Robert Galbraith : Halálos fehér (Cormoran Strike 4.)

"– A leggyakoribb kocsmanév. Azt mondta, a Fehér Ló benne van a tíz leggyakoribb között.
– Ja… hát, vagy a Vörös Oroszlán, vagy a Korona, már nem emlékszem, melyik. "



Gondolataim a könyvről: 
Bár nagyon sokat kellet várni rá, és az ember nagyon izgult már a függővég miatt, szerencsére a történet pont ott folytatódik, ahol a 3. könyvnél abbamaradt.

Strike lelökte a vázát, és Robin úgy mondta ki a boldogító igent, hogy közben Strike-ot nézte a szemével. Nagyjából ezután vesszük fel a fonalat. Bár közben eltelt egy év, a visszaemlékezéseikből kiderül, hogy utána Robin csak végig szenvedte, Strike meg végig itta a lagzit, és Robin ekkor tudta meg, hogy Matt (a disznó!) kitörölte Strike üzeneteit.

Ha ott, akkor, az ölelés után Strike vagy Robin megszólal, nem szenvedtek volna ennyit ebben a könyvben. Szívem szerint mind a kettőt agyon csapkodtam volna a kötetben párszor, de hát akkor hol lenne az érzelem és a dráma? Remélem, hogy ezután a kötet után ezen túllendülnek, és a későbbiekben a romantikus szál nem lesz ilyen nyögvenyelős.

A bűnügyi szál kicsit most talán könnyedebb, nem annyira gyomorforgató, mint a harmadik könyvben, ám nem kevésbé szövevényes. Két fő szálon fut, Billy, a kicsit labilis elmeállapotú fiatal srác gyors beszámolóján, miszerint gyerekkorában látta, hogy "fent a Lónál" eltemettek egy gyereket (vagy fiút vagy lányt, ez sokáig nem tiszta) és egy politikus felkérése nyomán a minisztériumban kell bizonyítékot keresni egy ellenfél miatt.

A cselekmény érdekessége, hogy 2012-ben játszódik a Londoni Olimpia alatt, benne van a nyitó- és a záróünnepség is, és persze a szervezés problémája, és az állandó  tömeg az odalátogató tízezrek miatt.

Robin beépül a parlamentbe, kicsit belelátunk a belső körbe, a politikusok piszkos kis titkaiba, és talán egy kicsit a családi viszonyaikba is. A sportért és kultúráért felelős miniszter a cél, az ő feleségeik, gyerekeik adják a bonyodalmakat.

E mellett viszont ebben a kötetben talán hangsúlyosabb az érzelmi és a romantikus szál, ami a Robin - Strike - Matthew háromszöget illeti. Az egészben csak az a nagyon szomorú, hogy már az elején a vaknak is világos, hogy Robin nem szereti, nem maradna Mattel, a hülye tengeri herkentyűk miatt mégis egy évig rabolják egymás idejét. Strike pedig csak csöndben szenved, szokás szerint, a lába fájdalma megint sokszor előkerül (aki alig tud járni, ne álldogáljon 24 órákat megfigyelésen, és erdőkben.) bár talán ezt a fő rajongók már megszokhatták. Strike is folytat egy hosszabb kapcsolatot, de itt egyértelműen mindenki csak elszenvedi a viszonyt. Strike, mert nem szereti, és nem akar komoly partnert, a nő pedig pont az ellenkezője miatt. Ugyan az a helyzet mint Charlotte-al volt, jah, aki szintén felbukkan, immár terhesen, de ő sem kavar túl nagy vizet már Strike életében.

A végére a politikus és Billy rejtélye is megoldódik, és a fehér lovak is nagy szerephez jutnak. Bár a végét megint nem sikerült kitalálnom (de most már legalább voltak részek, amiket megsejtettem), még mindig nagy izgalom olvasni, ahogy ír, ahogy a nyomokat hagyja szerte szét.

Ám ha egy dolgot meg kell jegyezni, sajnos pont ez az aprólékosság, ez a részletgazdagság a regény gyengéje itt ott. Vannak mondatok, amik fél oldalasak, és leírja a csempe mintájától kezdve a szél zörgését, meg minden zizegését. Tudom, hogy ez a krimik sajátja, és Rowling pedig pont ettől nagyon jó, de néha elveszett a részletekben, és ettől a regény itt ott nyögvenyelős. Van, amikor tényleg fontosak a részletek, és kellenek is, hogy a fontos infókat elrejtsük, de itt nem mindig indokolt.

Mindenesetre nagyon várom sorozatként is. A BBC megcsinálja a sorozatot a negyedik kötetből is, és az IMDB szerint már ebben az évben meg is nézhetjük (bár ők máshogy számozzák, náluk csak a 3. évfolyam.) Azt még mindig nem tudjuk pontosan hány kötet várható ( 7-et is hallani, de az új pletykák szerint Rowling 10 kötetre tervez), mindenesetre reméljük van még pár nagyon jó történet Cormoranról és Robinról.

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈


Fülszöveg:
Egy ​zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte. Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.
Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.
Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a nyomozóiroda pótolhatatlan dolgozójává nőtte ki magát, de személyes viszonyuk ennél sokkal összetettebb…
Az eddigi legnagyobb léptékű Robert Galbraith-regény, a Halálos fehér egyszerre érdekes krimi és letehetetlen újabb fejezet Cormoran Strike és Robin Ellacott történetében.

A könyv adatlapja: 

Kiadója: Gabo
Kiadási év: 2019
Oldalszám: 640. old.
Műfaja: krimi
Fordította: Nagy Gergely

Borító: az eredeti
Folytatásos: a Goodreads szerint igen.

Angol címe: Lethal White