Colleen Hoover: November 9

"(…) de ő nem az a fajta lány, akiért meggondolnám, hogy harcoljak-e. Hanem az a fajta, akiért megküzdök életre-halálra."


A beszámoló nagyon SPOILERES  a tartalomra nézve!  

Én szóltam!



Gondolataim a könyvről: 

Ó, annyira jól indult. Általában nagy reményekkel kezdek neki egy Hoover könyvnek. A történeteiben mindig van valami megrázó, szívet tépő, de a sírás majdnem biztos a végén. Hát ez most nem jött össze. Koppanás az van a végén, de nem abban az értelemben, ahogy vártuk.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. Ben szorult helyzetéből menti ki Fallont, így a vonzalom könnyen és gyorsan kialakul. A baj csak annyi, hogy Fallon épp elköltözni készül, haza kell mennie csomagolni és nem folytathatják a bontakozó románcot. Ekkor hozzák azt a nagyon elmés ötletet, hogy találkozzanak itt egy év múlva, ugyanitt, ugyanekkor, és ha még mindig szerelmesek lesznek, folytatják ezt a szép hagyományt 5 évig. Úgy, hogy közben nincs kontakt.

Na, először nekem itt gurult el a gyógyszer. Az ötlet sem teljesen egyedi, láttunk már ilyet filmben, (pl. Egy nap Anne Hathaway főszereplésével) hogy adott időpontban, mindig csak egy adott napra találkoznak, ezt itt ugye a november 9 a lány szülinapja és a rejtélyes baleset napja. De ez hogy no kontakt, se sms, se hívás, se közösségi oldalak ezt szerintem a mai szociális média világában egyetlen tini sem bírná ki egy évig, nem hogy többig. 

Aztán ott van a titkos regény, amit Ben kezd el írni a találkozásuk után. Szerencsére két szemszöges a könyv, tehát Fallon és Benton szemszögéből is olvashatjuk az eseményeket, és részleteket a készülő regényből. Aztán, ahogy halad előre a cselekmény, az ember teljesen megnyugszik, hogy na majd a végén úgyis összeboronálja őket az író, de hát mi lesz a nagy fordulat? 

Hát, az egyik, a váratlan haláleset. Mikor meghal Ben testvére, és a srác összeomlik, nem volt nagy meglepetés, hogy megvigasztalják egymást a meghalt fiú feleségével és a hátra maradt gyerekkel. Az ilyen halálesetek sok mindenkit közelebb hoznak, segítség kellett, ők meg összemelegedtek. 

Itt az olvasó már kezdené elkapálni a szerelmi szálat, jaj ott a gyerek, biztos nem hagyja el őket a srác, erre bedob még egy bombát a végére kb. az utolsó 70 oldalnál. Fallon tűzvész áldozata lett (amiről ő azt gondolja, az apja hibája) és ennek következtében a teste bal fele megégett. Mit ad Isten, kiderül Ben készülő regényéből, hogy a tűzesetet ő okozta, az anyja miatt sértettségében Fallon apja ellen. 

Na, itt akadtam ki kb. másodszorra. Hogy Hoover egy ilyen piti kliséhez nyúlt.... akit a legjobban szeretünk, az okozta nekünk a legtöbb fájdalmat. Miatta zárkózott el és keseredett meg Fallon... 

Mindkettőt elég szerencsétlen karakternek tekintettem olvasás alatt, logikátlanok a tetteik, hülyék a szabályok, és igazán semmi extra nem volt benne, de hogy ezek után persze, hogy Fallon megbocsát a srácnak, és miután szépen tönkre tette az egész önbecsülését, majd 5 évig csak egy napra találkoztak, amikor a lány próbált erősíteni, szeretgetni, aztán jól padlóra küldte (kétszer is, mert egyszer a gyerekes nő miatt, egyszer a tűzesetes igazsággal) még képes és nagy szerelemben visszamegy hozzá. 

Most először nem volt sírás a regénye végén, hanem szidtam a sztorit, a végét, a szereplőket, mindent, mikor a végére értem. Még akkor is, ha Ben regényének részlete az igazsággal nagyon kerekre lett odakanyarítva a végére. 

Tudom, hogy egy idő után a szerzők kiégnek. Azt is tudom, hogy nehéz egy adott szintet hozni, ha már írtál egy két érzelmes regényt, aminek van mondanivalója. Ha nagy név vagy a szakmában, az adott olvasótáborod, a rajongóid úgyis megveszik a regényedet, bármilyen sztori is jön ki a kezed alól. De ez nekem most nagyon messze volt a megszokott szinttől. Klisés volt, a szerelmi szál sem volt annyira eredeti,  most a társadalmi mondanivalót sem találtam benne nagyon (ha csak nem az, hogy sérült testtel is szép az ember lelke, de kb ez a legtöbb, ami nekem ebből most megmaradt).

Egy két estét szerelmes regénynek elment, de olyan nagyon nem kerültem most padlóra tőle, mint szoktam. Szépen van megírva, még mindig érzelmes, de nálam ennyiben most ki is merült.

Nem bántam meg - nem volt annyira egyedi, de jól szórakoztam 💃

  Érdekesség, hogy bár a magyar nagyon nagyon hasonlít az amerikai borítóra, mégsem ugyan az. Ha a fenti (magyar) verziót megfigyelitek, a nagy 9-es szám megmaradt, és egy város sziluettje került bele a naplementében. Nekem a magyar változatban különösen tetszik, hogy olyan megtépázott a 9-es. A borító Rácz-Stefán Tibi munkája, itt meg is mutatja, hogy alakult át a kezdeti tervtől a véglegesig a magyar változat.

Az amerikain annyi a különbség, hogy papírlapok röpködnek a borítón, Hoover neve lent nagyobb betűkkel van szedve és bár a város sziluett itt is megvan, de nincs naplemente.

Nekem a miénk hangulata kicsit jobban tetszik a naplementével.

 

A könyv adatlapja:
Kiadója: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2019
Oldalszám: 368. old.
Műfaja: new adult
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Borító: magyar Rácz-Stefán Tibor
Folytatásos: nem
Eredeti címe: Novembe  9/nine