2016. október 7., péntek

Könyvajánló: Robert Galbraith: Gonosz pálya

A könyv adatlapja :
Kiadója: Gabo
Sorozat: Cormoran Strike
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 568. old. 
Folytatásos: igen, 3. rész
Fordította: Nagy Gergely
Eredeti címe: Career of Evil



Fülszöveg:
Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost… 

Gondolataim a könyvről: 
Sokat kellett várni a folytatásra. A mindig morcos, féllábú Cormoran Strike és elbűvölő asszisztense Robin csomagot kap, amiben egy láb érkezik. Talán minden eddiginél ez az egyik legvadabb kezdés. És a mellett, hogy belelátunk Strike és Robin fejébe is, merőben más, hogy az elkövető fejébe is belelátunk, ami eddig nem történt meg menet közben, és mivel Cormorannak több gyanúsítottja van, mi végig gondolkodhatunk vele, és még több belátást kapunk az elkövető fejébe is.


Ki lehet az üzenet küldője? A régi veterán, az "Ásós", a késes, vagy az anyja egyik volt férje, akit Strike gyermekkorában gyűlölt? Mindnek köze van Cormoranhoz, és idegeket borzol, ahogy Cormoran alaposan átgondolja, egyesével végigjárja a lehetőségeket. Egyre több apró részlet derül ki a múltjáról, a gyerekkoráról, a katonai pályájáról, és az eddig titokzatos nyomozó nem is olyan vidám élete apránként a szemünk elé kerül. Ami pedig még inkább idegesítő, hogy a csomagot Robinnak címezték, így nyíltan ő is célponttá válik. Cormoran egyre többet gondolkodik számára idegen dolgokon, miközben Robin elhalasztott esküvőjének időpontja közeleg, de ő maga egyre távolabb jár az egésztől. Robin is egyre jobban belejön a nyomozásba, aktívan részt vesz, maga is kutat, van pár meglepő húzása.

Tetszett az esküvői körítés, hogy belevette a már Londonban aktuális dolgokat, az utcák, helyszínek, és a hangulat leírása még mindig nagyon naturalista és ezt szeretem.
Kapunk itt is komoly társadalomkritikát, a családon belüli erőszak, és úgy egyáltalán a megerőszakolás többször, több aspektusban felmerül. Szeretem, hogy Rowling nem fél ezekről írni. Maga a bűnesetek leírásai talán most a legkegyetlenebbek, legvéresebbek, ezért volt, hogy többször le kellett tennem a könyvet, hogy folytatni tudjam. 

Apró jelek. Egy hívás, egy üzenet, egy telefon, mind érdekes, figyelemre méltó. A félelem a bőröd alá kúszik, rettegsz is, de olvasnád már tovább, közben pedig ott a nagy érzelmi csavar, a feszültség pedig csak nő, ahogy a gyilkos egyre jobban figyel és közel kerül. Le kellett néha tennem, de csak azért mert már fáztam, vagy remegtem közben. Ritkán olvasok ennyire jól megírt krimit.

Rowling (mert ugye tudjuk, hogy ő lakozik a Robert Galbraith név alatt) iszonyatosan jól ért a feszültség teremtéshez, ezt már megmutatta más könyveiben is, de ettől a falra mászol. A mellett, hogy a bűnözők egy nagyon sötét, szinte brutális fajtájával ismertet meg, a stílusa még mindig a régi, és már féltávnál ki lehetett jelenteni, hogy ez a legjobban összerakott a három Cormoran történet közül.

Amivel talán elégedetlen vagyok, hogy a nyomozás részt az elején most kicsit elhúzta. Volt benne több ismétlés, Robin sokat tipródik, vívódik, szeszélyesebbek lettek főhőseink, és az a függővég… sírba juttat egyszer. Talán egy 40-50 oldallal lehetett volna rövidebb, feszesebb és akkor is ugyan olyan izgalmakat kapunk.

(A képek forrása a tumblr.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése