Tolkien születésnap 2014 LEP

Nagy örömünkre ebben az évben is megrendezte a Magyar Tolkien Társaság a Tolkien születésnapot vagy ahogy máshogy hívják a Rég Várt Ünnepélyt (Long Expected Party - LEP) egy egész napos színvonalas rendezvény keretében január 5.-én.

Volt díszvetítés az első rész bővített változatából, előadások, kiállítások, gyermekprogramok, beszélgetés a szinkronszínészekkel és egy díszvendég is Ted Nashmith kanadai illusztrátor személyében, aki egy előadást, és rajzos workshopot tartott, majd utána dedikálta a nap folyamán (azért írom így, mert szinte egész nap üldözték a rajongók) az újonnan megjelent és az ő rajzaival illusztrált A Szilmarilok-at, amit meg is lehetett vásárolni a helyszínen.

Ebben az évben mi először nem terveztük a felutazást. A társaság ebben az évben több művészeti (képző, iparművészeti, irodalmi stb.) pályázatot hirdetett, ahova még épp időben sikerült beküldeni két pasztell rajzomat az esélytelenek nyugalmával és december végén derült csak ki, hogy az egyiket beválogatták a kiállításra és meghívót kaptam a díjátadóra is.

Utána néztem szét a honlapon és találtam meg a kvízt, amivel a jegyet lehetett nyerni a délelőtti bővített film vetítésére. Aztán nyertünk, én is és párom is, és akkor már nem volt kiút, mentünk 5-én hajnalban mind a ketten.

A rendezvény az Uránia Nemzeti Filmszínházban volt Budapesten, nem voltam még abban az épületben, de a mozi belülről is csodaszép, tökéletesen illet a helyszín az eseményhez a falon kacskaringó arany mintákkal.

A vetítés 9 45-kor pontosan elkezdődött, én nagyon élveztem a filmet, szerintem sokkal jobb volt 2D-ben végig nézni, és nagyokat kacagtunk, mivel a nézők közül sokan még nem látták a bővített részt (nem is tudva, miről maradtak le eddig.)

Rajzom jobb oldalt a középső. 

Megnéztük a vásárt, csak hogy fájdítsam a szívemet a rengeteg klassz póló, pulcsi és táska után, de reménykedem benne, hogy a webshop továbbra is megmarad és majd onnan esetleg még lehet rendelni később is.

A vetítésnek majdnem 13 00 óra körül lett vége. Mivel a díjátadó 17 órakor kezdődött volt időnk megnézni a kiállítást az emeleten a rajzokból, művekből, ékszerekből, szobrokból. Már akkor láttam milyen fantasztikus és kreatív dolgok készültek, mennyi tehetséges fan van köztünk. Volt olyan, ami szinte fényképszerű volt. 

Mivel érdekelt voltam a rajzversenyben, meghallgattuk az egyik zsűritag előadását a főbb rajzokkal kapcsolatban, mi alapján tetszett nekik, mit néztek, mire érdemes ilyenkor figyelni, nagyon tanulságos volt. 

Megfigyeltem a délután során azt is míg nézelődtünk, hogy megint bővült a dekoráció is (amit az MTT készített, köszönet nekik), lett pár új zászló, ami tavaly nem volt, új sisakok a sötét erőnek. Most találkoztunk beöltözött fekete lovasokkal, nazgulokkal is, és persze aktuálisan igazodva az új filmekhez gyönyörű Taurielekkel és egy Thranduillal is, akikkel a többi beöltözött szereplő mellett megint csak egész nap lehetett fényképezkedni. 

Talán az egyedi negatívum a nap folyamán a hatalmas tömeg, ami alapvetően nem baj, csak ahhoz képest, hogy a mozi milyen nagy, így is mindenhol nagy volt a zsúfoltság a programokon, a folyosón és úgy általában. Köszönhető ez talán a jó reklámnak, vagy a filmeknek, vagy csak annak, hogy Tolkien könyvei és a filmek is egyre népszerűbbek kis hazánkban, de lassan már érdemes lenne egy sportcsarnokot kibérelni, olyan nagy volumenű lesz a rendezvény. :-D 

A másik amit kicsit sajnáltam, hogy sok fontos program ütközött, például a színésztalálkozó teljesen benne volt a díjátadóban és érdekelt volna mind a kettő, de mivel a díjátadóban voltam érdekeltebb, oda mentem. Sajnáltam a beszélgetést, és ez is csak azt mutatja, hogy annyi a program, hogy rettentően nehéz egy napra bezsúfolni. 

Nagy örömömre viszont sikerült ismerősökkel is találkozni, Renivel megvitattuk alaposan a filmeket, könyveket egy kávé mellett pihenés képpen. 

Aztán 17 00 -kor elkezdődött a díjátadó, Besse Attila a pályázat vezetőjének megnyitójával, majd a Tolkien Tribute Band adott elő 3 számot, amiből sajnos a helyszín adottságai miatt (a fenti kávézó, de lentről felhallatszott a visszhang) keveset hallottunk, de az nagyon tetszett. Sajnos helyezést nem értem el, viszont már annak is örültem, hogy a rajz a kiállításra bekerült. 

Viszont, hogy ne távozzunk üres kézzel, a frissen vásárolt könyvjelzőmet szerencsésen még sikerült aláíratni Teddel, ami nem volt egyszerű, mert mindenki leírta neki a nevét, így sajnos a sor lassan haladt, de még indulás előtt pont el tudtuk kapni. Így ezekkel a kincsekkel indultunk haza a vonaton megbeszélve a nap eseményeit. 

Várjuk a jövő évet is, és köszönjük a Tolkien Társaságnak, hogy megszervezi az eseményt, egyre nagyobb színvonalon. 

Egy rég várt találkozó - Tolkien születésnap 2013

Végre megtörtént a csoda. Sok éve szeretnék már eljutni egy a Magyar Tolkien Társaság által szervezett Tolkien születésnapi rendezvényre, és most már nem halaszthattam tovább.

Úgy esett a dolog, hogy ebben az évben sem jutottam volna fel, de a sors (Tolkien, Isteni sugallat, nevezzük akárhogy), azt akarja, hogy feljussak. Ugyanis, csak poénból  Tolkienes bögrékért, mozijegyekért és térképgyűjteményért lehetett játszani Facebookon, és mit ad Isten ??? Én az esélytelenek nyugalmával nem vártam semmit, erre nyertem két mozijegyet, amit csak a rendezvényen lehetett át venni. Így már nem volt maradásom.
Mindezek után kiderült, hogy Keresztanyám is a találkozóra tart, így mindenképpen, fel kellett mennünk. Mondom én, Murphy, Tolkien és a Sors. Összebeszéltek.

Így a vonatjegyet összekuporgatva felmentünk jan. 5. -én szombat reggel, és 9 30 kor már Budapesten álldogáltunk a Corvin mozi bejárata előtt.

Belépéskor ez a látvány fogadott bennünket:

Maga a mozi is gyönyörű, a kifeszített zászlókkal és jelvényekkel pedig még hangulathűbb volt. Már a belépésnél érezhető volt valami... hogy belépünk egy más légkörbe, egy olyan térbe, ahol mindenki ismeri Tolkient, szereti, és tiszteli a munkásságát. A falakat tünde jelvények borították, a pajzsok pedig a Tolkien táborok alkalmával készültek, mind a résztvevők keze munkái, szüleményei. 

Völgyzugoly a makettkiállításon

Gyorsan még a tömeg előtt végignéztük a makett és fegyverkiállítást, majd rohantunk, hogy ha már itt vagyunk, művelődjünk is egy kicsit. 

10 00 órától vetítették a rajongói filmeket, először egy hosszabbat Aragorn  szüleiről, népéről, és megszületéséről, Born of Hope címmel, majd egy Csehszlovák gyártású rövidebb filmet Tinúvielről és Turambarról. Érdekesre sikeredett:-) 

Ezek után találkoztunk Keresztanyuékkal, ekorra már a tömeg is jócskán megszaporodott. 

Fél 12 től beültünk a tünde nyelvekről írásokról szóló elég tartalmas előadásra. Kaptunk általános képet, és elég részletes képet a nyelvek írásáról és nyelvtanáról, mindenképpen tanulságos volt, bár az elsajátítással még lehet, hogy várunk egy kicsit. 

Ekkor döntöttünk úgy, hogy megpihenünk egy kicsit a tudományokban és élvezzük a találkozó hangulatát. Mindenhol beöltözött tündék, törpök, hobbitok, vagy orkok esetleg óriások keringtek, és az ember azt érezte, bármilyen fanatikus is, itt nem lóg ki a sorból. Leültünk beszélgetni a kis kávézóban oldalt, közben élveztük a Tolkien Társaság tagjaitól a Hobbit dalok énekes feldolgozását, de felcsendült a törp ének, és volt ott Gandalf tanította körtánc is. 

Hogy megemlékezzünk e találkozóról (mindenki most volt először az ismeretségi körből) az angol Hobbit  kiadványom hátuljára kértem és kaptam is egy szép verset a találkozóról, persze Hobbitos stílusban, lembasszal és jó serrel együtt. :-) 

Ezután jött, a fotózkodás mindennel és mindenkivel. Ha már itt vagyunk, meg kell örökíteni címen:-) 

Főként Gondor lovagjának örültünk nagyon (sokakkal együtt), akiről, mint kiderült, saját maga készítette a gondori páncélt, és eredeti, elég nehéz viselet volt. Tényleg szépen, aprólékosan kidolgozott mű volt, erre mondják, hogy kézzel fogható a rajongás! Csak a sisak 2 kg. De hát a hírességért szenvedni kell. Sok kép készült vele aznap. És a kardok is igaziak. 

Ekkor fájdalmas búcsút vettünk Keresztéktől, mert ők mentek, de mi még maradtunk. Körbejártunk, csináltattunk tünde írással emléklapot:-) Majd sikerült elkapnunk egy szép tündelányt is egy fotó erejéig. Azt hiszem, talán mindenki a közös jelmezes fotóknak örült nagyon. Maradandó pillanatok. 

Ezután már csak egy előadásra ültünk be 16-17 óráig, amely a várható Hobbit második és harmadik részének a tartalmát boncolgatta. Voltak számomra ismeretlen képek, vagy így készült jelenetfotók, de többnyire a kerekasztal beszélgetői is csak jósolgatni tudtak. Abban viszont szinte mindenki egyetértett, hogy a fanok nem bánják, hogy a Hobbit majd két és fél órás, elnéznénk ezt a társaságot napokig. 

Utána aztán összeszedelőzködtünk, és szomorú szívvel indultunk el az állomásra, mert most egy évig megint várnunk kell az élményre. Mert az biztos, hogy ezek után megint ott leszünk. Muszáj. lesz. A zsebemben pedig ott lapult a tiszteletjegy, így még egyszer elmehetünk a moziba, hogy együtt kezdjük el a váratlan utazást. És átéljük a kalandokat 3D-ben is. 

Ezutén következett még a beszélgetés a filmek szinkronszínészeivel, és ha jól tudom, akkor az elmaradhatatlan közös koccintás Tolkien születésnapjára! Isten éltessen, Tolkien bácsi!

Óriási köszönet, jó hogy vagytok MTT! 

Könyvajánló : Fényemberek 2. - A fény árnyéka

Sajnos a bemutató után elmaradt az összefoglaló, így ezt most pár szóban pótolom. Tehát, lassan hagyomány szerint megint Budapesten az A38-as hajón volt a bemutató, ahova párommal és nővéremmel estem be, kicsit megkésve, épp a felolvasásoknál a beszélgetések után. Akkor már a plafonon is lógtak az emberek (szinte szó szerint).

és nagyon örültem a sok ismerős arcnak. Spirit Bliss, és Benina is ugye ekkor tartotta legújabb könyveik bemutatóját, íme hát a három borító: Mind gyönyörűségesek. :-))))

Miután végeztek a felolvasásokkal (Kitti olvasott fel Benina és a saját könyvéből, Adri/Spirit pedig a Démoni érintésből. 

A sor végén én is megkaptam Kittitől az miniszterimet, virággal együtt, és a mai napig nagyon hálás vagyok a barátságának, és hogy mi is helyet kaptunk a könyvben (Perlaki Sisters:-))) 

Szóval akkor a Fényemberek 2. 

Ez a trilógia második darabja, és középső részt mindig is nagyon nehéz írni. Kitti most igazán elengedte a fantáziáját, és amit csak lehetett, kihozott belőle, hogy ne legyen az átmeneti rész sem izgalom mentes. 

Az alaptörténet, hogy Jane most már Amphibia, míg Chris visszakapta régi, emberi életét, csodaképességek nélkül. Astrid úrnőtől egy békés évet kaptak, ami gyorsan eltelik, és megjelenik egy régen látott ismerős, aki árnyékba borítja a kapcsolatukat... valahonnan innen indulunk. 

Innentől Spoileres, csak az olvassa, akit nem zavar!

A történet 3 szemszögű (Jane, Chris, Matt), ezt is nagyon szerettem, mert így nem csak fiú, lány váltakozás van, de még a sötét oldalra is bepillantunk, kinek mi a motivációja, a Mattes részeket kifejezetten szerettem néhol. Sok olasz kifejezés is keveredik a beszédébe, ezzel is megjelenik a rosszfiús alakja, és a származása:-) 

Bár az elején egy kicsit döcögősen indul, a századik oldal után elkapja az embert a gépszíj. Jane karaktere fejlődik, tetszett, hogy megerősödik, hogy rengeteg új képessége van, (Itt Kitti igazán elengedte magát). 

Chris itt talán kicsit háttérbe szorul, de most ő kapja a negatívumot, és Jane menti meg. 

Imádtam az időutazást. Jane szembekerült magával, érdekes kép, mert sokat fejlődött a karakter. Mihály arkangyal... akár a nagyapámat látnám, imádtam. Roxi, egy új szín, visszahozta Linette vadságát. 

Örültem, hogy az angyalok nagyobb szerephez jutottak (bár még mindig bőven olvasnék róluk, remélem még több részt szentel nekik a jövőben Kitti.) 

Bár a történet sok szálon fut, és elég észben tartani, ki kicsoda, kinek a milye és milyen fajba tartozik, a könyv végére ez már nem okoz gondot, és minden szál nagyon ügyesen, ötletesen van kitalálva. 

Az utolsó 200 oldal .... valósággal szárnyalt, és el is repült. Azt vettem észre, hogy kiszárad a szám, anya egy órája szólongat, hogy tegyek a tűzre. A könyv végére még meg is kedveltem Astridot. 

Végül a karácsonyi jelenet.... igazán hangulatos, ha az ember a fa alatt ülve olvassa:-))))

Nagyon örültem, hogy végre elolvashattam, igazi szárnyalás, felüdülés volt a vizsgák, után, előtt. 

Szeretem, hogy a stílus még mindig a régi, a fricskák, a beszólások, a közmondások. 

Így, ünnepélyesen egy ilyen fricskával zárom a szösszenetet: 

"Lettem volna légy a falon, azon az órán "

Muse konci, Pesten, élőben

Kis beszámolóm a hónap, az év és talán életem legemlékezetesebb pár órájáról.
Sosem voltam még ilyen élményű koncerten, ennyi emberrel (vagy 3-4000 biztos voltunk) ilyen energiákkal, erővel, érzelemmel.
Mikor kedden (2012 11 20) elindultunk párommal Budapestre a Sportarénába a koncertre tele voltam kíváncsisággal, végighallgattuk mp3-on az utóbbi időben megjelent 2 cd-jüket, meg pár régebbi kedvenc számot, hogy ráhangolódjunk. Kikeveredve az állomásról, gyalog sétáltunk, majd meglelve a Kavicsot, beálltunk az irdatlan hosszú sor végére. Szerencsére, 7 előtt már elkezdtek beengedni mindenkit, így nem fagytunk egészen halálra a koncert előtt.
Nagy bánatunkra és sajnos tudatlanságunkra, (hogy nem voltunk szemfülesebbek) elvették a kajánkat és a vizünket (mert hát messziről jött ember csak felpakol, de azért dobja ki a bejáratnál,) hogy marha drágán vegyen bent vizet, meg kaját, ha nem akar 4 óra hosszán át éhezni, szomjazni.

Miután túljutottunk mindenen, már csak az élmény maradt. Amíg várakoztunk, körbesétáltunk, és megtaláltuk az ereklye shopot is, ahol megszereztük a közös emlék egy darabkáját. Itt látható : két szép MUSE, The 2nd Law feliratos karkötőcske. Azóta is nagyon hordjuk:-)))

Sétálgatás közben nagy örömünkre összetalálkoztunk Kittivel (író) és Évivel és a kísérőkkel(én csak úgy hívom, rocknagyi.-)) Megbeszélgettük, ki miért hogyan szereti őket, hol ülünk, és milyen kedvenc dalaink, élményeink (Évi sok koncertjükön volt már külföldön is) vannak. Együtt pereceztünk (óóóh, de finom volt) majd búcsút vettünk, mivel nekünk ülőhelyünk, nekik álló volt legelöl. Kaptak is az élményből rendesen :-)))) 

20 00 előtt kezdett az előzenekar, az Everything, everything... (hihi, Évi) már a nevük se semmi, a zene meg egyenesen szörnyű volt. 4-5 fiúcska, elektronikus valamivel próbálkozott, de egyelőre még nagyon nem volt sikerük. Nem tudom, hogyan kerültek a Muse elé, de ha akarnak valamit kezdeni, még nagyon nagyon nagyon sokat kéne fejlődniük. Aztán átállás, helyezkedés, pakolászás, jövés menés... és akkor

Matt hangpróbát csinált, Dom a dobokat nézegette, és Chris is kijött a bassgitárt próbálgatni. Utána már csak egy 10 percet vártunk, és kezdődött a majd két órás "audiovizuális sokk" (ezt a youtubeon találtam az egyik vidi alatt, de teljesen leírja az élményt). 

Berobbantak az Unsustainable -lel, és jött az új cd első dala, a Supremacy és a harmadik a Panic Station(bírtam a kis lila szörnyet:-))). Aztán a régi kemények, sorban, Knights of Cydonia, Plugin baby, New Born, Time is running out (olyan jót lehet rá közösen üvöltözni:-)))) Resistance és az egyik nagy kedvencem a Supermassive Black Hole (aminek most megint nagy aktualitása van az utolsó Alkonyat film kapcsán, gondolom a fiúk jó érzékkel játszották el most ezt is. ) és ha már ritkán jönnek ( 2 éve voltak utoljára a Szigeten, ha jól tudom) legalább kaptunk egy kis feelinget a régiekből is. 

A látvány közben óriási volt, előttük is kivetítés, mögöttük félkör ívben, a második szám után pedig leereszkedett a piramis, ami hol az aktuális számhoz kapcsolódó szuper animációkat mutatta, hol a srácokat kicsiben, nagyban, ugyanis folyamatosan vette őket 3 közeli kamera mindenféle szögből, így aki messzebb állt/ült, is láthatta a piramisban Matt arcát, ahogy gitározik, vagy ahogy zongorázik, vagy Chris a fejét rázza, vagy Dom majd szétüti a dobot. 

Pihenés képpen jöttek az új album lassabb dalai, a Madness, a feliratos csodaszemüveggel, majd a Follow me, amolyan Muse himnuszként. Meglepetésként megint kaptam egy régi nagy klasszikus kedvencemet, mert a sorban a SUNBURN jött, ami az egyik kedvencem a régi lírikusabb melankólikusabb dalok közül. 

Aztán megint az újabbakból az Animals, majd Chris szerzeménye a Liquid Station amit ő maga egyedül tolt előre jőve. Élőben is nagyon jó hangja volt, nem is volt hamis, csak néhol, a körítéssel és a látvánnyal eny nagyon energikus szám az ővé is. 

Nagyon szerettem, hogy végig rettentő lendülettel, karizmával voltak jelen. Ugyan úgy élvezték, ahogy mi, ha akarták, odamentek Domhoz és csak neki, és egymásnak játszottak. Szeretem, hogy egy olyan zúzós szám után, mint a Running out, ahol beremegett az ugrálástól és hullámzástól a stadion, eljutottunk az érzelmes melankólikusabb dalokig, úgy hogy az ember alig vette észre az átmenetet. 

Kicsit talán még jó lett volna egy két ilyet hallani, és hiányoltam az új cd-ről a Save me-t, viszont direkt pörgős, ütős számokat hoztak, stadion lévén, így az talán nem illet volna bele annyira ebbe a körbe, de csak ennyi volt az össz hiányosság, amit találtam. 

Közeledtünk a vége felé, leereszkedett a piramis, és benne megnézhettük az Isolyted Systemhez készült klippet (mivel itt ének nincs, csak ugye instrumentális rész) addig a fiúk a piramisban játszottak, meg pihentek, majd ráadásnak megkaptuk a Starlight-ot (nagyon nagyon nagyon szeretem) és egy ütőset a végére, amit sajnos már nem tudtam megörökíteni. 

A fiúk aranyosak voltak, megköszönték, hogy ennyien eljöttünk,  (Matt még a koncert elején magyarul is "Köszönjük Budapest" ), majd Dom is kijött nagyon fáradtan a dobok mögül, és megköszönte a bulit. 

Mi tagadás, nekünk is volt mit köszönni. Mi nagy rohanásba kezdtünk, hogy elérjük az utolsó vonatot (amit sikerült is elcsípni), és hazáig kibeszéltünk minden apró pillanatot, és megnéztük a képeket. 

3 nap telt el azóta, de az élmény még mindig nagyon élénken benne van, és remélem, kitart legalább a vizsgaidőszak végéig, hogy legyen mire gondolnom, mikor a könyvek fölött görnyedek:-)))) 

Végül egy jól sikerült szinpadkép az utolsó számnál. A többi szinte mind életlen, vagy elmosódott, ezt az egyet viszont sikerült jól elkapni. Visszaadja egy kicsit a hangulatát, de az élmény már így is velem marad. 

És mindazokkal, akik ott tomboltak lent...