Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

A másik nagy könyv, ami mostanában maga alá gyűrt és még a hatása alatt vagyok.
Először a filmet láttam, aztán kezdtem el keresni a könyvet, és végre januárban volt lehetőségem kivenni könyvtárból, de ezután megszerzem majd magamnak is a saját példányomat.
A történet:
Henry kiskora óta egyfajta idő-eltolódási genetikai rendellenességgel létezik, genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, ekkor eltűnik a jelenéből és legtöbbször vagy a múltjába, vagy a jövőjébe utazik meztelenül (mert hogy semmit nem tud magával vinni, csak a testét). Egész életében fél, menekül, mert soha nem tudja, mikor, hol bukkan fel legközelebb védtelenül, kiszolgáltatva.
Ebbe a reménytelenségbe érkezik Clare, aki a biztos pont, az iránytű lesz Henry életében. Amikor először találkoznak, Clare hat éves, Henry harminc. Amikor összeházasodnak, Clare 22, Henry még mindig harminc... és ettől olyan szép, hihetetlen, mesebeli, megható és mégis valóságos a történetük.

Alapvetően a történet két szemszögű, megismerjük Henry és Clare nézőpontját és idejét is, és minden résznél szerepel az év, nap, hónap, és hogy főszereplőink hány évesek, ami nagyon sokszor nem elhanyagolható a történet és a figyelés szempontjából.
Néha elég nehéz követni, máskor érdekes, izgalmas és szórakoztató.

Clare szinte egész életében ismerte Henry-t, Henry viszont csak 28 éves kora után kezdi el "meglátogatni", ez adja a történet pikantériáját. Látjuk, ahogy Clare felnő, megtalálják egymást, a házukat, összeházasodnak, és végül, hogy hogyan küzdenek meg már egy párként a hétköznapi emberek gondjaival is, mit kell szenvedniük, hogy megszülethessen a Henry által már a jövőben látott lányukért.

Amellett, hogy egy hihetetlenül jól megírt, izgalmas, érdekes, néhol kacagtató, néhol szívfájdítóan gyönyörű történet, a kulcspontja és a lényege mégis ez a fő mondanivaló (számomra): A szeretet, a szerelem tartja össze ezt a két embert, még a halál után is, az idő és a tér nem számít, mert a lelkük akkor is egy, bárhol járnak mind a ketten.
"El akarom mondani neked, hogy szeretlek. A szerelmünk volt a fonal a labirintusban, a háló a kötéltáncos alatt, az egyetlen valódi ebben az én különös életemben, amiben bízhattam. Ma este úgy érzem, hogy a szerelmemnek ebben a világban nagyobb a sűrűsége, mint jómagamnak: mintha itt maradhatna utánam is, és körülvehetne, megtarthatna, ölelhetne."

Ha van negatíuma, talán a vége felé a rengeteg szenvedés, és vetélés, bár értettem, miért kell, mégis a 7 talán már túl nagy szám.

Iszonyatosan sírtam a végén, de ennél gyönyörűbb befejezést nehéz lett volna írni.
Idézném a Harry Potter egyik klasszikusát:
- Hát még ennyi idő után is? (After all this time?)
- Mindig. (Always.)

Az első képek Az emlékek őre filmváltozatából

Nagyon örültem a hírnek mikor megláttam a képeket. Az első regény majdnem 20 éve jelent meg, de jogi okok miatt eddig nem tudtak a filmhez hozzányúlni. Az Entertainment Weekly cikkéből az is kiderül, hogy eléggé szabadon fogják kezelni a filmet, nem lesz teljesen hű adaptáció.
Például Jonas, aki a könyvbe csak 12 éves, egy kamaszodó tini, a filmben már 16 éves lesz, ezzel egy kicsit kinyitották a szerepet, és így egy álmodozó fiú helyett egy "flörtölős" srácot is beletehettek (erre azért kíváncsi leszek.) Azt azért jó tudni, hogy Lowry szorosan együttműködik a rendezővel, és részt vesz az alkotásban.
A rendező Phillip Noyce.



Jeff Bridges, aki úgy tűnik oroszlánszerepet vállalt a film előkészítésében, végül talán mégis sikerül tekercsre vinnie a filmet. Ő lesz az idősebb Őrző, Jonast pedig egy eddig még kevésbé ismert ausztrál színész Brenton Thwaites alakítja. E mellett olyan színészek is részt vesznek a filmben, mint Meryl Streep, Taylor Swift, Katie Holmes, mint Jonas anyja.

Jonas és Gabe 

Az idősebb és a fiatal Őrző, Jonas. 

 A képek forrása, és a cikk.

Maggie Stiefvater: Az Álomrablók - Hollófiúk 2.

Nagyon régóta érlelődik már ez a beszámoló. Az első kötetet imádtam, még talán jobban is, mint a Shiver sorozatot, pedig az is eléggé belopta magát a szívembe.

 Az alaptörténet:


Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi amit Gansey is...


Míg az első könyvben Gansey és Blue kapcsolata, a kutatás, és a jóslatok voltak főszerepben, ebben a kötetben egyértelműen Ronan és az álmok a főszereplők. Talán kicsit beszélhetünk Adam átalakulásáról, belső harcairól és vívódásairól is (amit én nagyon szerettem olvasni) de a könyvet egyértelműen Ronan uralja, ahogy a borítót is.

Imádom a borítót!
Stílusában tökéletes a könyvhöz, passzol az első részhez, a hollók pedig még mindig gyönyörűek. (Talán a jobb szélső Láncfűrész, Ronan hollója). Megmutatja azt a tüzet, vívódást, haragot, dühöt, ami Ronanból árad. Iszonyatosan jól megírt karakter, jól felépített vázzal.

A történet:
Imádom, hogy mind a négy fiú saját háttértörténettel rendelkezik, ami a maga módján szánni és sajnálni való. Most ebből tudhatunk meg többet, de ellátogatunk Gansey családjához is. Szeretem azt is, hogy az írásmód több szemszöges, mind a négy főszereplő (Noah szemszögéből nem nagyon látunk részt, keveset van jelen) Blue, Gansey, Ronan, és Adam szempontjából is vannak részek, amihez egy üde folt Szürke új szemszöge, látásmódja.

Adam, Gansey, Noah, Ronan: Artist: Cassandra Jean

Ebben a részben még több szerepet kap a varázslat, a mágia, az emberi esendőségek, érzések, vívódások. Rájöttem, hogy mostanában jobban szeretem az olyan YA( Young Adult) könyveket, ahol nem csak simán egymásba esnek és vágyódnak a szereplők, hanem van valami misztikusabb, magasztosabb mondanivalója, kerek, jól megírt története a könyvnek. 

Kawinsky és Ronan. Artist: Cassandra Jean 

Ez a kötet lényeges sötétebb, főleg Ronan és a másik érdekesség Kawinsky figurája miatt, de nem csak miattuk. Kawinsky kulcsszereplő lesz a történetben, de nekem még mindig Ronan karaktere a legszimpatikusabb, a legjobban megírt és felépített személy a könyvben. Azért írom annak, mert szinte az. Bár azt hiszem Maggie kedvence inkább Kawinsky, ahogy ezt le is írj a köszönetnyilvánításban. 

Blue és Gansey kapcsolata nem sokat haladt előre, az lett konkrétabb, amit eddig is tudtunk. Gansey kutatásai vettek új fordulatot, majd kiderül, hogy megtalálja -e amit akar. 

Ebben a részben kiderül, hogy van egy külső fenyegetés is, ami először Szürke személyében jelenik meg, majd átvált több részre. Itt hívnám fel a figyelmet a Greyvaren szóra. 

Nehéz úgy írni a könyvről, hogy mondjak is valamit, de nem mondjak el mindent, így a beszámoló egy kicsit talán rébuszosnak tűnhet. Nagyon kíváncsi vagyok mi történt Adammal, talán a következő kötet az ő története lesz, de erre egyelőre még sokat kell várni, hiszen az angol verzió sem jelent meg. Az is lehet, hogy nem is trilógia lesz, hanem 4 vagy 5 kötetes mű. Addig viszont még egy jó párszor újra lehet olvasgatni a meglévő részeket. Érdemes, mindig van benne mit felfedezni. 

A bejegyzésben használt két kép innen származik. http://cassandrajp.tumblr.com/tagged/raven-boys
Imádom Cassandra Jean rajzait, és többek között rengeteg rajzot készít más könyvekhez, így  Cassandra Clare műveihez is, amik szintén megtekinthetőek a Tumbl oldalán. 

Emléküveg csupa boldogságból

Tavaly kezdtem el a dolgot, mivel láttam egy ilyen barkácsolós blogon és ennek az év végén megjött a gyümölcse. 

Lényegében arról van szó, hogy fogunk egy post it jegyzettömböt, és amikor valami pozitív történik velünk, (egy mozi, sütizés, bármi, apró kicsi dolog is lehet, ami nekünk örömet okozott) leírjuk egy kis lapra nap, hónap megjelöléssel és egy befőttes üvegbe dobjuk. Ezt el kell kezdeni január elsején, de nem szabad csak december 31-én visszaolvasni a cetliket újra. 

Nekem megért az egy éves munkám gyümölcse. December 31-én délután végre nekiülhettem, és egyesével kiszedegettem a kis cetlijeimet. Nagyon jól esett átolvasni a pozitív dolgokat, feldobta az estét, és jót nosztalgiáztam rajta.

Voltak hónapok, amikor szinte minden nap került bele valami élmény. Sok mindenre már nem is emlékeztem, mi történt év elején.

Ebben az évben pedig megint elkezdtem. Kiszedtem a tavalyiakat, eltettem őket emlékbe és már sárgulgat, színesedik az üveg alja.

Tolkien születésnap 2014 LEP

Nagy örömünkre ebben az évben is megrendezte a Magyar Tolkien Társaság a Tolkien születésnapot vagy ahogy máshogy hívják a Rég Várt Ünnepélyt (Long Expected Party - LEP) egy egész napos színvonalas rendezvény keretében január 5.-én.

Volt díszvetítés az első rész bővített változatából, előadások, kiállítások, gyermekprogramok, beszélgetés a szinkronszínészekkel és egy díszvendég is Ted Nashmith kanadai illusztrátor személyében, aki egy előadást, és rajzos workshopot tartott, majd utána dedikálta a nap folyamán (azért írom így, mert szinte egész nap üldözték a rajongók) az újonnan megjelent és az ő rajzaival illusztrált A Szilmarilok-at, amit meg is lehetett vásárolni a helyszínen.

Ebben az évben mi először nem terveztük a felutazást. A társaság ebben az évben több művészeti (képző, iparművészeti, irodalmi stb.) pályázatot hirdetett, ahova még épp időben sikerült beküldeni két pasztell rajzomat az esélytelenek nyugalmával és december végén derült csak ki, hogy az egyiket beválogatták a kiállításra és meghívót kaptam a díjátadóra is.

Utána néztem szét a honlapon és találtam meg a kvízt, amivel a jegyet lehetett nyerni a délelőtti bővített film vetítésére. Aztán nyertünk, én is és párom is, és akkor már nem volt kiút, mentünk 5-én hajnalban mind a ketten.

A rendezvény az Uránia Nemzeti Filmszínházban volt Budapesten, nem voltam még abban az épületben, de a mozi belülről is csodaszép, tökéletesen illet a helyszín az eseményhez a falon kacskaringó arany mintákkal.

A vetítés 9 45-kor pontosan elkezdődött, én nagyon élveztem a filmet, szerintem sokkal jobb volt 2D-ben végig nézni, és nagyokat kacagtunk, mivel a nézők közül sokan még nem látták a bővített részt (nem is tudva, miről maradtak le eddig.)

Rajzom jobb oldalt a középső. 

Megnéztük a vásárt, csak hogy fájdítsam a szívemet a rengeteg klassz póló, pulcsi és táska után, de reménykedem benne, hogy a webshop továbbra is megmarad és majd onnan esetleg még lehet rendelni később is.

A vetítésnek majdnem 13 00 óra körül lett vége. Mivel a díjátadó 17 órakor kezdődött volt időnk megnézni a kiállítást az emeleten a rajzokból, művekből, ékszerekből, szobrokból. Már akkor láttam milyen fantasztikus és kreatív dolgok készültek, mennyi tehetséges fan van köztünk. Volt olyan, ami szinte fényképszerű volt. 

Mivel érdekelt voltam a rajzversenyben, meghallgattuk az egyik zsűritag előadását a főbb rajzokkal kapcsolatban, mi alapján tetszett nekik, mit néztek, mire érdemes ilyenkor figyelni, nagyon tanulságos volt. 

Megfigyeltem a délután során azt is míg nézelődtünk, hogy megint bővült a dekoráció is (amit az MTT készített, köszönet nekik), lett pár új zászló, ami tavaly nem volt, új sisakok a sötét erőnek. Most találkoztunk beöltözött fekete lovasokkal, nazgulokkal is, és persze aktuálisan igazodva az új filmekhez gyönyörű Taurielekkel és egy Thranduillal is, akikkel a többi beöltözött szereplő mellett megint csak egész nap lehetett fényképezkedni. 

Talán az egyedi negatívum a nap folyamán a hatalmas tömeg, ami alapvetően nem baj, csak ahhoz képest, hogy a mozi milyen nagy, így is mindenhol nagy volt a zsúfoltság a programokon, a folyosón és úgy általában. Köszönhető ez talán a jó reklámnak, vagy a filmeknek, vagy csak annak, hogy Tolkien könyvei és a filmek is egyre népszerűbbek kis hazánkban, de lassan már érdemes lenne egy sportcsarnokot kibérelni, olyan nagy volumenű lesz a rendezvény. :-D 

A másik amit kicsit sajnáltam, hogy sok fontos program ütközött, például a színésztalálkozó teljesen benne volt a díjátadóban és érdekelt volna mind a kettő, de mivel a díjátadóban voltam érdekeltebb, oda mentem. Sajnáltam a beszélgetést, és ez is csak azt mutatja, hogy annyi a program, hogy rettentően nehéz egy napra bezsúfolni. 

Nagy örömömre viszont sikerült ismerősökkel is találkozni, Renivel megvitattuk alaposan a filmeket, könyveket egy kávé mellett pihenés képpen. 

Aztán 17 00 -kor elkezdődött a díjátadó, Besse Attila a pályázat vezetőjének megnyitójával, majd a Tolkien Tribute Band adott elő 3 számot, amiből sajnos a helyszín adottságai miatt (a fenti kávézó, de lentről felhallatszott a visszhang) keveset hallottunk, de az nagyon tetszett. Sajnos helyezést nem értem el, viszont már annak is örültem, hogy a rajz a kiállításra bekerült. 

Viszont, hogy ne távozzunk üres kézzel, a frissen vásárolt könyvjelzőmet szerencsésen még sikerült aláíratni Teddel, ami nem volt egyszerű, mert mindenki leírta neki a nevét, így sajnos a sor lassan haladt, de még indulás előtt pont el tudtuk kapni. Így ezekkel a kincsekkel indultunk haza a vonaton megbeszélve a nap eseményeit. 

Várjuk a jövő évet is, és köszönjük a Tolkien Társaságnak, hogy megszervezi az eseményt, egyre nagyobb színvonalon. 

Könyvajánló: Spirit Bliss: Mennydörgő némaság

Még ezt a könyvet is a novemberi bemutatón szereztem. Ő volt az utolsó a három közül a sorban, mert Spirit könyveire érdemes rászánni a hosszabb időt, mivel rengeteg a cselekmény, és mindenhol szeret jeleket, nyomokat elrejteni. Ami illik is egy jó krimibe.

Lássuk a cselekményt:
A Swanson család boldogan éli vidám napjait, amikor Jossie egy cetlit talál a babája belsejében, rajta nevekkel.
 Caspar Crosley rég nem járt a család közelében, ugyanis megpróbált beépülni a Maffiába, hogy elkapja a csak Főnök néven ismert gengsztert. Nevekkel teli titkos listáját rossz helyre rejti, így belekeveri a lányt is a nyomozásba, majd a családját is, és titokban el kell hagyniuk az országot. Skóciába menekülnek...

És itt kezdődnek a bonyodalmak.
Itt most nem egy őrölt rajongótól, vagy  más féltékeny lányoktól kell rettegnie a színész családnak, hanem már egy piszkosabb, rejtettebb világba vezet el minket Adri.
A könyv fő két karaktere Jossie és Caspar, ám vannak régebbi visszatérő szereplők a sorozatból, mint Julie és Peter, az előző rész főszereplői.
Bár a kötet egy trilógia harmadik darabja, mindhárom könyv önállóan is értelmezhető, cselekményében nem kapcsolódnak nagyon szorosan egymáshoz.

Szeretem, hogy Adri könyveiben is mindig próbál egy rejtett, ismeretlenebb, titkosabb világot bemutatni. Ez itt most a Maffia. Azt is, hogy próbál valamilyen kényes témát boncolgatni, itt egy kisgyermeket ért sokk, és annak pszichológiai hatásai. Nagyon komoly témák ezek, ha jól meg vannak írva, pedig érdekes a folyamat bemutatása is. Itt az.
Megint érdekes a szerelmesek közti korkülönbség kérdése is, (lásd korábban Peter és Julie) , amire itt megint kapunk egy alternatív választ, vagy a gyász feldolgozásának kérdése különböző korú embereknél. Ez mind nagyon fontos és számomra érdekes téma.


Nekem nagyon tetszik, ahogy Adri leírja a folyamatot, hogyan és miért változnak meg emberekben nézetek, vélemények, és akár egy egész gondolkodásmód is.

Ami talán negatívum, hogy a vége felé már kicsit talán "túl akciódús" volt a cselekmény. Alapvetően ez nem baj, és hülyén hangzik is leírva, de már néhol furcsa volt, hogy mindig történik valami, minden fejezetben szaladunk, sérülünk, baj történik, váratlan fordulat lesz. Mert kell egy pár, és legyen izgalmas, de ez most kicsit nekem több volt benne.
Talán pont ezek miatt, vagy mert nagyon figyeltem a jelekre, már korábban rájöttem a szálakra, és a mozgatórugókra, mint általában Adrinál az elrejtett szálakat kiderítem. Leggyakrabban a végén derül csak ki a turpisság, ügyesen vezeti mindig félre az olvasót, most nagyon résen voltam.

Pár szó a borítóról: Mivel elkészült mind a három borító, már látunk egy egységes képet. Azt hiszem az első az Árnyékvilág-é sikerült legjobban, nekem legalábbis ez tetszik. Ahhoz képest, hogy törekednek a Könyvmolynál hogy a sorozatoknak egységes legyen a kinézete, ez itt csak a cím tipológiájában mutatkozik meg, és hogy fekete a háttér, sok vörös pöttyöshöz hasonlóan, másban kevésbé. A borítókon általában egy a könyvben fontos jelkép, metafora jelenik meg, ám nekem ezzel kapcsolatban még mindig olyan érzésem van, mintha csak oda lenne pakolva valami, merőben eltérnek más trilógiák borítóképeitől.
Mindez már jobban eltalált a Démoni érintés sorozatnál.

Végül a rajzokról:
Benina Spirit trilógiájának utolsó darabjához is készített grafit rajzokat a főszereplőkről, amik itt is szuperül sikerültek, méltó zárásaként a három résznek.
Az én kedvenceim:

Peter és Julie 

 Hogy mi lesz a megoldás, mindenki találja meg maga a könyvben, én két izgalmas napot töltöttem el velük. Elkísértek a fogorvoshoz is, mert utálok félni és rágódni rajta, és tökéletesen le tudott kötni a várakozás alatt, előtte, és utána is.

Imádtam a Caspar szemszögeket, Simon karakterét. És nagyon várom Adri további köteteit.

Hobbit : Smaug pusztasága - filmélmény, első kör

Ahhoz képest, milyen fan vagyok, kicsit későn, csak dec. 19.-én sikerült megnéznem a filmet. Akkor még érlelgettem a véleményemet, aztán közbejött a karácsony, és eldöntöttem, hogy megpróbálok két véleményt összeszülni. Egyet magáról a filmről, és a benyomásaimról, és egyet, miután a könyvben újraolvastam az aktuális részeket, mivel ez elég régen volt, és sokat felejtettem a regény tartalmából.

Vigyázat, Spoileres, csak az olvassa, aki megnézte!

Először is, ami nagyon tetszett: 
- Az ominózus hordós jelenet. Bár pont ezzel lesznek még fenntartásaim is, de mindenképpen el kell ismerni, hogy nagyon látványos, és nagyon szépen sikerült, megérte nekik napokig a hordóban csücsülni.

- Esgaroth-Tóváros és Bakacsinerdő kinézete, helyszíne. Pont olyan, amilyennek képzeltem. Tóváros pontosan. A Bakacsin erdei résszel kapcsolatban nem sok mindenre emlékszem, nem tudom pontosan mit írtak bele, de még mindig utálom a pókokat, 3D-ben pláne, viszont az gyönyörű, mikor Bilbó felmászik a fára, és a kék lepkék körülrajongják. Mondhatnak bármit a sok CGI-re, a látvány akkor is tökéletes, ez érvényes Erebor-ra is.

- Smaug- a kinézete, a hangja (a magyar is különösen jó) tökéletes. Ilyennek képzeltem, mennydörgő mélység, dölyfösség, beképzeltség, pikkelyek, hosszú farok.

-Thranduil- Ő úgy tudom benne van a könyvben, pontosan Lee Peace tökéletes hozzá. Mindig imádom ha tündék vannak a képen, de neki egész más a kisugárzása a filmen is. Szerettem, hogy itt a tündék nem olyan hű de fennköltek, kicsit ebben a részben ők is emberibbek.

- A ZENE: így nagybetűvel. Imádom Howard Shore filmzenéit, és most sem okozott csalódást. Lassan egy szimfóniát , vagy egy egész estés darabot is írhatna a Gyűrűk és a Hobbit témáiból. Több régi téma visszatér kicsit átírva, és megjelenik több új. Bakacsinerdő, Tóváros, Beorn, és Erebor kiteljesedett témái. Talán a tóvárosi tetszik legjobban az újak közül.

- A mellékszál a függelékből, Gandalf keresése, Szauron megjelenítése. Ez ugye nincs benne a könyvben, sőt, azt hiszem a függeléket is újra kéne olvasnom, minden esetre iszonyatosan tetszett. Ahogy maga köré gyűjti a szolgáit, majd a megjelenítése, a szem és a későbbi király. Alakul az Öt sereg csatája.

-Beorn háza: A ház, a méhek és a lovak nagyon jó. Jah, és a sakkkészlet is.


- Erebor nagycsarnoka, a kinézete, a rengeteg arany. A hangeffektek, a pénzek csörgése szuper. Nagy részét meg is építették ennek a jelenetnek.

Ami nem tetszett: 
- Az ominózus hordós részben az ugrabugrálás. Elnéztem Legolasnak a Helm -szurdokban de itt már nagyon mű. Képtelenség szerintem még egy tündének is így ugrabugrálni, nem mellesleg butítja a karaktert. És nem egy ilyen rész van benne, látszik, hogy Jackson néhol elengedte a fantáziáját.

- Tauriel és Kili  - románcnak tűnő beszélgetései. Azért írom így, mert ebből még semmi nem világos, végül is csak beszélgetnek, Tauriel megszánja és "megmenti". Azzal alapvetően nincs baj, hogy beleírtak egy tünde lányt, mert nyilvánvaló, hogy vannak, és legalább egy kicsit javítják a nemek arányát a filmben, na de  miért kell rögtön szegényt mindenkivel összeboronálni? Maga a karakter szuper, a kinézete is, és a jelleme is, a kaszabolás nem mindig valósághű.

- Legolas szeme: néhol rettentően ijesztő kék. Főleg a Bakacsin erdei jelenetekben. Utána Tóvárosban egy kicsit már beszürkül, de akkor is. Jót tett neki az öregkor, a Gyűrűkre már elmúlt ez a kékség :-D 

- Beorn : Nem ilyennek képzeltem. Először medveként is alig ismertem fel, inkább tűnt a feje farkasnak, utána pedig az emberi kinézete? Erre pontosan emlékszem, nagyobbnak tűnt a leírásban, de nem egy szakállas szőrős wookinak. Szörnyen nézett ki szegény.


 - Orkok kaszabolása. Tudom, hogy kell ellenség, és így jókat lehet futni, meg menekülni, meg harcolni, de akkor is. A fele kaszabolás és hentelés. Ez nagyon nem tetszett.

Összességében szerettem a helyszíneket, a film kinézetét, a filmzenét. A színészek még mindig nagyon jók, Gandalf, Bilbó, Thorin isteni.  Követi szépen az ívet, azzal sincs bajom, hogy hosszú, minél többet láthatok belőle, nekem annál jobb. Viszont egy kicsit osztom a híres Tolkien kutató  véleményét,  miszerint "I wanted more Tolkien: more wonder and less action. miszerint egy kicsit több Tolkien és csoda kéne bele és kevesebb akció.

UI. : A kutató, John D. Rateliffe: A History of The Hobbit szerkesztője, szerzője, tehát elég lényeges a filmkritikája.

Karácsonyi képáradat

Kicsit elmaradva, megtelve a karácsonyi élményekkel, jön megint egy poszt hullám:-D

Rengeteg vicces képet kaptam-láttam a karácsonyi üdvözletek alatt, ebből szemezgettem egy párat. Utólag is Boldog Karácsonyt nektek, és persze egészségben gazdag új esztendőt!
Először egy gyönyörű szegedi montázs: Készítette: Hnyilicza Balázs

Egy szösszenet karácsonyi kívánság a szövetségtől:-D Köszönöm Ildi még egyszer:-D

Van Trónok Harca stílusban is. Még karácsony előtti:-D

Végül egy aktuális kívánság az egész szünetre, és az új évre egy kedves társaságtól! 

Könyvajánló: Szurovecz Kitti: Smaragdfény (Gyémántfiú 3.)

A muskétás könyvek közül Kittié volt a következő majd két hétvége alatt kiderítettem mi lesz a színészcsalád utolsó kötetében.

A történet alapja:

A végső borító, az előző kicsit sárgább volt,
és volt a virágnak szára.

Egy házaspár, akiknek megvan mindene. Mesés, Hollywood-i karrier, két csodálatos gyerek, impozáns villa Beverly Hills-ben. Ami pedig a legfontosabb: Heily és Nick egymás iránt érzett szenvedélyes szerelme mit sem csökkent az évek során.

Csakhogy egy ártatlan, családi ünnepen történik valami…

Felbukkan egy titokzatos asszony, aki a megszólalásig hasonlít Nick balkézről született kislánya, Nikki édesanyjára. A helyzet lehetetlen, valószínűtlen, ijesztő, hiszen a nő sok évvel ezelőtt meghalt. Az ismeretlen ismerős megjelenése valóságos lavinát indít el: az „álompár” kapcsolata, tehetséges kamaszlányuk törékeny lelkivilága, és maga, a féltett családi egység is veszélybe kerül, miközben mindenki azon kattog: MIÉRT TÉRT VISSZA ENNYI ÉV UTÁN?

Szurovecz Kitti Libri Aranykönyv TOP10-es trilógiájának befejező részében szívrepesztő és megdöbbentő titkokra derül fény, és minden eddigit felülmúló izgalmak várnak az Olvasókra! A sikersorozat részei külön-külön is kerek történetet alkotnak – hagyd, hogy magába zárjon Heily és Nick filmszerű világa!

A cselekmény erősen indul, eltelt pár év a Borostyánkönny óta. Nikki már tinédzser, és közben született egy kisfiuk is, Brandon, akit Kitti könnyen mintázhatott fiáról, Ádámról. Gyermeki beszólásaival, éleslátásával az egyik kedvenc, érdekes karakterem. 

Maga a bonyodalom Rebekka visszatérése. Először nagyon haragudtam Kittire, mikor kiderült, hogy visszahoz egy halottnak hitt karaktert, aztán ahogy előre haladtunk a cselekménnyel, rájöttem, hogy ez nem olyan nagy szörnyűség. Nem kedveltem az előző kötetben, és most is féltem, hogy negatív hősnő lesz belőle. Viszont ahogy leírta a belső szenvedéseit, gondolatait, kicsit jobban megkedveltem a karaktert. 

A másik pozitívabb csalódásom Eric volt, hasonló érzésekkel indultam neki is, mint Beckynek, Kittinek ezt is sikerült megváltoztatnia. 

A könyv két fő szála egyértelműen Daniel, és Becky karaktere, és az ő fejlődésük, történetük. Imádom a fejlődő karakterrajzot, szeretem, ha egy kicsit több van egy szereplőben, mesélni, tanítani is akarunk vele egy kicsit, és ezt most láttam először nyíltan Daniel történetében. Érdekesek, húsba vágóak voltak ezek a részek, és sajnos be kell látni, mindenki hall, tud vagy ha más nem, olvas ilyesmikről, és ez elől nem lehet elmenekülni. A részeges, drogos, cigis szülők sajnos mindenhol megvannak, nem csak Amerikában, hanem itthon Magyarországon is.

Eközben zajlanak az események, mivel minden könyvben van valami külföldi ország ( az előzőekben Magyarország és Oroszország volt az "egzotikum") ebben a részben Olaszországba, pontosabban Rómába utazik a színész család. Tetszett Nick és Heily kapcsolata, valami ilyesmit képzeltem el nekik a második könyv után.

Végül Nikki és Daniel kapcsolata, ami egyértelműen egyfajta hasonmása Nick és Heily történetének, de aranyosak, és hát szeretjük a romantikát.

Ami kicsit idegesített: Mel karaktere, aki babavárás közben is aktívkodik.

Kitti ebben a könyvben elvarrja a szálakat, ki derül, ki és mit mozgat a háttérben, hogy mindent a kapzsiság és a pénz irányít. A vége kicsit Happy End jellegű, mindenki megtalálja a megérdemelt megnyugvást és békét, és még ha nem is ilyen tökéletes az élet, valahol olvasás közben mindenki ezt várja el.

A humora még mindig a régi, vannak benne odamondogatások, de nagyon szerettem olvasni.

Külön kiemelném a végére tett gyönyörű fekete-fehér rajzokat, amiket Benina készített a könyvhöz a szereplőkről (És megtalálhatóak még hasonlóak a Bíborhajú 4.-ben és Spirit Bliss Mennydörgő némaság című könyvében is az ottani szereplőkhöz!) Nagyon szép lezárása ez egy trilógiának, és megismerhetjük, hogyan nézhetnek ki a szereplőink.

Nick, Heily, Brandon, Nikki, Daniel (Forrás : Facebook: Szurovecz Kitti - Gyémántfiú rajongói oldal)
A képet készítette Frittmanné Petrekanics Angéla.

Könyvajánló : Benina: Milan könyve (Bíborhajú 4.)

Nagyon nagyon régen írtam már, és  sok a restanciám (ennek főleg a vizsgák, és a lustaság az oka), de még gyorsan megpróbálom az év végéig elolvasott, betervezett könyvekről megírni a véleményemet.

November 9.-én volt a Három muskétás bemutatója, sajnos Benina nem volt jelen a eseményen, így nem tudtam aláíratni a könyvemet, de nagy izgalommal vágtam neki az olvasásnak. 

Mindhárom könyv érdekelt, de az övé volt a legvékonyabb, és először ezt választottam elolvasásra, hogy mesebeli lényeivel, és az elvarázsolt világával kikapcsoljon két fárasztó vizsga között. 

A történet: spoiler!!!!!

Alapvetően minden régi szereplővel találkozunk egy kicsit, Kellan és Claire még mindig egymás karjában, boldogan élnek, a Cat is megtalálta párját Lucasban. Ennek a könyvnek a másik bíborhajú, Milan, Moldomus Iudexe a főszereplője, és az én egyik személyes kedvencem, Trixie. Trixiet elrabolják, és Milant még sújtja Claire átka is. Maga mellé társnak egy ismeretlen lányt kap, Kendare személyében, akiről később kiderül, hogy nem is áll olyan távol szereplőinktől...

Ez a történet számomra sokkal sötétebb volt, mint az eddigiek. Kevesebb volt a varázslat, a mese, a mitikus lények (a sellők hiányoztak is...) inkább az akció, egy kicsit a krimi maradt meg belőle. 

Nagyon szerettem az álombeli részeket, hogy bepillanthatunk Milan gondolataiba, és azt láttam, hogy Benina is ezeket szerette a legjobban írni, meg is látszik, mert ezek sikerültek a legjobban. Új részleteket tudunk meg Milan képességéről, ez is nagyon tetszett. 

Kendare karaktere is nagyon érdekes, egy erős, kemény női személyiség, érdekes új képességgel. Mindenképpen üde folt, és jól megírt karakter. 

Tetszett Trixie képessége (a fa és a természet), még a teljes neve is :-). 

Amivel kevésbé értek egyet, a rengeteg véres kínzás. Nem ezt vártam, nekem ez a sok szenvedés, kicsit már sok volt a végére. Lekötött, nagyon szerettem olvasni, mert kikapcsolt a gépszíjból, de mindig az álombeli részeket vártam, hogy több szerelmet, romantikát lássak, e helyett, csak kínzás és szenvedést láttam. Tudom, hogy ez kell egy drámai történethez, ez minden és mindenki mozgatórugója a történetben, de nekem ez most nagyon sok volt. Nem igazán ezt vártam. 

A vége pedig... megint felcsigázta a kedvemet a következő könyv után, biztos vagyok benne, hogy Gideon karaktere is rengeteg új képességet, izgalmat rejt majd, de remélem kicsit visszatérünk a kezdeti hangulathoz. 

Mindezek miatt, ahogy a Moly értékelésemben is látszik, csak egy 4-es lett a pontozás, erős 4-es, de az élményem még így 5-ös. 

Végezetül rajongásomat kell kifejeznem a könyv végén található karakterrajzok miatt, mert nem elég, hogy Benina ír, még meg is rajzolja, hogyan képzeli el szereplőit. Gyönyörű karakterrajzait itt találhatjátok. 

Rajzai megtalálhatóak még Spirit Bliss és Szurovecz Kitti trilógiáinak utolsó köteteiben (Mennydörgő némaság, Smaragdfény), hogy ott is megörvendeztesse a rajongókat. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK. 

Ízelítőnek az én kedvenceim a rajzok közül: