Távol, zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
és bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
oly bársonyos volt, s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
mint illatos teából száll a gőz.
mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
és bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
oly bársonyos volt, s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
mint illatos teából száll a gőz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése