Leiner Laura dedikáláson Szegeden

Mióta ismerem a sorozatot (kb. egy éve a Somogyi gyermekkönyvtárosa ajánlotta a sorozatot a könyvtári gyakorlatomon), azóta olvasom folyamatosan a könyveket, és ajánlom én is másoknak.

A folyamatosan tényleg komoly, mert ha van egy fél órám, de rossz a kedvem, mind előveszem a 5-6-7. kötetet és beleolvasok a kedvenc részeimbe. Lenyugtat, feldob.
Így már érthető, hogy nagyon izgultam, már legalább két héttel a dedikálás előtt, amikor megtudtam, hogy Laura dedikálókörútra indul, és Szegeden esélyes, hogy tudunk is találkozni.

Jún. 20.-án, csütörtökön délután 13 00 várták a Somogyi Könyvtár gyermekkönyvtárába. Reggel már ideges voltam, mert bár a Kalauz, a kiegészítő kötet már hivatalosan május 28-ától kapható, nekem addig nem sikerült megszereznem, és nem tudtam, hogy sikerül -e a dedikálásig, mert én mindenképpen ezt szerettem volna a sorozat koronájaként aláíratni vele.

Csütörtök délelőtt a TIK jegyzetboltjában vettem meg az utolsó példányt, sok emailezés, és szenvedés után, mert nagyon nehezen kerítettek egyet.

Szóval a kánikulában már fél 12-kor elindultunk, remélve, hogy nem fogunk elolvadni út közben. Megérkezve a könyvtárhoz a sor 13 órakor már a bejárati kapuknál kígyózott, a kölcsönzőpult mellett, ekkor sikerült a 212!! sorszámot beszerezni. Párom, aki elkísért, ekkor döntött úgy, hogy került egyet.-D

Mivel sokan voltunk, és kevés volt a levegő a teremben ennyi embernek, így az emberek nagy részét az első emeletre küldték, ahol volt légkondi, és 30-as csoportokban hívták le a dedikálásra várókat. A könyvtárosok is tényleg kedvesek és rendesek voltak, figyeltek a gyerekekre, hogy igyanak, ne melegben legyenek, és hogy betartsák a sorszámokat amennyire csak lehet.

Addig míg nem kerültem sorra, én is az elsőn olvastam a friss Kalauzomat, amit az nap szereztem, és olyan fél 3 előtt kerültem le a sorba. Ott már nem sokat álltam.

Aztán egyszer csak ott voltam, lecsüccsentem, Laura a nevem kérdezte és már írt is. Örültem, hogy megsimert Twitterről. Mivel csomózok karkötőket, és tudom, hogy karkötő mániás, készítettem neki egyet, azt adtam át, így a szőke hajú leányzó (hasonlított Laurára, talán ő volt Lin?), aki kedvesen mindenkit lefotózott Laurával, erről is készített képet, meg rólunk is, ilyen "itt vagyok, ez a nagy pillanat mosolyogjunk" képet. Megkaptam egy egész pakott a dedikálás mellé, és már ballagtam is, mert jött a következő, és lejárt az időm.

A könyvbe kaptunk két szórólapot az szjger.hu-ról, ami egy honlap a rajongóknak, hogy egybe gyűjtse őket, aztán egy másikat a SZEPTEMBERBEN MEGJELENŐ ÚJ REGÉNYÉRŐL melynek címe BÁBEL, egyelőre ennyit tudunk. Még nincs vége a sornak, mert kaptunk egyet az Útvesztő dedikálásán osztogatott rózsaszín karszalagból, egy dedikált lila könyvjelzőt ami a Kalauzhoz járt, és egy Gabo és Ciceró  kiadó online honlapjához kapcsolódó kupont.

 És akkor a végeredmény. Az aláírt Kalauzom, és hogy mindenki lássa a piros külső borító és a kedvenc! zöld belső borító. Jah, meg a nagy pillanat, mikor a karkötőt átadtam.

Nagyon klassz délután volt, és egy élmény végre a találkozás. Öröm látni, hgy a könyvei hatására megint vannak tinik a könyvtárban, és órákig is képesek sorban állni, egy aláírásért, annyira szeretik a könyvet. Hiánypótló és hagyományteremtő, minden téren. Szeretjükazírónűnket:-D

Könyvajánló: Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 8. - Örökké

Nehét ez egy kicsit. Igen, sok ömlengés lesz, így akit nem érdekel, ne olvassa. És mivel olvastam, sok spoiler is van benne, az se olvassa, aki még nem olvasta.

Még olvastok?

Akkor kezdem az elejéről. 

Kedden reggel érkezett meg a Pick Pack pontra az utolsóm. Benne voltam a kétszázban, így szerencsére sorbaállás nélkül, Laura aláírásával. Már ketten vannak, a 7. és a 8. Aznap csak este kezdhettem neki, és bármennyire is nagyon lassan olvastam, (próbáltam húzni az időt, amit sajnos tudom, hogy nem sokáig lehet az orbitális tanulás miatt), így csüt éjfélre, 3 nap alatt, így is, úgy is befejeztem. 

A borítóról: Nekem nagyon tetszik, de most tényleg. A színe is, a kép lent a sarokban most a legjobb, a gerinc kapcsolódó mintája pedig külön helyes. Kemény-kartonos ez ellen sincs kifogásom, és az, hogy a két kötet még így is hivatalosan kevesebb, mint 4000 forint, külön dicséret!(Máshol egy ilyen vékony ennyi, és így tényleg jobb olvasni is.) 

A kötetekről: azt mindenképpen várni lehetett, hogy a második, kicsit vékonyabban lesznek az izgalmas részek, de nekem már az első is REMEK volt. A farsang és a Gyűrűk Ura: Tudni kell, hogy én 7. óta vagyok elképesztő fanatikus, és már egy elejtett mondatnak is örülök, de az, hogy erre készültek, és olyan szavak és zenék voltak a könyvben, hát ettől fülig ért a szám. 

Valentin napi ajándékok luv. (nekem is kéne olyan. )

Aztán jött a többi, szép sorban, és én elmerengtem. Elköltözés egy messzi városba. 4 évvel ezelőtt ugyan ezek a kérdések voltak bennem a Szegedre költözés előtt, de akkor szerencsére velem jött egy (óvodai) LB-m, akivel 3 évet laktam úgy együtt, hogy azt sem vettem észre, hogy Szeged. Vele mindig otthon éreztem magam egy kicsit. Majd a kapcsolatom, ami szerencsére nem Reniék szintjén alakult (abban csak ők tudnak ilyen lúzerek lenni) és az összeköltözés. A nagy kérdések előtte. Milyen lesz? Hogy bírjuk, hogy szokjuk meg. De boldogan jelentem, még fél év után is élünk, ő épp kockult a gépemen, amíg én az ágyon, takarók közt befejeztem az SZJG 8.-at és jött, amikor sírni látott. Mi így örülünk. 

A második kötet, amiben tényleg minden kiderül (majdnem, de a fontosabbak igen). Ricsi, a kirándulás kérdései (jó az ötlet, és díjaztam, hogy nem a leges legvégére került) a gesztenyepüré, a karaoke, és az a bizonyos vallomás Corteztől. Jah és a neve is. A "nagy történet". ÓÓÓ, és igen, Reni végre új telefont kapott. (Annak megint külön örültem, hogy miért, és a csnegőhangok változásának is, itt volt már az ideje.)Aztán a ballagás, amit én akkor, régen, amikor még a képeket vászonra festették, nagyon nagyon sajnáltam. 

Laura azt írj az utószóban, talán nincs ilyen osztály. Nekem volt egy hozzá nagyon is hasonló általánosban, és kegyetlenül sírtunk, mikor elballagtunk. Csak öten mentünk egy Gimibe, de a mi osztályunk nem volt negyed ennyire se összetartó. Általánosban igen, és az sokszor nagyon hiányzik. Szerencsére a lányokkal ma is tartjuk a kapcsolatot, az nem múlik el, még ha az ország 5 pontján lakunk is. De most elolvasva Laura sorait, iszonyatos honvágyam volt tegnap este abba az időbe és azokra a helyekre. Ott is megvolt az ember bánata, és nem mondanám, hogy jó lenne még egyszer átélni mindent, de nagyon hiányoznak néha. 

Így a végét is jól végig bőgtem. Először Gábor beszédét, aki talán (soha életében), a könyvben sem beszélt ennyit együttvéve még soha. Majd az évkönyveknél, aztán a taxiút eleji búcsút. És nem akartam elhinni, amit Laura mondott, hogy majd sírunk, de mégis, lassan 23 évesen is, a fene egye meg. :-)

A FELSŐ CETLIK A FONTOSABBAK,
az oldalsók a viccesek, és hát na, van egy pár.
Főleg a másodikban. 

Ha egy könyv ilyen hatással van az emberre, akkor az mégis nagyon tud valamit. Közben pedig teletettem cetlikkel a kedvenc részeimnél, a párom, meg félpercenként nézett rám, mert vagy kuncogtam, vagy sikkangattam, vagy még sírtam is közben. Kettősség, ez jellemzi a végzős könyvet:-D

Az, hogy a végén már voltak hosszú leírások, sem érdekelt annyira, mert tudtam, hogy ez a vége, nem lapoztam előre, és mindent végigolvastam, mert hát Reni reménytelenül szentimentális. Laura minden szálat elvarrt, még Neményi is a helyére került (talán ezt a szálat vártam durvábbra, de jól sikerült, az lenyugtatás is) .

A humor maradt a régi, sokat nosztalgiáztunk a régi fényképekkel a régi részeken, Reni és Cortez baklövésein. Itt talán már kevesebb volt az izgalom, ez már a puszta szórakoztatás, a végjáték volt, és külön pirospont, amiért még eljutottunk Párizsba és nem az év végével lett vége. 

Szeretjük "az írónőnket, és a sorozatot" rajongó 

Best of idézetek Leiner Laura : Szent Johanna Gimi 6.

Kedveseim, mivel már csak egy hét és jön az utolsó könyv, így megint válogatok a kötetből, az általam legjobbnak ítél momentumokból.

Olvasgassatok, merengjünk, nevessünk együtt:
Forrás (Laura könyvei, és a moly.hu):-)

– Cortez? – kérdezte Ricsi vigyorogva.
– Eminens lettem – húzta ki magát Cortez, én meg mosolyogva hátrafordultam hozzá.
– Valóban, Cortez lenyűgöző, 2,4-es átlagot produkált – csekkolta a naplót az ofő. Elképesztő
eredményét hangos taps és fütty fogadta.

Május 13.

– Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a
dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.

Május 10.

– Antai-Kelemen, a táblához. A többi…
– …csendben olvassa a szöveggyűjteményt – fejezte be Dave a tanár helyett, mire mindenki felnevetett. Kardosnak sejtelme sincs róla, hogy a szállóigévé vált mondatot hányan lájkolták már. :)

Május 10.

Amikor megkaptuk a kajánkat, Cortez kikanyarodott a mekiből, Virág meg a zacskóban matatott.
– Ajj már! Nem jó játékot tettek bele. Hülye meki.
– Hülye bohóc – bólintott Ricsi.
– Hülye kiszolgáló – értettem egyet. Mindhárman feldúltak voltunk, csak másért. Cortez ragozva
nézett rám, aztán csekkolta Virágékat a visszapillantóból, végül megvonta a vállát.
– Bocs, ott voltam, de nem igazán tudom, mitől kattantatok be.
Na, és ekkor mindhárman egyszerre kezdtünk magyarázni. Én azt fújtam, hogy a kiszolgálólány
flörtölt, Virág, hogy mit kezdjen ezzel a játékkal, amikor már megvan, Ricsi pedig megállás nélkül szidta a bohócokat. Szegény Cortez, azt hiszem, egyedüliként volt normális a kocsiban. Van ez így. :)

Április 11.

– Pszt, Ren – sziszegte Ricsi.
– Igen? – emeltem fel a fejem, és kérdőn néztem felé.
– Van töripuskád?
– Nincs, tanultam.
– Segítesz?
– Persze. Mit nem tudsz?
– Miből írunk? – kérdezett vissza.
– Szerinted?
– Töriból, nem? – folyt bele a beszélgetésbe Virág.
– Ja, odáig én is eljutottam – biccentett Ricsi.
– Na jó, sürgősen írjatok ki pár évszámot – dobtam át Virág padjára a füzetem.
– Köki – bólintott. – Ööö, izé – tette hozzá. – Kábé hol tartunk?
– Virág! – csóváltam a fejem. – Az utolsó oldal.
– De az üres – csodálkozott.
– Mármint az utolsó teleírt oldal – sóhajtottam.
– Úúú, megvan.

Április 12.

Mikor Cortez bekapcsolta a PS-t, és szinte egy pillanat alatt belefolyt a játékba, én mosolyogva
nyitottam fel a könyvem. Persze, ez most úgy hangzik, mintha tök unalmasak lennénk, én csendben olvastam, ő meg játszott, és egyébként felmerülhet a kérdés, hogy így akkor mi értelme együtt tölteni a délutánt. Ez jogos. Lenne. Csak mégsem az, mert attól függetlenül, hogy mindketten azt csináltuk, amit külön is tettünk volna, mégis együtt tudtuk. És amikor Cortez rám nézett, hogy „láttad ezt???”, akkor én összecsukva a könyvem bólintottam, és pár pillanatig figyeltem a képernyőt, amikor pedig felnéztem az oldalból és felháborodva magyaráztam, hogy „úgy sajnálom Hestert!”, Cortez elszakította a tekintetét a tévéről, és meghallgatta, hogy tulajdonképpen ki az a Hester és miért sajnálom annyira. :)

Március 16.

Jó, talán tényleg berendeltem, az elém rakott tál elég lett volna egy kisebb gerillacsapatnak is, de mindegy.
– Jó étvágyat – vigyorgott Cortez, ami ezt jelentette: „tuti, hogy ott hagyod”.
– Köszi, neked is – vigyorogtam vissza, ami pedig ezt: „hah, nem ismersz te engem, tizenhét éve
anyu főztjén élek, kihasznélom, ha rendes kaját kapok”.

Március 3.

– Úúú, itt van a kocsi? – tapsikolt Virág.
– Itt – bólintott Cortez.
– Ijjj, és akkor megyünk? Megígérted… – kezdte izgatottan.
– Persze – vágott a szavába Cortez, és röhögve összenéztek Ricsivel.
– Miről van szó? – néztem felváltva rájuk.
– Emó szeretne kocsimosóba menni. Ezzel nyaggatja Cortezt három napja – magyarázta meg Ricsi.
– Miért?
– Mert az tök jó – felelte Virág a szerinte teljesen egyértelműen. Aha. Értem. :)

Február 27.

A plázába érve rájöttem, fogalmam sincs, mit keresünk ott, úgyhogy amikor beléptünk, kérdőn
néztem felé.
– Mozi?
– Nem – vonta meg a vállát.
– Oké, de akkor mit csinálunk itt? – csodálkoztam, miközben kikerültem egy halom embert.
– Könyvesbolt – mondta egyszerűen.
– Elhoztál könyvesboltba? – kerekedett el a szemem, és hirtelen jobban szerettem, mint valaha. És ez nem túlzás.
– Persze – bólintott, aztán félrehúzott, mert egy halom embernek voltam útban, mivel éppen egy
forgalmas átjáróban döntötem úgy, hogy földbe gyökerezik a lábam.
Emeletes könyvesbolt, sok- sok ezer regény, újkönyv-illat, újdonság zsámolyok, aktuális toplista. A világon a legklasszabb érzés.
– Oké. Mennyi időm van? – kérdeztem, amikor beléptünk.
– Amennyit akarsz.
– Nem, nem. Kell egy időintervallum, amihez tartom magam, különben zárásig itt ragadok.
– Nézz körül nyugodtan – felelte.
– Jó – vigyorogtam, mint a vadalma. – És te?
– Arra leszek – mutatott az idegen nyelvű részleg felé. – addig megtanulok olaszul – mondta, mire
hangosan felröhögtem. Szerintem ez jó poén volt.

Február 27.

– Mégis hol voltatok? – rázta meg a fejét anyu.
– Budán. Pesten. Majd megint Budán. Fehérváron – sorolta Cortez.
– Mi? Mit kerestetek Székesfehérváron? – döbbent le anyu, és én is csak elképedve pislogtam.
– Cortez vezetését ellenőriztem – felelte apu szórakozottan.
– És? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.
– Remek sofőr, biztonságosan vezet – biccentett apu, azzal otthagyott minket.
Odaléptem Cortezhez, aki elég meggyötörtnek tűnt.
– Jól vagy? – kérdeztem halkan.
– Aha. De most inkább hazamegyek. Aludni – mondta fáradtan.- Sajnálom. Nagyon rossz volt?
– Hát, apád négy órán keresztül némán figyelt. Ez egy kicsit zavaró volt vezetés közben.

Február 26.

– Mi van Kingával? Meggyötörtnek tűnik – nézett át a vállam fölött.
– Rájött, hogy van lelke. Eltart egy darabig, amíg ezt feldolgozza.
– Értem – bólintott, én meg elvigyorodtam. Van ez így.

Február 22.

Ők így szeretik egymást. Ha az egyik sír, a másik lefejel valakit. :)

Február 22.

Igaz barát az, akivel soha nem beszélhettem az érzéseimről, akivel közös a zenei ízlésünk meg szeretünk olvasni, de egyszer sem mondhattam el neki, hogy mit és miért érzek valójában? Vagy Virág az igaz barát, aki egy S.O.S. üzenet elküldése után tíz perc alatt nálam van, Ricsi, aki végigdrukkolta, hogy Cortezzel végre összejöjjünk. Zsolti, akit ha most felhívok, hogy bajban vagyok, zokszó nélkül rohanna, hogy segítsen. Kinga, aki többet segített az elmúlt években, mint bárki, úgy, hogy még csak meg sem kellett köszönnöm. Dave, aki, ha már az eredetiségnél tartunk, kilencedik óta, amióta csak ismerem, totál renitens, egyszerűen más dimenzióban él. Vagy Cortez. Aki órákat vár rám egy könyvesboltban, szó nélkül, csak mert tudja, hogy nekem ez fontos. Aki nem jön át addig, amíg nem tanultam meg mindent. aki képes megnézni velem a béna, nyálas filmeket, csak hogy ne mindig azt nézzük, amit ő akar. Aki kiáll az ablakba, vállalva minden következményt, hogy mindenki előtt bejelentse, hogy a barátnője vagyok, és szeret. Ők a legfontosabbak számomra.

Pósa! 
– He? – nézett fel Ricsi álmosan. 
– Talán tessék – ciccegett az ofő. 
– Bocs – legyintett Ricsi. 
– Talán bocsánat. 
– Oké. 
– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt sem tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét.

Szóval jól megvagyunk mi: Cortez, én és a gyomromban repkedő, szívroham közeli 
állapotban lévő lepkeraj.

Megállapodtam egy adón, ahol éppen She Loves You szólt, mire megvonva a vállam, már éppen hátra dőltem volna. Ha hagyják. 
– Felejtsd el, Ren, tovább – utasított Ricsi. 
– Nyomd el a retró adóról – helyeselt Cortez. 
– Ez uncsi – bólogatott Virág. Ennyit a Beatlesről. Egy a három az egy ellen.

Most egyelőre ennyi.  Folyt köv a 7. résszel. 

Best of idézetek Leiner Laura : Szent Johanna Gimi 5. -Remény

Folytatom a negyedik résszel megkezdett sorozatot. Sajnos még mindig majd 3 és fél hónap van vissza az utolsó kötetig, addig is vigadjunk az eddigiek (számomra) legjobb pillanataival. Ha már kint hideg, esős őszi idő van, olvassunk olyat, ami megnevetett:-) Most az ötödik, (az én személyes kedvencem ) sorai körül.
Elő a könyvvel, és hajrá, keressük meg hol bújnak eme gyöngyszemek!!!!

(válogatom, de gyanús, hogy megint sok lesz belőle.)

Mikor van vége? – kérdeztem Cortezt. 
– Még kábé egy óra. 
– Mi? – hüledeztem. – De hiszen már kipusztult egy város! Mi kell még? 
Mosolyogva megcsóválta a fejét, és tovább nézte a filmet, én meg az ölembe ejtettem a kezem, és az ujjaimat morzsolgattam. Gondoltam, a film végére csak eltörök párat izgalmamban. Oké, a következő jelenetben igencsak megkérdőjeleztem a film tizenhatos korhatárát, ugyanis valami igazán undorítót mutattak, aminek láttán elkaptam a fejem. Cortez megint rám nézett, és kezdtem úgy érezni, többet valóban nem akar velem moziba jönni. 
– Jól vagy? – kérdezte halkan. 
– Hát… kibeleztek egy embert, de megvagyok – feleltem, és reméltem, hogy nem tart überbénának. Én jövök horrorra, amikor még Voldemorttól is féltem? No comment

*,*

– Mit akarsz? – néztem a szemébe. 
– Hogy ne ismerd meg azt az embert – mondta őszintén. 
– Miért? Mert te nem akarod? – kérdeztem vissza hitetlenül. 
– Mert nincs kedvem felrúgni, miután sírni látlak.

*,*

A többiek beszámolója is igazán viccesre sikerült, főleg Virágé, aki az Eurodisney-n kívül semmi másról nem beszélt, csak hogy készült közös fénykép vele és Goofyval, meg hogy ült a hullámvasúton és evett óriásnyalókát is. Durand rákérdezett, hogy azért megmaradt-e más is Párizsból, mire Virág közölte, hogy nem sok. :)

*,*

Mondjuk, páran ezt nem vették észre, mint pl. az a tizedikes fiú, aki fürdősortban jött suliba, vagy az a lány, aki flipflopban. Máday mindkettőt visszafordította az aulából, mondván „vagy elmennek egy last minute útra nyaralni, vagy felfogják, hogy ez egy iskola, és nem járunk strandruhában”. Ó, azok a boldog, reggeli kiabálások az aulában… :)

*,*

A légy nyilván nem tudta, hogy kivel van dolga, így Mádayt is megpróbálta megzavarni. A teremben Dave jóvoltából (aki rögtön magára vállalta a buki szerepét) elkezdődtek a fogadások, „Máday vs. Légy” címmel. Talán ez volt a legemlékezetesebb évnyitó. Mellesleg Máday nyert, mert egy gyanútlan pillanatban a kezében tartott vaskos házirenddel kilapította a legyet. Itt véget ért a móka, illetve számunkra. Kinga egy kicsit tovább hőzöngött, és mindenképpen értesíteni akarta a Green Peace-t, hogy az ig. helyettes állatkínzó. :)

*,*

– Rázd meg a hajad óra alatt. 
– Tessék? – kerekedett el a szemem. 
– Jól hallottad. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a férfiak ösztönösen reagálnak a női haj illatára! 
Ezután mindhárman előrehúztuk egy-egy hajtincsünket, és megszaglásztuk, hátha van ebben valami.

*,*

Dave és Macu érkezett meg, előbbinél egy UPS csomag volt. 
– Bontsd már! – ugrálta körbe Macu. Odakaptuk a fejünket. 
– Várj, várj – rázta a fejét Dave. – Vedd fel, ahogy kibontom. 
– Ja, persze – biccentett Macu, és előszedte a mobilját, hogy megörökítse, ahogy Dave kibontja a 
mobilját. 
– Hallod, neked kéne egy barátnő – lépett hozzánk Zsolti Kinga kezét fogva. 
– Kinek kell barátnő, amikor… – tépte fel egy határozott mozdulattal a dobozt, és az izgalomtól 
remegő kézzel vette ki az iPhone-t – …itt van ez? – fejezte be a mondatot könnyes szemmel. 
– Ez beteg – röhögött fel Ricsi. 
– Mondj valamit – vette fel közelebbről Macu Dave meghatódott arcát. 
– Szeretem – szipogta, és az arca mellé emelte a dobozt.

*,*

– Na, ide figyelj! – förmedt rá Kinga. – Szembeszálltam a természettel, és elértem, hogy a hajamban máshol legyen a forgó! Engem egy gipsz nem fog megállítani!

*,*

Az első képet látva (gyerekkori, juj) azonnal elvörösödtem. Rákattintott, hogy kinagyítsa, mire a tenyerembe temettem az arcom. 
– Régi kép – motyogtam, remélve, hogy a beszéddel oldom a kínos csendet. A fotón köbö ötéves lehetek, és egy bazinagy albumot nézegetek. Tipikus gyerekkép. Két copf, béna tejfogak, überciki ruha. Cortez szó nélkül hagyta, amiért örök hála neki. Ha kinevetett volna, biztos elsírom magam. A következő kép valami általános iskolás Mikulás-ünnepség. Szintén LL (Lőjetek Le) kategória. A többi felvétel viszont már tagadhatatlanul én vagyok. Olvasok a buszon. Olvasok a vonaton. Kanadában a nagyiéknál. Niagara-vízesésnél, útikönyvvel a kezemben. Karácsonyi kép, amikor könyvet kapok. Anyuékkal nyaraláskor… Aztán következtek a Szent Johanná-s képek. Virággal megöleljük egymást, afféle „magunkat fotózzuk mobillal” stílusban.

*,*

– Reniii – pisszegett Virág. 
– Igen? – fordultam felé. 
– Nem értem a tízest. 
Gyorsan megkerestem, és lesúgtam a helyes választ. 
– Ugye csak visszatértél arra a kérdésre? – kérdeztem riadtan. 
– Nem – rázta meg a fejét. – Ott tartok. 
– Száz kérdés van! – kaptam a fejemhez.

*,*

– Ren, annyira bírlak. De komolyan – lépett mellém Ricsi. 
Ismertem ezt a nézést. Ez volt az „add ide a matekházit” pillantás. Kivettem a táskámból a spirálfüzetem, és felé nyújtottam. Azonnal ráugrottak, Virág, Ricsi, Zsolti, Dave és Macu is. Örülök, hogy új osztálytársunk beilleszkedett és rászokott arra, hogy nem tanul, továbbá rólam másol minden házit. Nem lóg ki a sorból.

*,*

A terembe érve leültem a padomba, és gondosan előkészítettem az etikafelszerelésemet, aztán az ablakon lefelé igyekvő esőcseppek versenyét bámultam. Kiválasztottam egy szimpit, és annak drukkoltam. Éljenek az unalmas őszi reggelek!

*,*

– Nem bírom már a sulit. Totál kikészít – csóválta a fejét Zsolti, miközben a pulóverén át nézegette a bicepszét. 
– Még csak most kezdődött – nevettem el magam 
. – Viccelsz? Már egy hónapja tart! – vágta rá értetlenül. 
– Azt hiszem, ideje meglátogatni a dokit. 
– Ha lógsz, beköplek – állt meg a társaságunkban Kinga, aki úgy gondolta, ez jó belépő. Zsolti szó nélkül hagyta, Kinga meg felém fordult. 
– Renáta, meddig fog esni? 
– Anyu szerint jövő hétig – feleltem. 
– Ez nem igaz! – csettintett mérgesen. – Szombaton versenyem van. 
. – Ázottló-szagod lesz! – vihogott Zsolti. 
– Az értelmi szintedre való tekintettel erre nem reagálnék – kontrázott Kinga azonnal.

*,*

Teljesen lekapcsolódtak a lámpák, úgyhogy kezdődhetett a film. Klassz, a stáblista alatt az egész mozi az én ropogtatásomat hallgatta, amitől teljesen zavarba jöttem. 
Miért nem vettem popcornt? Mert az egyszerű? Klasszikus? És viszonylag halk? Nem, én hülye, nachost vettem, hülye szósszal és hülye paprikával, amiből már megint bekaptam egyet. Ekkor kezdtem köhögni. Cortez a szája szélét rágva fordult felém. Azt hiszem, idegesítettem. 
– Jól vagyok – köhögtem egy utolsót, aztán beleittam a kólámba. Cortez még mindig nézett. 
– Pontosan mit művelsz? – kérdezte végül. 
– Nagyon erős – suttogtam. 
– Úgy általában kérdeztem – felelte. 
A vászon kivilágosodott, a fény az arcára vetült, és láttam, hogy mosolyog.

*,*

– Ne csináld! Most, hogy Zsolti komolyan érdeklődik irántam… – mondta ki. 
Odafordultam a társaságukhoz. Hát, nem is tudom. Zsolti éppen egy akciófilmet utánozott, és a levegőbe rugdosott. 
– Szerinted érdeklődik? – bizonytalanodtam el. Kinga is odafordult, aztán unottan legyintett. 
– Ha nem foglalkoztatná, akkor nem bökdösne… 
– Mit csinál? – csodálkoztam el. 
– A Facebookon. Akárhányszor bekapcsolom a gépem, állandóan ott van, hogy megbökött. 
– Ez valami modern formája a tetszésnyilvánításnak? – kérdeztem. 
Kinga lenézett a kezemben lévő könyvre. 
– Persze, Renáta, olvass még pár ilyen regényt, aztán csak megérem, hogy hintóval jössz suliba – alázott le totálisan. 
– Jól van, na. Lemaradtam a lájkolásnál – védtem magam, de reménytelen volt a helyzetem. Hivatalosan is ódivatú vagyok. Nagyszerű.

*,*

– Szerinted zavarja a francia srác? – mosolyodtam el, és majd szétvetett a boldogság. 
– Zavarja, hogy nem tudja, mi van. Elképesztő, hogy valami reakciót látok rajta. Szörnyen szórakoztató – gonoszkodott Kinga. 
– Azért egy kicsit én is élvezem – vallottam be, mert a szívem mélyén majd szétvetett a boldogság, amiért Cortez újabban tényleg érdeklődik irántam. 

*,*

Virág éppen felemelte a kecskét, és közölte, hogy „márpedig ő ezt most megtartja”. 
– Húzós lesz – feleltem végül. 
– Sejtettem. Emó, meg fog harapni! – kiáltotta. Virág csillogó szemmel nézett felénk. 
– Dehogy! Tök jó fej! 
– Virág, tedd le a kecskét! – förmedt rá Kinga. Lefényképeztem őket, közben meg azon agyaltam, hogy ez a mondat igen ritkán hangzik el. Normál esetben.

*,*

– Bünti? – kérdeztem szomorúan. 
Na, ezzel anyuék igencsak bajban voltak. Sokat tanulok, alig lógok a neten, nem igazán tévézek, a telefonom nélkül is képes vagyok élni, úgyhogy számomra a legnagyobb büntetés az, ha elveszik a könyvem. Oké, de melyik szülő lépi meg azt, hogy letiltja a gyerekét az olvasásról? Természetesen szó sem esett arról, hogy esetleg megvonnák tőlem a regényeimet. Ehelyett anyu csalódottan közölte: az a büntetésem, hogy nincs büntetésem. És hogy ezen gondolkozzak el.

*,*

– Jó – duzzogtam. – Ha gondolod, ezt is visszaadom – húztam ki a pólóm alól a láncon lógó gyűrűt. 
Persze belehalnék, ha meg kéne válnom tőle, de azt akartam, hogy tudja, semmit sem jelent. – Tartsd csak meg – legyintett. 
– Annyira nem kell. Amúgy se tetszik – feszítettem a húrt, mire Cortez hangosan felnevetett. 
– Azért hordod? – kérdezte végül, én pedig totál megsemmisültem. 
– Nem – kezdtem lassan, közben meg vadul cikázott az agyam. – Azért hordom, hogy bármikor visszaadhassam – mondtam végül. 
Pár másodpercig mindketten csendben végiggondoltuk a válaszomat, aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

*,*

Biosz: 5/4 – Baranyai ma behozott egy csontvázat, kérve minket, hogy viselkedjünk éretten. Robi a szünetben lassúzott vele, Zsolti a csontváz vállát átkarolva „az élet nagy dolgairól” faggatta, Dave mobillal fotózta, Cortez rátette a napszemüvegét, Virág egy hajpántot. Éretten viselkedtünk, most miért, nem?

*,*

– Te megírtad a matekot? Miért? Mondd,miééért? – dramatizált Zsolti, és még Cortez karját is megrángatta a hatás kedvéért.

*,*

Matsuda, kakasviadalra készülsz, vagy miért tarajos a frizurád? Azonnal lapítsd le!

*,*

– Fáradt vagyok. A sok tanulás… – füllentettem. 
– Stréber átok – bólogatott Dave, én meg a többiekkel együtt felnevettem.

*,*

– Na. Megláttad, megszeretted, sírtál két és fél évet, és már el is érted a célod – csapott Kinga a karomra, mire felnevettem.

*,*

– Hol vagy pontosan? – kérdezte. 
– 1980-ban – vágtam rá, ahogy körbenéztem a szobában.

*,*

Hirtelen egy kéz nyúlt elém, és lapozott helyettem a könyvemben. Felnéztem, és Ricsi vigyorgó raszta fejét pillantottam meg. 
– Egy ideje olvasod ezt az oldalt – jegyezte meg halkan. 
– Elbambultam – magyaráztam, halvány mosolyt erőltetve az arcomra.

*,*

Kb ennyi:-) 

Könyvajánló: Leiner Laura: SZJG 7. - Útvesztő

És igen, sajnos befejeztem 4 nap alatt ezt is. (Csak azért négy nap, mert sok intéznivaló volt, és nem értem rá folyamatosan olvasni, pedig lehetett volna egy nap is, de próbáltam húzni. Így is csak 4 nap lett.)

A bői könyvtár szervezésében én is részt vettem a 6 könyvből készült versenyben, és meg kell mondanom, elég nehéz volt a küzdelem, elszenvedtem pár délelőttöt a 12 feladattal, ami aztán tényleg mindenre rákérdezett. Viszont jutalmul nem hiába kaptam egy szép egyedi készítésű könyvjelzőt a kötethez, és egy emléklapot a részvételért:-) Így a szép új kék könyvjelzőmmel olvastam a 7. -et. 


25-én hajnalban telefon csörgésre ébredtem, és csak lassan tudatosult bennem, hogy ez sms hang, nem az ébresztő, így álmélkodva csapkodtam a telefonért, amiből megtudtam 4:45!! -kor, hogy megérkezett a PikPak pontra a csomagom, és átvehetem (így rendeltem meg a könyvet a Gabonál, hogy legyen aláírásom Laurától).
Mivel aznap utaztam haza, így már nem tudtam elmenni a boltba a könyvért, de 26-án vasárnap leutaztam megint, és hétfőn reggel pontban fél7 kor már a boltban voltam és átvettem a könyvet:-)
(Á, nem vagyok elvakult, kicsit sem.)
És íme az aláírás:

Aki nem érti, mi ez a nagy elvakult szeretet Laura könyvei iránt, azt ajánlom olvasson bele, mondjuk a 4.től fölfelé a kötetekbe, de akár az elsőbe is, és megérti, miről beszélek. Persze, szeretem én a vámpírokat, meg a misztikus lényeket is, de ritkán olvas manapság az ember lánya olyan szórakoztató irodalmat ami ennyire mai, vicces, hihető, és még van mondanivalója is. Több ilyet kéne olvasni a mai fiatalságnak, Hátha több Kinga és Reni lenne, mint Edina és Kitti (aki olvasta, tudja miről beszélek:-)

A bejegyzésben spoilerek vannak, aki nem olvasta még a könyvet, később olvassa!

Szóval. A hangulata maradt a régi, a poénok nem mindig a régiek, de a srácok a régiek. Sajnos az egésznek már van egy utóhang feelingje, mivel ez a végzős évük, Renivel ellentétben én nem érzem, hogy olyan hű de felnőttek lennének, vagy azoknak kell lenniük.

5/3 Pályaválasztás: Ezt a részt vártam legjobban a könyvben, hogy ki merre, és persze Reni ezt is túldramatizálta, itt nálam egy kicsit kilógott, hogy Vladár vezette rá erre... Virág No comment, Ricsi, fix, hogy megy vele, Zsákra nagyon büszke voltam, meg összefogásilag a többiekre is. Cortez meg,  várható volt a szembenállás a szüleivel, most így megvan a 8. alaphangja. De legalább már tudja mi akar lenni.

5/5 Egyik pár szakít: én rájuk gondoltam, és ez így is volt helyes. És azért Kinga elszólásánál Reninek már lehetett sejteni, hogy ki miatt:-) Összeillenek. Tényleg. Jah, és Kinga for President.

5/2: Reni szerint a szülők nélküli hétvége: Reni túlreagálta szokás szerint, Cortez rendes volt szokás szerint, szeretem, mikor Reni beég:-) De jó, mert így tényleg tinis, még ennek nincs itt az ideje, és legalább a felvilágosítás is sorra került, mint téma : Kinga, for President!

5/5: Szalagavató: Nagyon tetszett ez a rész, Kriszestől, Stein bácsistól (én is csináltam volna interjút, na ná) fehér ruha próbástól (my girl:-)))) És tényleg nem volt a dal sablonos, én is inkább az egyszerűbb, de kifejezőbbnek vagyok a híve. Ohh, és mi is a Once Upon a decemberre táncoltunk... utána 2 évig nem hallgattam meg. Most is csak a régi emlékek miatt.

5/5: Titkos egyéni feladat: Megszerezték a vonalzót!!!!

5/1: Arnold: úgy látom, Laura végképp kiírta belőle, de nagyon bírtam Reni szókincsét, és monológját. Tisztán, bunyó nélkül.

5/2: Levél a végén: Fogalmam sincs mi ennek a célja (persze, megkavarni a dolgokat), de így is meg van Cortez miatt, és Reni már döntött, szóval nem igazán értem minek kellett bele. Mert el is mehet, csak akkor a többiekkel (Virág) megint nem találkozik, + szülei.... nem látom reálisnak. Na majd februárban kiderül.

5/5: Cortez: Igen, csúcs pasi, de el is várjuk. Úgy tűnik, itt is szerelem első napon, még ha tagadja is, "Reginának".

5/5: Szilveszter: erre sem mondanám, hogy olyan nagyon tökéletes, mert Corteznek nem, de legalább Reninek volt egy igazi, rendes szilveszteri csókja. Szép jelenet:-) Meg a jótékonykodás is. Rénszarvashátsó:-)

Mindenkivel ellentétben én  nem várom a 8. -at. Az lesz az utolsó. Hiába a kiegészítőkönyv.
Jah, és addig még van egy vizsgaidőszak. Utána ez lesz a jutalom:-)

Könyvajánló : Leiner Laura: Szent Johanna Gimi sorozat

Büszkén jelentem, új kedvencet avattam az elmúlt egy hétben. (Nem, megmaradtak a Pöttyösök és Tolkien is, de Laura bőven belefér). A diplomára való felkészülés után nem akartam komoly, vagy tudomány vagy egyáltalan mély értelmű könyvet a kezembe venni, így hát eldöntöttem, hogy kikapcsolódásként folytatom a már gyerekkönyvtáros gyakorlat alatt megismert Gimis sorozatot, így folytattam a másodikkal. (Kelly nevét életem végéig imákban remegem majd el, amiért kölcsönadta.):-)))

Szóval elkezdtem... és hangosakat nevettem. Imádom a fiatalos humorát, és azt nem hogy erőlködve akar az lenni, tényleg az. Reni egy -egy frappáns mondatát, amin fél oldalakat tudok nevetni. Azt hogy ultramodern (msn, skype, zenék, filmek terén, ehhez sok utánajárás kell, ha az ember pl nem annyira jártas.)sokszor még nekem is vannak benne újdonságok. Szeretem, hogy a fiúkban ott az ördög is, de fontos a közösség, az összetartozás és a barátság szerepe. Hogy például előkerülnek benne olyan témák mint az egyenjogúság, a környezetvédelem, és az adakozás,  mert ez manapság egyre nagyobb probléma. Ami talán a legnagyobb előnye számomra, hogy kiemeli az olvasást, mert bár a mai fiataloknak majdnem minden típusra van benne karakter ( rocker, lázadó, deszkás, könyvmoly, alter, éltanuló, lovas, kötyömániás őrült), mivel Reni szemszögéből olvasunk, és ő  könyvmoly, így rengeteg ismeretlen könyvcím megfordul benne, és ezek után az olvasó, talán rákeres, vagy utána néz, amiből kölcsönzés, majd olvasás kerekedhet. Ez egy nemes küldetés, ezért is támogatom nagyon!

Végül a harmadik és egyben nagyon ütős érv, maga a történet. Bár a téma hétköznapi (egy lány epekedik egy menő fiú után a gimiben) és mindezt ízléses, úgy, ahogy sajnos nem csinálják a mai fiatalok a korosztályukban. Randi, moziba járás, egy két csók, és kivételesen örülök, hogy nincs tele erotikával, az csak elrontaná. Lehet, hogy így kevésbé valóságos, de számomra sokkal jobban tetsző forma az, amiről olvasok (pl Reni szüleinek aggodalma, manapság melyik szülő figyel ennyire a gyerekére... a legtöbb azt sem tudja mit csinál délutánonként. ).
Gonduljuk csak át, kivel ne esett volna meg ez a helyzet, mint Renivel? Szinte mindenkivel, így könnyen lehet vele azonosulni, de amiért érdekes, a háttér, a magánsuli, és számomra a rengeteg hihetetlen párbeszéd Cortez és Reni között. Az egyáltalán nem sablonos, nagyon is menő, vicces, szinte vártam minden leírás után, mert a sója a humoros, geges, egymást kerülgető, sok másodjelentést tartalmazó párbeszédben van, és ilyet iszonyú nehéz jól megírni ennyi regényen keresztül, hogy friss és új maradjon. Laura valamit nagyon eltalált.!

Láttam az írónét még 2011-ben a Könyvhéten dedikált, és nem tudtam, mi ez a tömeg körülötte. Most már tudom, mert én is benne vagyok a rajongók táborában. És várok. Körmöm rágva. Mert érdemes. Akár két és fél évet is:-D<3

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Ritkán írok ilyen ajánlót. Még nem fejeztem be a könyvet, de már nagyon biztos vagyok a véleményemben. Gyermekkönyvtári gyakrolatom alatt került a kezembe. Gondoltam, ez is ilyen tini regény, egy szenvedő lányról a suliban. Aztán felhomályosodtam, és a könyvtáros ajánlására még az nap belekezdtem. Az iskoláról szól, de nem akárhogyan. Azt gondolnád, nem akarsz a suli után a suliról olvasni... majd meglátod, ha beleolvasol.
A leírás spoilereket tartalmazhat!

Az alapsztori: 
Reni és családja Budapestre költözik, és Reni az áltsuli után elkezdi a francia magániskolát, A Szent Johannát. Kis létszám, és teljesen új osztálytársak. Lehetnek jobbak, mint a régiek? Szerez magának barátokat? És, persze, lesz e vajon ott nagy Ő-nek való alapanyag.

A történet maga egy napló. Minden kötet egy félév történéseit meséli el. A hangvétele könnyed, ifjúsági, beleépít minden nagyon mait (msn, Facebook, Jonny Depp, Mobilok...stb.)

Kedvenc karakterek: Egyértelműen Virág( rajzmániás emo) és Arnold (kocka fiú, de nagyon dúrván)

Humor: A napok végén a pontozásos módszer, szinte az adja a könyv lényegét, nagyon sokat nevettem rajta, (utazás közben hangosan is.-)

Pozitív előnyök: Amellett, hogy nagyon mai, nem egy szenvedő tinilány rémképeit mutatja be, hanem egy nagyon is érett, komoly, okos öntudatos lány napjait, akit bármely tinilány példaképének tekinthet. Nem stréber, mégis szeret olvasni.
+ Könyvtáros szempontból is nagyon hasznos, rengeteg könyv és filmcímet ajánl, amit a srácok olvasnak, népszerűsítve ezzel a kevésbé ismert könyveket, és az olvasást! De filmek és nagy klasszikusok is feltűnnek (Beatles), így minden szempontból hasznos.
+Nem ismétel, nincs benne felesleges tini szenvedés, és pörgős, haladós a cselekmény.

Fiataloknak mindenképpen ajánlom, de idősebbeket is szórakoztathat. És tanulhatnak benne a mai fiúkról. Hiteles a leírás!