Könyvajánló :Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

Megint csak ajánlásra olvastam el. És hihetetlen jó.

Mint az pár bejegyzéssel lejjebb látható, igen olcsón (500 ft) sikerült hozzá jutnom eme drága gyöngyszemhez. Először is a borítót dicsérném, mindenképpen egy nagyon igényes és szépen kivitelezett, tervezett munka. Tükrözi a lány mély, belső fájdalmát és a megoldást is bánatára, az egy év alatt, azt, ami segít neki feldolgozni a tragédiát, vagyis a művészetet, az önkifejezést szavak nélkül.
Ám, nincs kifejezőbb az emberi szemnél, nemhiába ezt tartják a lélek tükrének, ez a szem, pedig a két színével, megmutatja a két világot, amiben Melinda szenved. A valósat, amiben mindenki álnok, mindenkit kifiguráz, és kibeszél, és nem szól hozzájuk és az ő saját belső világát, amiben a vele megesett szörnyűség miatt retteg.

Az alaptörténet:
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Melinda senkivel nem beszél, csúfolják, lenézik, miközben őt belül rágja a félelem, a bűntudat, a rettegés, egy olyan esemény miatt, ami nem az ő hibája.
A fejezetek rövidek, az iskola 4 féléve az alaptagolás, és ezen belül amolyan egyperceseket találunk Melinda barátairól, minden napjairól, családjáról, és arról, ami körülveszi. Gyorsan olvastatja magát, nekem nagyon tetszett a tagolása is, bármikor letehettem volna (ez nem nagyon fordult elő, két nap alatt elolvastam), ha akrtam volna. Érdemes megfigyelni a negyedévek végén a jegyek alakulását.

Jó a regény felépítése, az elején nem közlik a konfliktust, neked kell rájönni, majd később Melinda elmeséléséből megérteni, mi történt egy évvel ezelőtt, feldolgozni a traumát vele együtt. Olyan érzésem volt közben, míg ő egyre inkább kezd túl lenni rajta, megnyílik (a rajztanárnak, és Davidnek) én egyre inkább belesüppedek, a hangulata magával ragad, és rányomja a bélyegét az én kedvemre, hangulatomra is.

Bár a stílusa fanyar, és gunyoros, a mulatságos sorokban, tömény, hasítóan éles tartalom van. Néhány példa :

"Hálaadáskor a Zarándokok adtak hálát a bennszülött amerikaiaknak, amiért azok megmentették őket az éhenhalástól. Én azért szoktam hálát adni hálaadáskor, hogy az anyám végre elmegy dolgozni és az apám pizzát rendel."

"A teremnek ezúttal nincs almaszaga. Békalészaga van; valami az elfekvő és a krumplisaláta szaga közt. A hátsó sor feszülten figyel. Békát vagdalni király."

"David Petrakis, a labortársam nyolc egyenlő részre vágja az almáját. Egy szót sem szól. Van elég gondja. Nem tud dönteni az orvosi és a jogi előkészítő között. A kilencedik osztály csak egy apró előkészítő számára, hajszeszreklám az Élet Nagy Filmje előtt."

Kedvenc részeim mikor rajzolnak, vagy otthon van, és a családjáról beszél, vagy a tanárokról. Nagyon érdekesek, egyediek a karakterek, és a karakterrajzok. Mikor az ember először olvassa, olyan érzése van, mintha egy gyerekkönyv lenne, majd később rájön, hogy mindez egy nagyon jól kitalált, előkészített történet része. Bekerült a kedvenceim közé. Úgy láttam film is készült belőle. Megnézem azt is. Kíváncsi vagyok. A történet mindenképpen megéri.