A vizsgaidőszak végén miért is erről írok? Jó kérdés. Mert már elegem van belőle, és nem akarok többet tankönyvet látni egy darabig. De mivel nagyon sok okos ember beszélt már a tanulásról, úgy gondoltam ez most épp aktuális és ideillene egy kis gyűjtemény. Tessék, válogassatok kedvetekre.
Erre jöttem rá a negyedik vizsgaidőszak végén:
Minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud.
A teli has nem tanul szívesen.
Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.
A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.
Az ember nem az által tanul meg élni, hogy mások életét hallgatja, hanem hogy a saját életét éli.
Amikor az ember együtt él egy asszonnyal, mindennap tanul valamit. Eddig azt tanultam meg, hogy a hosszú haj egy szempillantás alatt eltömíti a zuhany lefolyóját; hogy nem ajánlatos az újságból kivágni semmit, amíg a lapot nem olvasta a feleséged, még ha az illető újság egy hetes is; hogy a kétszemélyes háztartásban én vagyok az egyetlen, aki háromszor hajlandó vagyok ugyanazt vacsorázni duzzogás nélkül; és hogy a fejhallgató arra való, hogy a házastársat megóvja a házastársa zenei túlzásától.
Az ember sem tanul semmit tévedés nélkül. Életem során sohasem féltem attól, hogy tévedek.
Némely ember azért nem tanul meg soha semmit, mert mindent túl gyorsan megért.
Az élet nem abból áll, amit könyvekből tanul az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése