Mostanában megint rákaptam a gyerekkönyvekre, üde kikapcsolódás a rengeteg szakirodalom után, és azt hiszem, kicsit be is csömörlöttem a rengeteg young adult könyvtől, de hamarosan majd pótolom a muskétások könyveivel a lemaradásomat (Lásd fentebb.)
Szóval, Viki neve nem ismeretlen számomra, rengeteg könyvet fordított a Könyvmolyképző kiadónál, aztán a mi nagy szerencsénkre, nem csak fordított, hanem kipróbálta magát az írás világában, még pedig egy nagyon hálás közönség körében. A gyerekeknek írni mindig nagyon nehéz, mert egyszerre kell lennie a könyvnek szórakoztatónak, izgalmasnak, de nem túl bonyolultnak és egy kicsit tanítónak is lennie, mindezt úgy, hogy a gyerek észre se vegye és tovább épüljön vele. Azt hiszem a Tündérboszorkány mindezt ötvözi egy kicsit.
Lássuk csak,
Laci, történetünk főhőse egy megszállott könyvmoly, negyedikes egy budapesti általános iskolában. Aztán van két barátja, Sári és Dóri az okos ikrek(talán így hívják írónk gyermekeit is, minő meglepő véletlen:-) és persze egy szokatlan főhősünk, Aranka a könyvtáros "boszorka" (imádtam a nevét és annak változatait), akiről kiderül, hogy talán nem is annyira boszorka, mint inkább tündér. Szóval Laci épp a Pál utcai fiúkat olvassa, amikor csoda történik, és a történet az ő olvasása után megváltozik, a fantáziája alakítja, így a többiek is rákapnak... És még sok csoda előfordul benne, nem is beszélve Gutenbergről:-D
Amiért nagyon tetszett:
- a témája (manapság kevés könyv szól könyvtárról, könyvtárosról) és ahogy beburkolta
- a sok kötelező említése, kedvet csinálhat az olvasónak, hogy azokat is megkeresse, hogy tudja miről van szó
- a fejezetcím utáni mondatok (ezt imádtam a Micimackóban is:-D)
- a mesés körítés, ami segít befogadni a gyerekeknek, ugyanakkor a komoly tartalom és mondanivaló az olvasás fontosságáról, és a képzelet, fantázia erejéről. Sajnos manapság ezeket már elfelejtjük olvasás közben.
- a rengeteg közmondás amit belesző, mert ahogy rákérdez az értelmetlen berögződésekre, a gyerek maga is elgondolkozik rajta, ahogy én is tettem párszor.
Ami nem annyira tetszett:
- Hogy kiszól a gyerekekhez, mert az elején még vicces, de engem később már kicsit zavart, mert megakasztja az olvasást, bár tudom, hogy ez a kisebbeknek szórakoztató.
Fontos még, hogy a kötet először a Móránál jelent meg még 2003-ban, egy másik borítóval, a fenti a 2007-ben újra kiadott Könyvmolyképzős változat, ami azt hiszem lényegesen jobb lett.
Ha pedig még többet akarunk olvasni tőle, van a kötethez kapcsolódó két másik regény, ami azt hiszem, hasonlóan élvezetes, mint az első, ezeket még nem olvastam, de hamar sort kerítek rájuk. A borítókat itt sorozatilag is szépen összeigazították, jól mutat majd a polcunkon, és találkozhatunk pár ismerős szereplővel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése