Végre megtörtént a csoda. Sok éve szeretnék már eljutni egy a Magyar Tolkien Társaság által szervezett Tolkien születésnapi rendezvényre, és most már nem halaszthattam tovább.
Úgy esett a dolog, hogy ebben az évben sem jutottam volna fel, de a sors (Tolkien, Isteni sugallat, nevezzük akárhogy), azt akarja, hogy feljussak. Ugyanis, csak poénból Tolkienes bögrékért, mozijegyekért és térképgyűjteményért lehetett játszani Facebookon, és mit ad Isten ??? Én az esélytelenek nyugalmával nem vártam semmit, erre nyertem két mozijegyet, amit csak a rendezvényen lehetett át venni. Így már nem volt maradásom.
Mindezek után kiderült, hogy Keresztanyám is a találkozóra tart, így mindenképpen, fel kellett mennünk. Mondom én, Murphy, Tolkien és a Sors. Összebeszéltek.
Így a vonatjegyet összekuporgatva felmentünk jan. 5. -én szombat reggel, és 9 30 kor már Budapesten álldogáltunk a Corvin mozi bejárata előtt.
Belépéskor ez a látvány fogadott bennünket:
Maga a mozi is gyönyörű, a kifeszített zászlókkal és jelvényekkel pedig még hangulathűbb volt. Már a belépésnél érezhető volt valami... hogy belépünk egy más légkörbe, egy olyan térbe, ahol mindenki ismeri Tolkient, szereti, és tiszteli a munkásságát. A falakat tünde jelvények borították, a pajzsok pedig a Tolkien táborok alkalmával készültek, mind a résztvevők keze munkái, szüleményei.
 |
| Völgyzugoly a makettkiállításon |
Gyorsan még a tömeg előtt végignéztük a makett és fegyverkiállítást, majd rohantunk, hogy ha már itt vagyunk, művelődjünk is egy kicsit.
10 00 órától vetítették a rajongói filmeket, először egy hosszabbat Aragorn szüleiről, népéről, és megszületéséről, Born of Hope címmel, majd egy Csehszlovák gyártású rövidebb filmet Tinúvielről és Turambarról. Érdekesre sikeredett:-)
Ezek után találkoztunk Keresztanyuékkal, ekorra már a tömeg is jócskán megszaporodott.
Fél 12 től beültünk a tünde nyelvekről írásokról szóló elég tartalmas előadásra. Kaptunk általános képet, és elég részletes képet a nyelvek írásáról és nyelvtanáról, mindenképpen tanulságos volt, bár az elsajátítással még lehet, hogy várunk egy kicsit.
Ekkor döntöttünk úgy, hogy megpihenünk egy kicsit a tudományokban és élvezzük a találkozó hangulatát. Mindenhol beöltözött tündék, törpök, hobbitok, vagy orkok esetleg óriások keringtek, és az ember azt érezte, bármilyen fanatikus is, itt nem lóg ki a sorból. Leültünk beszélgetni a kis kávézóban oldalt, közben élveztük a Tolkien Társaság tagjaitól a Hobbit dalok énekes feldolgozását, de felcsendült a törp ének, és volt ott Gandalf tanította körtánc is.
Hogy megemlékezzünk e találkozóról (mindenki most volt először az ismeretségi körből) az angol Hobbit kiadványom hátuljára kértem és kaptam is egy szép verset a találkozóról, persze Hobbitos stílusban, lembasszal és jó serrel együtt. :-)
Ezután jött, a fotózkodás mindennel és mindenkivel. Ha már itt vagyunk, meg kell örökíteni címen:-)
Főként Gondor lovagjának örültünk nagyon (sokakkal együtt), akiről, mint kiderült, saját maga készítette a gondori páncélt, és eredeti, elég nehéz viselet volt. Tényleg szépen, aprólékosan kidolgozott mű volt, erre mondják, hogy kézzel fogható a rajongás! Csak a sisak 2 kg. De hát a hírességért szenvedni kell. Sok kép készült vele aznap. És a kardok is igaziak.
Ekkor fájdalmas búcsút vettünk Keresztéktől, mert ők mentek, de mi még maradtunk. Körbejártunk, csináltattunk tünde írással emléklapot:-) Majd sikerült elkapnunk egy szép tündelányt is egy fotó erejéig. Azt hiszem, talán mindenki a közös jelmezes fotóknak örült nagyon. Maradandó pillanatok.
Ezután már csak egy előadásra ültünk be 16-17 óráig, amely a várható Hobbit második és harmadik részének a tartalmát boncolgatta. Voltak számomra ismeretlen képek, vagy így készült jelenetfotók, de többnyire a kerekasztal beszélgetői is csak jósolgatni tudtak. Abban viszont szinte mindenki egyetértett, hogy a fanok nem bánják, hogy a Hobbit majd két és fél órás, elnéznénk ezt a társaságot napokig.
Utána aztán összeszedelőzködtünk, és szomorú szívvel indultunk el az állomásra, mert most egy évig megint várnunk kell az élményre. Mert az biztos, hogy ezek után megint ott leszünk. Muszáj. lesz. A zsebemben pedig ott lapult a tiszteletjegy, így még egyszer elmehetünk a moziba, hogy együtt kezdjük el a váratlan utazást. És átéljük a kalandokat 3D-ben is.
Ezutén következett még a beszélgetés a filmek szinkronszínészeivel, és ha jól tudom, akkor az elmaradhatatlan közös koccintás Tolkien születésnapjára! Isten éltessen, Tolkien bácsi!
Óriási köszönet, jó hogy vagytok MTT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése