Könyvajánló Klasszikus: J. D. Salinger: Zabhegyező

A várólistám egyik régi darabja (ha úgy tetszik, egy igazi klasszikus), Jerome David Salinger 1951-es könyve is,  A Zabhegyező is az elolvasott könyvek listájára került!
A visszahúzódó szerző sok műve közül, ezt a darabot (vagy legalább a címét) majdnem mindenhol ismerik a világon. Ezt az elismerést mutatja az is, hogy a moly.hu-n csak magyarul van 10 fajta kiadása!!!
Akit érdekel az élete, vagy művei, itt nézelődhet.

Röviden a tartalom:
Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. (Moly.hu) 


Rengeteg országban betiltották a könyvet a szabadszájúsága  ( elég sok káromkodás) miatt. Viszont én azt gondolom, ha ez mind nincs benne, nem lenne hiteles a történet. Hihetetlenül őszinte, és elgondolkodtató, ami a 16 éves fiú meséje. Bár a könyv csak 3 napot ír le, Holden bemutatja New York lebujait, a testvéreit, a tanárait, a családját, a suliban lakó szobatársait, tele személyes belső véleménnyel róluk, és valljuk be, ki nem gondolt olyanokat  a környezetében élőkről, mint ő a könyvben? Ha mi is leírnánk mindenkiről mindent, akit ismerünk vagy láttunk valamikro, vagy találkoztunk vele, azt hiszem a végén mi is úgy gondolnánk: mind hiányzik. Mert az a sok találkozás tesz minket olyan emberré, amilyenek vagyunk.  

Megértem Holdent. Annyira sok mindenben egyet tudtam érteni vele. A sok „gennyes alakkal” kapcsolatban. A dolgos, napjukat a mindennapi monotonban élő felnőttekről. Megértettem, hogy gyászolja a meghalt öccsét, Alliet. És azzal meg pláne egyetértek, hogy ezt a fájdalmat csak a húga jelenlétével tudja orvosolni.

Mindamellett imádtam a saját belső humorát, hogy „öregemezik” közvetlen, és a sok szóismétlés sem zavart annyira, mert tudtam, hogy szándékos, és hogy a könyv és a karakter fontos része. Öregem… Nagyszerűű. Tényleg.

Ja, és miután a Szent Johahha Gimi valamelyik sorozatában Reni felteszi a kérdést - miszerint nem derült fény a könyvben, hogy hova mennek a kacsák télen?, - engem  is ez a dolog foglalkoztat. Hátha egyszer Cortez megadja rá a választ! Vagy a Google.:-) 

Könyvajánló : Tara Monti: La Mattanza

Mit is mondjak erről a könyvről. 
Minden szóval egyetértek, amit a borító hátulján állítanak. 3 nap alatt olvastam végig, mert nem tudtam letenni, míg nem ismertem a végét. A témája magával ragadó, és mégis oly egyszerű és olyan ősi. 


Spoiler!!!!
A Magát elvesztett rendőr, hogy traumáját elfelejtse egy Szicília melletti kis szigetre menekül, hogy ott teljes némaságba burkolózva elfelejtse mi is történik vele. Ezt a nyugalmat egy amerikai újságíró zavarja meg, aki felborítja megint a férfi lelkivilágát, és nem csak szenvedélyt, de szerelmet is hoz az életébe. Mire megszólalna, hogy mindezt elmondja, a lánynak nyoma vész... és minden kaland itt kezdődik.
Maga a felépítése, a szerkezete, a cselekménye remek. 


A mattanza csak a Tonhalvadászatot jelenti, de a La mattanza egy lélekformáló könyvet. Sokat merít az életből. 
Manapság túlbecsüljük a beszédet, mert hogy ennek köszönhetően váltunk felsőbbrendű fajjá, holott, talán néha sokkal többet érhetünk el a csönddel. Nekem ez az üzenete a La mattanzának, amellett hogy egy letehetetlen romantikus krimi, érdekes, és eddig ritka alaptémával (nem a nyomozásra gondolok, hanem a halászatra, de sok minden van ebben a mesterségben).

Érdekesség: 
A könyv már korábban is megjelent Tengertánc címen (lásd moly.hu). Mivel Tara a Könyvmolyképző Kiadónál dolgozik szerkesztőként (előtte újságíróként dolgozott) , Katona Ildikó is felfigyelt a kéziratra( Ő szerkesztette B. M. Grapes Hálóját, és Simon Tamás Alfiját) .
 Ildikó is nagyon szerette volna kiadni a művet, így átdolgozták, írtak bele új részeket, és a Mattanzát helyezték a középpontba. Így jelent meg a kiadó Gand Selection, (macskás, krimis ) sorozatában, szép új fekete, virágos borítóval a könyv. 


Tarának nem ez az első könyve, a Mattanzán kívül megjelent már korábban a Fianna is, amelyet először az Ulpius -ház adott ki 2002-ben. Ennek is készül a javított, átdolgozott kiadása a Könyvmoly kiadónál, de újdonságra is számíthatunk. 
A több részesre tervezett mű (2-3 ?) a Canossa városában játszódna, és ha minden igaz, az első kötet címe Macskakő lesz. Mindenesetre érdeklődéssel várom, mi sül ki ebből is :-) 

Filmmustra: Animációs filmek, nem csak a gyereknek

Végre, benne a nyár közepében, az ember lányának (vagy fiának) arra is van ideje, hogy mesét nézzen a szobában, vagy a moziban hűsölve.
A napokban megnézett animációs filmekről jönne egy kis összefoglalás.
Bár a most ajánlott filmeket kifejezetten gyerekeknek ajánlják, (ezért is időzítik többnyire a bemutatókat a nyárra), azt hiszem, a gyerek mellé beülő szülő, vagy nagyszülő sem unatkozhat.
A szövegben több SPOILER IS található!

Elsőként egy régebbi filmet, a RIÓ-t említeném.
A madarak mindig is kedves téma, színesek, vegyesek, és vidáman meg lehet énekeltetni őket a filmben:-)
Ha meg még szerelmes szál is van a mesében, egyenesen telitalálat.
Azúr története vicces, bájos, kedves, szerethető.
A fő szál mellett persze ott a két kicsit szerencsétlen madárgazdi, és a riói karneválhangulat, ami a filmet is áthatja.
Ami szintén nagy előnye, hogy a poénok belső poénok, nem szlenges, érti az is, aki nem járatos annyira a fiatalok világában.
3 éves kortól a 90-ig ajánlom, abszolút 5 pont.


Másodiknak megint csak egy kicsit régebbi filmet, de saját kedvencet ajánlanék.
Csizmás Kandúr sokunknak ismerős lehet a Shrekből, de a karakter ( és a készítők) is úgy tűnt elbírnak egy egész estés filmet is a hős macskával.
A helyszín Spanyolország, megismerkedhetünk Csizmás gyerekkorával, neve eredetével, és még egy népmese (vagy Grimm mese) motívummal is. (Égig érő paszuly, vagy bab.)
Ami számomra negatív az legjobb barátja, a Tojás Tóbiás vonal. Sem a karakter, sem a figura nem szimpatikus. Értelmét sem nagyon láttam, (pontosabban eredetét), inkább valami állatra tippeltem volna főgonosznak. Megjelenik a csábító hölgy, és megvan a mese tanulsága is, de attól függetlenül, hogy kitölti a délutánt, talán kicsit többet vártam.
A mese hangulata jó volt, de míg a Rióban a poénok könnyedek, egyszerűek, maguktól jönnek, itt kicsit már  néha nyögve nyelős. Kevesebb is, lehet hogy a mese más hangulata, komolysága miatt. Szerettem, de a Tojás miatt csak 3.5 pontos lenne az 5-ből.


Harmadiknak és negyediknek két sorozat, megint nagyon sikeres folytatását ajánlom.
Amikor az ember már azt hiszi, hogy az előző részt már nem lehet hova fokozni, a készítők mindig előállnak egy új darabbal. A MADAGASZKÁR 3. részében a cirkuszé és végre a hőn áhított New York-é a főszerep. Hőseink csak Európába jutnak el először, utána egy vonatos cirkuszhoz bekerülve zötyögnek, és segítenek felfuttatni az egykor nagysikerű cirkuszt, mai ötletekkel.
A cirkusz manapság megint nagy téma (ki tudja, talán a Vizet az elefántnak könyv és film újra elfedezése miatt), de amúgy is egy nagyon ötletben gazdag alaptörténet. Azt a bizonyos pluszt itt a négy állat jelenti. Miközben hazafelé igyekeznek, felfedezik saját magukat, (Melmel tud kötéltáncolni:-)))) a művész vénájukat, és hogy mire is vágynak igazán. De mindez csak akkor derül ki igazán, mikor végre tényleg megérkeznének saját, annyira áhított állatkertjükbe. A történet sava borsa a személyes kis kedvenceim, a pingvinek, akik mindig ált. jó helyen jelennek meg.
Sokat kacagtam hangosan, de ennek a mesének nagyobb tartalmi mondanivalója is van(ahogy majdnem mindenek az említettek közül.) Ha az ember hosszú út után tér haza, maga is sokat változik, és sokszor kiderül, hogy mire megérkezünk, értelmét veszti az addig annyira vágyott cél.
Valahogy így jártak a hőseink is. A látvány fantasztikus (főleg a cirkuszos rész), ez az igazi családi mese!
A négy közül ezt mondanám a legjobbnak, *5 -ös:-)

Végül, de talán nem utolsónak a JÉGKORSZAK 4. - Vándorló kontinens alcímmel része. Miután hazavittek egy ember gyereket, túlélték a felmelegedést, és Mani családot alapított, nem tudtam elképzelni, mi jöhet még. Most megtudtuk azt is, hogy alakultak ki a kontinensek. :-)
Mani lánya cseperedik, a kontinensek mozognak, a fő cél, hogy Maniék visszajussanak a földrészen maradt családhoz. Itt is belevitték egy kalózos vonalat ( ki tudja miért;-P) de a történet még mindig élvezhető. Végre hőn szeretett tigrisünk és méltó ellenfelet talál:-)

A motkány a makkot hajtja végig, őt is imádtam, de itt most személyes kedvenceim Sid nagyija :-))) és a mókus szerű makogó valamik. Nem vártam se többet, se kevesebbet, nincs különösebben nagy mondanivalója, csak szórakoztat. De azt nagyon. 4 pont :-)