Könyvajánló: Jessica Park: Celeste bolondulásig (Flat-Out Celeste)

A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Sorozat: Szeretni bolondulásig

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 360. old. 

Folytatásos: igen, 2. rész

Fordította: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.

Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Gondolataim a könyvről:
Miután befejeztem Matt és Julie mind két történetét, csak erre vártam. Tudtam, hogy jön a folytatása és a furcsa kishúg, Celeste is külön kötetet kap, de nem tudtam, milyen lesz majd a fejében lenni.

Hát nem semmi, az biztos. Celesttel történt valami a bátyja Finn halálakor, és azóta máshogy él és viselkedik. Az előző kötetben megismertük Fotó Finn-t és el is búcsúztunk tőle, mert Celeste kezdte feldolgozni a traumát.
Ám a gimnázium amúgy is kegyetlen világa tetézve még a pályaválasztási kényszerrel már nagyobb falatnak bizonyult. Celeste tudja magáról, hogy valami probléma van vele, mégsem mert utána nézni, mi lehet a baja, elfogadta a különcséget, és hogy nem tud ezen változtatni. Látjuk, hogy a baj mentális alapú, hogy egyébként végtelenül okos, és intelligens, csak a gesztusokkal és az érzelmek terén nem boldogul mindig. Egyszer el is kezdi begépelni, és én folytattam helyette, ha jól sejtem Park az Asperger-szindrómára célozgatott Celestnél.

A könyv olvasásakor az elején meg kellett küzdenem azzal, hogy ne bosszantson a választékos, lassú, kimért párbeszédek és válaszok stílusa.De ha ezt az ember átveszi, utána végtelenül szórakoztató és vicces, ahogy Celeste beszél. Hogy különc, hogy nem úgy dolgozza fel még a legalapvetőbb dolgokat sem, és nála még a randi is csak hetekkel később esik le. :-D

Justin megjelenésével pedig minden meg/és feloldódik. Itt is megy az üzenetváltás, mint annó Julie és Matt esetében, nagyon aranyosak és cukik az üzenetek és a gesztusok. Az egyik ilyen a kávéhabba képrajzolás sms-ben. Én is szeretnék mindig ilyet kapni reggelente!

Aztán vicces ahogy Celeste próbálkozik barátokat keresni (rózsaszín haj!!), mert ezeken sikítva nevettem, és végül mégis az eszével hódítja meg őket, azzal ami ő maga, és nem azzal, ami próbál lenni. Harcol önmagával, a világgal, próbálja eldönteni hova menjen (kb. az összes jó egyetem közül választhat) és mindig próbálkozik, küzd, nem adja fel a számára nehezen értelmezhető "rendes emberek világában".

"– Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket. – Még szorosabban ölelte. – Ez most a te harcod, Celeste. A csata közepén vagy. Érzem.
– Azért, mert te már megvívtad a harcodat?
– Igen. Én már túléltem a csatámat, és te is túl fogod élni a tiédet."

Van benne több romantikus szép jelenet is, mint a vacsik (hogy lehet annyi helyen kajálni egy este?), a csillag a fán, és a liftes jelent. Szerettem, hogy a beszélgetéseik mindig úgy kezdődnek, megvan ennek a romantikus bája is.

Igazából nagyon sok mindent szerettem ebben a könyvben, de legfőképp a látásmódját és a gondolkodásmódját. Mikor Justin győzködi a végén, nagyon szép és érdekes gondolatokat mond neki. Ki mondja meg mi a rendes? És miért kell mindenkinek olyannak lenni? Olyan sok féle ember él köztünk, más látásmóddal, világnézettel, és talán néha nem baj, ha nem vagyunk teljesen egyformák.

A vége felé kicsit drámaként itt is kapunk Fotó Finn-t (azt  a jelenetet majdnem megkönnyeztem, sok minden veszett el akkor), de ennek meg kellett lennie a szép lezárás érdekében. Szép csúcspontja volt a könyvnek.

Mattből és Julieból is kapunk a végén egy kicsit, mert bár nem úgy voltak jelen, ahogy szerettem volna, a vége mindenért kárpótolt. Nagyon megharagudtam a könyv elején, hogy így elintézte őket, kicsit feleslegesnek tartottam, mert a könyvben e nélkül is lett volna elég bonyodalom, de a végén szépen feloldotta Park ezt is.

Extrák:
Az írónő honlapján van pár apró infó, a könyv már megjelent hangoskönyvként is. Találunk pár képet is a modell iker lányokról, akikről az írónő Celeste-et mintázta, és lentebb a lap alján kapott helyet a könyv dallistája. Nagyon jó dalok vannak benne, ebből az én kedvenceim a One Republic számai.
Itt pedig az eredeti babarózsaszín borító, ami kapcsolódik a Matt-es kötetek stílusához. Sajnálom, hogy nem ez lett a magyar, az a lány nem sokat mond a könyvről, és sajnos sablonos is, ez viszont maga a könyv tartalma apró részleteiben, és nekem gyengém az egységes külső egy sorozat esetében, így ezért szomi vagyok, de addig is, itt lesz nézegetni valónak ez a kép.

Ez bár egy kicsit furcsa szemléletű, de szívet melengető kötet, és ebben az esős februári időszakban pont ez kellett a lelkemnek. Szépen lezárult a történet, Celest könyvével lett kerek minden.