Több mint egy éve olvasom Spirit írásit. Mondhatni a kezdettől fogva figyelem a történetek kanyarulatait, hirtelen és izgalmasan előbukkanó új szereplőit. Amikor egy évvel ezelőtt először olvasói találkozót szervezett, nem tudtam ott lenni… legnagyobb bánatomra. Most, mikor megtudtam júniusban, hogy a Kórussal Pécsre megyünk, és kiderült, hogy augusztus végén, felcsillant a remény, hogy végre találkozhatunk, még ha az olvasói találkozón nem is vehetek részt teljesen.
Ő meghirdette a dátumot és én is elkezdtem a szervezkedést és a készülődést. De nem csak vele. Spirit blogján keresztül jutottam el Freeb írásaihoz is, aki szintén saját blogot vezet Alkonyatos és más témabeli írásainak. Már ő is a harmadik könyvénél jár, és mivel ő is szeretett volna találkozni az olvasóival, eldöntöttem, hogy vele is talizom.
Olyan különös, hogy egy éven keresztül, sóvárogva, szinte áhítattal olvasod valakinek az írásaid, kommentelsz, beszélgetsz vele és a nap minden időszakában képes vagy fellépni a netre és várni, hátha felkerült valamelyik történetből egy új fejezet. Úgy érzed az író lelkébe látsz, belevon a saját világába, és mindezt anélkül, hogy személyesen is ismernéd, mindent tudsz róla, épp csak a valóságban még nem láttad. Ahogy meg is beszéltük ezt Freebbel, ez az internet csodája!
Bár már régebben is lett volna rá lehetőség, ( és nem is értem eddig miért nem tettem), végre elkértem az msn címüket és megbeszéltük kb kinek a nap melyik szakában lenne jó találkozni.
Már vasárnap, amikor megkaptuk a pécsi fesztivál programtervét, elkeseredtem, hogy ilyen szoros menetrend mellet, hogy hozzam össze a talit, mivel Freeb nem is pécsi lakhelyű, és úgy tűnt csak az estéink lesznek szabadok. Később már azok sem… Délelőtt minden nap próbáink voltak, míg délután vagy próba vagy előre betervezett program, vagy koncert. És csak a csütörtök délután tűnt szabadnak, így sok sms csere után, mindkettőjükkel a csüt. délutánt beszéltük meg.
Ez az egyik kép, amit Spiritnek festettem:-)
Már régóta akartam készíteni valamit Spiritnek az írásaihoz, mindig megihlet egy –egy jelenete, de eddig sajnos nem volt időm festeni. De úgy gondoltam, most, hogy az Árnyékvilág megjelenni látszik, és már régebben is terveztem plakátot, eldöntöttem, hogy készítek neki borítóterveket, amit eltehet tőlem emlékbe. Aztán megláttam, hogy kiírta a művészeti pályázatot, és arra gondoltam …már az agyunk is egyre jár. Szóval 9 vázlatból kiválasztottam 4et, amit utána megfestettem olajjal vászonra.
De mivel nem csak neki, hanem Freebnek is akartam vinni valamit, és tudtam, hogy szokott háttereket készíteni, és Edward fan, így grafittal rajzoltam neki egy Edward montázst. Épp kész lettek indulás előtt, elvittem ajándékba és meg is kapták, mikor találkoztunk.
Csütörtök reggel olyan voltam, mint egy kisgyerek. Tudtam, hogy a sok olvasójuk közül mennyien lennének szívesen a helyemben. Ha arra gondolok, mi lesz velük később, el sem tudom képzelni. Habár még csak most jelenik meg az első hivatalos könyve, Spiritet, már most több ezren olvassák. Érdekes találkozni egy olyan emberrel, aki ilyen hatással van az olvasóira, mégis személyisége végtelenül egyszerű és szemérmes.
Spirittel találkoztam először, miután sikeresen megtaláltam a Konzum előtti bevásárló teret. Szegény hihetetlenül fáradt volt, mert amellett, hogy éjjel nappal ír, most még a következő nap indult 3 napos találkozóját is tervezte. De mindamellett bejött és szakított rám időt, amit ezúton is köszönök neki. Habár kb egy fél órát beszélgettünk, így is fantasztikus élmény volt. A történetekből nem árult el semmit előre (ahogy még eddig soha senkinek Szandin kívül), de meghallgatta a véleményem, kíváncsi volt. Szerény volt, nagyon kedves és jókat nevettünk. Megkérdeztem egy két dolgot, ami érdekelt, vagy foglalkoztatott régóta, és azon kaptam magam, hogy el kellene indulnom, hogy időben odaérjek a Freebbel megbeszélt tali helyére. Jó, hogy most már ténylegesen van alakja annak az embernek, akit neten keresztül, már oly régóta ismerünk, közösen az olvasóival.
Aztán épp, mikor felértem volna, jött Freeb hívása, hogy hol vagyok, és mikor letettem, egy vörös –fekete hajú leányzó lépett oda hozzám, megkérdezve, hogy Gabinak hívnak –e. Könnyen rám ismert a kukáshátisákról J és a gimis, énekkaros fehér pólóról, amit leírtam neki.
Freeb teljesen más személyiség, mint Spirit, de az ő lénye is magával ragadó. Mivel ráért, vállalta a kalauz szerepét a délután folyamán, így vele bandukolva és beszélgetve jártuk az utcákat és a fesztiválzenétől és kirakodóktól hangos tereket. Rengeteget nevet, és mindennek tud örülni, hihetetlenül pozitív személyiség. Beszéltünk írásról, Edwardról, a rajzolásról ( Asszem tetszett neki a rajzomJ)sulikról, Pécsről, majd mikor már elegünk lett a sétából, a Mecsek cukiba ültünk be. Isteni volt a gyömülcsrizses szeletük, jó ötlet volt. Majd a családunkra és sütikre tereltük a szót. Élveztem, hogy lehet vele mindenről beszélgetni, nyitott és közvetlen és minden érdekelte. Aztán megint útra keltünk, már 7 óra tájban, hogy a buszállomásig sétáljunk, miközben én a jó turista szellemében mindent lefényképeztem. Aztán, hogy a világtól (a nettól és a plázától) elzárt lelkemet kicsit szocializáljuk, bementünk az Árkádba (bevásárlóközpont), hogy megnézzük a homokszobrokat. ( Az ember most Pécsen vagy egy kiállításba, vagy egy hangversenybe, vagy valami szabadtéri rendezvényre bukkan minden utcában.)
Majd ölelés és integetés, és Ő is hazament a fél 9 -es buszával.
Mindig szeretek új embereket megismerni, de velük találkozni különösen jó élmény volt. Már épp kezdtem kikészülni és leereszteni, de azon a délutánon úgy feldobódtam, hogy így gyorsabban letelt az a maradék 3 nap a fesztiválból. Bár nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott Spirit taliján, de mégis sikerült legalább egy kis szeletet kapnom abból, amit ezekkel az emberekkel együtt eltöltött idő adhatott. Remélem nem most találkoztunk utoljára.-) És továbbra is várom a fejezeteket.
Megint el kell köszönnöm egy kis időre, mert most Pécsre utazom a Ceglédi kórussal és valószínű, nem nagyon leszek gépközelben egy hétig. Aug 23- ától vagyok elérhető, és azon a héten próbálom szállítani a 11. fejezetet is. Most a bétám is nyaral, de addigra már itthon lesz, szóval mindenképpen lesz még friss a suli előtt!
De addig is míg visszatérek, olvasgassatok, hallgassátok a Muset, és ide bármikor írhattok, ha lesz időm mindenképpen elolvasom és válaszolok:-9
További jó szünetet mindenkinek. Találtam egy jó Dali képet, ez most tükrözi a lelkiállapotom. Kicsit szét vagyok még esve:-)
Mikor először megláttam, hogy jönnek Magyarországra, nem is hittem a szememnek. Aztán utána néztem a programban, és szomorúan láttam, hogy vasárnap lesznek és én akkor már nem leszek itthon. Egész jövő héten Pécsen tartózkodom, szintén a kórussal, és mivel vasárnap megyünk, még szóba sem jöhetett a SZIGET.
Pedig életemben először tényleg el akartam menni rá. Eddig még soha nem akartam semmi miatt ennyire. Most azért, hogy kárpótoljam magam és feldobjam azt, aki szereti a Muse zenéit, válogattam a kedvenceimből egy két érdekes gyöngyszemet.
Sign for absolution Elsőnek egy érzelmesebb, lassabb számot. Számomra ez a tökéletes MUSE ballada. Ez egy régebbi koncertfelvétel, de Bellamy itt különlegesen érzelmesen énekel. Imádom. Egy időben ez volt az altatódalom.
Unintended Szintén egy másik lassabb. De nagyon szép, akusztikus kísérettel, kicsit eltér a szokásostól. Hallgassátok.
Map of the problematic És, hogy ne csak szomorkodjunk, itt van két pörgősebb. Ez abban a bizonyos Abbe Road-i stúdióban készült, ahonnan annyi csoda származik. Ezt azért szeretem, mert sokat mutatják a hangszereket, és a gitárjaik rabja vagyok.
Knights of Cydonia És egy kis Cowboyos, lovaglós... Bár a klipje is nagyon jó, de ez egy energikus koncertfelvétel. Inkább e mellett döntöttem.
22 –én este mikor elindultunk, nem gondoltam, hogy ilyen hamar odaérünk. Az oda út elég mozgalmas volt…két könyv elolvasása, egy csomózott karkötő elkészítése, egy halom porleves, és vagy 3 film megnézése után megérkeztünk este Spanyolország déli részén fekvő, tüneményes kis tengerparti városba Torrevijea –ba. Soha életemben nem láttam még ennyi fekvő rendőrt és körforgalmat egy városban. Szinte minden kereszteződésben körforgalom van, és minden zebra egy fekvőrendőr.
Nem tudom volt –e alkalmatok megfigyelni, de a mediterrán országokban főleg csak egysávos, keskeny utcák vannak. Mindig csodálkoztam, hogy tüneményes és felettébb szórakoztató buszsofőrjeink, hogyan tudnak ezeken a kis utcákon közlekedni, elnavigálni. (Ezúton is köszönjük Józsi bácsinak a cigány és paraszt bácsis GPS bemutatót.)
Mióta a kórusba járok, életemben először volt ilyen tökéletes szállodánk. A Cabo Cervera 5-ik emeletén kaptunk szobát még négy, kórusos barátnőnkkel. Légkondi, tv, …és egy erkély, ami a tengerre néz. Olyan csodálatos, amikor látod a tenger felett feljövő napot, vagy épp az esti fények mellett megjelenő narancsos Holdat, ami percről percre emelkedik a tenger fölé.
Az embereknek teljes más az életritmusuk a mediterrán országokban. Reggel 8 körül reggeliztünk, aztán délelőtt mehettünk ki a partra, vagy a hotel medencéjébe kb 11-12ig. Általában 2 körül ebéd és utána 4 ig szieszta. Olyan meleg van délután, hogy egyáltalán nem lehet a napra menni, vagy teljesen kacsává sül az ember. És ehhez jöttek az esti próbák, és a vacsora 8 –kor, majd készülődés és külön busszal a versenyre, ami 23 00 kor kezdődött.
A mentalitásuk is teljesen más. Nyugodtabbak, lassabbak, nem dudálnak üvöltözve ki az autóból. Sokkal fejlettebb és újítóbb országok ezek. Én még kissé meglepődve néztem, ahogy Spanyolországban egy nő a sétálóutca oldalán egy padra leülve szoptatja teljesen természetesen és nyugodtan gyermekét… és az embereket nem zavarta.Nem tartom magam maradinak, de kellett pár pillanat, hogy én is nyugodtan elsétálhassak mellette.
De ezek után már azon sem lepődtem meg, mikor kézen fogva sétáló férfiakat láttam a franciaországi Provanceban. Ilyen a világ… el kell fogadni, de érdekes volt mindezt látni.
Már eleve az esélytelenek nyugalmával indultunk, mert a versenyt vegyes férfi- és nőikarok számára egyaránt hirdették meg. 23 kórus indult, a Föld 3 kontinenséről. Jöttek ide Amerikából, a Fülöp- szigetekről, Koreából és Kínából, és persze többen Európából. Lengyelek, spanyolok, németek, litvánok, és mi magyarok is két kórussal.
Nem igazán volt esélyünk, de számomra élmény volt spanyol nyelven tanulni és énekelni. Igen dallamos, nagyon tetszik a hangzása és azt tervezem, hogy következő félévben tanulgatom is rendesen nyelvként. J
És mivel a versenyen nem túl sok keresni valónk volt, az egészet egy nagyon nagy nyaralásnak fogtuk fel. Olyan csodás mediterrán országokon át utaztunk, ahol hol a hatalmas hegyek szaladtak mellettünk, telve olajfákkal, vagy a tiszta, napon csillogó tenger szaladt az autópálya mellett. És minden tele van leanderrel. Az autópályák mellett, de a városokban is. Habár, nálunk itthon is megtalálható ez a sokszínű, kisebb virágokkal teli bokor, de nem olyan nagy mennyiségben, és nem olyan hatalmas bokrok. Emlékszem, mikor először láttam külföldön leandert… kétszer akkor volt, mint én. Vicces. A Lorca által emlegetett vidékek tényleg olyan gyönyörűek. Olajfák, pálmafák, leanderek… az egész életemet el tudnám tölteni a tenger mellett. És még egy nagyon pozitív oldala van… a szúnyogok nem bírják a sós vizet, egyáltalán nincsenek a tenger mellett. Azok ott nem is tudják, milyen szerencsések.
Mivel látom, hogy sokan szeretik az idézeteket, most Gandhitól válogattam párat. Gandhi indiai jogász és politikus volt, 1869. október 2. — 1948. január 30-ig.
A Remember me című filmben halottam egy nagyon szép idézetet Gandhitól, amit a főszereplő mond el, és utána elkezdtem keresni még többet. Hihetetlenül okos, nagy tudású és bölcs ember volt, aki a hatalmát fontos és nemes célok érdekében használta.
Nagyon szeretem az idézeteit, sok igazság van benne, és megpróbálom őket belecsempészni az írásaimba és a viselkedésembe is:-)
Itt a film beli idézet: "Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd." És akkor jöjjön még pár:
Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.
A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.
A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.
Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig.
Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.
A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.
Ezer éve nem írtam, és nagyon sajnálom, de gyorsan megírtam és ki is javítottuk az új fejezetet.
Friss és ropogós...
És már írogatok Spanyolról is. Hamarosan felrakom azt is .
Jó szórakozást!
10. Ha a jövőbe nézek…
Jasper
- Várj egy pillanatot. Még nem értem. Hogyan lehet, hogy most azt látod Rosalie nem bánt minket, ha ezelőtt azt láttad, hogy ránk támad? – és teljesen értetlen arcot vághattam, mert Alice ajkai hatalmas mosolyba szaladtak, és csak utána volt hajlandó válaszolni.
- Bocsáss meg, nincs ezen semmi nevetni való, de soha nem láttalak még ennyire ….hmm zavartnak, és az ábrázatod eléggé viccesnek tűnt. De elmagyarázom szívesen még egyszer – és belekezdett, mint egy tanító néni, aki a figyelmetlen gyereket okítja.
- A jövő a döntéseinktől függ. Én csak a döntések kimenetelét, vagy a végrehajtását látom, esetleges dolgokat, de ha a döntés megváltozik, vagy valami közbejön, változik vele együtt a jövő is. Mivel előre láttuk a találkozást Rosalieval, és felkészülünk ellene, láttam egy olyan verziót is, ami békés. Mert mi is meggondoltuk magunkat, így az ő viselkedése is változott- bólintottam, végre azt hiszem felfogtam a képessége lényegét.
Látszólag nagyon élvezte, hogy beszélhet a tehetségéről valakivel, és az még nem is nézi érte elmeháborodottnak. Jó, hogy van kivel megosztania a titkát. A boldogság és a vidámság megint úgy áramlott a lényéből, mint a napsugárzás, felmelegítve maga körül mindent. Most pont a fagyott szívemet melengette, betöltve olyan érzéssel, amit nagyon régóta nem éreztem. Most eszembe jutott, hogy én is megjelentem a látomásaiban, és nem tudom a döntéseim mennyire befolyásolták a történetünket. Vagy az ő döntései… mennyire látott engem biztosan…
- És velem kapcsolatban is változtak a látomásaid?
Vidáman nézett rám, és nemet intett a fejével, majd a szemembe nézve mondta.
- Te mindig is teljesen tiszta voltál. A találkozásunk mindig biztos volt, a képek élesek és tiszták. Volt, hogy nem tudtam pontosan az időt vagy a helyet, de téged mindig tökéletesen láttalak.
- Tehát jól döntöttünk - szögeztem le a lényeget.
- Igen, én is úgy hiszem - és újra belém karolt. Majd leballagtunk és tovább beszélgettünk.
- Ha akarod, tehetünk egy pár próbát, és megmutatom a gyakorlatban is, hogy változik a látomás - vigyorgott, és elengedve karomat, lelkesen körülöttem szökdécselt, akár egy fürge kis nyúl, miközben egy forrás felé ballagtunk. Élvezte, hogy játszhat velem, hogy a képességét használhatja, hogy engem szórakoztasson és elkápráztasson. Bár erre semmi szükség nem volt. Akár azt is kérhette volna, hogy szaladjam körbe a fél kontinenst, azt is ezer örömmel megtettem volna számára, nemhogy egy ilyen apró kérést teljesítsek. Soha nem mondtam volna nemet olyan dologra, amitől boldog lesz és nevetni hallom.
- Állok rendelkezésére, hölgyem - meghajoltam előtte, ő pedig felkuncogott, és pukedlizett.
- Remek. Akkor most képzelj el egy olyan szituációt, amikor meg akarsz engem lepni.
- Lehetséges lenne ez bármikor is? – fanyar mosollyal nevettem rá, némi éllel a hangomban.
- Nemigen hiszem, de tételezzük fel. Mivel lepnél meg? Képzelj el mindent alaposan…tervezd meg.
Alice
Kint szakad a hó, olyan sűrűn, hogy nem lehet kilátni a kis virágoskerten át az alacsony kerítésig, ami a házat övezi. Bent a nappaliban a plafon tetejéig érő karácsonyfa, tele a tűz fényében csillogó üveggömbökkel. A fa alatt csomagok halmaza.
A kandallóban vidáman pattog a tűz, ritmust lehelve a csöndes szobába. Mindenhol hosszú fehér gyertyák égnek,amik beborítják az asztalt és a földet is. A szobát a narancs és a bele szúrt szegfűszeg illata tölti be.Bár kevés bútor volt a szobában, a berendezése otthonos és elegáns.
Jasper egy kis fadobozt tart a kezében, felém lépeget, miközben én a maradék gyertyákat gyújtogatom a kandallópárkányon.
- Hogy lehet, hogy nem végeztél időben? – kérdezte ő gyanakodva.
- Épp most végeztem, fordultam felé hirtelen, mikor már vidáman táncolt az utolsó gyertyaláng is. Felé hajoltam és egy csókot leheltem márványszobor szerű arcára.
- Gyönyörű szép. Mindig hordani fogom – szóltam neki rögtön.
- Alice. Ez nem ér, még át sem adtam. Végig annyira koncentráltam…
- Óh, igen. Feltűnt, hogy az ajándék ötletek percenként változnak a fejedben. Felettébb feltűnő volt, de a végén sikerült meglátnom, mit gondoltál ki.
- Akkor már úgysem lesz meglepetés… de ezt neked készíttettem, emlékül, az első közös karácsonyunkra.
Majd odaadta a dobozt, és felnyitva egy kis ezüst madárka formájú medált láttam a közepében. Egy vékony, halványan csillogó láncon függött. Két szeme egy- egy apró gyémánt.
- Apró, mint egy madárka, de mégis kemény és csillogó, mint egy gyémánt. A mindig vidám és dallamos hangodra emlékeztet. Ilyennek látlak. Remélem, tetszik az én örök madárkámnak – de a mondatot nem bírta befejezni, mert arcát megragadva, hevesen ajkamhoz húztam, és olyan vad szenvedéllyel csókoltam, amit soha nem láttam még eddigi közös látomásainkban.
- Köszönöm. Mindig hordani fogom.
Elvarázsolt kábulatban tértem vissza ebből az általa elképzelt csodás és mámorító képből. Most döbbentem rá, hogy Jasper közben előttem áll, testünk oly közel egymáshoz, hogy arcomon érzem heves lélegzetvételeit. Kezeit a derekamra tette, készségesen, hogy megtámasszon, ha elveszteném az egyensúlyomat a látomásból visszatérve. Apró és kedves gesztus, még ha nem is volt rá szükségem.
- Köszönöm. Én is mindennél jobban szeretlek, tudnod kell. Nagyon várom az első közös karácsonyunkat. És ügyes lett volna a próbálkozás, ha még jobban figyelsz, és nem döntöd el karácsony előtt mit vegyél, csak akkor, mikor odaadod. A madarat …csak remélni tudom, hogy egyszer tényleg megkapom tőled. Már most imádom. Töké… - de nem tudtam befejezni a mondat végét, mert Jasper egy forró csókkal elhallgatatott. Úgy éreztem, a gyomrom telis tele van olyan kis apró madarak ezrével. A lábam szinte beleremegett heves, égető szeretetébe, karjának békés védelmébe a derekam körül. Mégis udvarias volt, óvatos, mint egy lovag az úrhölgyével.
- Még nem végeztünk… – távolodtam el tőle akarattal, hogy vágyakozó, sötét, szinte fekete szemei rabul ejtsenek.
- Bocsánat. – hajtotta le a fejét, mintha valami rosszat tett volna. – Csak az érzelmeid elég felkavaróak. Magukkal ragadtak – vigyorgott önelégülten. - De honnan tudtál a figyelemelterelésről, mikor én csak a medálra és a karácsonyra gondoltam főleg?
- Sokszor csak képeket, jeleneteket látok, van, hogy egy egész párbeszédet. Mi beszélgettünk, és a kis házikónk is hangulatosnak tűnt. De, mint mondtam, a kép a döntéssel változik. Most képzeld azt, hogy én kitaláltam ezt az ajándékot…
- Mint, ahogy rá is jöttél – szólt közbe somolyogva.
- Igen, de a lényeg, hogy tudom, és mást kell nekem ajándékoznod. Meg kell változtatni a terved, a döntésed.
- Értem. Egy fél percig gondolkozott, majd elhomályosultak a szemeim.
A kis házikó megmaradt, de most nem esett a hó. Kint sétáltunk a ház előtt, én egy krémszínű kabátban, nyakam körül egy kötött sállal. Jasperen mindössze egy fekete szövetkabát kigombolva, alatta egy kék ing, és egy sötét szövetnadrág.
- Néha hiányzik a régi életem. A családom. Főleg ilyenkor, ünnepek idején.
- Én nem emlékszem rájuk. Így talán könnyebb - Kéz a kézben ültünk le a tornác alatt levő padra.
-Hiányzik a régi közeg és viselkedés. Útálom ezt a létet, amiért elvette tőlem a lehetőséget, hogy először édesapáddal beszéljek és megkérjem tőle a kezed, ahogy illik. Majd, miután ő engedélyt adott, térdre ereszkednék, hogy tisztelj meg azzal a keggyel, hogy a feleségem leszel… akár egy örökkévalóságon át.
Meglepődöttség suhant át az arcomon, majd egy szeretetteljes mosoly, és egy magabiztos tekintet volt a válasz.
- Én pedig azt mondanám, leszek a társad, egy örökkévalóságon át. Főleg, miután képes vagy elviselni minden szeszélyemet. Soha nem lehetek elég hálás az égnek azért, hogy az utamba sodródtál. Nem látnám ragyogó tested reggelente a napfényben. Nem futhatnánk versenyt a széllel. Számomra ez hiányozna.
Tovább nem láttam, de nem is kellett. Mindketten éreztük, hogy ezt nem kell szavakkal kimondani. Ő tudta, miért ezt gondolt, én pedig láttam a végeredményét, a közös jövőnket.
- Ez lenne a legtökéletesebb ajándék. Én is csak így tudom elképzelni. De nem szeretnél szertartást? …habár, így legalább nem kell a vendégekkel foglalkoznunk - nevettem fel fölszabadultan.
- Nem. Semmi felhajtás. Csak egyszerűen el akarlak venni feleségül. Azt szeretném, hogy hozzám tartozz, minden hivatalos erkölcsös, emberi módon, amin csak lehet. Még ha senki sem tud róla… mi ketten tudni fogjuk.
- Már tudjuk.
A forrás mellett leültünk egy fa tövében, ő a hátát a fának támasztotta, majd én is leültem szorosan mellé, hátamat mellkasának döntve. Arcom szorosan hozzá simult, hogy még közelebbről érezzem bőre édes illatát. Közben beesteledett, de nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Nem volt rá szükség. Csak ültünk és hallgattuk, ahogy a víz csobogva sodródik tova.
Azon gondolkoztam, olyan, mintha mindig is velem lett volna. Védelmező, ölelő karjai közt megleltem a biztonságot és az örök szerelmet, akivel megoszthatom eddig oly végtelenül magányos és unalmas létem. Hiszen még egy napja sem ismertem, úgy tűnt, mintha már ősidők óta a társam lenne. Nem tudom, Ő mire gondolhatott, de arca békét és nyugalmat árasztott, és én is ebben a kellemes melegben és biztonságban éreztem magam. Lehet, hogy az ő képességének hatására. Nem bánom. Tegyen velem, amit akar. Az övé vagyok, testestül, lelkestül.
Egy hét telt el a találkozásunk óta. Bár még nem mentünk el a városból, nem sokat tartózkodtunk a kis hotelszobában. Jasper nem bírta sokáig az emberek közelségét, így főleg este és éjszaka sétáltunk a városban, mert állandóan küzdött az égető szomjával, és mindent meg akartunk tenni annak érdekében, hogy az emberek biztonságban legyenek körülöttünk.
És, bár Ő ezt nem mondta ki hangosan, de láttam rajta, hogy élvezi a város forgatagát, és szerette az utcán sétálók emberek új érzéseit.
E mellett sűrűn hangoztatta ellenvetéseit a sok technikai változás ellen.Ki nem állhatta az autó mobilokat, mert hangosak, és büdösek, de nekem nagyon tetszett, és nem egyszer beszéltünk a fejlődés és a beépülés kérdéséről.
- Nem hiszem el, hogyan szerethetnek az emberek ilyen szörnyen zajos, és füstös járművekkel utazni. – így ő. - Ezzel szemben a lovak. Gyönyörű, utolérhetetlen jószágok. Ha nem szomjaznék annyira rájuk… - arca bánatos lett és elkomorodott egy pillanatra, majd megint felvette rezzenéstelen márványálarcát – akkor ma is tartanék lovakat. A katonaságban két lovam volt. Mindkettő fenséges állat.– beszélgettünk, miután kiszaladtunk a városból hajnalban. A nappalt általában egy közeli erdőben töltöttük, főleg vadásztunk, mert Jaspernek több vérre volt szüksége, mint nekem. Épp vadászatra indultunk, mikor előadta véleményét.
- Engem lenyűgöznek a technikai újítások. Szeretem az esti kivilágítást, a sok kütyüt, és a színes autókat is, amikkel gyorsabb az utazás. Megkönnyítik az emberek számára az életet. És ha egyszer szeretnénk beilleszkedni, nekünk is használnunk, és ismernünk kell őket. Nem akarok olyan lenni, mint a többi nomád. Szeretnék annyira emberi lenni, amennyire ez csak lehetséges – láttam, hogy arca megváltozik vonásai megkeményednek szája sarka megrándul, miközben beszéltem, de az utolsó mondatomnál felém fordult és halványan elmosolyodott.
- Ha ez minden vágyad… bármit elviselek azért, hogy boldognak lássalak.
- De én azt akarom, hogy te is boldog légy. Én ugyan úgy a legjobbat, a neked legmegfelelőbbet szeretném, mint te nekem. Nekem nem kell az idill, ha te boldogtalan vagy.
Megálltam.
A hotelszobában ültünk, Jasper a kis asztalnál a fotelban, régi könyveket és térképeket nézegetett. Én épp egy csokor virágot rendezgettem vázába dudorászva.
Majd elővettem a szekrényből egy gramofont, és feltettem rá egy lemezt. Az tokján Edit Piaf neve állt. Leültem Jasperrel szemben és átadtam magam a zenének, bólogatva a szomorkás, és szívbemarkoló dallamra.
- Hihetetlenül megható ez a dallam. Az énekes tele van bánattal. Szeretem a francia nyelvet, még ha nem is értek belőle sokat – letette a könyvet, ami a kezében volt, és csukott szemmel hallgatta ő is a dalt.
- Edit Piaf az énekesnő. Imádom ezeket a modern eszközöket. Valld be, hogy te is praktikusnak tartod, akármennyire modern is – nevettem rá pajkosan, incselkedve.
Egy darabig nem szólt semmit, megvárta, míg az énekesnő befejezi.
- Igen, be kell vallanom, ezt tényleg nagyon élveztem. Jó volna még őt hallgatni.
- Vigyázz Jasper, még a végén féltékeny leszek egy francia énekesnőre – kuncogtam rá, és elsétáltam a fal melletti szekrényhez, majd elővettem egy dobozt egy sötétkék, masnis dobozt.
- Boldog születésnapot! – feltépte a doboz tetejét és az tele volt bakelit lemezekkel, vegyesen válogatva az eddig megjelent kínálatból.
- Nagyon köszönöm. – arca végtelenül hálás és boldog. Apró, csillogó mosoly a szája szélén.
Tudtam én, hogy megtalálom a neki megfelelő eszközt, amit szeret használni.
- Jasper. Mikor van a születésnapod? – kérdeztem rögtön mikor visszatértem a látomásból.
- Miért, fontos ez? Mire készülsz?
- Csak kíváncsi vagyok. Kérlek… - és csábító félmosolyomat használtam a meghódítására.
- November 15- én, de azt hiszem, jobb ha nem is kérdezem. Hagyom, hogy meglepj.
