Muse konci, Pesten, élőben

Kis beszámolóm a hónap, az év és talán életem legemlékezetesebb pár órájáról.
Sosem voltam még ilyen élményű koncerten, ennyi emberrel (vagy 3-4000 biztos voltunk) ilyen energiákkal, erővel, érzelemmel.
Mikor kedden (2012 11 20) elindultunk párommal Budapestre a Sportarénába a koncertre tele voltam kíváncsisággal, végighallgattuk mp3-on az utóbbi időben megjelent 2 cd-jüket, meg pár régebbi kedvenc számot, hogy ráhangolódjunk. Kikeveredve az állomásról, gyalog sétáltunk, majd meglelve a Kavicsot, beálltunk az irdatlan hosszú sor végére. Szerencsére, 7 előtt már elkezdtek beengedni mindenkit, így nem fagytunk egészen halálra a koncert előtt.
Nagy bánatunkra és sajnos tudatlanságunkra, (hogy nem voltunk szemfülesebbek) elvették a kajánkat és a vizünket (mert hát messziről jött ember csak felpakol, de azért dobja ki a bejáratnál,) hogy marha drágán vegyen bent vizet, meg kaját, ha nem akar 4 óra hosszán át éhezni, szomjazni.

Miután túljutottunk mindenen, már csak az élmény maradt. Amíg várakoztunk, körbesétáltunk, és megtaláltuk az ereklye shopot is, ahol megszereztük a közös emlék egy darabkáját. Itt látható : két szép MUSE, The 2nd Law feliratos karkötőcske. Azóta is nagyon hordjuk:-)))

Sétálgatás közben nagy örömünkre összetalálkoztunk Kittivel (író) és Évivel és a kísérőkkel(én csak úgy hívom, rocknagyi.-)) Megbeszélgettük, ki miért hogyan szereti őket, hol ülünk, és milyen kedvenc dalaink, élményeink (Évi sok koncertjükön volt már külföldön is) vannak. Együtt pereceztünk (óóóh, de finom volt) majd búcsút vettünk, mivel nekünk ülőhelyünk, nekik álló volt legelöl. Kaptak is az élményből rendesen :-)))) 

20 00 előtt kezdett az előzenekar, az Everything, everything... (hihi, Évi) már a nevük se semmi, a zene meg egyenesen szörnyű volt. 4-5 fiúcska, elektronikus valamivel próbálkozott, de egyelőre még nagyon nem volt sikerük. Nem tudom, hogyan kerültek a Muse elé, de ha akarnak valamit kezdeni, még nagyon nagyon nagyon sokat kéne fejlődniük. Aztán átállás, helyezkedés, pakolászás, jövés menés... és akkor

Matt hangpróbát csinált, Dom a dobokat nézegette, és Chris is kijött a bassgitárt próbálgatni. Utána már csak egy 10 percet vártunk, és kezdődött a majd két órás "audiovizuális sokk" (ezt a youtubeon találtam az egyik vidi alatt, de teljesen leírja az élményt). 

Berobbantak az Unsustainable -lel, és jött az új cd első dala, a Supremacy és a harmadik a Panic Station(bírtam a kis lila szörnyet:-))). Aztán a régi kemények, sorban, Knights of Cydonia, Plugin baby, New Born, Time is running out (olyan jót lehet rá közösen üvöltözni:-)))) Resistance és az egyik nagy kedvencem a Supermassive Black Hole (aminek most megint nagy aktualitása van az utolsó Alkonyat film kapcsán, gondolom a fiúk jó érzékkel játszották el most ezt is. ) és ha már ritkán jönnek ( 2 éve voltak utoljára a Szigeten, ha jól tudom) legalább kaptunk egy kis feelinget a régiekből is. 

A látvány közben óriási volt, előttük is kivetítés, mögöttük félkör ívben, a második szám után pedig leereszkedett a piramis, ami hol az aktuális számhoz kapcsolódó szuper animációkat mutatta, hol a srácokat kicsiben, nagyban, ugyanis folyamatosan vette őket 3 közeli kamera mindenféle szögből, így aki messzebb állt/ült, is láthatta a piramisban Matt arcát, ahogy gitározik, vagy ahogy zongorázik, vagy Chris a fejét rázza, vagy Dom majd szétüti a dobot. 

Pihenés képpen jöttek az új album lassabb dalai, a Madness, a feliratos csodaszemüveggel, majd a Follow me, amolyan Muse himnuszként. Meglepetésként megint kaptam egy régi nagy klasszikus kedvencemet, mert a sorban a SUNBURN jött, ami az egyik kedvencem a régi lírikusabb melankólikusabb dalok közül. 

Aztán megint az újabbakból az Animals, majd Chris szerzeménye a Liquid Station amit ő maga egyedül tolt előre jőve. Élőben is nagyon jó hangja volt, nem is volt hamis, csak néhol, a körítéssel és a látvánnyal eny nagyon energikus szám az ővé is. 

Nagyon szerettem, hogy végig rettentő lendülettel, karizmával voltak jelen. Ugyan úgy élvezték, ahogy mi, ha akarták, odamentek Domhoz és csak neki, és egymásnak játszottak. Szeretem, hogy egy olyan zúzós szám után, mint a Running out, ahol beremegett az ugrálástól és hullámzástól a stadion, eljutottunk az érzelmes melankólikusabb dalokig, úgy hogy az ember alig vette észre az átmenetet. 

Kicsit talán még jó lett volna egy két ilyet hallani, és hiányoltam az új cd-ről a Save me-t, viszont direkt pörgős, ütős számokat hoztak, stadion lévén, így az talán nem illet volna bele annyira ebbe a körbe, de csak ennyi volt az össz hiányosság, amit találtam. 

Közeledtünk a vége felé, leereszkedett a piramis, és benne megnézhettük az Isolyted Systemhez készült klippet (mivel itt ének nincs, csak ugye instrumentális rész) addig a fiúk a piramisban játszottak, meg pihentek, majd ráadásnak megkaptuk a Starlight-ot (nagyon nagyon nagyon szeretem) és egy ütőset a végére, amit sajnos már nem tudtam megörökíteni. 

A fiúk aranyosak voltak, megköszönték, hogy ennyien eljöttünk,  (Matt még a koncert elején magyarul is "Köszönjük Budapest" ), majd Dom is kijött nagyon fáradtan a dobok mögül, és megköszönte a bulit. 

Mi tagadás, nekünk is volt mit köszönni. Mi nagy rohanásba kezdtünk, hogy elérjük az utolsó vonatot (amit sikerült is elcsípni), és hazáig kibeszéltünk minden apró pillanatot, és megnéztük a képeket. 

3 nap telt el azóta, de az élmény még mindig nagyon élénken benne van, és remélem, kitart legalább a vizsgaidőszak végéig, hogy legyen mire gondolnom, mikor a könyvek fölött görnyedek:-)))) 

Végül egy jól sikerült szinpadkép az utolsó számnál. A többi szinte mind életlen, vagy elmosódott, ezt az egyet viszont sikerült jól elkapni. Visszaadja egy kicsit a hangulatát, de az élmény már így is velem marad. 

És mindazokkal, akik ott tomboltak lent... 

Muse : The 2nd Law : Benyomások

Hűűű, hát most jutottam el odáig, hogy végre írni is tudok az új cd hatásairól.
Bejelentették hogy az album nagyon sokrétű lesz, és kb 3 stílus uralkodik rajta, de azt hiszem, én minden számot egy külön stílusnak érzek, és hál istennek, nem csak Dubstep van rajta (ettől féltem a legjobban).
Egyrészt szoknom kellett a hangzást, másrészt kutattam is a számok után.
Szóval, a sokadik benyomás után...

1. Supremacy - Fennhatóság (Nagyjából rákeresgettem a címekre, hogy tudjam, mire utalnak, nem pontos, az tuti, de mégis be lehet lőni a tartalmat)

Olyan "bevezetjük a világvégét" jellegű szám, kicsit nekem Knights os Cydonia hangzású, a szép hosszú bevezetéssel, és a trombitával (érdekes a rengeteg fúvós hangzás a cd-n.)

2. Madness - Őrültség, őrület
A már sokat beharangozott dalról annyit lehet tudni, hogy Kate Hudsonnek íródott, és elvileg egy közös vitájuk ihlette. Ehhez készült el a cd első vidije is, itt érződik a dubstep hatás, de maga a dal gyönyörű ívű. A Madness dadogós ismételgetésével indul, majd egy szívszaggató vallomássá növi ki magát, amit Bellamy kiüvölt a világba. A klipben szereplő, metrón utazó párt a mai "őrület" forgataga veszi körül, majd a nyomás alatt a két idegen egymásra talál, és szintén a világba kiáltják érzéseiket. A cd 3 lírikusabb dala közül számomra ez a best of. :-)

3. Panic Station - Pánik megálló
A világvége felé vezető úton (merthogy ez a cd koncepciója) a 9. megálló. Amellett, hogy megtanulunk 1-9 számolni, azt hiszem ez a korong legpörgősebb, legfeszesebb, legütősebb dala. A szívünkbe lüktető ritmus megmutatja hogyan használjuk ki életünk minden percét ("Do what the fuck you want to
There's no one to appease").Itt aztán Bellamy megint bravúrozik a gitáron. Sokadik hallásra hallottam ki itt is a refrén alatti trombitát (amit egy idős, Gandalf szerű kedves bácsi fúj lelkesen a banda mögé:-))) de így a hangzás még erőteljesebb, eklektikusabb. 

4. Prelude - 

Ez csak egy 1 perces bevezető, énekhang nélkül, de mint már tudjuk, Bellamy szereti az ilyet, és kell is a Panic Station után átvezetésnek. 

5. Survival - (Túlélő)

Mint mindannyian ismerjük, a 2012 Olimpia hivatalos dala, ami azt hiszem méltán nyerte el a címet. Lelkesítő, szinte himnikus, a győzelemről, a kitartásról, a versenyről, a bátorságról szól a szövege, amit a végére felturbóznak igazi Muse-os gitárszólókkal, tömeghanggal, és kórussal. A gyorsabbak közül, a Panic Station után a 2. kedvenc. 

6. Follow me - Kövess engem

Matt másik szívbemarkoló vallomása, ezúttal fiának, de nem sértődik meg azt hiszem a szerző, ha a dalcímet magunkra is értjük. A dal elején, fél perc környékén halványan hallható kisfia szívdobogása is. Azt hiszem, ennél meghatóbb dolgot aligha kaphat egy csöppség az apjától ajándékba. A csöndes, altatódalszerű kezdésből ez is egy elektronikus alapú óriás ígéretté fejlődik, nagy hangkieresztéssel. 

7. Animal - Állatok 

A 7. dalban a vallomásból gyorsan visszatérünk a világvégéhez, amikor szinte az emberek, mint elkeseredett, elállatiasodott lények jelennek meg (a végén erre utaló hangok, zörejek hallatszanak,  talán gondolhatjuk a városi zajok metafórájaként. ) Feszes tempójával, baljós hangjaival, elég nyomasztó a hangulata. 

8. Explorers - Felfedezők 

Az állatok után egy kis csöndet, békét, megnyugvást hoz. Hangulatában az Invincible, és az Unintended, ami nekem először beugrik. Akár egy csilingelő karácsonyi dal, úgy indul, az új reményekről szól, az új haza kereséséről, hogy kimerítettük földünket, és talán már nem is erre a világra valók vagyunk. Afféle segélykérés ez, megható, csöndesen induló szerelmi vallomás is kikerekedik belőle. 

9. Big Freeze - Nagy fagy
Matték fagyot csinálnának a világvégén. Ez az albumon a hagyományos, dallamos, ritmusos, ütemes, igazi Muse lendületű dal. Ez a dal adja talán legjobban vissza a régi cd-k zenei világát, nekem első hallásra a világa egy régi U2 számot juttatott eszembe(No line on the horizon, de kicsit hasonlít a Magnificent-re is.) 

10. Save me - Ments meg 

És akkor egy olyan, ami eddig még nem volt. Hallhattuk már Christ, eddig is vokálozni, de olyan, hogy egyedül csak maga énekeljen, még nem volt, így most ő is kiírta magából, ami a szívét nyomta. Két dalt írt a cd-re, az ő vallomása a feleségéhez szól, aki támogatta, kitartott mellette, míg alkoholproblémái voltak pár éve. A dal maga nagyon egyszerű, semmi cifra, csak 3-4 hang, és egy kis gitár, mégis ettől az egyszerűségtől olyan szép. Mikor először meghallottam, azon tűnődtem, majdnem szebb, mint Matté (pedig az nehéz), nem is tudtam, hogy Chris hangja. A refrén a további segítséget kéri, reméljük lesz is, a Madness után a 2. kedvenc, a Follow me a Harmadik. :-) 

11. Liquid State - (Folyékony állapot )

A másik Chris szerzemény, kemény, zúzós ez is, nem is gondoltam, hogy ilyet is tudnak. Ez a keményebb rock vonalat erősíti, Chris is megmutatja a gitártudását, és a vadabb oldalát. Az utolsó állapot a világvége előtt. Itt is van egy kis kórus, egy kis elektromos visszhang. Érdekes egyveleg. 

12. The 2nd Law : Unsustainable - A 2 törvény : Fenntarthatatlan
Az első szám, amiből a hírhedt dubstep beharangozó is készült. Szerencsére az albumon csak ez az egy dal, ami tényleg, igaz dubstepes, most már elfogadtam a bemondónő szörnyű híreit és hangját is, de ebben aztán van világvége kórustól kezdve minden. A dal címét ( és így a cd címének alapötletét is) Matt egy híradós műsorban hallotta, ahol utaltak egy kutató második törvényére. 

13. The 2nd Law : Isolated system  - A 2 törvény : Elszigetelt rendszer
És akkor itt a világvége. Gyönyörű zongora aláfestés, szinte filmzenei hatások, az ember látja maga előtt a világvégéről szóló filmek képkockáit. Menekülés, éhezés, félelem, fájdalom. A zenében a nő bemondja, eljött a világvége, de van itt síró hegedő, vonósok, nagykórus, minden, ami egy hiteles képhez kell.
Legújabban ehhez a számhoz jelent meg a videóklipp, elég nyomasztó, és nagyon is tükrözi a filmes, világképet, ami a zenéből kihallatszik. Simán elmenne filmzenének is.

Összességében azt lehet elmondani, megint egy jól kitalált koncepció, reflektál a mai világ problémáira, és a kidolgozás, a rengeteg stílus mind váltakozik. Megmutatja, hogy a fiúknak még mindig rengeteg ötletük van, és van is kedvük kísérletezni, és megvalósítani a látomásaikat. Vannak benne mély, érzelmes dalok, táncolós, zúzós rock muzsikák, és olyan Muse dalok. Nagyon hiányoztak, most hallgathatjuk a November 20.-ai koncertig.

Szeptember egyenlő új ember.

Mivel megint el vagyok maradva a tervezettől, így igyekszem egy nagy bejegyzésdömpingben pótolni mik történtek, mert sok kiírni, és megmutatni való van a fejemben.

Számomra a szeptember mindig az ősz, és vele együtt a szülinapot hozza el, az első "ember"-es hónap, amikor még nincs tél, de már  nyár sem. Szeretem nézni az esőcseppeket, (de csak szigorúan ablak mögül).

Mivel a családban majd mindenki szeptemberi, így szinte egész hónapban ünnepelünk.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy talán ez volt az egyik legjobb szülinapom a rengeteg emlékezetes közül.

Párom egy rózsával, egy meseszép erdeigyümis tortával, és egy meglepetésvendéggel lepett meg. Mivel 12.-e épp keddre esett, így nem voltam a napján otthon a családdal, de párom leszervezte, hogy az egyik legjobb barátnőm eljöjjön hozzánk este és tádám... így lett Juci meglepetés:-) Az nap kaptam még egy tüneményes katicapárt is, akik a fülemen pihennek meg alkalmanként:-)

Jött egy pakk is, Toffiffe-vel  (Éljenek a postagalambok!), de a legjobb, hogy ajándékba a család összeadta nekem a MUSE jegy árát, a másik ajándékom, hogy a párom is velem jön. <3 p="p">
Mindezek mellé, régóta szerettem volna egy fonott, igazi piacos bevásárlós kosarat, és tadam, ezt is sikerült megvásárolni a Ceglédi Kossuth  Toborzón ( Éljen a Balkán Fanataik koncert, amire bementünk, és kicsit sem volt fura egy kosárral hazajönni :-))))

De a sornak még nincs vége. Nővéremtől megkaptam Az Észak és Dél-t (klasszikus, kell a gyűjteménybe, csak egyszer legyen időm elolvasni.) Majd megkaptam a suliba kellő matekkönyvet, (Matematika, nem matematika szakosoknak:-)))) és aminek nagyon nagyon örültem, A hobbit egy régi, Babós kiadását, gyönyörű Tolkien által készített színes rajzokkal (Cicerós kiadás azt hiszem:-))) Mellékesen jegyzem meg, Nővérem él-hal a Rukkoláért:-)

Végül egy igen érdekes, és nagyon szép meglepetés, egy olyan kép rólam, amin még vállalható is vagyok. Készítője Fokti Gábor. Ezek után pláne teljes a vigyor. Köszönöm szépen mindannyiótóknak azt a pár szép napot! 

MUSE : The 2nd Law

És igen, megint kitört rajtam a MUSE láz. Jobban mondva az Olimpia óta tart.
Akkor jelent meg ugyanis az első dal az új cd-ről, az Olimpia hivatalos dalaként, nem kis meglepetésre!

A Survival = túlélés egy elég himnikus, igazi győzelemre hajtó, feltüzelő dal. A közvetítők szerint nagyon sokat játszották az olimpia alatt meccsek közben buzdításra (ebből mi nem sokat hallottunk), de a záróünnepségen végre felcsendült, nem is akármilyen előadásban.:_) itt megnézhetitek!

Ezután következett az előzetesben már látott, Dubstep-es Unsustainable = fenntarthatatlan, a híres híradós jelenettel, és a piros szemű kis tv dobozzal. Be kell vallanom, először nagyon megijedtem, mikor megláttam a klippet, mert nagyon nem szeretem a Dubstepet, és megijesztett a bemutató, hogy minden szám ilyen lesz. Aztán elolvastam a szöveget, és hogy hogyan keletkezett. Matt épp a híradót nézte, amikor is egy közgazdasági bejelentés volt a nyersanyag felhasználásról, és utaltak egy régi gazdasági tételre, (the second law = A második törvény) ez adta a cd címének ötletét, majd a dalokat is ezek köré kezdték építeni.

Végül nem is olyan régen megjelent a Rolling Stone magazinban a borító kinézete, és a dalok címe is.
A kép egy érdekes módszerrel készült térkép az agyról, színes fonalakból. Szivárványos:-))))

És amit a fiúk már előre megmondtak, hogy a cd hangzása nagyon vegyes lesz (ami máris nagyon látszik), és 3 nagy részre tagolható. A magazinban megjelent cikk szerint, olyan, mintha 3 különböző együttes énekelne egy cd-n, a közös csak Matt hangja:-)))
Íme a számlista:
1. Supremacy
2. Madness
3. Panic Station
4. Prelude
5. Survival
6. Follow me
7. Animals
8. Explorers
9. Big Freeze
10. Save Me
11. Liquid State
12. The 2nd Law - Unsustainable
13. The 2nd Law - Isolated System

Végül aug.  20-án (éljen az állami ünnep) megjelent a harmadik teljes szám, (a cd-n a 2. ) Madness=őrület címmel amit az angol Radio 1-en mutattak be este. A dal keletkezéséről annyit lehet tudni, hogy Matt és gyermekének anyja Kate Hudson egy vitája ihlette. És... gyönyörűűű. A lassú, vontatott felvezetés egy hatalmas szerelmi vallomásba torkollik, mindezt dubstep, elektronikus zajok, és kórusos háttér mellett.
Nem hiába írta azt Chris Martin ( a Coldplay énekes), hogy a Muse talán eddigi legjobb dala !!!!

Szóval, most ezt a 3 dalt hallgatom éjjel nappal, várva a szeptember 18-ai megjelenést, nem sokkal szülinapom után :-) és persze a novemberi koncertet. Mert hogy november 20 -án Budapesten a PeCsában lesz lemezbemutató koncertjük. És ott akarok lenni! Remélem, leszek is:-)