"A részletek viszont roppant érdekesek. Elvégre ezért vagyunk itt mind, nem? Hogy lássuk, hová tart ez az egész. Hogy lássuk, mit is értünk el."
Gondolataim a könyvről:
Ha apránként is, de átrágtam magam rajta. Hol is kezdjem?
Kezdem a borítóval. Első látásra kicsit kaotikusnak tűnt. Én alapjáraton a letisztultabb, egyszerűbb, metaforikusabb borítókat szeretem. Amin csak pár részlet jelenik meg, mégis sokat mond el a tartalomról. Ezen próbálták felvillantani a korszakokat, amivel majd találkozunk, de sajnos még a könyv vége felé is az volt az érzésem, hogy a kevesebb néha több.
Az első jelenettel egyik főhősünk a hajóorvos szerepébe bújik, míg az ős ellenség a hajó kapitánya, aki titokban új betegségeket hozna az amerikai kontinensre. A hajótörés utáni részekben erősen küzdöttem azért, hogy tovább olvassak. Néhol durva, szókimondó, nagyon obszcén és helyenként vulgáris volt, ami a következő részben csak fokozódott.
 |
| Illusztráció a márki egyik művéből |
A harmadik jelenetünk a viktoriánus London, 1888-ban, amikor Hasfelmetsző szedte áldozatait. Itt 'hősünk' Abberline nyomozó, az ellenfél, míg vele szemben Hasfelmetsző már nem egyértelműen gonosz, inkább szentimentális optimista. Bár az embert állatnak nézi, és elég tényszerűen le is írja a gyilkosságok áldozatainak kinézetét (jajjjjj), (egyébként rákerestem, a nevek, dátumok, leírások nagyon pontosak) itt a Hasfelmetsző sem egyértelműen gonosz, rávilágít, hogy mindannyian lehetünk gyilkosok a magunk módján.
 |
| Frederick Abberline felügyelő, 1888 |
Innentől felgyorsulnak az események, jobban pörögnek a jelenetek, az olvasás is gördülékenyebb volt. A negyedik részben már csak pillanatképeket kapunk a 20. századból. Berlin a világháború alatt, ahol egy német és egy orosz katona személyében harcolnak, Budapest az '56-os forradalom után, ahol egy pap is lehet az állam besúgója, vagy épp Kennedy elnök lelövése, ahol már egy elnök hatalma sem elég az örök ellenséggel szemben.
Végül jön a disztópikus jövő. Sajnos elég baljós, és sötét, nagyon kevés az a beígért egy millió, viszont érdekelnének a felhőkben lebegő házak, városok. Szuper ötlet, remélem, egyszer valaki megcsinálja. És itt értettem meg a rengeteg történelmi előzményt, hogy miért volt fontos a sok párhuzam, mert itt van benne egy jó kis csavar, és a végén én koppantam, mikor a börtönben beszélgetnek. Valószínűleg ez volt a cél, de én már nem tudtam, kit tekinthetünk 'hősnek' és ki az ellenség. Vagy talán nem is fontos, melyikük melyik, mert mindenkiben megvan mind a kettő. Barátok vagy akár testvérek is lehetnek. Egy érem két oldala.
Kicsit az volt a bajom a regénnyel, hogy már olvastunk hasonlót. Mondhatnám azt, hogy egy kicsit hajaz Az ember tragédiájára, és ez a történelem járás miatt igaz is. Viszont talán ez annyiban más, hogy azért sokkal több mindent mond ki, ami a mai korra értelmezhető, vagy okulásul szolgál. Vannak benne nagy szentimentalista gondolatok, szép mondatok, amiket az ember ki tud majd írni a Molyra idézetnek. És még arra is képes, hogy napokig gondolkodjam rajta. Sőt, még arra is rávett (kedvet csinált), hogy kicsit utána nézzek a történelmi háttereknek, tehát, ha ez volt a célja, ezt nálam elérte.
"Nem dobta fel a válaszom, de azt hiszem, egy nőnek nem lehet igazán jót válaszolni."
Jah és igen, a nők helyzete. Minden korban és időben ott van A nő, aki kettejük közé szorul, és többnyire méltánytalanul hal meg. Valahol ez is tükrözheti a mi világunkat, látásmódunkat, akár a mai helyzetben, akár a történelmi korszakok alatt. Nem tudom, hogy direkt nem is akart nagyobb és komolyabb szerepet szánni nekik mellékszereplőként, de itt most tény és való, hogy a hölgyeknek csak az asszisztálás szerepe maradt meg. Vagy a keserű és gyorsa halál (jobb esetben.)
Ha összegezni kéne, azt mondanám, egy izgalmas történelmi kaland, inkább fiús olvasói rétegnek (az elejét nem biztos, hogy mindenki gyomra bírja). Érdekesek a párhuzamok, az áthallások, és a kedvencem volt a végén a 20. század és a disztópiás rész. Ha az ember végigolvassa, utána biztosan foglalkoztatja még egy darabig.
Zárszóként pedig szeretném megköszönni a dedikált, kis könyvjelzős (gyűjtöm a könyvjelzőket!), recenziós példányomat! Nagyon örültem a lehetőségnek, minden futár hozta könyves csomag egy karácsony!
Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖
Fülszöveg:
Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.
Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.
A könyv adatlapja:
Kiadója: Athenaeum
Kiadási év: 2018
Oldalszám: 352. old.
Műfaja: történelmi -fantasy?, disztópia
Folytatásos:elméletileg nem
Kiadási év: 2018
Oldalszám: 352. old.
Műfaja: történelmi -fantasy?, disztópia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése