Országos Twilight vetélkedő döntő és Szurovecz Kitti Író-olvasó tali

Minden egy könyvtárral kezdődött.

Gyakornok voltam két hétig Szegeden a Ságvári Endre Gyakorló Középiskola könyvtárában és a könyvtáros megkért, hogy mivel olvastam a könyveket, segítsek a csapatának az Országos Twilight vetélkedő utolsó levelezős fordulójában. Mivel a lányok szeptembertől, egész évben nagyon ügyesek voltak, bekerültek az első 16-ba, így azok közé, akik részt vehettek Hódmezővásárhelyen, a döntőben, és mint kiderült, egy író –olvasó találkozón Szurovecz Kittivel. Mivel az oktató könyvtárosomnak idő előtt el kellett indulnia haza más program miatt, a lányok engem javasoltak második kísérőnek, amit nagyon szívesen elfogadtam. (És nem mellesleg örültem, hogy elkísérnek, mert egyedül nem biztos, hogy bevállaltam volna, és így Kittivel is találkozhattam).

Fél 2 körül indultunk a szegediekkel, a lányok csicseregtek, mi a helyszín keresésével voltunk elfoglalva. Szerencsére kedves segítőink már ott vártak ránk a buszmegállóban, és mint kiderült, az iskola, ahol a versenyt rendezték, csak 5 percre van a buszmegállótól abban a városba, ahogyan Kitti délután megjegyezte, „ mindenki mosolyog”. Így jár az ember, ha délvidékre jön.

A fő versenyeket egy nagyon szép, pár éves új sportcsarnokban tartották, már fogadásra készen. Ami nagyon feldobott, hogy már az első pillanatban ismerősökbe botlottam (vagy a könyvmegjelenésről, vagy facebookról) úgyhogy szinte végig beszélgettem, és mosolyogtam az estét. 15-18 óráig tartott a kiírás szerint a verseny, két másfél órás résszel, ami 8-8-feladatból állt. Az elején voltak az elméletibb kérdések, amik be kell vallani, hogy bár nem vagyok egy kezdő fan, de nekem is nehezemre estek volna. Mikor a szereplők életkorára kérdeztek, napra/ hónapra pontosan, vagy az idézetek felismerésénél beszélőket, könyveket kellett megnevezni… elvéreztem volna keményen. Viszont így, mint kísérő, megfigyelő és drukker voltam jelen.

Mivel Kitti azt ígérte előbb érkezik én csak vártam és egyre az ajtót figyeltem. Néztem, néztem, mire egyszer csak oldalra pillantok a lelátó végébe (ahol a kísérők üldögéltek) olyan alakot látok, aki Kittire emlékeztet. És nem is egyedül jött, így volt szerencsém Bíró Évivel is egy kicsit jobban megismerkedni. Azt hiszem, nem csak az én, de Kitti is nagyon örült Évi társaságának, aki nem csak alkalmi fuvaros, de Kitti kedvderítője is volt. Nem lehet mellettük szomorúnak lenni. És most szerencsére volt időnk beszélgetni… két szónál többet is. Beszéltünk a rendezvényről, az ideútról, ki hogyan pottyant a vetélkedőre. Zenékről, könyvekről, kiadóról, rajongókról. Mivel Kitti felhívta, még Ádi hangját (Kitti kisfia) is hallottuk egy kicsit. Imádom a kisrácot, meg a beszólásait! De végig kacarásztuk a versenyt, többek között Évi „Tapló –köpésének” majd a „fogyasszunk együtt” kifejezésnek köszönhetően. Miszerint, az együtt fogyasztásra a lányok nem a svéd asztalos megvendégelésre, hanem az együtt sportolásra, fitnesszezésre gondoltak. Azt hiszem, a fogyasztás szóra soha többé nem tudok úgy gondolni, hogy ne a lányok és ez az este jutna eszembe. Még Fummie „csípőtoszása” is előkerült, megemlékezvén az ominózus jelenetről. Az idő haladtával Kitti is kezdett egy picit idegesebb lenni, amin sokat segített a filmzene felismerős feladat, amire együtt tippeltünk mi is, és nagyon elvontak lévén, már a zene miatt láttunk magunk előtt a filmek odaillő részleteit. Mi Évivel még szerző és dalcím versenybe is kezdtünk, majd megállapítottuk, hogy mindegyiket imádjuk, és mindre csak az volt az első reakciónk, hogy „ Ezt de szeretem, „ vagy „Ú, ez is a kedvencem” vagy „Ó, ez de szép”. Meglepetésemre és nagy örömömre Évi még nagyobb Muse fan, mint én, amit a nagyon menő pólója is bizonyított a kellő pillanatban egy villantás erejéig. (Fekete póló újholddal és benne Muse felirat. New Moon –os Muse<3

Amíg a verseny kreatívabb, gyakorlatiasabb második része tartott, mi még mindig csak beszélgettünk, most már öten a még megérkezett két Kitti rajongóval.

Kis csúszással, aztán 6 óra után jött az eredményhirdetés, amit én kísérő lévén végig drukkoltam a lányokkal, Kati a könyvtárosunk helyett is, és fotóztam, meg örömködtem, mikor kiderült, hogy a lányok a nem is olyan rossz 7 helyen végeztek, ami a jelentkező 60 csapatból, és a döntőn részt vevő 16-ból nagyon jó eredmény szerintem országosan. A személyes kis jutalmakat Katona Ildikó, a Könyvmoly vezetője osztotta ki, akivel volt szerencsém beszélni is egy pár szót a verseny után.

A megvendégelés után (ami nem kicsit volt alkonyatos az I love Forks-os villákkal, és az amerikai zászlós szalvétával, meg feliratokkal) végre eljött fél 8 felé Kitti ideje is. A találkozóra az iskola könyvtárában került sor. Kezdésnek, Kitti kapott egy róla készített kis ppt-t -videót (hogy jól meghatódjon) két iskolás rajongótól, majd utána jöttek a kérdések. Hogy alakult ki a Gyémántfiú címe, hogyan kezdett el írni, kérdezték a Smink nélkülről is, az írás folyamatáról, a sok készülő és félig készen levő, a jövőben reméljük nyomtatásban megjelenő könyvéről, a három muskétás (Spirit Bliss és Benina) könyveiről, amik Kittiével egy időben jelentek meg, majd lassan kezek emelkedtek a magasba és egy- két bátor leányzó is megkérdezte, ami őt érdekelte (vagy épp tőzsgyökeres rajongó, aki kíváncsi volt valamire). Végre megismertem Melkát is (kicsit jobban, akiknek gratula a 3. helyhez),Virágné Zsuzsit és Berezvai Ildikót, akit most már nem csak képről tudok beazonosítani:-D Kitti már feloldódott, vagy ha ideges is volt, nem látszott rajta. Poénkodott, nevetett, és ragyogott az arca, ahogy megtöltöttük a kis termet. Nem voltunk egy óriási tömeg, de családias, nagyon kedves találkozó volt. Majd egy órán át beszélgettek, hol egy szervező-kérdezővel, hol a lányok kérdéseire válaszolva.

Aztán jöhetett a dedikálás, sokan elhozták a saját Gyémántjukat aláíratni, közös képet kértek, és persze személyesen mindig jobb kérdezni, mint nagyközönség előtt. Nekünk sajnos fél 9 felé kellett elköszönnünk, mivel a lányok időre voltak elengedve, várták őket otthon, így én nagy ölelkezések és viszlátok között indultam feldobódva velük a buszhoz. Bár nem tudtam ott maradni az este többi részében, én talán többet kaptam ezen a délutánon Kittiből, mint bárki, aki ott maradt.

Hazafelé kifaggattam a lányokat, és azt mondták, az első dolguk lesz rákeresni a gyémántra és a Fényemberekre. Meg a többi elhangzó könyvre is. ( Ahogy a beszélgető mondta, legalább 5 könyvajánlatot kaptak a gyerekek kapásból, szóval lesz mit olvasni, ha ráérnek… és nőnek még egy kicsit. ) Nekik nagy élmény volt, örültek, hogy maradtunk, és azt mondták, szeretnének még ilyen olvasótalikat. Én is sok ilyenben reménykedem, és majd ezt javaslom is mindenhol.

Nagyon köszönöm a szép napot Katinak, aki beszervezett, és persze a délutánt Kittinek és Évinek, meg minden kedves fannak, vagy facebooklakónak, akivel volt szerencsém találkozni személyesen is. Ismétlős nap volt, és mivel jövőre megint megszervezik (akkor Harry Potter témakörben) van rá esély, hogy megint eljutunk.