és a rengeteg szereplő váltás eléggé megkavarja. De hol is tartunk most a történetben? Aediont elfogták, Chaol lázadóvá vált, és elmenekült a palotából, Dorian pedig az apja hatása alá került egy Rémkő gallérral. Mindannyiunk Aelinje pedig visszafelé tart egy hajón. Ez lenne az alapszál.

Ez a kötet két fő részre van bontva. Az eleje a menekítési hadműveletre, és az Arobynn elleni bosszúra és sötét szervezkedésre épít Résvárban, míg a második fele valami teljesen újnak a kezdete és elővezetése. Nagyon fontos szerepet kap a bosszú. Aelin csendben érkezik minden csinnadratta nélkül. Fő szálláshelye lesz a raktárépület, ahol elkezdik a szervezkedést Aedion megmentésére, és persze a fondorlatos cselszövést az orrgyilkosok királya ellen. Nincs benne sok visszaemlékezés, de helyette rengeteg szemszöget kapunk. Az elején, mivel szinte mindenki fejébe belelátunk, elég lassan indul be a cselekmény, itt éreztem azt, hogy a szerkesztő meghúzhatta volna jobban is. Aelin sokat nosztalgiázik, hiányzik neki Rowan, és közben lassan szerveződnek a szálak, amit mi csak halványan érzékelünk.

Kis csapatunkba itt kapcsolódik Lysandra, aki sok meglepetést okoz, üde színfolt, és meglepő képességei vannak sok téren. Nem nagyon emlékeztem már rá a korábbi részekből, de hát itt is lassan évek telnek el egy-egy kötet között.

Hála a jó istennek, később persze Rowan is csatlakozik, azt hiszem minden hölgyrajongó kedvére. Ekkor lesz teljes létszámú a kis csapat, aki pedig a régi harcos, most ellenség Lorcan karakterét hozza magával Wendlynből. Elképesztő ez a sok szereplő, akit az ember mégis elég könnyen el tud határolni, és nem keveri össze. Kerülgetik Rowannel is a forró kását, pedig mi már rég tudjuk, amit ők félnek kimondani Aelinnel. Itt a véreskü és a carranam kapcsolat, meg a hűség, és az életben tartás élvez elsőbbséget, de azért kapunk pár forró és vicces pillanatot, például az egy ágyba alvás kapcsán.

Manon szála ebben a könyvben kap különösen fontos szerepet. A Morathban tanyázó ellenség és sötétség sokkal bonyolultabb és részletesebb, itt pedig Elide karakterét érdemes figyelemmel követni, egész más fordulatokat vesznek miattuk a cselekmények. Kapunk a feketecsőrű boszorkányokról is háttér történeteket, vicces volt itt ott Abraxos viselkedése. Mannon fejezetei is persze mindig akkor következnek, mikor az ember a körmét rágja, hogy mi történik a másik szálon. Még mindig nem lopta be magát a szívembe, sokszor át is lapoztam volna, de a párbeszédek és a cselekmény miatt fontos elolvasni, a háttértörténethez sokat ad.

Szeretem ahogy az író ezt a sok szálad rövid fejezetekkel, feszesen tartotta. A feszültség teremtéshez nagyon van érzéke, és elég jól titkolja a csattanókat, hogy azok tényleg csak akkor derüljenek ki mikor ő (vagy Aelin) akarja, nem árul el sok mindent közben. De pont e miatt én hosszabbnak éreztem most az elején 2-300 oldalt.

Kicsit csodálkoztam azon, Arobynnt ki és hogyan intézi el. Azt hinné az ember, ha már ennyit szerepel az előzménykötetekben, és ennyire fontos Aelin életében, valahogy máshogy vet neki véget. Meg lehet érteni ezt a megoldást is, de én máshogy csináltam volna. Sok ilyen apró meglepetés van a regényben.

A második része egyfajta megváltás. Feloldozás. Kisebb, nagyobb zökkenőkkel majd mindenki túléli, filmen szívesen megnézném a nagy csatát az Üvegpalotában, elég látványosan sikerült megírni. Jó amerikai regényhez mérten a szálak elég jól elvarródnak, elkezdődik egy újabb kor, és új ellenségek ellen folytatódik majd azt hiszem az ötödik rész.
A végén megint azt éreztem, hogy a sok sötétség és bosszú után kicsit elérzékenyült az író, és valahol kompenzálni szeretne, elég érzelmes lett, az utolsó 100 oldalon már csak rehabilitáció van. Most kipihenik a fáradalmakat, és végre tényleg Aelin is Terrassen felé veheti az irányt. Nagyon vártam már ezt a részt, és gyanítom, ha sok Rowan lesz benne, az ötödik könyvet is szeretni fogom. 

Zeneajánló a szerzőtől:
Ha egy kicsit szeretnétek lecsengetni még a könyvet, vagy hangolódni a következőre, akkor Sarah J. Maas saját oldalán fent van a minden kötethez a Spotify ajánlati lista, vagy csak simán egy lista a zenékről. Rengeteg benne a filmzene, Harry Potter, Gyűrűk Ura, Alexandre Desplat, John Williams, Howard Shore, mind meseszép zenéket alkottak, és ezt ajánlja nem véletlen Sarah is.


Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈

Fülszöveg:
Első a bosszú, a többi várhat…

Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.


A könyv adatlapja:

Kiadási év: 2016
Sorozat: Üvegtrón 4. rész
Oldalszám: 816. old.
Műfaja: YA fantasy
Fordította: Hetesy Szilvia
Folytatásos: igen, 7 részesre tervezik, az 5. megjelent

Angol címe: Queen of Shadows